Napjaink egyik legnépszerűbb képregénygyára, a Marvel és a NASA közös pályázatot hirdetett 13-18 éves diákok számára. A feladat az, hogy a Nemzetközi Űrállomás számára kell ötleteket kovácsolni, a két nyertes pályázó által felvetett kísérleteket pedig el is végzi az ISS legénysége. Persze csavar is van az egészben, a javaslatoknak kapcsolódniuk kell A galaxis őrzői közül Groot vagy Rocket képességeihez. A Nemzetközi Űrállomáson a kutatók kísérleteket is végeznek, hiszen növénybiológiával és technológiai fejlesztésekkel is foglalkoznak, mikrogravitációs környezetben. E két témakör pedig szorosan kapcsolódik a Marvel népszerű, űrbéli karaktereihez.
A lehetőség nagyon érdekes, és persze angolul jól tudó diákoknak érdemes is rá jelentkezni, bár a január 31-ei határidő elég szűkös. További információk itt olvashatóak, a felhívó videó pedig alább megtekinthető.
Az Avatar sikere után a filmstúdiók egymás után licitáltak rá a másikra a 3D-s filmjeikkel. A technológia új volt, a hype óriási, azonban egy-két kivételtől eltekintve (Gravity, Hugo) nem sikerült kihasználni a 3D által kínált lehetőségeket. Persze a profit is közrejátszott az egészben, hiszen a mozik több pénzt kérhettek el ezekért a filmekért, mint a sima 2D-ért.
Sokakat azonban zavart, hogy szemüveget kellett viselni a 3D-s filmek nézéséhez, amelytől rengeteg néző feje megfájdult, illetve egyre kevésbé érte meg pénzt áldozni olyan filmekre, amik 2D-ben is tökéletesen élvezhetőek. A krízis most csúcsosodott ki, ugyanis az IMAX bejelentette Amerikában, hogy visszavesznek a 3D-s vetítésekből.
Christopher Nolan legújabb, háborús filmjét is 2D-ben vetíti az IMAX, és jól is teljesít a pénztáraknál, emellett pedig a cég elnöke azzal magyarázta a döntést, hogy az USA-ban drasztikusan lecsökkent a kereslet a 3D iránt.
Az IMAX mindemellett bejelentette, hogy a Blade Runner 2049 is csak 2D-ben lesz látható náluk.
Annak idején óriási elvárások voltak a technológia körül, azonban már a 3D-s tévék is bukásnak bizonyultak, legfőképp a megfizethetetlen áruk miatt. Most a 3D-s filmek is bukni látszanak, de vajon a VR lesz a következő?
Amellett, hogy az ember képes a magasabb szintű, logikus gondolkozásra, a fejlett kommunikációra és arra, hogy biztonsággal közlekedjen két lábbal, az evolúciónak köszönhetően még arra is képessé váltunk, hogy bizonyos veszélyhelyzetekben, mondjuk ha elesnénk, meg tudjuk előzni a komolyabb sérüléseket. Ahogy azonban öregszünk, a reflexek és az izmok lelassulnak és legyengülnek, az idősebb generációnak ezért veszélyes nagyon, ha elveszítik a mozgáskoordinációjuk felett az uralmat.
A Scientific Reports írása alapján azonban a kutatók hevesen dolgoznak azon, hogy egy különleges exoszkeletonnal megvédjék az időseket az esés okozta sérülésektől. Az eszközt nagyjából úgy kell elképzelni, hogyha a viselője elveszítené az egyensúlyát, a gépben bekapcsolnak bizonyos adaptív mechanizmusok. A tudósok szerint ezzel az eszközzel elég komolyan meg lehetne könnyíteni rengeteg ember életét.
De hogyan is kell az egészet elképzelni? Az exoszkeleton olyan algoritmussal dolgozik, mely képes előre meghatározni, hogy vélhetően a viselő az izommozgása alapján el fog-e esni. Ha arra jut a gép, hogy igen, akkor az eszköz az ellenkező irányba fejt ki erőt. Egyszerű fizika ez, a kisgyerekek korán megtanulják a hatás-ellenhatás törvényét. A teszteléshez nyolc idősebb embert és két, az egyik végtagjukat részlegesen elveszített jelentkezőt kértek meg, akik direkt egy olyan futópadon mozogtak, melyet arra találtak ki, hogy a használóját kibillentse az egyensúlyából. A kutatók arra jutottak, hogy az exoszkeleton használatakor sokkal kevésbé állt fenn a veszélye, hogy a tesztelők elesnek, mint a gépezet használata nélkül, mely arra utal, hogy az algoritmus működőképes.
Az exoszkeletonok fejlesztése és tesztelése az elmúlt években igencsak populárissá vált a tudományos életben, a kutatók pedig legfőképp arra igyekeztek megoldást találni, hogy a lebénult embereken segítsenek. A korábbi eszközök azonban igencsak nehezek és nagyok voltak, ez az új exoszkeleton már egy másik irányvonalat képvisel, hiszen a viselete sokkal kevésbé akadályozza az embert és könnyebb is hozzászokni. Ami egyelőre a tömeggyártás és az idősek mozgását biztonságossá tévő exoszkeleton közé áll, az a további tesztelés, hiszen eddig mindössze 10 emberen volt rajta az eszköz. Ahhoz, hogy biztonságosnak lehessen mondani, még jóval több jelentkezőre van szükség, akik kipróbálják, így egyelőre csak prototípusról beszélhetünk.
A világ egyik leghíresebb elméleti fizikusa, Stephen Hawking eddig is szeretett a világvégével fenyegetni, most azonban az eddigieknél még komolyabb jóslattal állt elő a tudós. Szerinte, ha 100 éven belül az emberiség nem kolonizál egy új bolygót, akkor ki fog pusztulni. A Föld rengeteg problémával néz farkasszemet, melyek egyre komolyabban fenyegetik a jövőjét, így a globális felmelegedés, a túlnépesedés és az aszteroidák is gondot jelentenek. De valóban összehozható, hogy egy másik bolygóra költözzünk?
Az első és legnyilvánvalóbb megoldás a Mars lenne, mint második lakóhely, azonban a körülmények ott sokkal rosszabbak. A föld mérgező, rettenet hideg van, ráadásul a levegőt se tudnánk belélegezni. Egy marsi kolóniának folyamatosan szüksége lenne arra, hogy például palackozott levegőt szerezzen magának, és ha a Földnek teljesen vége lenne, akkor az utánpótlás elég nehezen lenne megoldható. A Tejútrendszerben minden bizonnyal vannak olyan bolygók, amelyek hasonlóan jó feltételeket biztosítanának az emberiségnek, mint a Föld, azonban a teleszkópjaink nem elég jók, hogy csak ránézésre megmondhassuk, hogy hogyan néz ki egy exobolygó. Ráadásul több száz évig tartana elutazni odáig, ha találnánk egy lehetséges új lakhelyet, ami pedig azért rizikós, mert a legénység valószínűleg nem érné meg, hogy odaérjenek.
Ha kolonizálni akarunk egy másik bolygót, akkor bizony oda elég embert kell vinni, mert balesetek történhetnek, és egyéb tényezők, mint a belterjesség akadályozhatják, hogy a népesség szaporodjon. A NASA missziói legfeljebb 6 emberrel dolgoznak majd, a SpaceX bolygóközi transzport rendszere alkalmanként 100 embert vinne a Marsra, de ez egyelőre a gyakorlatban még nem létezik.
A Mars terraformálása, azaz földszerűvé alakítása még szóba jöhetne, de legalább 100 000 évbe telne, hogy a levegő belélegezhetővé váljon. De még enélkül is, annak a kevés embernek az odaszállítása dollárbilliókat emésztene fel, amire addig, amíg a helyzet tényleg nem élet-halál kérdése, nem fog sor kerülni.
Még ha sikeresen kolonizálnánk a Marsot, és hasonló stílusban tengetnénk ott az életünket, még akkor se biztos, hogy túl sok időt tudnánk nyerni magunknak. Hiszen egy legalább olyan mértékű környezetpusztítást, mint amit az ember végez a Földön, egy jó állapotban lévő bolygó se élne túl nagyon sokáig.
Stephen Hawking kijelentése meglepte a világsajtót, ugyanis a tudós eddig 1000 évet jósolt az emberiségnek.
Napjaink egyik legégetőbb problémája az esőerdők pusztulása és a globális felmelegedés. Az esőerdők, mint tudjuk a Földünk tüdejeként működnek: az általunk belélegzett oxigénnek mintegy 30%-át innen nyerjük. Arról nem is beszélve, hogy ezek a területek több ezer állat- és növényfajnak adnak otthont.
Mindezek ellenére napjainkban az ember minden percben egy focipálya méretű területen pusztítja ki az esőerdőt: azért, hogy a növényzet alatt elterülő termékeny földterület bevethetővé váljon. Lassan nyilvánvalóvá válik – bár ezt sokan tagadják –, hogy ez negatívan hat Földünk klímájára. Igen elszomorító a helyzet, de mégis úgy tűnik, hogy lassan feleszmél az emberiség, és bizony tudományos erőfeszítések is születnek a Földünk védelmében.
Harvardi kutatók ugyanis elkészítették az első fotoszintetizálásra alkalmas, ember által előállított bionikus levelet. Az új szerkezet tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint egy átlagos, természetben fejlődött levél, azaz a Nap energiáját használva kivonja a széndioxidot, és víz segítségével számunkra belélegezhető oxigént termel. A normális levelekkel ellentétben a bionikus levél közel tízszer annyi oxigént tud termelni, mint a természetben fellelhető társa, így papíron sokkal hatékonyabbnak tűnhet. Ha a géplevélhez szükséges alapanyagok és a létrehozásához szükséges szerkezetek elérhetőbbek lesznek, nem csak oxigént, de napenergiát is lehet majd kinyerni az ügyes eszközből. Így talán egy napelemeknél is korszerűbb – bár napenergia termelésére egyelőre nem hatékonyabb – kütyü prototípusa lehet most az amerikaiaknál.
Daniel G. Nocera, a bionikus levél megálmodója szerint a szerkezetet a fejlődő országokba kéne eljuttatni az energiaellátás megoldásáért, de akár az esőerdők irtásának megfékezésére, vagy legalább a károk csökkentésére is használni lehetne a projektet.
Egyelőre nagyon ígéretesnek és sci-fi-szerűnek tűnik ez a kezdeményezés. A lehetőség, hogy a közeljövőben már nem lesz szükségünk a Föld ökoszisztémájára a fennmaradásunkhoz, új reményekkel kecsegtet. A technológiát sokrétűen fel lehetne használni, például egy űrbázist is létre lehetne hozni ezzel az eszközzel, ahol önmagától termelődne az oxigén. (Persze a naprendszerünket nem lehetne elhagyni ezzel a bázissal, de a lehetőség benne van.)
Sajnos a bionikus levél nem költséghatékony. Egy levél létrehozása több millió dollárba kerül, és egyelőre a hibajavítása is költséges. Viszont a levél működtetése nagyon kevés energiát vesz igénybe, mivel önmaga is energiát termel.
A tesztek során a levél nem kevesebb, mint 16 napig működött probléma nélkül. A szerkezet ezenkívül képes vizet hidrogénre és oxigénre bontani, ráadásul a legújabb 2.0-ás változatban alkohol alapú üzemanyagot is tud készíteni. Összességében minden kilowatt-órányi elektromosságért 130 grammnyi CO2-t tud kinyerni 23000 liter levegőből, aztán még 60 gramm izopropanol üzemanyagot is termel ennek tetejében. Vagyis mindenképpen több mindenre képes, mint egy átlagos levél.
„Fogtam a napot, a vizet, a levegőt, és valamit csináltam belőle, ráadásul tízszer olyan jól, mint a természet, és ez jóérzéssel tölt el.” Daniel G. Nocera
