Címke: world of warcraft

Mágikus teremtmények a World of Warcraftból

Kézműves alkotások egy ukrán szobrásznő kezei alól. Anna Melnyikova a Panterius képzőművészeti műhely tulajdonosa. Majdnem egész életét rajzolással töltötte, de néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy megpróbálkozik a szobrászkodással. Vonzónak találta a lehetőséget, hogy tetszőleges alakot készíthet három dimnezióban. Soha nem vett részt művészeti képzésben mindent a szakirodalomból és az internetről sajátított el.

2014-ben kezdett modellezni. Az első év a megfelelő anyagok keresésével és a modellezési technikák tanulmányozásával telt el.

Az egyik legnagyobb szenvedélye az állatok faragása. A tollak és a szőrme kidolgozása számára a szobrászat egyik legkedveltebb feladat, de egyúttal nagyon időigényes is, mivel minden részletet külön-külön kell elkészíteni. Műveihez különböző anyagokat használ: bársonyos szöveteket, különböző elemi, szálakat, huzalokat, fóliát, akrilt, és lakkot.

Kedvence a World of Warcraft játék fantasztikus lényeinek megformálása.

(via)

március 30, 2019
Megjelent a World of Warcraft legújabb kiegészítője

A világ talán legismertebb MMORPG-je, a World of Warcraft már a 7. kiegészítőjével jelentkezik, a Battle for Azeroth pedig alapjaiban változtatja majd meg a játékot. Egyrészt az elérhető szintek száma 110-ről 120-ra emelkedik immár, de hosszú várakozás után megismerkedhetünk Kul Tiras és Zandalar kontinensekkel is. Egy új 20 fős PvE mód is érkezik a kiegészítővel, valamint soha nem látott raidek, dungeonök és fajok mutatkoznak be, ahogy korábban arról itt beszámoltunk hosszabban.

A Battle for Azeroth kiegészítő legnagyobb hangsúlya a Hordások és az Allisok közötti háborún lesz, ahogy az a cím alapján is kitalálható. Innentől jó ideig a széthúzás uralkodik majd Azeroth világában, az augusztus 14-ei megjelenés alkalmából pedig alább mutatunk két friss trailert, mely még jobban felcsigázhatja a videojátékos réteget.

https://youtu.be/HCeQMe2xdJM

augusztus 15, 2018
Miért rosszak a videojáték adaptációk?

A tavalyi év nagyon izgalmas volt a mozis videojáték adaptációk tekintetében. Maga a mozis adaptálás folyamata rendkívül gyakori, sőt manapság már azt is el lehet mondani, hogy több sikerkönyvet visznek vászonra, mint eredeti filmnek szánt forgatókönyvet, de ez nem is csoda. Egy-egy könyvkiadás után már keletkezhet egy nagyobb befogadó közönség, akiknek ha nem is tetszett a könyv, akkor is elmennek, mert hátha a film jobb lesz. Másik eset, hogy az olvasók beszéltek róla másoknak, így nagyon jól előkészíti a publikumot egy hasonló témájú, vagy akár teljesen megegyező történetű filmre. Ennek talán a legjobb példája a Marvel és a DC képregényfilmek, amik mellett ugyan mindig is voltak kisebb nagyobb filmfeldolgozások, mára egy egész képregényfilm-ipart hoztak létre, ahol évről évre nyomják ki az újabb és újabb kasszasikereket.

Ezzel szemben, amikor videojáték adaptáció kerül moziba, az emberek jó része negatív előítéletekkel megy be a vetítőtermekbe, hiszen rendkívül sok gamer-film bukott már meg a múltban. Ennek az oka egyszerű, egy irodalmi alkotásnak az a dolga hogy meséljen, és ebből a szempontból a mozi is ugyanezt teszi, csak még ráadásnak láttat is. Egy játékban a játékos viszont átéli az eseményeket, nem pusztán lát valakit vagy elképzel valakit, hogy cselekszik, hanem szó szerint felfedez, bűnözik, vagy akár hősködik.

Az írott és a programozott valóságok voltaképpen belevezetnek minket egy másik ember életébe viszont merőben más eszközökkel. Egy játék sokkal jobban bevonja az embert a cselekménybe, hiszen a cselekvő az nem más, mint önmaga. Itt nem kell arra szorítkoznia az embernek, amit leír a narratíva, és nem is kell elképzelni vagy megkedvelni a szereplőket, hanem a játékos sokkal inkább foglalkozhat olyan dolgokkal, amik hatással vannak a játék menetére, a történésekre, és a továbbiakban elmélkedhet a saját döntésein, reflektálhat a szimulált valóságban véghezvitt tetteire.

Összességében azt is ki lehet jelenteni, hogy egy épkézláb filmes produktumot egy könyvből sokkal könnyebb készíteni, mint egy játékból. A film és a könyv műfaja nagyon hasonlít egymásra, és a fő szempont, ami miatt hasonlóak, az nem más, mint a néző/olvasó passzív szerepe. A játékos egy aktív résztvevő a programon belül, így amikor beül, a moziba, már nem azt fogja érezni, mint amikor otthon ült a képernyő előtt. A néző rögtön tapasztalja a mozi linearitását, egysíkúságát és a vászon kereteinek a beszorító erejét. Otthon, ha valami érdekelte megállíthatta a történet menetét, hogy rácsodálkozzon és tényleg belecsöppenjen például a World of Warcraft világába. A játékos a saját tekintetét forgathatta Azeroth határtalannak tűnő mezsgyéin. Mégis érezhetően beszűkítette a néző látókörét a film a játékhoz képest. Vagy legyen szó az Assasin’s Creedről, itt is mindent beleadtak a készítők a filmbe, de mégis le kellett csavarnia az elvárásait az embernek, mielőtt beült, mert a játék érzését soha nem fogja egy film átadni, és erről nem a készítők tehetnek, hanem maga a film, mint médium. A kamera, ami nem az egerünktől forog, a főszereplő, aki nem oda megy, ahova mi irányítjuk, vagy egyszerűen a személy, akibe szerelmes lesz a karakterünk, de nekünk nem tetszik, mind lassan és tudattalanul is negatív hatással lesz a nézőre.

A mozi és a videojáték kiegyeztethetetlensége talán évszázadunk egyik legizgalmasabb filmelméleti témája, hiszen a tanúi lehetünk a gamer-filmek fejlődésének. Ugyan még mindig nem kelhet versenyre egy játékadaptáció egy könyvadaptációval, egyre jobb a helyzet. Az előző években szó mi szó, pocsék volt minden játékfeldolgozás, de manapság már egyre inkább hozzáidomul a mozi a játékokhoz. A legfontosabb feladata a filmeseknek, hogy használják a képzelőerejüket, és ne azt a nyomvonalat kövessék, mint a könyvfeldolgozásoknál, mondván hogy szó szerint leforgat mindent, ami írva vagyon apróbb változtatásokkal, hanem inkább írjon egy külön történetet, ami beleillik a programozott világba. Erre talán a legjobb példa az Angry Birds filmfeldolgozása volt, ami teljesen kibővítette és történetet adott az egyszerű mobilos játéknak, és valóban volt olyan minőségű, mint akármelyik gyerekeknek szánt mese.

Összességében én várom, hogy milyen irányba megy Hollywood a játékfeldolgozásokkal, mert mindenképpen van rá market, és nézőközönség is. Csak még a készítői hozzáálláson kell változtatni, mivel úgy tűnik, hogy pusztán azért nagyolják el ezeket az adaptációkat, mert azt hiszik videójátékfeldolgozni könnyű és gyerekes, pedig sokkal de sokkal komolyabb feladat, mint az elsőre látszik, és nem csupán a mozi határai miatt, hanem mert szembe kell menni a negatív társadalmi előítéletekkel is.

január 6, 2017
Ez történt a 2016-os BlizzConon

Idén is megrendezték az évente jelentkező BlizzCont. A rendezvény célja, hogy bejelentse a cég a legújabb játékait a nagyérdeműnek, valamint, hogy helyet adjon a játékosoknak a találkozásra, ismerkedésre, bulizásra.

A bejelentések mellett cosplayerek és animátorok is összemérhették képességeiket, játékbeli és valós díjakért bemutathatták jelmezüket és digitális tudásukat. Szintén itt zajlott a World of Warcraft Aréna, a Starcraft II és a Hearthstone bajnokság, a Heroes of the Storm őszi kupája, illetve az Overwatch Világbajnokság.

A rendezvényen bejelentették többek között a Blizzard kártyajátékának, a Hearthstone-nak a következő, azaz negyedik kiegészítőjét, a Mean Streets of Gadgetzant. A kiegészítő december elsején lesz ingyenesen elérhető a Battle.net kezelőfelületén. Az új kártyák főleg a goblinokat és a goblin város, Gadgetzan lakóit tartalmazzák. Új fegyverek, csapdakártyák, pirájapuskák jönnek, igazából minden ami goblin, benne lesz az új pakliban.

A kiegészítőben 3 új frakciót (maffiacsaládot) is adnak a játékhoz. Érkezik a „Grimy Goons”, „The Kabal” és a „Jade Lotus”, akikhez majd a játékos tetszőlegesen csatlakozhat. A maffiacsaládtagok különféle specifikus kártyákat fognak használni. Az egyensúly érdekében lesznek olyan kártyák is, amiket mind a három család tagjai használhatnak. Nagyon izgalmas lesz, hogy hová fog fejlődni ez a frakciórendszer és az új évad témája is egy lendületváltást ígér a Hearthstone fanoknak.

Az Overwatch híveinek is izgalmas híreket közölt a Blizzard, ugyanis érkezik az új hős, Sombra.

Sombra, a mexikói hackerlány játékstílusában igen-igen hasonló lesz a konkurens játék, a Paladins egyik hőséhez Skye-hoz. Sombra főként láthatatlanságot fog használni, épp úgy, mint Skye. Viszont Sombra játékában az ellenfelek eszközeinek meghekkelése lesz a fő cél. Sombra képes lesz lekapcsolni az ellenfeleinek műszereit, azaz képességeit pár másodpercre, és ha gondban van, könnyen el tud majd teleportálni egy általa megjelölt helyre.

Az új hős mellett a Blizzard bejelentette, hogy az Overwatch hivalatosan is e-sport lesz, hasonlóan, mint másik játékuk, a Heroes of the Storm.

A Heroes of the Storm játékosainak két új harcost mutattak be az idei BlizzConon. A Szövetségesek újfent elhunyt királya, Varian Wrynn, és az egyik ősisten, Ragnarok csatlakozik majd az Igazság Mezejéhez.

Híreket kaptunk a Diablo III-ról is, mégpedig hogy a játék magába foglalja majd a régi kasztot, a Nekromantert az elkövetkező kiegészítőben.

A Diablo első része pedig ingyenesen játszható lesz a Diablo III-ban, ami azt jelenti, hogy teljes HD felújítást fog kapni a sztori. Mindent újramodelleznek az eredeti, klasszikus kinézetek alapján. A patch a régi játékosokat szeretné megcélozni, hogy ismét felidézhessék a Diablo I-érzést, és emellett menő tárgyakat és kinézeteket kapnak azok, akik az eseményen részt vesznek.

A Blizzard a jövőben együtt fog dolgozni a Google Deepmind, mesterséges intelligencia céggel, hogy a botokat még okosabbá tegyék a Starcraft 2-ben. Az összefogás célja, hogy a robot tanulni tudjon az ellenfelétől, és a sokadik meccsen már ne essen bele ugyanabba a hibába, mint a legutóbbi mérkőzésen. Az egész értelme, hogy rábírják a játékost más taktikák alkalmazására és érdekessé tegyék a botmérkőzéseket a profiknak is.

A World of Warcraftban bejelentették a Legion következő patchét, a 7.2-eset, ami tartalmazza majd az új raid instát, a Tomb of Sargerast, ahol összesen kilenc új főgonosszal küzdhetnek meg a kalandorok. Továbbá számos mini holiday eseményt is bejelentettek, meg kisebb számváltoztatásokat a kasztok erőviszonyain. Sajnos a legacy szerverek ötletétől továbbra is elzárkózik a Blizzard, így erről idén sem hallhattunk sokat.

Míg a Hearthstone bejelentéseinél és kártyabemutatásainál óriási őrjöngésbe és üdvrivalgásba kezdtek az emberek, addig a Heroes of the Storm híreinél mindenki elment cigizni, vagy beszélgetni. A World of Warcraftos és az Overwatch-os újdonságokat érdeklődéssel fogadták, míg a Starcraftos és a Diablós hírek megosztották a termet.

Összességében elég lassú volt az idei BlizzCon. Sajnos meglátszik a hírekből is, hogy minél több játékra figyel a cég, annál kevesebbet tudnak beleadni a futó játékaikba. A BlizzCon továbbra is megmaradt annak, ami. Egy barátságos és varázslatos hely, ahol az emberek klántársakkal és online ismerősökkel, játékkészítőkkel találkozhatnak, és elmondhatják szemtől szembe a kritikáikat és kérdéseiket a készítőknek. Ha az újdonságokért annyira nem is, az atmoszféráért és a versenyekért idén is érdemes volt kilátogatni a BlizzConra.

november 9, 2016
Emberek és orkok – Warcraft: Kezdetek filmkritika

Egy korábbi cikkben arról írtunk, miért iszonyatosan nehéz videojáték alapján elkészíteni egy egész estés mozifilmet. Sokan azt hitték, köztük én is, hogy szinte alapból halálra van ítélve egy ilyen ötlet, hiszen képtelenségnek tűnhet visszaadni ugyanazt az élményt a vásznon, mint amit játék közben érzünk. Mert általában egy játék rólunk szól, mi alakítjuk a főhőst, és általában ránk van bízva a világ megmentése is. Ezt áthelyezni úgy, hogy külső szemszögből figyelhessük a cselekményeket, mondanom sem kell, roppant nehéz feladat. A Warcraft: Kezdetek című fantasy mozi pedig vegyes érzelmeket váltott ki, talán mindenkiből.

Gyorstalpaló Warcrafthoz

Aki ismeri a címet, az már egészen biztosan régóta várta ezt a filmet. Aki viszont nincs tisztában azzal, mi is valójában a Warcraft, annak megpróbálom néhány mondatban összefoglalni.

A Warcraft sikertörténete 1994-ben kezdődik, amikor a mára már világhírű Blizzard Entertainment kiadta első olyan játékát, amivel történelmet írt a kaliforniai székhelyű csapat. A fejlesztő céget 1991-ben alapították, és öt szoftvert dobtak piacra, mielőtt megjelent a Warcraft: Orcs & Humans.

A stratégiai játék már akkor új színt hozott a videojátékok világába, hiszen páratlanul jól nézett ki, és izgalmas játékmenettel büszkélkedhetett. Ez a program volt mindennek az alapja, és magát a filmet ennek a műnek alapján (is) készítették el.

Alig egy évet kellet várnia a népes rajongóközönségnek a folytatásra: 1995-ben kiadták a Warcraft II: Tides of Darkness című alkotást. A grafika ugyan nem sokat javult (ez akkoriban nem is volt mérvadó), de a játékmenet továbbfejlődött, a lehetőségek megtöbbszöröződtek. Természetesen ezt a részt is siker követte, 1996-ban ki is jött kiegészítője, a Warcraft II: Beyond the Dark Portal. 1999-ben pedig a Warcraft II: Battle.net Editiont adták ki, amelyben kicsit átdolgozták, fejlesztették a második részt, tehát afféle frissített újrakiadásról beszélhetünk.

2002 volt az az év, amióta az igazi rajongók vártak egy egész estés mozit, hiszen megjelent a Warcraft III: The Reign of Chaos. A lenyűgöző látványvilág mellé a sztori is előtérbe került. Gyönyörű átvezető videókat láthattunk a játék során, és beindult mindenkinek a fantáziája: ha a Blizzard ilyen elképesztő animációkat tud csinálni, akkor miért nem készül film belőle? Azonban szerintem örülhetünk, hogy most készült el, amikor a technikai eszközök már igencsak fejlettnek mondhatók.

A legnépszerűbb Warcraft epizódot követte még egy kiegészítő, a Warcraft III: The Frozen Throne, ami frappánsan bővítette mind a történeti szálat, mind a stratégiai játék által nyújtott játékbeli lehetőségeket.

A világszintű hírnevet a 2004-es év hozta meg a Blizzardnak. Úttörőként, a Warcraft hatalmas világát alapul véve létrehoztak egy még nagyobb, kiterjesztett univerzumot, ami azóta is rendületlenül bővül, fejlődik. Ez a cím pedig nem más, mint a World Of Warcraft, az online szerepjátékok koronázatlan királya. Milliók játszottak vele már megjelenéskor, és 2009-re elérték a 12,5 milliós (!) feliratkozói számot. Annak ellenére, hogy ez a masszív szám tavalyra nagyjából megfeleződött, a siker még így is vitathatatlan.

A készítők azonban bizakodóak, augusztus végén jelenik meg a legújabb kiegészítő, a Legion, ami által a feliratkozói szám még nőhet.

Most már tényleg beszéljünk a filmről.

A Warcraft gyakorlatilag három célcsoportnak készült. Az abszolút laikusoknak, akiknek halvány fogalmuk sincs a fantasy-remek világáról, a casual játékosoknak, akik ugyan szoktak játszani, ismerik az univerzumot, de nem mélyedtek el komolyabban benne. Illetve a hardcore veteránoknak, akik fél életüket beleölték a WoW-ba, minden apró mozzanatot kívülről fújnak már, s a Warcraft Chronicles a Bibliájuk. Én szerencsére a casual csoportba tartozok, és úgy gondolom, nekünk volt a legegyszerűbb a filmet elbírálni. A nosztalgia-faktor hatalmas volt, viszont nagy elvárásokat nem tápláltam a film felé, hiszen mégiscsak játékadaptációról van szó.

Ennek fényében azt kell mondjam, a Duncan Jones (Hold, Forráskód) által rendezett alkotás kifejezetten tetszett. A filmért egyébként a Legendary Pictures felelt, aki már nagyjából nyolc évet állt egy helyben, pedig a megfilmesítési jogok már a kezükben voltak. Azonban a legfőbb jogok a Blizzardnál maradtak, így úgy gondolhattuk, a Warcraft jó kezekben marad.

Ahogy azt egy hardcore rajongó barátomtól megtudtam, számos alapvető infót és tényt megváltoztattak, de számomra ez nem tűnt fel. Viszont, ha egy laikust veszünk például, na, ott már komolyabb problémák lehetnek. A film az első pillanattól kezdve hajigálja a neveket, helyszíneket anélkül, hogy bármit is elmagyarázna.

Az orkok megépítik a Sötét Portált Draenor földjén, amivel átmasírozhatnak Azeroth-ba, vagyis az emberek világába, hogy leigázhassák azt. Ez szolgál a sztori alapjául, ezt már a film legelején megtudjuk. De a legfontosabb háttérinformációkat valahogy kihagyták, mint például az emberek Őrzője, Medivh miért olyan, amilyen, a Fel nevű gonosz mágia honnan származik, az orkok miért akarják mindenáron meghódítani (dicsőség?) az ismeretlen földet, és sorolhatnám. Emellett kicsit hiányoltam az emberek városainak bemutatását is. A vágások miatt sokszor még én magam is belekavarodtam az eseményekbe, de mindig helyre tudtam magamban tenni, ki-mit-miért csinált.

A CGI látványorgia egyszerűen bámulatos minden apró mozzanatában. Az orkok mimikája, a különböző városképek, tájak, és úgy egyáltalán, minden iszonyatosan jól nézett ki. A fegyvereket, páncélokat tökéletesen megalkották, és figyeltek arra is, hogy a végtelen speciális effektáradatban azért néha legyen megépített forgatási helyszín is.

Dramaturgiailag remekül hozták a kettősséget, miszerint nincs egyértelműen szimpatikus faj, mi magunk dönthetjük el, hogy az orkoknak, avagy az embereknek szurkoljunk a továbbiakban. Mindkét oldal sajátos módon motivált, mindenkit értek tragédiák, félreértések, amelyek brutális háborúhoz vezetnek.

A színészi munkát nem mondanám kiemelkedőnek, de olyan túlontúl nincsenek is árnyalva a karakterek, tehát nagy mélységekre amúgy sem kell számítani. Természetesen a Vikingekből ismert Travis Fimmel (Anduin Lothar) pazar alakítása azért jócskán kitűnt a tömegből. Talán még a Khadgar szerepét játszó Ben Schnetzer mutatta meg, milyennek kéne lennie egy remek alakításnak (de kérem, mi az a bajusz?).

A Warcraft: Kezdetek, mint játékadaptáció kimondottan remek, de ettől elvonatkoztatva, mint film, úgy egy erős közepes. Amennyi pozitívumot fel tudnék hozni, legalább annyi negatívum is társul hozzá. A szűk kétórás játékidő sajnos nem volt elég mindenre, és a kapkodós vágások sem segítettek ezen. Sok alapdolgot nem magyaráztak el, ismét abból az okból, hogy rövidre sikerült a mozi. A csaták viszont látványosak, a cselekmény – még ha kusza is – egészen jónak mondható. Azonban lehet látni az akaratot mögötte, mindazt, ami kihúzta a játékokon alapuló filmeket a posványból. Ez még csak a kezdet, a hibák nem annyira vészesek, hogy élvezhetetlenné tegyék a filmet. Ezeket ki lehet javítani, és a második részre mindent beleadhatnak a készítők, hogy végre megkapjuk azt a Warcraft filmet, amire már nagyon régóta vártunk.

Ajánlani azoknak tudnám, akik hozzám hasonlóan valamennyire ismerik a népszerű fantasy világát, de nem túlságosan mélyen. Nekik tud újat mutatni, és képes lesz a nézőt elkápráztatni. A rajongók pedig amúgy is megnézik. Aki nem annyira ismeretes Azeroth földjén, de szereti a látványos fantasy alkotásokat, annak mindenképpen legalább egyszeri megtekintésre ajánlott. Aki viszont eddig sem kedvelte a Warcraftot, nagyon valószínű, hogy ezek után sem fogja, pedig a film megpróbál tenni ellene.

Az idei játékadaptált filmek terén egyetlen kihívóra kell számítania az orkok és emberek háborújának, és az nem más lesz, mint az Assassin’s Creed.

május 31, 2016
Kipróbáltuk! Overwatch bétateszt

Alapvetően kedvelem a taktikára épülő kompetitív lövöldéket, noha a műfaj legnépszerűbb darabja, a Team Fortress 2 sosem nyerte el tetszésemet. A Blizzard új üdvöskéjét, az Overwatch névre keresztelt programot viszont ki kellett próbálnunk.

A május huszonnegyedikén megjelenő játékot nemrég nyílt bétázás keretein belül bárki tesztelhette. Lássuk, mik voltak az első benyomások.

Legelőször, ami szembetűnt, az az automatikus grafikai beállítások miatt bekövetkezett kásás kép volt. Sosem adhatunk az alapértelmezett opciók szavára, így én is nekiálltam a haladó megjelenítési füleken bőszen nyomogatni a gombokat. Fontos kiemelnem, hogy a PC-m jó esetben is a középkategóriát súrolja, ezért a hardvertesztekbe nem igazán mennék bele, kimondottan nem lenne releváns, amit írnék. Ami viszont érdekesnek tűnt, hogy az én szeretett gépem is gond nélkül vitte a full hd felbontást és a magas beállításokat fix 30 FPS-sel. Mozgásban azonban nem sok különbséget láttam az alacsony és ultra opciók között sem, főleg az élsimítás hiányzott nekem, de az nagyon. Majd több helyről is hallottam erről a problémáról: a játékosoknál előfordult, hogy hiába állítgatják jobbra-balra a grafikát, nem észlelhető nagy változás. Így elengedtem ezt, hiszen mégis csak béta verzióról van szó. Később patchelik.

Térjünk is át magára a játékmenetre.

Az Overwatch egy futurisztikus közegbe helyezett SF lövölde, amiben többféle képességosztályokból (Offense, Defense, Tank, Support) válogathatunk hősöket, hogy 6v6 egymásnak eshessünk. A játék talán legnagyobb előnye a változatos karakterekben rejlik. Huszonegy különböző hősből választhatjuk ki a nekünk megfelelőt. Elsőre talán kevésnek tűnhet ez a szám, de messze nem elég pár óra kitapasztalni őket. Mindenkinek egyedi képességei vannak, ennek megfelelően lehetne taktikázni velük. Lehetne. Hamar észrevettem a játék során, hogy taktika, mint olyan nem igazán van jelen. Nyilván, aki véresen komolyan veszi az efféle programokat, az barátokkal összepakol egy tökéletes csapatot és néhány perc alatt megalázza a másikat, de mi maradjunk csak a casual játékosoknál.

„Prepare your defenses!”(Készítsétek fel a védelmet!) – hallatszódik a kör elején a narrátor hangja. Megörültem, hogy talán valami MOBA-elemet is belezsúfoltak a játékba, és különféle tárgyakkal, képességekkel towerdefense hatást kaphat a sima shooter. Naiv voltam, mert semmi ilyesmi nem történt. Lejárt az egyperces „védelemkiépítési idő”, majd elindult az A-ból B-be eljuttatni kívánt autó, és a két csapat egymásnak feszült. Úgy értem lövöldöztünk, míg valaki meghalt, újraéledt, újra lövöldözött, s újra meghalt, és így tovább.

Eképpen válogathatunk a játékmódok között:

Escort: Juttasd el a payloadot A-ból B-be, míg az idő le nem jár.

Assault: Támadni, vagy védeni kell egy pontot.

Hybrid: Az Escort és az Assault szerelemgyereke.

Control: Nagyjából olyan, mint az Assault, de több pontot kell megadott sorrendben elfoglalni.

Nos, ha megnézzük a fent leírtakat, beláthatjuk, hogy bizony ilyet már láttunk. Nem egyszer, nem kétszer, de nagyjából az összes multiplayer játékban ez megtalálható.

Úgy érzem eddig csak a hibáit fejtettem ki a játéknak, pedig abszolút élvezhető. Minden perc pörgős, intenzív és izgalmas. A különböző hősök próbálgatása új szemszögből mutatja meg a pályát, vagy a játékmód célját. Ráadásul állandóan, meccsen belül is váltogathatjuk karakterünket (pláne, hogy akár redundáns módon, egy hősből több is szerepelhet egyszerre a pályán), így a counterpick szinte folytonos… lenne, ha ezzel bárki foglalkozna. Valószínűleg nem a béta három napja alatt lesznek kőbevésett pick–counterpick választások, de nagyjából kirajzolódni látszik, ki kinek lesz ellenfele.

A hősök között megtalálhatunk cyberpunk katonát, japán íjászt, magát a Kaszást, automata löveggel rendelkező törpöt, robotot, intelligens szupergorillát, lépegetős kislányt, és még sorolhatnám. Szó szerint mindegyik hős egyedi, ahogy képességeik, fegyvereik is azok. (Elképesztően szexista ábrázolásmódja miatt a pornográf-keresések több, mint 800%-kal megugrottak az Overwatch bétája idején. Bravó!)

Ráadásul néhány óra alatt megfelelően lehet védekezni az ultimate képességek ellen is. Amikor ellőni készülünk a Q-betű megnyomásával fő specialitásunkat, az adott karakter bemond egy egysorosat. Ebből lehet tudni, hogy valaki rosszban sántikál. Ha tudjuk, kié a hang, könnyen beazonosíthatjuk, és időben elbújhatunk, ugorhatunk, vagy leszedhetjük az ellent.

Végül szeretnék áttérni a legnagyobb hibához, buktatóhoz, és a játékos világ mumusához: az irracionálisan borsos árhoz. Az Overwatch 60 (hatvan!) Euróért kerül a boltok polcaira, ami megközelítőleg 18.000 magyar forint. Hasonlítsuk össze a most bemutatott Battlefield 1-el, amely szintén a 60 Eurós árat célozta be. Az is hihetetlen összegnek tűnik, de aki ismeri a harctéri lövöldét, tudja, hogy rendesen megpakolják tartalommal. De hasonló árkategóriában jelenik meg az új DOOM is, és ennyibe kerül a folyton hibákkal küszködő Division, az mmo-király új kiegészítője, a World Of Warcraft: Legion, a Mad Max, vagy a Just Cause 3. Tegyük hozzá, hogy ezek a játékok mind-mind dugig vannak kontenttel, és megannyi játékidőt biztosítanak a lelkes játékos közönségnek.

Az Overwatch esetében ez iszonyatos probléma, mert multi-only, kevés a játékmód, huszonegy hőssel pedig nem lehet hónapokig ellenni. Persze dekorációs elemekkel színesebbé tehetjük őket, amiket minden szintlépéskor nyerünk Loot boxok kinyitásával. Ahogy elnézem emellett még lesz mikrotranzakció is, szóval még több pénzt ölhetünk bele olyan dolgokba, amiknek gyakorlatilag semmi haszna. Hiszen az ingyenesen játszható Team Fortress ezeket nagyjából mind tudja. Ráadásul az Overwatchnak riválisa is lesz a Battleborn szerepében, ami fele annyiba kerül, mint a Blizzard programja. Ugyan egy ilyen játékért a nagyjából 9000 Ft-ot is sajnálnám, de ez már végképp szubjektív dolog.

Összegezve az Overwatch egy lendületes és izgalmas játék, mely bámulatosan változatos karakterekkel dolgozik. Látványra sem lehet panaszunk (csak javítsák ki az élsimítást), mert egyébként jól néz ki minden, bár kiemelkedőnek nem mondhatnám. A taktikázás még bőven hiányzik, de ez pótolható egy baráti társasággal. A meccsek hamar véget érnek (maximum tíz perc), és könnyen unalmassá válhatnak egy idő után, de újabb stratégiákkal élvezetesebbé tehetjük a játékot. Az egész programot átjárja az, hogy tényleg remekül össze van rakva, jól működik, jó játék, de semmi olyan mértékű pluszt nem tud hozni, ami kellene a műfajban. Ha ingyenes volna, akkor minden bizonnyal többet játszanék vele, de ennyi pénzért nem mutat újdonságot. A 60 eurós árat bőven magasnak tartom, talán ha lesz egy nagyobb árzuhanása, megéri a vásárlást, de aki csak alkalmi szórakozásra vágyik, annak még mindig ott van a Team Fortress, vagy a Loadout, vagy a Gotham City Impostors.

május 18, 2016