Kategória: Film

A Transformers robotjai az ókori Rómába látogathatnak

A sajtóban rohamtempóban terjedt el a híre, hogy a Transformers franchise tervezett spinoffjai meredek irányt vehetnek a jövőben, ugyanis az egyik rész teljes egészében az ókori Rómában játszódhat majd. Kihagyott ziccer lenne, ha nem látnánk a Kolusszeumban csatázó gladiátor robotokat, amellyel talán kicsit új életet lehetne lehelni a filmsorozatba, tekintve, hogy a Transformers 2 óta már csak látvány van, történet nagyon nincsen.

Mindemellett új részletek láttak napvilágot Bumblebee önálló kalandjáról is, melyről a Transformers World 2005 adott hírt bővebben, tőlük idézünk:

A Bumblebee spinoff, melyet Christina Hodson, a Kubo és a varázshúrok készítője ír Travis Knight rendező közreműködésével, 2018-ban várható a mozivásznakon. A történet az 1980-as években játszódik majd és lényegesen kevesebb transformer lesz a filmben, mint az eddigi részekben. Mindemellett jön még egy animációs előzményfilm, Cybertron múltjáról, melyet az Ant-Man készítői írnak és milliárd évekkel a jelenleg ismert Transformers franchise előtt veszi fel a történet fonalát. Mindemellett szó van egy olyan filmről is, mely az ókori Rómában játszódhat.

Cybertron történetével már több Transformers játékban megismerkedhettünk, így érdekes lesz a sztorit a vásznon is látni. Ezen kívül egyébként a Bumblebee filmnek már megvan az emberi főszereplője is, Hailee Steinfeld (a képen), aki a The Edge of Seventeenben is brillírozott. A Transformers időutazós húzása erősen emlékeztet az X-Menre, a FOX-nak bejött, hogy megmutatták a mutánsok fiatalabb verzióit, a robotos filmeknek is valami hasonló bravúrra lenne szükségük, hogy kicsit érdekesebbek legyenek.

A Transformers 5. része, a The Last Knight hamarosan mozikban, a filmet újfent Michael Bay rendezi és visszatér az ismertebb arcok közül Mark Wahlberg, Stanley Tucci, Josh Duhamel, Tyrese Gibson és John Turturro is. Bay utolsó Transformers rendezése lesz ez, melyben az egyik legnagyobb név Anthony Hopkins. A történet szerint Optimus Prime távollétében háború tör ki az emberek és a robotok közt, melynek megoldása Cade Yeager (Mark Wahlberg) és Bumblebee-ék kezében nyugszik.

június 14, 2017
88 éves korában elhunyt Adam West, a tévés Batman

Adam West a 60-as években vált híres színésszé, akit főleg a Batman tévésorozatból ismert a közönség. A produkció 1966-től 1968-ig futott az ABC műsorán és akkora siker lett, hogy heti kétszer jelentkezett új részekkel a műsor. A Batman szériának elég egyedi hangvétele és megvalósítása volt, ugyanis a csaták közben például a képregényekre jellemző „Wham! Pow!” szövegbuborékok ugrottak fel, amikor eltángáltak valakit. Ezt alább mutatjuk, a videóban a Pingvinnel való összecsapása látható a denevérembernek.

A sorozatból 3 évad és 120 epizód készült el, a neves tévékritikus, Alan Sepinwall pedig a 82. legjobb tévészériának nevezte a Batmant Amerikában. A műsorban a két főszereplő Bruce Wayne és Dick Grayson voltak, a félórás formátum miatt pedig főleg a vicces szituációkra lett kihegyezve ez a Batman. Természetesen olyan híres karakterek is feltűntek a képernyőn, mint a komornyik Alfred és Gordon felügyelő, a harmadik évadban pedig maga Batgirl is tiszteletét tette.

West karrierjét később a Batman igencsak megnehezítette, ugyanis beskatulyázták a színészt, aki egyébként kardoskodott amellett, hogy a DC-s szuperhős számára a jó irány a könnyedebb vonal volt. Így Adam West tiltakozott az 1989-es Batman ellen is, amelyet Tim Burton készített és Michael Keaton volt a főszereplő, valamint a Nolan trilógia se nyerte el a híresség tetszését a Variety újság szerint. West egyébként feltűnt a The Big Bang Theory című szitkom jubileumi részében is, és későbbi nyilatkozataiban már azt mondta, hogy idővel megbarátkozott Batman karakterével, habár sok szerepet bukott miatta.

A színész olyan animációs sorozatokon is dolgozott, mint a Family Guy, a The Simpsons és a The Fairly OddParents, melyekben saját maga fiktív paródiáját játszotta. Érdekesség, hogy West utolsó munkája a Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek című DC-s animációs film volt. A színész 88 éves korában, leukémiában hunyt el. Isten nyugosztalja.

június 11, 2017
Megjött a Black Panther első előzetese

Miközben mindenki az új Pókember filmet várja, a semmiből befutott egy másik Marveles hős saját filmjének, a Black Panthernek az előzese is. A karaktert korábban a Civil War című Captain America filmben láthatta a nagyközönség, 2018 február 16-án azonban a mozikban is bemutatkozik a szuperhős önálló kalandja. A filmben feltűnik többek között Martin Freeman, Lupita Nyong’o Angela Bassett, Andy Serkis, és Forest Whitaker is, a főgonosz pedig a Creedből és a kissé rosszul sikerült FOX-os Fantastic Fourból ismert Michael B. Jordan lesz.

A Black Panther a 2016-os Civil War eseményei után veszi fel a fonalat, a Chadwick Boseman által alakított T’Challa visszatér országába, Wakandába, hogy apja halála után királyként rendet tegyen. Amikor azonban rájön, hogy ellenséges frakciók meg akarják dönteni az uralmát, kénytelen felvenni a harcot velük, ebben pedig segítségére lesz a CIA és Wakanda különleges, katonai különítménye is.

A karakter először 1966-ban tűnt fel a Marvel képregényeiben, mégpedig a Fantastic Four 52. számában. Black Panther az első színesbőrű szuperhős, aki a mainstream médiában sikeres tudott lenni, ezzel úttörőnek számít. Olyan fekete világmegmentőknek tette le az alapkövet Black Panther, mint Falcon (1969), Luke Cage (1972), a John Stewart-féle Green Lantern (1971 – DC), illetve Black Ligthning (1977 – DC).

A frissen debütált, fentebb látható előzetes hűen követi Black Panther képregénybeli sokszínűségét, itt is akrobatikus mozdulatok, politikai és tudományos zsenialitás, és a rosszfiúkra való vérszomjas vadászat jellemzi a figurát. Érdemes megfigyelni még emellett, hogy rendkívül sci-fisnek tűnik a látványvilág, szóval kapunk majd egy csomó high-tech cuccot és futurisztikus repülőt, aminek az egyszeri fantasztikum rajongó csak örülni tud.

A Black Panther a trailer mellé kapott még egy posztert is, ezt alább mutatjuk.

június 10, 2017
The 100 negyedik évad: A világvége még mindig izgalmas tud lenni
A The 100 az a sorozat, amely még a legelvakultabb sci-fi nézőket is meg tudta lepni az elmúlt évek során. A CW produkciója úgy indult, hogy csak egy sima tiniszéria lesz, szép emberekkel a főszerepekben, azonban később a történet elszakadt a Vámpírnaplók irányától és kőkemény dráma vette kezdetét. A fordulatok tényleg meglepőek lettek a sztoriban, ráadásul főhősök haltak meg egy-egy sima évadközi részben is. A The 100 néha olyan kemény volt, mint az HBO-féle Trónok harca. Aztán elkezdődött a 4. évad és a közönség csak húzhatta a száját, hiszen a fő irányvonal felvázolása után nagyon nem akart összeállni a kép. Aztán eljött a szezon második fele és olyan vérfürdő vette kezdetét, amire senki nem számított.

A főszereplők ugyanis több csapatra szakadva próbálták megállítani a világvégét. Ott volt például Raven, aki a fejében lévő hangokkal és a közelgő halálával birkózva igyekezett egy rakétát helyrehozni, aztán Clarke gyógyírt próbált találni a fenyegető praimfayára (=radioaktív világégés), Jasperék meg csak úgy éltek a mának. A sorozat sajnos Jasperrel már jó ideje nem tudott mit kezdeni, habár ő és Octavia volt a The 100 legígéretesebb karaktere, már a premier óta. O mondjuk ki is nőtte magát, és igazi vadász lett, a treekru tagjai közé asszimilálódva. Az előző évadokban sokan Bellamy halálát kívánták, mert olyan döntéseket hozott a srác, itt viszont megint a jó arcok közé tartozott. Az egyik legérdekesebb új karakter pedig Luna volt, aki egy kevés Lady Gaga beütéssel, de nagyszerű sztorival tette hozzá a magáét a sorozathoz.

Na, de mennyire volt fenyegető a The 100 negyedik évadában az a világvége? Nagyon. Kaptunk itt látomásokat, szénné égő szereplőket, szóval kapkodniuk kellett az embereknek magukat, ha nem akartak mind meghalni. A szezon vége előtt talán az az epizód hozta el a csúcspontot, melyben a törzsek egymásnak mentek és egy-egy kiválasztott harcosuk küzdött meg életre-halálra. Itt több fontos karaktertől kénytelenek voltunk elbúcsúzni, ami hatalmas kár, ellenben a Hunger Games-féle hangulat nagyon átjött és rendesen lehetett szorítani Octaviának, hogy ő jöjjön ki győztesen az egészből. Persze itt is volt kavarás rendesen, a The 100 nem az a sorozat, amelyben mindenki tiszta módszerekkel játszana.

Szerencsére ez az egyetlen olyan CW-s széria, amelyben jórészt háttérbe kerülnek a szerelmi szálak, inkább Octavia és Bellamy testvéri szeretete uralja a történetet, illetve mozgatórugó még Clarke és az anyja. Murphy és a fura csaja azért lopja néha a show-t, de rájuk egy pillanatra se lehetne ráfogni, hogy nyálasak lennének. Clarke időnként összefekszik egy-egy lánnyal, de neki a romantikázás szintén ennyiben kimerül, így a The 100 egy pillanatra se válik lányregénnyé. Itt kőkemény dráma van, és még a főgonoszok is folyton váltakoznak, az egyetlen konstans az Jaha, aki az elmúlt szezonban még foghatta arra a ballépéseit, hogy egy mesterséges intelligencia rángatja fonálon, most viszont tényleg kiderült, hogy az egykori kancellár egy kőbunkó.

Ami nagyon meglepő, hogy Raven mennyire szerethető alakká vált a sorozatban, habár csak később csatlakozott a szereplőgárdához. A tudóslányról simán el lehet hinni, hogy borderline zseni, illetve elég komoly kis ellentét van közötte és Murphy között, ami iszonyú szórakoztató tud lenni. Murphynél egyébként érdemes egy kicsit leragadni, szerencsétlen srácnak az eddigi évadokban nem volt olyan epizód, amikor ne ütötték volna a hátát bottal. Ő olyan szereplő a The 100-ben, akit valószínűleg már az elején ki akartak írni, valaki azonban könyörgött a showrunnernek, hogy tartsák már meg, hisz talán az egyik legnagyobb karakter ezen a posztapokaliptikus vágóhídon. És milyen jó, hogy megtartották!

A praimfaya egyébként az évadzáróban újfent rettenetesen megkeverte a lapokat, hiszen több helyszínre kerültek a főszereplők, mindenféle kommunikáció és összeköttetés nélkül. SPOILERVESZÉLY! Raven, Murphy, Echo, Bellamy, illetve Monty és a csaja felmentek az űrbe, hogy egykori lakóhelyükön vészeljék át az Apokalipszis 2.0-t. Clarke egy gikszer miatt kénytelen volt lennmaradni, de vélhetően a night bloodnak köszönhetően túlélte a veszélyes kalandot. A grounderek és a skykru pedig lementek a bunkerbe, hegyiembert játszani. Utóbbi szálon nagyon érdekes volt látni, ahogy az egyszerű harcos O-ból vezető lett, de a nézőket minden bizonnyal az fogja legjobban érdekelni, hogy mi történt az elmúlt 6 évben.

De persze vannak itt további kérdések, mint például:
- Ki az a kislány, aki Clarke-kal van?
- Kik jöttek az űrhajóval az epizód végén és barátságosak-e?
- Nem ölték-e halomra egymást a bunkerben a klánok?
- Túléltek-e Bellamyék és hogyan fognak visszajönni az űrből?
- Hogy tudott Clarke zöldövezetet létrehozni egy, a radioaktivitás által elpusztított világban?
A The 100 ezért jó sorozat, mert nem hagyja nyugodni az embert és alig várjuk, hogy folytatódjon a produkció. Sajnos a széria nem volt túl nézett a CW-n, ennek ellenére berendelték, aminek csak örülni tudunk. Azt még mindenképp hozzá kell tenni, hogy a The 100 akkor élvezhető leginkább, ha darálva nézi az ember, ugyanis a részek jórészt összefüggőek és nem antológia a sorozat. Kellenek az ilyen high concept műsorok a népnek, mert unalmas a sokadik cyber CSI-t, vagy NCIS-t nézni folyton.

Értékelés? 8/10 simán, a The 100 kezdi kinőni magát és maga mögött hagyni a tinisorozatos vonalat. Ha így haladunk, akkor 2-3 év és hardcore sci-fi lesz végleg a CW produkciójából.
június 9, 2017
Minimalista, de brutális résszel búcsúzott napjaink egyik legjobb sorozata

A The Leftovers az a sorozat, amelyet nem csak idehaza, de Amerikában is az egyik legalulértékeltebb misztikus produkcióként tart számon a sajtó. Damon Lindelof és csapata összehozta azt, amire kevesen gondoltak, egy regényből készült adaptáció leverte a könyves alapanyagot, ráadásul a széria nagyjából azon a szinten mozgott, a drámaiságot tekintve, mint a Lost. Ez hatalmas szó, a karakterek iszonyú jól meg voltak írva, Kevin, Nora és Matt földhözragadt emberek voltak, akik egy olyan jelenséggel találkoztak, amely bárkinek megülné a gyomrát. A The Leftoversben eltűnt az emberiség 2 százaléka, ami nem tűnik nagy számnak, az HBO produkciója mégis jól bemutatta azt a reménytelenséget és depressziót, amely a hátrahagyottakat kínozta.

Az első kérdés adott: kaptunk-e válaszokat? Igen. Ez talán meglepő lehet a legtöbb rajongónak, innen pedig muszáj spoilerrel folytatni, mert az utolsó rész információi nagyon durva hatással voltak az eddigi történetre. A 3. évad 8. része, a finálé ugyanis ott vette fel a fonalat, hogy Nora beült pár fura tudós gépébe, amely elvileg elrepítette oda, ahova az elragadottak kerültek. Ennek megfelelően a széria utolsó része első látásra azzal foglalkozott, hogy mi történt Norával a „túlvilágon”, hogyan öregedett meg ott. Aztán kiderült, hogy igazából a jövőben járunk, Nora pedig bujkált Kevin és a többiek elől. Sajnos mindössze egy dialógus keretein belül tudtuk meg, hogy minek lehetett részese a The Leftovers egyik legfontosabb karaktere azután, hogy eltűnt. (Ha egyáltalán eltűnt, ugye.)

Elképzelhető, hogy Nora megbízhatatlan narrátor, ellenben csak a szavaira tudunk hagyatkozni. A The Leftovers mindig is a hitről szólt, így nem meglepő, hogy a készítők se nyilatkoznak a finálé után semmit. Döntsük el magunk, mit gondolunk. Mint kiderült, a korábban hangsúlyozott vallásos vonal nem sokat jelentett, ugyanis az eltűntek nem voltak jobbak azoknál, mint akiket hátrahagyottakként megismertünk. Nem elragadtatás történt Nora szerint, hanem inkább dimenziószakadás, ami hardcore sci-fivé teszi az utolsó részben a The Leftoverst, mely egészen addig inkább misztikus, vallásos vonalon mozgott. Történt ugyanis, hogy míg az egyik dimenziósíkban az emberiség 2 százaléka tűnt el, addig a másik helyen – ahol Nora gyerekei is voltak -, a 98 százalék vált kámforrá. Így ők jártak rosszul, hiszen szinte teljesen összeomlott az infrastruktúra.

Kár, hogy a másik világot nem láthattuk, csak pár szóban hallhattunk róla, ez igazi kihagyott ziccer. A The Leftovers ezzel egy igazán különös vonalra került, már ami a tévés palettát illeti. Eddig ugyanis a készítők azt hangsúlyozták, hogy a produkció egyfajta megváltástörténet, melyben Kevin az a krisztusi személy, akire a Földnek szüksége van. Az apja meg egyfajta próféta, aki megállítja az özönvizet. Szerencsére mindenki azt hisz, amit akar, de a vallásos misztikum az utolsó előtti epizódban befejeződött, amikor Kevin elpusztította a mennyországot/poklot/purgatóriumot, vagy akármi is volt az a hely, ahova a halhatatlan férfi utazgatni tudott.

A The Leftoverst nehéz elmagyarázni olyannak, aki egy részét se nézte meg az HBO produkciójának, hiszen egy rendkívül sokszínű szériáról van szó. A fehérbe öltözött szektások, a vallásos áhítat, amely az újabb világvégét övezte, Miracle városa mind újdonságot tudott hozni ebbe a sorozatba, mely a kezdetekben kissé basic volt, de úgy kinőtte magát, hogy nem győztünk pislogni.

Az nagyon látszott a műsorban, hogy Damon Lindelof keze benne van, de ezúttal nem merték meglépni azt, hogy válaszok nélkül hagynak minket. A színészek közül Justin Theroux nagyon hasonlított a Lost Jackjére, ellenben mégis zseniálisan egyedi volt a színész játéka, ahogy a Norát játszó Carrie Coon is ki tudott emelkedni. Coon karrierje egyébként annyira befutott már, hogy a Fargo új évadában is fontos szerepet kapott a művésznő. Mellettük meg kell még említeni Ann Dowdot is, aki Kevin nemeziseként, Patti karakterét újra és újra előtérbe hozva tért vissza a képernyőre. Végül, de nem utolsósorban a The Leftovers fontos eleme volt még a 9. Doktor a Doctor Who-ból, Christopher Eccleston, aki karrierje legjobbját hozta Matt Jamisonként, a megtört papként, aki a felesége csodálatos gyógyulása után is a sztori vezéregyénisége tudott maradni. (Zárójelben pedig jegyezzük meg, hogy Liv Tyler nem öregszik, döbbenet.)

A széria készítői sokszor elmondták, hogy regényes szerkezetben szeretnék átadni a The Leftovers felnőttmeséjét, az első szezon volt a bevezetés, a második a tárgyalás, a harmadik pedig a grandiózus finálé. Habár végül az utolsó évadból visszavettek és kevesebb részt kaptunk, mégse konyulhat lefelé senki szája, hiszen a széria kerek egészként búcsúzott. Ez pedig manapság, amikor egy csomó sorozat 1 évad után kaszát kap, óriási dolog. Persze a The Leftovers egy országos tévécsatornán sose tudott volna életben maradni, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az HBO vállalta be a feldolgozást.

Értékelés? Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a The Leftoversől, aki eddig nem nézte meg a sorozatot, az hatalmas hibát követett el. Repül a harmadik évadra is a 10/10, ilyen mostanában nem lesz, Max Richter zeneszerző főtémája pedig, amely a produkcióban annyiszor elhangzott, innentől az idők végezetéig egyenlő lesz a nagybetűs DRÁMÁVAL. Köszönjük az élményt.

június 8, 2017
Galaktika TV: Wonder Woman kibeszélő

Marci és Mikul ezúttal sem értenek egyet: egyikőjüknek tetszett az új Wonder Woman film, másikuknak nem. Te kinek a pártjára állsz?

Ha egy harmadik véleményre vagy kiváncsi, illetve inkább olvasnál, mintsem néznél filmkritikát, akkor ne hagyd ki RaulReal cikkét!

Ha pedig tetszett a Galaktika TV legújabb vlogposztja, itt találsz további adásokat: youtube.com/c/GalaktikaHuSF. Ne felejts el feliratkozni!

június 5, 2017
Empatikus szuperhősnőről szól a Wonder Woman

A kritikusok már a film hivatalos premierje előtt dicsérték a DC legújabb hősfilmjét, a Wonder Womant, amellyel a Warner stúdió igyekezett kiküszöbölni azt a csorbát, melyet a Suicide Squad és a Batman v Superman ejtett. Míg Bruce Wayne higgadt racionalitással, a pénze és denevérkosztümje mögé bújva menti az elesetteket, addig Clark Kent Superman gúnyájában, afféle istenként küzd a gonosz ellen. Most megjött Diana Prince saját sztorija, aki tényleg egy isten, a képregények történetének egyik legrégebbi hősnője. De miért is nagy dolog, hogy elkészült a Wonder Woman film?

Azért, mert végre egy olyan hőst kaptunk, aki nem csak az emberfeletti erejére támaszkodik, amikor a világ jobbá tételén dolgozik, hanem az empátiáját is beveti. Fontos eleme ez a Wonder Woman filmnek, hiszen a főszereplő egy nő, aki sokszor az érzelmeire támaszkodik, elviszik az indulatai a csatában, ugyanakkor ez jelenti a legfőbb erősségét is. A DC filmje a varázslók után behozza a filmes univerzumába a görög isteneket és az amazonokat is, mellyel megkapjuk a képregénygyár első olyan mozis alkotását, mely eposzi elemekkel vegyíti az első világháborút. A történet szerint ugyanis az amazonok nyugodalomban éldegélnek Themyscira szigetén, amikor egy balszerencsés napon egy kém, Steve Trevor zuhan bele a tengerbe repülőjével, csőstöl hozva magával a bajt.

Innentől veszi kezdetét a Wonder Woman akciódús része, habár a kemény nőkkel teli sziget is megkapó, jól sikerült vizuálisan is a másik világ ábrázolása. A DC filmek esetében sokszor felhozzák, hogy nincsen bennük elég humor, a Suicide Squad erőltetettsége után most tényleg ülnek a poénok, amelyek jó része arra épül, hogy Diana nem tudja, mire való az óra, hogy a nők elnyomott helyzete és a katonai főnökök balféksége mennyire összezavarja az amazont. A Wonder Woman nagy erőssége, hogy jól kezeli az akciójeleneteket, amikor a főhősnő lezúz egy fél templomot, az nagyon működik, illetve szerencsére visszahozták a karakter témáját a Batman v Supermanből… és az a szám bizony itt is passzol.

A Wonder Woman emellett mitológiát épít a több mint 2 órás játékidejében, hiszen az emberek nem hisznek az istenekben, főleg az első világháború idején nem. A főgonosz ellenben meglepetéssel tud hatni, ami óriási pozitívum. Vicces még, hogy a Wonder Woman jobb Suicide Squad tudott lenni, mint a Suicide Squad maga, hiszen itt is hasonló elemekkel dolgozik a film egy ponton, össze kell szedni egy fura csapatot, egy veszélyes küldetésre, és a visszatérés onnan több mint kérdéses. A DC ezzel a filmmel eltalálta a helyes irányt és remélhetőleg a Justice League is hasonló vonalon halad tovább, habár Themyscirától eltekintve a Wonder Woman illeszkedik az eddigi filmek hagyományaihoz, azaz szürke képi világgal operál.

Legutoljára a Mátrix volt olyan film, mely ügyesen használta a bullet time jeleneteket, de a jó fényképezés miatt a Wonder Womannek is jól állt ez. A főszereplő rengeteg kritikát kapott, főleg a nézőktől, hogy nem elég izmos, illetve azt is felrótták Gal Gadot-nak, hogy nincs benne annyi nőiesség, hogy Dianát eljátssza, a károgók azonban nagyot tévedtek. A színésznő erre a szerepre született nagyjából, látszik, hogy érzi a karaktert és habár Gadot korábban a Halálos iramban filmekben is feltűnt, itt túl tudott lépni azon a 2D-s hozzáálláson, amit azok a blockbusterek képviselnek. Gondolunk itt arra, hogy a nőket csak a kirakatban képzelik el, vizuális kiegészítőként, de ez a hiba nem csak holmi autóversenyzős filmeknek róható fel, hanem magának a sci-fi zsánernek is.

Wonder Woman karaktere ellenben mély, szimpatikus és az első világháború borzalmai közepette is igyekszik segíteni mindenkin, aki bajba jutott. Mondhatni, hogy a karakternek lelke van, de ez a DC legújabb filmjére is igaz, melyben annak ellenére, hogy női karakterek viszik a hátukon a sztorit, a férfi szereplők se szorulnak a háttérbe. A filmnek sikerült eltalálnia az egyensúlyt, hogy többféle hőst is bemutasson, így lehet szimpatizálni Chris Pine-nal is például, aki igaz, hogy nem rendelkezik szupererőkkel, mégis megment egy csomó életet.

Fontos kiemelni, hogy a Wonder Woman eredetfilm, de sokkal jobban működik és sokkal súlyosabb a hangvétele, mint a Marveles „karakterfelvezetőknek”. Mindemellett most már a DC és a Warner belátta, hogy néhány poén is elfér egy ilyen hőseposzban, csak arra kell odafigyelni, hogy okos legyen az írás, és ne olyan szinten mozogjunk, mint a Suicide Squad, ahol az a legnagyobb vicc, hogy helyenként kilóg Harley Quinn bugyija. A Wonder Woman kötelező néznivaló lett, igazi feminista alkotás, ugyanakkor nem elvakultan az, hanem belátja, hogy a nemek között balansznak kell lennie és akkor talán nem égetjük fel a világot (újra). Értékelés: 8/10

június 3, 2017
Kaszát kapott a Wachowski testvérek sorozata, a Sense8

A Sense8 című misztikus sci-fit azok a Wachowski testvérek hozták tető alá, akiknek a nevéhez többek között a Mátrix trilógia, a Felhőatlasz és a Jupiter felemelkedése kapcsolódik. A Netflix berkein belül 2015-ben indult el az alkotók szériája, mely olyan emberekről szólt szerte a világban, akik képesek voltak egymással kapcsolatba lépni és érzelmileg is összekapcsolódni. Az első 12 részes évad után 2017 májusában bemutatkozott a második etap is, mely 10 epizódos. Most viszont az online videotéka bejelentette, hogy nem kérnek több évadot a sorozatból.

23 rész, 16 város és 13 ország után a Sense8 története véget ér. A sorozat minden tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, merész volt, emocionális, lenyűgöző, helyenként úttörő és teljes mértékben felejthetetlen – hangzott el a Netflix alelnöke, Cindy Holland nyilatkozatában. „Soha nem volt még ilyen multikulturális szereplőgárda egy kisképernyős produkcióban se, ezért és a végig nagyszerű minőségért szeretnénk köszönetet mondani a Sense8 alkotóinak, Lanának, Lilynek, Joe-nak és Grantnek.”

A Netflix produkciója nem csak minőségi sci-fi volt, de az egyik legnyitottabb gondolkodású műsor az online videotár kínálatában. Emellett ott van még persze a Black Mirror, amely kiváló néznivaló lehet a Galaktika olvasóinak, de nagyon nehéz lesz pótolni a Wachowskik sorozatát, ha egyáltalán lehetséges.

június 2, 2017
Tévés rebootot kap a Sin City

A Sin City Frank Miller legendás képregénysorozata, mely először 1991 és 1992 között jelent meg a Dark Horse Presents gondozásában, azóta pedig a mainstream mozirajongók is felfedezték maguknak ezt a noir univerzumot, tekintve, hogy a 2005-ös filmadaptáció óriási siker lett. Az eredeti alkotásban olyan sztárok szerepeltek, mint Jessica Alba, Brittany Murphy, Bruce Willis, Elijah Wood, Clive Owen, Benicio del Toro, Mickey Rourke, vagy épp Carla Gugino. A film és a képregény is arról vált ismertté, hogy egy különösen sötét világban játszódnak, ahol jórészt fekete-fehérben zajlanak a véres kalandok, ergo a Sin City a noir stílus csúcsának tekinthető.

Ahogy az első részt, úgy a Sin City: A Dame to Kill For című második felvonást is a Frank Miller-Robert Rodriguez páros rendezte, a 2014-es mű azonban kissé cserben hagyta a rajongókat. A második epizód minősége se volt az igazi, illetve a pénztáraknál is durván elhasalt a film, annak ellenére, hogy több arc visszatért a 2005-ös Sin Cityből, ráadásul az újonnan érkezők között ott volt Joseph Gordon-Levitt, Eva Green és Josh Brolin is. A Sin City mindig is a sajátjának tudhatta az epizodikus felépítést, így nem annyira meglepő, hogy a Deadline értesülése szerint tévésorozatos rebootot kap az alkotás.

A nézők örülhetnek, ugyanis a Sin City sorozat egyik producere a The Walking Dead egykori showrunnere, Glen Mazzara lesz, aki 2 évadon keresztül egyengette a produkció útját. A másik készítő neve már nem annyira bizalomgerjesztő, ugyanis Len Wiseman nevéhez az Underworld filmek és a Total Recall remake kapcsolódnak. A kisképernyős változat a hírek szerint új, eredeti karakterekkel jön, és maximum annyi közös lesz benne és az eddigi két filmben, hogy ugyanabban a depresszív világban játszódnak. Azt egyelőre nem tudni, hogy Frank Miller közreműködik-e az új Sin City szérián, az io9 szerint elképzelhető, hogy az alkotót kihagyják a dologból.

A Sin City egyelőre nem tudni, hogy melyik csatornára érkezik, de a The Weinstein Company nagyon komolyan gondolja az új adaptációt, tekintve, hogy 2013 óta azon dolgozik a cég, hogy tévésorozatos formában is követhessük a bűn, prostitúció és drogdílerek által irányított sötét, noiros világ mindennapjait. A Sin City alkotója, Frank Miller megjárta a Marvel és a DC berkeit is karrierje során, erről bővebben itt írtunk.

június 1, 2017
Colossal: Így kell megkapó szörnyfilmet csinálni

Az elmúlt években a gigaszörnyes filmek mind nagy bukások voltak – már a minőségüket tekintve -, a 2014-es Godzilla egyenesen nézhetetlen volt, és a Kong: Koponya-sziget se lett több üres látványfilmnél. A legrosszabb hír az, hogy ezt a két filmet majd összehozzák és egy crossover keretében megharcol egymással a két bestia, csak aztán el ne aludjon rajta a nagyközönség. Mostanában az ember, ha ebben a kategóriában keresgél, akkor egyértelműen a Cloverfield részei a nyerőek, illetve nemrég befutott a Colossal is, mely hatalmas meglepetés lett.

A Nacho Vigalondo (VHS: Viral) által rendezett 2017-es Colossalban Anne Hathaway játssza a főszerepet, aki volt már Macskanő a Nolan-féle Batman trilógia zárórészében, de a színésznő megkapóan játszott az Alice in Wonderland részeiben és az Interstellarban is. A történet szerint Gloria egy lecsúszott alkoholista, aki nem találja a helyét a nagyvárosban, a fiújával se jön ki, ezért fogja magát és hazaköltözik. Innentől egy indie film veszi kezdetét, rég nem látott haverokkal, kocsmázással és lazulással, amíg meg nem érkezik a Colossal plakátjain is látható hatalmas szörnyeteg. A csavar az egészben, hogy Szöulban kezd el pusztítani a lény, de a hősnő elkezdi gyanítani, hogy kettejük között valami megmagyarázhatatlan kapcsolat van.

A filmben olyan színészek tűnnek fel Hathaway mellett, mint Dan Stevens a Légióból, illetve a jobbára vicces szerepeiről ismert Jason Sudeikis. Ők ketten nagyon jól kiegészítik Hathaway karakterét, ráadásul egyikükből lesz a film főgonosza. Amellett, hogy vannak unalmas üresjáratok a filmben, mégis képes arra a Colossal, hogy meglepje az embert. Azt mindenki tudja a trailer alapján, amit mi is megmutattunk, hogy Gloria miután látja a tévében a szörnyet, rájön, hogy az a nő mozdulatait utánozza valamiért. Ám, ami ezután következik, az mélyebb és drámaibb, mint a bugyuta felütés alapján bárki képzelné. És főleg emiatt, mert képes meglepni a nézőt a Colossal, ezért veri le a lagymatag Godzillát és King Kongot, pedig azokba sokkal több pénzt öltek a készítők.

Ez hiányzik manapság a szórakoztatóiparból, a meglepetés. Futószalagon kapjuk a remake-eket, a rebootokat, hamarosan jön majd az újragondolt Mátrix például, illetve az antihősös Pokolfajzat se ússza meg, hogy más szereplőgárdával próbálják meg lenyomni a fiatal nézők torkán. Míg a legtöbb hasonló sci-fi próbálkozás, mint az eredeti ötleten alapuló Jupiter Ascending vagy a Tomorowland rendre bebuktak az elmúlt években, addig a Colossal forgatókönyvét nagyrészt csak dicsérni lehet. Ügyesen vegyítik az írók a kaijus sztorit egy szimpla indie dramedyvel, a karakterek megalapozottak, ezért amikor kiderül, hogy ki a főgonosz és mi is az igazi konfliktus, akkor csak ülünk a fotelben, a karfát markolva.

A látványvilág kicsit kilóg azért, látszik, hogy nem volt túl sok pénz a hihető CGI-re, ezért a szörnyes jeleneteket jórészt tévéképernyőn vagy mobilokon mutatva látjuk. Ennek ellenére azért nem kell egy Sharknado-szintű borzalomra számítani, habár a Colossal alapvetése elég lányfilmesnek, vagy Zs-kategóriásnak tűnhet. A Colossalt nem szabad a borítója alapján megítélni, sokkal jobb alkotásról van itt szó, mint hogy rá se hederítsünk. Szerencsére nem Anne Hathaway rajongóknak csinálták a filmet, sőt itt egészen aranyos helyenként a színésznő karaktere.

A Colossal egyik nagy erőssége, hogy úgy tud pusztító szörnyfilm lenni, hogy mi az emberek halálából vizuálisan jórészt semmit nem érzékelünk. Nem csoda, hogy a rendezőt a sci-fi zsáner Woody Allenjének tartják, a karakterek közötti esetlen románcokat és a jellemükből fakadó fekete humort nagyon jól kezeli Vigalondo.

Még mindig igaz az a jól titkolt népi bölcsesség, hogy ha minőségi filmeket akarsz látni, akkor ne a mainstream közelében keresgélj. A sokadik tucat Marvel film, vagy szörnyeteges blockbuster csak arra megy rá, hogy az ember zsebéből kihúzza a mozijegy árát, a Colossal esetében viszont tisztán látszik, hogy a cél a szórakoztatás volt. Ez látszik is, így az értékelés tekintetében sima 8/10-es alkotásról van szó. Azt a két pontot csak a néhány unalmasabb dialógusért vonjuk le. Aki hasonlóan jó szörnyfilmeket nézne, az tegyen próbát egyébként az A Monster Calls című drámával is, ebben egy kisfiú próbálja túltenni magát a gyászon és a torkát szorító rettegésen, a segítségére viszont egy hatalmas, sétáló fa siet. De a Colossal alkotójától ott van még a 2011-es Extraterrestrial, mely egy fura romantikus komédia, UFO-kkal. Van itt mit nézni, na.

május 29, 2017