A tudomány jelenlegi állása szerint nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőtt a Nagy Bumm fantázianevű eseménnyel született meg a világ, az első csillagokról pedig úgy vélig, alig 100 millió évvel később gyulladtak fel, amikor a gázállapotban létező részecskéket végre kellően összerántotta saját gravitációjuk, és beindult a nagy nyomás alatt a fúzió.
Egy nagy problémával szembesülnek a kutatók, ha ezeket a csillagokat vizsgálni akarják: 13 milliárd fényéves távolságból jövő fényüket nagy részben kitakarják a közelebbi (és fiatalabb) objektumok. Így tulajdonképpen a létükön kívül sok mindent nem tudunk róluk.
A keletkezésük módja azonban olyan információkkal szolgálhat az elterjedésükről, amik segíthetnek rájuk lelni és így megvizsgálni őket.
A sötét anyag (akármi is az) fizikailag nem igazán érinthető, azaz a fény és a hullámok nem pattannak vissza róla. Az elmélet szerint a fény részecskék, fotonok pattogása szétlöködte az anyagi részecskéket, jobban felgyorsítva így a látható anyag mozgását, amely sebesebben távolodott a Nagy Bumm helyszínétől, mitn a sötét anyag.
Így a sötét anyag plusz-gravitációja ritkábban tudta összesűríteni az anyagot, ezáltal jóval kevesebb csillag-születés és csillag-szülőhely keletkezett, legalábbis a Tel Aviv Egyetem asztrofizikusa, Rennan Barkana szerint.
A jelenlegi rádióteleszkópok azonban túl gyengék, ezeket a csillagokat csak egyben észlelték. Már ezek az adatok is érdekesek, de az igazán éles képek és elemzések lesznek azok, melyeken keresztül hamarosan valóban, szemtől szembe találkozhatunk az univerzum első csillagaival.


Vélemény, hozzászólás?