Nehéz eldönteni, hogy az ötlet morbid, vagy csupán egy fizika jelenség látványos megjelenítése.
Mert azt el kell ismerni, hogy a nukleáris robbantást idéző lámpa minden borzalmas párhuzam ellenére valóban gyönyörű.
Nem is lámpa, hanem egy dioráma, amely egy atomrobbantás pillanatát mutatja be.
A lámpákat egy lengyel cég készíti és értékesíti.
Az alap fából készült és a huzal-armatúrát légfúvott pamut borítja.
Ára 130 dollár + szállítási költség
17 világhírű személyiség osztja meg karantén videóját: ez önmagában szenzáció lenne, de még nagyobb szenzáció, hogy egyik sem valódi. Ez egy Fake videó.
Ha az ember gyanútlanul nézi, csak arra figyel fel, mit keresnek ekkora sztárok egyetlen konyhában, és miért hord mindenki ugyanolyan inget és frizurát.
Szinte videóról videóra látszik, hogy finomodik és lesz napról napra élethűbb a Deep Fake videótechnika. A fejlett gépi intelligencián alapuló megoldásokkal gyakorlatilag már bármit el lehet élni. A FAkaApp már egészen elképesztően tökéletes s ráadásul gyors. Néhány év a Star Wars filmben az ifjú Leia Organa szenátort, még hetek munkájával és súlyos milliókért készült. Két éve tavasszal egy egyperces hamis Barck Obama videó alig egyheti munkaórával elkészült.
Hogy most mire képes a Deep Fake, tökéletesen bemutatja ez a videó. Jim Meskimen 17-szer szerepel ugyanabban a videóban, de mindannyiszr más karaktert formál meg, és ehhez még az arcukat is megkapta. Így kerül egy videóba Robert De Niro, Ian McKellen, George Clooney, Christopher walken, és a már sajnos évekkel ezelőtt eltávozott Robin Williams. e azért a legütősebb a végen a fehér Morgan Freeman.
Ebben a videóban pedig egymás mellett mutatják meg a forrás és a Deep Fake módosított felvételeket.
A Galaktika magazin áprilisi számában befejeződik Dave Howardnak, a Leymann-transzfer szerzőjének folytatásos kisregénye, az „Űrszemétszedők”. Carlos M. Federici novellája egy „kislányról” szól a Marson, aki már nagyon várja a tavaszt, Bodor Ároné ugyanakkor egy sebesült kisfiúról, akit apja próbál mesével elaltatni. Makszim Vaganov S.T.A.L.K.E.R.-története egy igen veszélyes anomáliával szembesíti kalandozóját, Holló-Vaskó Péter és Solymár András közös írása pedig különös, emlékezetes módon érzékelteti a vallások közötti különbségeket. A havi retró Arthur Leo Zagat elbeszélése egy valóságos bolygóközi háborúról, amely a Merkúr tűzforró világán tör ki.
A központi tudományos rovat a nem nukleáris szuperbombákról szól. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az elektromos autók akkumulátorainak sorsáról a hulladékfeldolgozásban, egy mini konyhakertről a lakásban, egy rendhagyó kortárs színielőadásról, a kupolavárosok építésének és karbantartásának nehézségeiről, valamint egy interjú is a S.T.A.L.K.E.R.-sorozat két szerzőjével, Roman Kulikovval és Jezsi Tumanovszkijjal. A képregény Isaac Asimov „Fényvers” című novellájának adaptációja, Csordás László rajzaival.
A magazin XL-változatában a lengyel Jerzy Żuławski klasszikus Hold-regényének, az Ezüstös mezőkönnek első részével találkozhatnak az olvasók, egy viszontagságokkal teli expedíció történetével.
A Galaktika 361. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
Mund Katalin: Hogyan s miért lettek írók?
Jezsi Tumanovszkij: Korán elkezdtem olvasni, beiratkoztam az összes olyan könyvtárba, ahová egyedül el tudtam menni. És már az általános iskola első osztályában magabiztosan vágtam rá a kérdésre, hogy mi akarok lenni: sci-fi író. Persze a fejemet kitöltő ostobaságot hamar félresöpörte az élet, viszont amikor – már felnőttként – az első lehetséges alkalommal úgy döntöttem, hogy indulok egy irodalmi versenyen, meglepetésemre megkaptam az első helyezést. És azóta már nem félek megmutatni másoknak a szövegeimet. Ezt a művet közzétették egy rövid történeteket tartalmazó antológiában, később pedig megtaláltam az interneten magyar nyelven is. Irodalommal ténylegesen csak azután kezdtem komolyan foglalkozni, hogy Roman Kulikov javasolta, írjunk egy könyvet együtt. Addig a pillanatig még csak eszembe se jutott, hogy regényt írjak.
Roman Kulikov: Sohasem terveztem tudatosan, hogy író legyek, bár mindig csodáltam azokat a szerzőket, akik emberek ezreit tudják elbűvölni a fantáziájukkal. Még tinédzserkoromban különféle, a képzeletemben megszülető jelenetekkel töltöttem meg a jegyzetfüzeteimet, de ezeket nem volt elég bátorságom összefüggő teljes egésszé formálni. Csak miután egy irodalmi pályázaton díjat nyertem ilyen rövid történetekkel, és sok lelkesítő véleményt kaptam az olvasóktól, döntöttem el, hogy írok egy könyvet. Első könyvem, a Progulka Limi (Lima útja) szövegét elküldtem néhány kiadónak. Legtöbbjük visszautasított, és már-már feladtam, amikor egy reggel, elektronikus levelezésemet megnyitva, a vágyott sorokat olvashattam: „Könyve elnyerte a tetszésünket. Meghívjuk a kiadóhoz, hogy megkössük a szerződést.” Azonnal megrendelték a folytatást is, plusz felajánlottak egy szerződést két további kötetre: felkértek, hogy írjak egy újragondolt változatot az Ogyisszei kapitana Blada (Blood kapitány odüsszeiája) című regényből, a nemes lelkű űrkalózról a kozmoszban. Később, tapasztalatokat szerezve, úgy döntöttem, itt az ideje megírnom a S.T.A.L.K.E.R. sorozat egyik könyvét (amit Jezsivel közösen alkottunk).
M. K.: Mi adta az inspirációt a stalker-témában? Miért választották ezt az univerzumot?
T.: Ezt elég nehéz megmagyarázni, de megpróbálom. Gyakran hallani, hogy ez az egész egy posztapokaliptikus képzeletvilág. Valójában viszont a volt Szovjetunió lakosai számára oly jól ismert „posztap” valóság testesül meg a játékban. És ezzel nem csak a valóban megtörtént csernobili katasztrófára utal. A játékos sétálgat egy kihalt világban, egy, a 90-es években ténylegesen széthullott országban. Ezen a helyen öntudatlanul is egymásba fonódik az ember tudat alatti vágya az önpusztítás iránt; a Szovjetunióval együtt elveszett csendes, békés élet iránti nosztalgia; valamint a fantasztikus elképzelések sora, ami dinamikát és veszélyérzetet ad ehhez az egészhez. Gyilkos egy koktél. Azt még sokan és hosszasan fogják értékelni, minősíteni, hogy az ukrán GSC társaság fejlesztői és Szergej Grigorovics mit is alkottak valójában. Véleményem szerint ez sokkal nagyobb dolog, mint egyszerűen kiadni egy sikeres játékot.
Irodalmi szempontból a játék világa, ami alapján sok ember elkezdte megírni első történeteit, egyrészt mély és ismeretlen, másrészt eléggé körülhatárolt, és ezzel lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen emberi problémát megragadjunk és a lehető legkomplexebb módon feltárjuk a szövegben. Ráadásul a még kiadatlan játék rajongójaként én is enyhíthettem a bennem ébredező türelmetlenséget azzal, hogy hangot adtam a játékkal kapcsolatos várakozásaimnak a történeteimben.
K.: Már többször is próbáltam megválaszolni ezt a kérdést, de még mindig nem értem pontosan, miért annyira vonzó számomra ez az univerzum. Tudom, hogy a játék első videója megfogott, és megváltoztatta az egész életemet. A S.T.A.L.K.E.R. játék indította el az irodalmi karrieremet: részt vettem egy pályázaton, új barátokat szereztem, és az első olvasóimat, akik segítettek megtenni a következő, merész lépéseket. A szabadság és a kaland addiktív légköre, a lehetőség, hogy az légy, aki csak akarsz, és nem az, amit a társadalom rád erőszakol. Úgy gondolom, nemcsak én választottam ezt az univerzumot, de ő is kiválasztott engem.
M. K.: Játszanak számítógépes játékokkal?
T.: Természetesen. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még az első komoly RTS-re, a Dune II-re. Nagy rajongója vagyok Frank Herbertnek, és a Dűne jól ismert világa a játékban esélyt sem adott fiatalkoromban, hogy kihagyjam. Nappal tanultam és dolgoztam, éjszakánként pedig bázist építettem, óvtam a homokférgektől, és gyűjtöttem a fűszert. J
Aztán jött az UFO, az Unreal Tournament és sok gyönyörű, körökre osztott stratégia. Az Unreal után a stalkeres lövöldözős játék volt az első a „lövöldék” között, ami komolyan magával ragadott. Igaz, idősebb korban kevesebb idő jut játékra, de a WoT-ot néha még mindig előveszem. Azt hiszem, a stalker-játék sokkal több rajongóval bírna, ha multiplayer formátumban létezne. A számítógép ellen játszani már tizenöt évvel ezelőtt is eléggé untatott.
Romannal már átbeszéltük, hogy is nézne ki a S.T.A.L.K.E.R., ha az EVE Online mintájára és arculatával készülne. Sajnálom, hogy ez csak a mi képzeletünk szüleménye.
K.: Magától értetődik. A műfajok közül az FPS-eket szeretem leginkább, de a többit sem kerülöm. Elsősorban figyelemelterelés és lazítás céljából játszom. Természetesen nem vagyok profi, de az online csatákban sokaknak adhatnék előnyt. Mindig érdeklődéssel figyelem a játékipar híreit, megnézem a videókat, és lehetőség szerint kipróbálom, ami érdekel. Nagyon szeretem azokat a kooperatív rendszereket, ahol csapatként kell együttműködni. A kedvenceim között szerepel a Left 4 Dead, a Call of Duty és természetesen a S.T.A.L.K.E.R. Örömmel tölt el, hogy kapcsolatba léphetek a fejlesztőkkel, amikor felmerül egy ilyen lehetőség. Arról álmodozom, hogy létrehozzam a saját játékomat, vannak hozzá ötleteim.
A teljes interjúért és fantasztikus novellákért vegyétek meg a Galaktika áprilisi számát.
(Interjú Petes Gáborral, az Új-Hunnia című könyv szerzőjével)
Honnan származik a regény ötlete, alapgondolata?
Petes Gábor (P.G.): Mindig is érdekelt a világ működése valamilyen szinten, de úgy tíz évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával. Először a mai pénzrendszer működését akartam pontosan megismerni, mivel érintett voltam a svájci frank alapú hitel „problémában”, persze „károsultként”. Miután rájöttem, hogy mekkora „szemfényvesztés” volt az egész, és sikerült kimászni belőle, rákaptam a többi társadalmi probléma felkutatására és megértésére, mert nem akartam azt, hogy a tudatlanságom miatt újból átverjenek valamivel. Nem sokkal később már minden szabadidőmet ezzel töltöttem, hiszen évek óta nem nézek tévét, ami lekötné a figyelmemet esténként, és a munkáim miatt elég sokat vagyok egyedül, így van időm elmélkedni az olvasottakon. Az évek alatt rájöttem, hogy szinte minden fordítva kezd működni a „civilizációnkban”, mint ahogy azt a természet törvényei megkövetelnék, így hosszú távon biztosan lesz valami csúnya csattanója az emberi gyarlóságnak és egoizmusnak. Mindemellett nagyon érdekelt a magyarság valódi őstörténete, és az öngondoskodó életmód is. Nagyon sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról egy látássérült gitáros barátommal, aki aztán egy idő után felvetette nekem, miért nem írok ezekről a társadalmi anomáliákról és a lehetséges megoldásairól egy könyvet, hiszen ismerte az írói vénámat. Valamiért mindig is nagy volt bennem a közlési vágy, hiszen már kilencévesen megjelent az első novellám a helyi újságban, később írtam dalszövegeket is, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok.
Mennyi idő alatt született meg a könyv? Hogyan „alakult” a szöveg?
P.G.: Egy év alatt írtam meg. Háromszor mentem rajta végig, közben folyamatosan fejlődött az írásmódom és a stílusom is. A cselekmény alapszerkezetét már a legelején megírtam, de közben történtek a világban olyan események, és hozzájutottam olyan információkhoz is, amik miatt többször is átjavítottam bizonyos részeket, hogy logikusabb és élethűbb legyen a könyv.
Milyen forrásokat használtál a jövőbeli világ megalkotásához?
P.G.: Nagy hatással voltak rám Jacque Fresco jövőkutató és társadalommérnök tanításai, a „Sevaster1” nevű tudatébresztő oldal videói, és a Viva Natura Televízió műsorai is. Dienes István mérnök-kutatóval és az MTA egyes kutatóival is többször leveleztem e-mailben, hogy a lehető leghitelesebb információkhoz és adatokhoz jussak hozzá. Nagyon izgalmas időszak volt, a regény megírása engem is megváltoztatott. Ugyanis közben rájöttem, hogy ezek a kutatók és tanítók semmi jóval nem kecsegtetnek az emberiség jövőjével kapcsolatban, ha nem változtatunk a szokásainkon. Minden irányból fejlődési csapdákban vergődik a társadalmunk, csak még nem mindenhol érezzük a hatásait.
Honnan a tudás a lovasíjászatról? Van-e személyes kötődésed ehhez a közösséghez?
P.G.: Hét éve járok Kaposmérőre a Kassai-völgybe, amikor csak időm engedi. A regény egyik fő inspirálója is Kassai Lajos lovasíjász nagymester és szellemi tanító volt. Jómagam évek óta íjászkodom, viszont a lovasíjászatot még nem sikerült elsajátítani, de mindenképpen a bakancslistámon van. Remek közösség működik a Zselic kapujában, sajnos azonban én a távolság és a kevés szabadidő miatt csak rendszeres megfigyelőként vehetek részt benne.
Hogyan jelenik meg az életedben a természetközelség, az önellátás?
P.G.: Már a szüleim is foglalkoztak konyhakert-műveléssel és állattartással, így már gyerekkorom óta az életem része. A párommal és a lányommal málna-, szőlő- és bodzatermesztéssel is foglalkozunk egy Kecel melletti tanyán. Mindemellett mi is művelünk konyhakertet, és tartunk mangalicákat, racka juhokat, mindenféle szárnyas jószágot, és a lányomnak van egy lova is. Nagyon szeretjük a természet közelségét, és nagyon biztonságos érzés, amikor például reggel kicsoszogsz néhány tojásért a tyúkokhoz, behozod a konyhába, és egy kis saját mangalicaszalonnával „megbolondítva” készítesz belőle egy kiadós rántottát. Számomra nincs értelme máshogy élni.
Hogyan éled meg a jelenlegi világválságot, a járvány mindennapi valóságát? Mennyiben változott meg az életed, mióta korlátozottabb a mozgásterünk?
P.G.: Mi ezt itt vidéken – főleg a tanyán – máshogy éljük meg, mint egy városi család. Itt sokkal több a tér, és sokkal kevesebb az ember. Igazából aggasztanak a hírekből hallható szomorú események, amiket csak a másik munkám miatt vagyok kénytelen figyelni. De a napi rutinom/életem – azonkívül, hogy a lányom itthonról tanul – semmit sem változott. Ez a legszebb a vidéki életben. Nem vagyok annyi mindennek kiszolgáltatva, mint egy városi ember. Éltem két évig Kecskeméten egy társasházban, de egy életre elment tőle a kedvem. Szerintem az csak azért jó, mert kényelmes, és van a közelben mozi, amit nagyon szeretek. Viszont nekem egyáltalán nincs gondom a „kényelmetlen” gazdálkodással, mert fitten tart, és közben jókat lehet meditálni. Moziba meg át szoktunk járni a szomszéd kisvárosba. Egyébként árgus szemmel figyelem a városi „panellakók” reakcióit erre a krízisre, ami a bezártságot illeti. Magyarországon 60 éve vannak panelházak, és azóta nem volt ekkora válság, mint most, így nincsenek tapasztalatok sem, hogyan fognak viselkedni az emberek hosszú távon a „panelbörtönökben”. Szerintem nem túl jól…
Hogyan hatnak rád napi szinten a világban most zajló események? Milyen gyakran követed a híreket?
P.G.: Híradókat egyáltalán nem nézek már évek óta. Volt egy autóbalesetem, utána egy-két hétig csak otthon lábadoztam, és akkor az egyik híradó alatt szabályosan rosszul lettem. Ugyanis nem volt más benne, csak „gyilok”, erőszak, baleset, korrupció stb… és akkor úgy gondoltam, hogy ha ez ilyen hatással van az ember lelkiállapotára, akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Azóta csak célirányosan és objektíven tájékozódom az interneten, és inkább más emberektől szerzek információkat.
Mi a véleményed arról, hogy pont ebben a válságos helyzetben erősödött fel nagymértékben a digitális eszközök használata?
P.G.: Szerintem ez is a városiasodással kapcsolható össze. Az embereknek bezártságukban és unalmukban nincs más választásuk, mint a világhálón, a közösségi oldalakon és a tévén „lógni”. Így viszont csak tovább táplálják a félelmüket és a pánikot, hiszen mindenhonnan a koronavírus folyik. Eléggé paradox helyzet. Remélem, hosszabb távon nem fog egymás elleni gyűlölködéssé fajulni a félelemérzet, hiszen, mint tudjuk a szer-etet, a gyűl-ölet.
Hogyan képzeled el a járvány/karantén utáni világot? Szerinted lesz-e lenyomható RESET-gomb, ahogyan a könyvben?
P.G.: Szeretnék hinni benne, hogy igen. Mindenképpen más emberek leszünk mindannyian, hiszen ez a II. világháború óta a legnagyobb krízise az emberiségnek, így ez a társadalmi rend biztosan át fog alakulni valahogy. Bízom benne, hogy megváltozik majd az értékrend, hogy nem csak a pénz lesz az egyetlen valódi isten, és az emberek visszafordulnak majd a teremtett világ felé. Én igyekszem ezt propagálni. Viszont addig lesz még egy csattanója ennek a „történetnek”, és utána is ott lesz még a migráció és a klímaválság, hogy csak két dolgot említsek. De egyvalami biztos: mi itt a Kárpát-medencében a világ egyik legjobb helyén élünk élettanilag, így itt lenne módja és értelme nyomni egy RESET-et.
Szerinted milyen kérdésekkel kell szembenéznie az embereknek a jelenlegi helyzetben?
P.G.: Nagyon sok kérdéssel kell szembenéznünk, hiszen most bebizonyosodik, milyen „rozoga” lábakon áll a jelenkori civilizációnk. Arra is fény fog derülni, az átlagember mennyire ki van szolgáltatva a rendszernek, amiben él. Remélem, arra is sokan rádöbbennek majd, hogy a jóléti társadalom mennyi csapdát rejt magában. De ami szerintem a legfontosabb, hogy, mire vége lesz ennek a krízisnek, addigra kiderül, hogy az ember egy alapvetően jó szándékú, tiszta lelkű lény maradt legbelül, vagy mostanra teljesen apatikussá vált…
Ki a kedvenc karaktered a történetben, és miért?
P.G.: A kedvencem Jázmin, mert őt a lányomról mintáztam.
Ha lehetőséged lett volna néhány évvel ezelőtt egy palackba tenni egy üzenetet, mit üzentél volna benne az emberiségnek?
P.G.:
Na helló, Mr. Ember, ezt mégis hogyan gondolod?
Hogy a világot magad körül módszeresen rombolod?
Elveszed a másét, egy fosztogató lettél,
ki még az Anyatermészet haragjától sem fél.
A szimbiózis megszűnt, az egység már nem létezik,
a történelem sem segít, az ember újra vétkezik.
Sőt, egyre nagyobb szeletet kérsz abból a tortából,
amit a planéta kapott a Teremtő „tollából”.
Na helló, Mr. Ember, te önző életforma,
a paradicsomból lépegetsz vígan a nyomorba.
Hisz feláldozol mindent a kényelem oltárán,
és hogy ha mindent elrontottál, megfutamodsz gyáván.
Mert nem érdekel más, csak a pénz, na és a vágyaid,
az egód átíveli majd a többi élet álmait.
De meglesz majd a böjtje, ezt tudom, te is érzed,
amikor összevérezed majd a haszontalan pénzed.
Na helló, Mr. Ember, mondd, miért nem jóra fordítod
a tehetségedet? És vajon mikor szólítod
meg azt a dolgot, amit bűntudatnak neveznek?
Ha nem teszed, a sírodba majd lassan belehelyeznek.
Egy intelligens életforma segítene másokon,
te meg büszkén hirdeted, hogy „ott hagyom a lábnyomom
a többi élet torkán, és taposok még párat”,
de az Anyatermészet majd lassan elkeni a szádat.
Na helló, Mr. Ember, így sokáig nem működik,
a magadfajtát a jó lelkek úgyis majd elüldözik.
A fejlődésed csapdája is lassan bezárul,
ha eltűnsz, úgy a többi fajnak egy új világ tárul.
Egy rákos sejtté váltál, a tüdején a Földnek,
mert örülsz már egy kis megmaradt talpalatnyi zöldnek.
Hát gratulálok hozzá, és büszke lehetsz magadra,
ha eljön majd az idő, akkor emlékezz a szavamra!
De helló, Mr. Ember, így közel már a vége
az ámokfutásodnak, ami letaszít a mélybe,
úgy eltűnsz, mint a kámfor, a planéta felébred,
de majd ne lepődj meg azon, hogy hová vitt a véred…
(az interjút készítette: Cs. Fehér Katalin)
A televíziózás történetének egyik legnagyobb hatású sorozata volt a Kozmosz. A neves asztrofizikus, Carl Sagan sorozata alapjaiban változtatta meg a televíziós ismeretterjesztést. Az 1980-ban bemutatott 13 részes sorozatot szinte az egész világon bemutatták, hazánkban is óriási sikert ért el.
A National Geographics elkészítette a sorozat folytatását: Kozmosz: Lehetséges világok címmel. A széria ezúttal is izgalmas, eddig feltérképezetlen területekre merészkedik: előbb visszarepít minket egészen az univerzum hajnaláig, hogy onnan – a valóság függönyének egy lyukán át – meg se álljunk a távoli jövő utopisztikus világaiig. Kalandozásunk során többek közt ellátogatunk a földi élet titkos keletkezési helyére; rácsodálkozunk a 2039-es New York-i világkiállítás tudományos újításaira.
A sorozat most is különleges eddig nem ismert információmorzsákka színesíti a tudást. Például, a történelem egyik legjobb növénynemesítője éhen halt, mert nem adta a nevét egy tudományos hazugsághoz. Hogy a Holdra szállás technikáját már az I. világháború lövészárkaiban kidolgozta valaki, 50 évvel megelőzve az Apollo-programot?
A sorozathoz napjaink talán legismertebb asztrofizikusát sikerült megnyerni, a műsorvezető a médiában sokat szereplő Neil deGrasse Tyson lesz. A műsor egyik része Carl Sagan előtt is tiszteleg.
Bemutató: Március 22-én, vasárnap este 9-kor a National Geographic csatornán.
Az epizódok ismertetése
Létra a csillagokhoz
Hogyan keletkezett a kozmosz sok milliárd évvel ezelőtt? És az ókori felfedezések miként tették az embert napjaink kíváncsi, innovatív, a világűrt mind részletesebben feltérképező fajává? Az első epizódban Neil deGrasse Tyson a világmindenség és az emberi tudás evolúciójának legfontosabb pillanatait villantja fel lebilincselő, képernyő elé szegező formában.
Bemutató: Március 22-én, vasárnap este 9-kor
A lakható zóna tűnő bája
A kozmoszban nincsen hova rejtőzni a változások elől – a Nap öregedésével megállíthatatlanul közeleg az idő, amikor a Föld már nem lehet az otthonunk. Őseink azonban egyszer már megbirkóztak egy hasonlóan nehéz kihívással – és különben is, odakinn új világok várnak.
Bemutató: Március 29-én, vasárnap este 9-kor
https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/
Az élet elveszett városa
Az epizódban megismerhetjük a legújabb tudományos elképzeléseket a korai Föld vérvörös tengerének mélyéről. És azzal az emberrel is találkozhatunk, aki az élet első nyomaira bukkant egy zöld drágakőben – ám miközben az élet eredete után kutatott, a sajátját tette kockára, lévén nácik is szerepelnek a történetben…
Bemutató: Április 5-én, vasárnap este 9-kor
Vavilov
A 20. század első felében Nyikolaj Vavilov genetikus és növénynemesítő az egész világot bejárta, hogy létrehozza bolygónk első – és saját korában legnagyobb – maggyűjteményét. Felismerte ugyanis, hogy a tudomány rengeteget tehet a Szovjetunió és az egész világ lakosságát fenyegető éhínség megszűntetéséért. A sors fintoraként azonban vele is az éhhalál végzett – a Gulagon, ahova azért került, mert nem adta a nevét egy szovjet tudományos hazugsághoz.
Bemutató: Április 12-én, vasárnap este 9-kor
A tudat evolúciója
Kalandos utazás a tudat evolúciójának izgalmas tájain. Út közben megállunk az ókori Görögországban; felfedezzük a földi élet leghatalmasabb formáját; és elmerülünk egy szegény árva különös álomvilágában, mely utat nyitott gondolat-építményeink szerkezetének megértése felé, – sőt még tovább, a gondolatok galaktikus hálózatának víziójához
Bemutató: Április 19-én, vasárnap este 9-kor
Az egybillió világ embere
Egy fiatal fiú a szőnyegen fekszik és csillagközi utazásokról álmodik… Az ifjú Carl Sagan az űrkorszak hajnalán a mentorai, két tudományos óriás csatazajában eszmélt, majd felnőve maga is méltóvá vált hozzájuk: tovább folytatta mesterei kutatásait és megismertette a világgal ezek jelentőségét.
Bemutató: Április 26-án, vasárnap este 9-kor
Kutatás intelligens élet után a Földön
Az epizódban feltárul egy titkos föld alatti hálózat, mely az élet négy királyságának együttműködésével jött létre; és megtudjuk, hogy miként lépett kapcsolatba az ember egy különös élőlénnyel, mely szimbolikus nyelven kommunikál, és amely már több millió éve képviseleti demokráciát működtet.
Bemutató: Május 3-án, vasárnap este 9-kor
A Cassini áldozata
Egy rejtélyes, kevesek által ismert történet egy tudósról, aki csatazaj közepette, már az első világháború lövészárkaiban kidolgozta a Holdra szállás technikáját, – fél évszázaddal megelőzve az Apollo-programot. A filmben ezen kívül egy 20 éves űrodüsszeiáról is hallunk, melynek végén öngyilkosságot követ el egy űrszonda.
Bemutató: Május 10-én, vasárnap este 9-kor
Varázslat hazugságok nélkül
A kvantummechanika rendhagyó világában a fény két ellentétes dolog is lehet; és valahogy – ki tudja, hogy – egy láthatatlan megfigyelő képes lehet megváltoztani a valóság természetét. A filmben megismerjük az embert, aki rábukkant a valóság eme lyukára, – valamint azt a máig tartó technológiai forradalmat, amely lehetővé tette ezt a meghökkentő felismerést.
Bemutató: Május 17-én, vasárnap este 9-kor
Két atom meséje
Neil deGrasse Tyson csodálatos utazásra hív a kozmosz távoli tájain át, hogy megmutassa: az univerzum legapróbb alkotóeleme miként gyakorolt gigantikus hatást az emberi fajra? Az időben tovább haladva Neil egy lebilincselő mesét is megoszt velünk olyanokról, akik a halál árnyékában nőttek fel, és akiknek valóban megpecsételődött a sorsuk – az egyiküket kivéve.
Bemutató: Május 24-én, vasárnap este 9-kor
Elfeledett ősök árnyai
Milyen erős az emberben a változásra való hajlam, és ez hogyan hatott az általunk bejárt útra? És: Miként válhatott a történelem egyik legsötétebb szörnyetege az emberiség egyik legfényesebb csillagává? Az epizódban Neil deGrasse Tyson efféle izgalmas kérdésekre keres választ, röpke egy óra alatt végigvezetve minket evolúciónk történetén.
Bemutató: Május 31-én, vasárnap este 9-kor
Gyermekeink élete
Mikor kezdtük el a Földet globális léptékben tönkretenni? Mikor és miért siklottak félre végzetesen a dolgok? És, mindezeket figyelembe véve: Milyen életre számíthat egy 2020-ban született gyermek? Milyen nehézségekkel és környezeti kihívásokkal kell szembenéznie a problémákat szőnyeg alá söprő szülei és nagyszülei miatt?
Bemutató: Június 7-én, vasárnap este 9-kor
Az Új Világ hét csodája
A világkiállításokon mindig az adott kor legígéretesebb újításait mutatják be, így ezek a seregszemlék kiváló fokmérői a technológia és a tudomány aktuális állásának. A filmben a 2039-es New York-i Világkiállításra látogatunk, melynek pavilonjaiban egymást értik a bámulatos megoldások napjaink megoldhatatlannak tűnő problémáira…
Bemutató: Június 14-én, vasárnap este 9-kor
Számomra rejtély, miért vonzza a figurális művészet képviselőit a gofri tészta. A hajdani kerek, majd négyszögletes rácsos finomság egyszer csak elkezdett önálló életet élni és különböző alakokat lehet tésztából megformálni. Ez alól a sci-fi sem lóghat ki, és természetesen az ötletekben itt is a Star Wars vezet. Összegyűjtöttünk néhány különleges gofri sütő gépet. Meglepetésünk a legutolsó darab, ami most jelent meg a boltokban.
Milyen érzés lehet egy Alien Xenomorf fejéből szürcsölni a koktélunkat? Egy keltető kék színű pohár? Egy Xeno-csont árnyalat? Esetleg egy vérsav-zöld?
A Mondo, az egyedi, kisszériás Tiki-poharak gyártója egy exkluzív, a Bolygó neve Halál ihletésű pohárgarnitúrát dobott piacra.
A tiki koktéloknak eredetileg nem ez volt a nevük. Amikor fénykorát élte, még inkább egzotikus, trópusi koktélokként vagy polinéz italokként aposztrofálták. Az elsőt még az 1930-as években, a Los Angeles-i Don the Beachcomber bárjában készítették el. Az italt muskátli levél és ehető virágok díszítettek, Sokáig nem tudták sehova sem besorolni ezeket az italokat, hiszen annyira összetettek voltak: rumok, orgeat, falernum, számos különleges összetevő került egy-egy pohárba. Később nyerte el a ma is népszerű Tiki nevet. Tálalására különleges hangulatú poharakat alkottak.
A poharak 20 centiméter magasak, és csaknem fél literesek. Kerámiából készültek, mindegyik egyedi kézimunka. Áruk 28 és 42 dollár közé esik.
Szerző: José Antonio Cotrina
A szerző 1976. július 8-án született Vitoria-Gasteizben, Baszkföld fővárosában, Spanyolország északi részén. Az egyetemen Reklám és PR kommunikációs szakon végzett, de érdeklődése hamar a fantasy irodalom felé fordult. Műveit az 1990-es évek eleje óta publikálja, ezek főként rövidebb elbeszélések és novellák. Első, nagyobb lélegzetvételű írása 2003-ban jelent meg The Lost Sources címmel, majd a Vörös Hold ciklussal elnyerve megannyi irodalmi díjat, végleg bebetonozta magát a köztudatba.
Műveivel egyre inkább a youngadult (ifjúsági) irodalom felé fordult, megtartva a fantasy és a horror elemeit műveiben, jó érzékkel keveri a különböző zsánereket, ezáltal már majdnem felnőttként és egyenlőként kezelve a fiatal olvasókat.
Jelenleg Spanyolország egyik legelismertebb fantasy írója, de sokan tekintik őt a spanyol darkfantasy úttörőjének is, mely egy egészen új szín a főleg angolszász regények által uralt területen.
Könyvsorozat címe: Vörös Hold ciklus
Könyv címe:Vörös Hold ciklus I. rész–Samhein aratása
Fülszöveg:
Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!
Üdvözlünk a halál kapujában!
Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.
De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosza ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…
Megjelenés: 2020. április eleje
Szerző: TheodoraGoss
A magyar származású amerikai írónő és költő 1968. szeptember 30-án született Magyaroroszágon, majd még kisgyermekkorában családja az Egyesült Államokba emigrált. BA diplomáját a Virginiai Egyetemen, majd jogász diplomáját a neves Harvard Egyetem jogi karán szerezte meg, ezek után a Bostoni Egyetemen végezte el a mesterszakot és szerzett doktori címet angol irodalomból.
Jelenleg az írás mellett a Bostoni Egyetemen tanít.
Első nagy regénye, mely a The ExtraordinaryAdventures of theAthena Club sorozat első kötete (Az alkimista lányának különleges esete) rögtön Nebula-díj jelöléssel indított, de nem ez volt az első és egyetlen jelölése, ezt követték a Locus-, a Mythopoeic- és a World Fantasy-díjak is. A „Singing of Mount Abora”rövid története el is nyerte a World Fantasy-díjat a legjobb novella kategóriájában.
A szerző történetei mindenkit elvarázsolnak, prózái mellett érdemes lírai költeményeit is elolvasni, melyek csak angolul elérhetőek. Az írónő számára Magyarország maga is varázslatos, gyerekként,amikor visszajártak, olyan volt számára, mintha Narniába érkezne.
Könyvsorozat címe(eredeti cím): The ExtraordinaryAdventures of theAthena Club
Könyv címe: Az alkimista lányának különleges esete
Szinopszis:
Mary Jekyll egyedül és egyetlen penny nélkül él szülei halála után, mindemellett apjának rejtelmes múltját is szeretné feltárni. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy apja régi barátja, a gyilkos Edward Hyde a közelben lehet. Az, aki információval tud szolgálni Hyde hollétéről, nagy jutalomban részesül…ez pedig megoldaná Mary pénzügyi gondjait.
A nyomok azonban Edward lányához, Diana Hyde-hoz vezetnek; az elvadult, árva lányt apácák nevelik. Mary végül Sherlock Holmes és Doktor Watson segítségével nyomába ered a szinte utolérhetetlennek tűnő Hyde-nak. Nyomozása során még több lánnyal találkozik, sőt barátságot kötnek,ők mind szörnyű kísérletezések teremtényei: Beatrice Rappaccini, CatherinMoreaués Justine Frankenstein.
Megjelenés:2020. április
Szerző: Anna Cima
A fiatal cseh írónő 1991-ben Prágában született, jelenleg Japánban él, első könyve pedig tökéletes képe annak, milyen Japán európai szemmel, és nem mint nyaralóhely, hanem ahol élni kell, és a valóság sokkal szürreálisabb tud lenni, mint maga a képzelet.
Nem véletlen, hogy az írónő 2019-ben elnyerte a MagnesiaLitera-díjat az Év Felfedezettje kategóriában.
Könyv címe:Tokióban ébredek
Fülszöveg:
Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül, és Tokióba utazhat, legszívesebben örökre ottmaradna. Hamarosan rájön, hogy egy ilyen kívánságnak beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis egy varázslatos kör foglyaként a forgalmas Sibuja negyedben találja magát.
Amíg Jana fiatal énje a város utcáit rója, meglepő helyzetekbe keveredik, és a hazafelé vezető utat keresi, a huszonnégy éves Jana japanológiát hallgat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy felsőbb éves diákkal együtt törik a fejüket egy japán novella fordításán. A novella szerzője, a sokáig elfeledett Kavasita sokkal nagyobb hatással lesz az eseményekre, mint arra bármelyik Jana számítana…
Olvasmányos és friss, fiatalos lendületű regény az útkeresésről, a valóság összetettségéről és egy valóra vált álom kockázatairól.
Megjelenés: 2020. március
https://galaktikabolt.hu/termek/tokioban-ebredek/
Szerző: Kir Bulicsov
Kir Bulicsov (1934–2003) orosz sci-fi-szerző. Valódi neve Igor Vszevolodovics Mozsejko.
1965-től kezdett sci-fi műveket írni, ekkor vette fel a Kir Bulicsov írói álnevet, novellái folyóiratokban, antológiákban és önálló, gyűjteményes kötetekben jelentek meg. Két sikeres novellaciklusa: Csodák Guszlárban, A kislány, akivel semmi sem történik. Több ifjúsági és kalandregény szerzője, történelmi regénye: Bandula tábornok kardja. Számos ismert orosz népmesét átírt sci-fire. Színdarab és filmforgatókönyv is köthető a nevéhez.
Könyv címe: Az utolsó háború
Fülszöveg:
A Szegezsa teherszállító űrhajó, Pavlis doktorral a fedélzetén, váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben ugyanis egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait. De érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?
Kir Bulicsov az orosz sci-fi nagy klasszikusa. Regényeiben a játékosság, a maró gúny és irónia éppúgy helyet kap, mint a mély emberismeret és a filozofikus bölcsesség.
Megjelenés:2020. március
Szerzők: JezsiTumanovszkij, RomanKulikov
Könyv címe: Kiket a Zóna egybekötött…
Fülszöveg:
A Zóna nem kedveli a turistákat, de azokat, akiket befogadott, nem engedi el olyan egyszerűen. A Kova néven ismert stalker egyszer csak úgy határozott, visszatér szokványos életéhez – két társával együtt felhagyott a portyázással, eladta zsákmányát, és visszaváltozott Alekszej Kozsevnyikovvá, mesterszerelővé, szerető férjjé és apává. De a Zóna kegyetlen emlékeztetőt adott neki, és Alekszej kénytelen útnak indulni újra, hogy megmentse tízéves kisfiát… E veszélyes utazáson ellenfelei vagy szövetségesei – hisz bármikor felcserélődnek a jóság és gonoszság pólusai – egy hírszerző tiszt, egy ifjú üzletember és egy szektásokkal üzletelő bandita, mindenki a maga saját céljaival. És a Zónával folytatott, gyakran egyenlőtlen küzdelemben végül mindig kiderül: valamennyi anomália közül a legrosszabb és a legkiszámíthatatlanabb maga az ember…
Megjelenés:2020. március
https://galaktikabolt.hu/termek/csak-gyujtoknek/
https://galaktikabolt.hu/termek/holdko-meglepetes-konyvcsomag/
Az Iraki Sanidar-barlangban hosszú ideig neandervölgyiek éltek. Erre utalnak a barlangban talált leletek is. De egy temetkezési hely leletei arra utalnak, hogy a 70 ezer évvel ezelőtt ott élő ősemberek emberek egyfajta gyászszertartással búcsúztathatták halottaiktól.
A Bagdadtól 800 kilométerre északra található barlangban a kutatók a közelmúltban újabb neandervölgyi ember maradványait fedezték fel. Az új csontváz a Sanidar Z nevet kapta, A csontvázból jó állapotban maradt fenn a koponya, a mellkas felső része és mindkét keze. Bár a nemét még nem tudták megállapítani, az elemzésből már kiderült, hogy több mint 70 ezer éves a lelet, és egy középkorú vagy idősebb neandervölgyi maradványa. Sanidar Z testét annak idején a barlang padlóján egy mélyedésbe fektették félig fekvő helyzetben, és a feje mögé egy követ tettek.
A Sanidar-barlang „virágos temetőként” vált híressé, tíz neandervölgyi otthona volt, az ő maradványaikat 60 évvel ezelőtt tárták fel a régészek. Az egyik csontváz körül ősi pollennyomokat is találtak. A pollen jelenlétéből néhány régész arra következtetett, hogy ezek az ősemberek nemcsak eltemették a halottjaikat, hanem virágokat is tettek köréjük. Ez pedig ellentmond annak a korábban széles körben elterjedt feltételezésnek, hogy a neandervölgyiek buták és állatiasak lettek volna.
A tíz neandervölgyi maradványa közül négyet „különleges együttesként” találtak meg, ami felveti, hogy az egykor ott élő neandervölgyiek visszatértek erre a helyre, hogy ott helyezzék nyugalomra halottjaikat. a négy test egy akkora területen helyezkedett el, mint egy „kisméretű ebédlőasztal székekkel”
https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/
Ha modern emberekről lenne szó, használhatnánk a „temető” kifejezést, de a régészek szerint ez egyelőre még túl messze van attól, amit a neandervölgyiek viselkedéséről tudunk.