Címke: weird fiction

  • Idén lesz 50 éves a Galaktika magazin!

    Idén ünnepli alapításának 50. évfordulóját a Galaktika, Magyarország leghosszabb múltra visszatekintő és legnívósabb tudományos-fantasztikus irodalmi folyóirata. A Kuczka Péter vezetése alatt működő szerkesztőség 1972-ben indította útjára a Kelet-Közép-Európában egyedülálló kiadványsorozatot, mely a novellák mellett verseket, tanulmányokat és ismeretterjesztő cikkeket is közölt. Fennállásának évtizedei során folyamatos megújuláson ment át, antológiából magazinná alakult, változott formátuma és terjedelme, csak egyvalami maradt állandó: a tartalmi válogatás igényessége és széles merítése. Az első évek elvárásaival, trendjeivel szemben haladva rendszeresen közölt műveket a Vasfüggönyön túlról is, emiatt hihetetlen népszerűségre tett szert a hazai értelmiség körében.

    1972 – az első szám Kuczka Péter szerkesztésében

    A rendszerváltás utáni megváltozott gazdasági helyzetben a magazin az egyre növekvő konkurencia ellenére is őrizte népszerűségét a kreatív csapat fiatalításának és a rajongókkal szorosabbra fűzött kapcsolatoknak köszönhetően. Az akkori kiadó végül mégis a lap szüneteltetése mellett döntött, és ez a kényszerpihenő 1995-től egészen 2004-ig tartott. Ekkor új menedzsment vezetésével, modernizált külsővel, de a tartalmi értékeket megőrizve indult újra a folyóirat.

    Ötven évvel később

    A Galaktika fennállása alatt háromszor nyerte el az Európai SF Szövetség Legjobb SF Magazin-díját, ahogy a benne megjelenő szerzők is több nemzetközi és hazai elismeréssel büszkélkedhetnek. A 380. lapszámán túl járó kiadvány a tudományos-fantasztikus periodikák mezőnyében világtekintetben is az élcsoportba tartozik mind korát, mind a megjelentetett írások mennyiségét tekintve, és ez az 50. évforduló még messze nem az út végét jelenti.

  • Megjelent a januári Galaktika!

    A Galaktika magazin januári számában befejeződik Paul Di Filippo Brit SF-díjas kisregénye. Bodor Áron egy nem mindennapi nehézségű kapcsolatfelvétel krónikáját írja meg. A kanadai Eric Choi hazájának alternatív múltjába repíti el olvasóit Aurora-díjra jelölt novellájával. Schlekmann János 2019-ben Preyer Hugo-díjat nyert írása a hétköznapok disztópiájával szembesít. A Nebula, John W. Campbell- és Brit SF-díjas Gregory Benford hősei véget nem érő menekülésbe kezdenek a galaxison keresztül. A havi retro Bíró Lajos úttörő military SF-je 1912-ből.

    borító – Dunhuang Chen: Cyber Bike Girl

    A központi tudományos rovat az emberiség élelmezési gondjait és azok lehetséges megoldásait veszi sorra. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a világ első nagyvárosáról, amit elmerülés fenyeget, Kóbor János halála kapcsán az Omega űrrock-korszakáról, a 2021-es év európai fesztiválnyertes fantasztikus filmjeiről, és egy argentin grafikus repülő autóiról. A képregény Robert Sheckley novellájából készült, címe Menyasszony utánvéttel, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.

    A magazin XL-változata a World Fantasy-díjas Zoran Živković Öt dunai csoda című mágikus realista novellafüzérét tartalmazza.

    A Galaktika 382. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

     

  • Előrendelhető a GFK 400.

    GFK 400.

    (szerkesztette: Németh Attila)

     

    Négyszázadik kötetéhez érkezett a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozata, ezért itt az idő egy újabb ünnepi antológiára. Válogatásunk ezúttal a hazai fantasztikus irodalom sokszínűségét mutatja be huszonkét kortárs szerző ugyanannyi írásán keresztül. Science fiction, fantasy és weird – ahogy magazinunk címlapján is minden hónapban ott áll, ide is ezeket a szavakat tehetjük ki témamegjelölésként. A legnagyobb hangsúllyal, mint mindig, az SF-en.

    Űrhajók, robotok és dimenziókapuk csillognak a novellák felszínén, a mélyebb rétegekben pedig a mesterséges intelligencia, a kolonizáció, az éghajlatváltozás és a genetika a valóságban is mind többeket foglalkoztató, releváns problémái. Vajon megéri-e az emberiség a rá váró, ragyogó jövőt, vagy fejlődése disztópiába, apokalipszisbe fullad? Megannyi kérdés, melyekre nem a mi dolgunk válaszokat adni, egy ilyen antológia feladata az értékes gondolatok felvetése, és a buzdítás a válaszok keresésére.

    GFK 400. – borító: Varga Balázs

    Huszonkét izgalmas, szívszorító vagy épp lelkesítő írás hol filozofikusabb, hol kalandosabb stílusban. A szerzők között ott sorakoznak Zsoldos Péter- és Monolit-, József Attila- és Déry Tibor-díjakkal kitüntetett, sőt nemzetközileg is elismert, közönségkedvenc nagyágyúk, valamint ígéretes pályakezdők egyaránt, de a céljuk ugyanaz: szórakoztatni és gondolkodtatni. Következzen egy teljes névsor kedvcsinálónak, de az igazi móka odabent kezdődik, a borítók között. Olvasásra fel!

    GFK 400.

    Tom Anderson – Antal József – Bojtor Iván – Ronil Caine – Andrej Iljics Dajcs – Ecsédi Orsolya – Fedina Lídia – R. J. Hendon – Huszár Karina – Jobbágy Tibor – Kenessei András – Komor Zoltán – Lovas Lajos – Lőrincz L. László – Majoros Sándor – Márki István – Molnár Csaba – Nemere István – Pusztai Andrea – Szélesi Sándor – Toochee – Varga Csaba Béla

  • Interjú Juhani Karila a Csuka-átok írójával – Lappföldön a legendák és emberi sorsok szorosan összefonódtak

    Az HLA (Helsinki Literary Agency) készített interjút Juhani Karila finn íróval, legújabb regénye a Csuka-átok megjelenése kapcsán. Az interjút Mund Katalin tolmácsolásában olvashatjátok. A regény 2021. augusztus végén jelent meg magyarul a Metropolis Media kiadónál.

    (eredeti forrás megjelölve az interjú alján)

     

    Új regényed, a Csuka-átok hatalmas sikert aratott világszerte. A vad, abszurd és humoros cselekményt és stílust gyakran a legendás Arto Paasilinna finn író stílusához hasonlítják. Hogyan viszonyulsz egy ilyen összehasonlításhoz? Paasilinna szándékos inspiráció volt az írásodhoz, vagy talán valaki/valami más ösztönzött?

     

    Juhani Karila: Arto Paasilinnáért rajongtam gyerekkoromban, így hízelgő számomra az összehasonlítás. Emlékszem, a legjobb műveit körülbelül 11–13 éves koromban olvastam, és ráébredtem arra, hogy amit egy történetbe bele lehet illeszteni, az végtelen. Foghatod Istent, és belehelyezheted egy toronyba Bulgáriában, ha úgy tetszik. Paasilinna ezt tette a Heaven Help Usban. A dolgok nem igényelnek magyarázatot. Elkezdtem használni ezt az ötletet az iskolai esszéimben, és megnevettettem vele a tanárokat. Ekkor gondolkoztam el azon: talán lehetnék író.

     

    Juhani Karila: Csuka-átok magyar borító: Varga Balázs

     

    Hogyan jellemeznéd ezt a regényt?

    K.: Szeretném azt mondani, hogy egy szórakoztató könyv az egész családnak, de határozottan túl sötét a gyerekeknek. Valójában ez az általam szeretett műfajok keveréke. Fantasy a 80-as és 90-es évekből, thriller, romantika és vígjáték. Ritka fűszerekkel. Nemrég újra megtaláltam a vadászati ​​és halászati ​​szakirodalmat: gyökeres, földhözragadt történetek, végtelen leírásokkal a szélben reszkető falevelekről, a folyókról, a tábortűz mellett ülve. Azt hiszem, az emberek általában unalmasnak találják az ilyen könyveket – régebben nyúlra vadásztam apámmal, így én is a célközönsége vagyok ezeknek –, de ha elég mélyre ásol, őrült dolgokat találsz, főleg a századelő idejéből. Akkoriban senki sem beszélt „zöld” értékekről vagy veszélyeztetett fajokról. Az emberek megöltek mindent, amivel a vadonban találkoztak. Szerencsére azóta a dolgok megváltoztak, de szerettem volna átvenni a regényemben ezt a természethez való egyszerű hozzáállást. Hozzáadtam a Cormac McCarthy stílusú párbeszédet is, amelyet nagyon csodálok, továbbá merítettem Dan Browntól és még rengeteg helyről. Alapvetően olyan összetevőket akartam vegyíteni, amelyeket általában nem látunk együtt. Szerintem nagyon jó lett a kombináció.

     

    A könyvben meglehetősen sok mágikus, titokzatos lény szerepel, amelyek a finn mitológiából származnak; ezek a lények azonban az emberek között élnek, időnként megzavarják a mindennapjaikat, és abszurd helyzeteket okoznak, de többnyire harmóniában élnek velük. Kifejtenéd, hogyan jutott eszedbe egy ilyen koncepció? Sok háttérkutatást igényelt?

    K.: A legalapvetőbb inspirációt egy ragyogó észt regény, Andrus Kivirähk Ördöngös időkje adta. A Csuka-átokban található pár közvetlen utalás is erre a műre. Az Ördöngös idők csodálatos mese egy faluról, ahol boszorkányok és furcsa lények próbálnak kijönni egymással. A könyvben bemutatott észt folklór gazdagsága ösztönzött az ősi finn mítoszok felkutatására. Olyan volt, mintha egy feneketlen kincsesládára bukkantam volna: vicces nevek, nevetséges lények és furcsa hiedelmek. Ekkortájt játszottam egy The Witcher 3: Wild Hunt című videojátékkal is. Ez egy szörnyvadász játék, amely Andrzej Sapkowski lengyel író regényei és novellái alapján készült. Nagyon lenyűgözött, ahogy a fantasztikus vadállatok a középkori élet reális ábrázolásába ágyazódtak. Ez a játék és ezek a történetek is nagy hatással voltak rám Kivirähk regénye mellett. És igen, mindezek előbányászása némi időt és kutatást igényelt. Azt használtam, amit találtam, és a lényeket és a mítoszokat a történetemhez igazítottam. Hangsúlyozni szeretném, hogy a regényem nem egy hitrendszer pontos leírása. Csak ellopott dolgok gyűjteménye, amelyeket kifényesítettem, és kiállítottam egy show erejéig.

     

    Sokan állítják, hogy azoknak az íróknak, akik Lappföldön születnek és nevelkednek, gyakran más, jellegzetes az írói stílusuk; általában a nyelv, annak ritmusa, valamint a természettel és ciklusaival való különleges kapcsolat meghatározó. Egyetértesz ezzel? Az a tény, hogy Észak-Finnországból származol, valamilyen módon befolyásolja a stílusodat?

    K.: A semmi közepén nőttem fel. Nem voltak szomszédaink. A zord környezet és az emberek ottani beszédmódja – a beszéd tompa és mégis élénk – határozottan befolyásolta a világfelfogásomat. A természet jelenléte és az emberek hiánya olyan domináns jellemző, hogy ezek lehetnek a legfontosabb tényezők, amelyek az északi írók műveit alakítják.

    https://galaktikabolt.hu/termek/csuka-atok/

    Mik a terveid a közeljövőben? Mire számíthatnak az olvasók?

    K.: Tudományos fantasy regényt írok. Egy magányos asztaliteniszezőt mutat be egy hatalmas űrhajóban, messze egy távoli galaxisban. Az ihletet Mijazaki Hajao A vándorló palota című filmje adta. Már készítettem néhány vázlatot, és nagyon örülök, hogy kezd összeállni a történet.

     

    Az eredeti interjú itt olvasható:

    http://www.helsinkiagency.fi/interview-with-juhani-karila/

  • Megjelent az augusztusi Galaktika!

    A Galaktika magazin augusztusi száma A. C. Wise szokatlan stílusú, Sunburst-díjas novellájával indul, egy bálnavadász hajó hátborzongató, utolsó útjáról. Varga Csaba Béla egy csöppet sem elképzelhetetlen, brutális disztópiába repíti el olvasóit, melyet egy kislány szemén keresztül mutat be.

    Rhett C. Bruno Nebula-díjra jelölt írásában a kiválasztottakat keresik, akik elmenekülhetnek a Földről egy pusztító kataklizma előtt. A József Attila-, Déry- és Márai-díjas Majoros Sándor Marsról visszatért kapitánya döbbenetes hírt közöl az amerikai elnökkel. Az olasz Annarita Stella Petrino Premio Italiára jelölt elbeszélése egy különös bolygóval való kapcsolatfelvétel története. A román Anamaria Borlan a közeljövő szélsőségesen bürokratikus társadalmát veszi górcső alá. A tavalyi Preyer Hugo-pályázaton megosztott második helyezést elért Kozári Bálint írása a lovecrafti kozmikus horrort kelti új életre. A havi retró ismét igazi csemege, az irodalmi Nobel-díjas Anatole France a Boldogasszony imádatának egy egészen egyedi formájáról számol be.

    borítókép: Ilya Ozornin(Oroszország) – Cosmonaut – Diana

    A központi tudományos rovat a világűrben keletkező, végzetes gamma-kitörések kutatását ismerteti. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a floridai pitoninvázióról, a Hang nélkül című film folytatásáról, egy újfajta töltőtollról és egy orosz származású DJ elektronikus zenéiről. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Akaratlan diadal, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.

    Galaktika 377

    A magazin XL-változata a Tarzannal világhírűvé vált Edgar Rice Burroughs űroperáját közli le a földi pilótáról, aki egy távoli csillagrendszer öldöklő háborújában találja magát.

    Galaktika 377XL

    A Galaktika 377. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • A BBC China Miéville regényből készít sorozatot

    Nemrég jelentették be, hogy a BBC 2 sorozatot készít China Miéville méltán híres regényéből, a The City and the City-ből.

    A 2009-ben megjelent könyv a weird fiction és a krimi különös keveréke. A történet főhőse Tyador Borlú, aki az európai városállamban, Besźelben nyomozó. Egy külföldi diák, Mahalia Geary ügyében kezd nyomozni, akit eltorzult arccal, holtan találtak Besźel egyik utcájában. A nyomozás során Borlú kideríti, hogy Gearynek köze van a Besźel és annak ikervárosa, Ul Qoma között feszülői politikai és kulturális ellentétekhez. Borlú, hogy megoldja az egyre rejtélyesebbé váló ügyet, saját otthonában, majd Ull Qoma-ban, a helyi rendőrség segítségével igyekszik felderíteni az ügy részleteit. Mindeközben egy harmadik, csak történetekben létező város is képbe kerül. A végeredmény egy Miéville más regényeihez méltó mű, amit átsző a politikai csatározás és a különösebbnél különösebb helyszínek és szereplők.

    thecityandthecity

    Az eddigi hírek szerint egy igazán komoly sorozatra számíthatunk. A regényt Tony Grisoni (Az ifjú pápa) fogja adaptálni, a rendező Tom Shankland (Kártyavár) lesz. Borlú szerepében a The Walking Deadből ismert David Morrisseyt láthatjuk, továbbá feltűnik még Mandeep Dhillon (24: Élj egy új napért), mint Corwi rendőrtiszt, Maria Schrader (Deutschland 83), mint Ul Qoma nyomozója, és a Penny Dreadfulból ismert Christian Camargo Doctor Bowden szerepében.

    Maga Miéville a következőket mondta a készülődő produkcióról:

    Érdekes és valahol megható is volt látni, hogyan lesz a regényből forgatókönyv, és fantasztikus volt együtt dolgozni Tonyval (Grisoni), Tommal (Shankland) és a többi stábtaggal. Az, amit csinálnak egyszerre ismerős, visszavisz a könyvhöz, de egyszerre a saját munkájuk is. Valami, amit nagyon szeretnék felfedezni. Nagyon türelmetlen vagyok!

    A forgatás Manchesterben és Liverpoolban lesz. A premierről sajnos egyelőre nincsenek hírek, de mindenesetre nagyon izgatottan várjuk, milyen lesz a Miéville könyvén alapuló sorozat. Aki olvasott már a szerzőtől, az tudja, hogy az ő fantáziájának kreálmányai képernyőre kívánkoznak; ennek megvalósításához pedig hozzáértőkre van szükség, ami az eddigiek alapján meglesz.

  • Lebbencs-Cthulhu, egy mezőőr és egyéb szokatlanságok – A Black Aether 2. száma

    A Lovecraft öröksége köré épített fanzin, a Black Aether népszerűsége továbbra is töretlen: a 2. számban már 15 weird történetet olvashattunk, az elsőhöz hasonlóan gyorsan fogyott, és pár napja már a 3. szám is megjelent. Azonban az legújabb példány előtt néhány gondolatot osztanánk meg a júniusi weird adagról. A színvonalas első szám után nagyon vártuk a következőt, az pedig csak még inkább felcsigázta a kíváncsiságunkat, hogy két, a Galaktikához köthető szerző is belekóstolt Lovecraft világába: egyik Startos írónk, Ronil Caine és online munaktársunk, Schubert István, azaz Cotter Blackstone.

    borito_elso_resize_resize

    Ahogy felmerül egy folytatásos tévé vagy regénysorozat kapcsán is, hogy tudja-e tartani az első évad/rész minőségét, úgy egy magazinnál is. A Black Aether főszerkesztője, Tomasics József úgy érzi, már az első számmal elérte az általa kitűzött célt: ösztönözte, inspirálta a magyar alkotókat és az ő írásaik pedig eljutnak a furcsa irodalom hazai rajongóihoz.  A fanzin sikeréből fakadó még nagyobb lelkesedés magán a Black Aetheren is látszik. A 2. számon érezni, hogy a szerkesztők igyekeznek kialakítani egy régebbi korokat idéző kiadvány képét, miközben igazodnak a mai trendekhez is. A Weird Tales-re emlékeztető belsőt nagyon hangulatossá teszik a külső és belső illusztrációk, kedveznek a mi színes-szagos képekhez szokott szemünknek is. Mindegyikből árad a sejtelmesség és a természetfeletti, ezzel rögtön berántva minket a lovecrafti világba. A Black Aether azonban nem csak küllemében, de tartalmában is illeszkedik az előző számhoz, minőségben sem marad el. Ezt bizonyítja is, hogy a szerkesztők igyekeznek egy sajátos, csak a fanzinra jellemző felépítést és stílust tartani, véglegesíteni. Egy biztos lap és olvasóközönség kialakításához ez elengedhetetlen.

    ha_feljonek_a_csillagok_Baukó_Dániel_resize_resize

    A novellákban továbbra is közös vonás a különös események megmagyarázhatatlansága, a megválaszolatlanul maradt kínzó kérdések. A történetek szereplői ismét az ismeretlennel és az emberen túliakkal találják magukat szemben. Azonban hiába a sok közös téma, a megvalósítások nagyon is különbözőek, ami csak a fanzin javára válik. A 15 írást tartalmazó júniusi Black Aetherben találhatunk egy a szerepjátékokat megidéző írást (Bacsai Gábor: Halszag, villámok és alvó istenek), kifordított Bonnie és Clyde történetet (Kökény Pál: La mek), egy kicsit magyar népmeséket idéző bizarrót (Komor Zoltán: Lebbencs-Cthulhu) és más egyéb, érdekes kísérletezést.

    A felhozatalból kiemelkedő Lir Morlan Időtlen hírnöke. A történetben egy tengerparti kisvárosban élő magánnyomozó eseménytelen életébe csöppenünk. Épp feladni készül munkáját és valami élhetőbbet nézni, amikor egy Olivia Waters nevű hölgy keresi meg egy szokatlan kéréssel: egy halálos áldozatokat követelő rítust kell megtörni. A fanzin leghosszabb írásában Morlan egyszerre idézi meg a film noirok világát és a lovecrafti hagyományokat, miközben maga a történet is egy sajátos hangulatú okkultista kalandba invitál minket.

    csapda_Juhász_Ernő_resize_resize

    Ki kell még emelnem Varga István Vegetáció című novelláját is, ami egy intézetben élő férfi bevillanó emlékeibe enged betekintést. Varga az igazság kimondásának problémáját járja körül egy nagyon ötletes koncepcióban. Hasonló kreatív megoldással közelít a lovecrafti hagyományokhoz Ronil Caine is. A Csapda főhőse egy túrázó kisfiú, aki rosszkor volt rossz helyen. Gondolatait egy jegyzetfüzetből ismerhetjük meg, és itt mutatkozik meg Caine azon tehetsége, ami már a Lilianben is kiemelkedő volt: nagyon hitelesen tud megjeleníteni bizonyos karaktertípusokat. A Csapdában szereplő kisfiú beszédstílusa és az őt fenyegető veszély közepette felmerülő gondolatai (pl. „A szüleim, az a kevés barátom, nincsenek többé. Nem fogom megérni a tizennyolcadik születésnapomat sem.”) olvasva tényleg olyan érzésünk van, mintha egy gyerek szemén keresztül látnánk az eseményeket. Emellett pedig kapunk egy igazán meglepő lezárást is, ami teljesen más értelmezést ad a novellának, mint amire először gondoltunk. Online munkatársunk, Cotter Blackstone Mezőőr írásában egy kifejezetten negatív figurát láthatunk új állásában: egy őr, aki a faluhoz közeli mező és erdő történéseit figyeli. Caine-hez hasonlóan Blackstone is tökéletesen megidézi a weird történetek hangulatát, de kicsit a southern gothic (azaz déli gótika) világa is megelevenedni látszik. A kezdet ígéretes, reméljük, a következő számban olvasható folytatásban még jobban elmerülhetünk a sejtelmesen felvezetett eseményekben.

    A bővülő tartalom mellett a pozitív fejlődést és a lelkesedést is látni a 2. számban, egy-két apróságtól (pl. korrektúra) eltekintve összességében ismét egy színvonalas lapot állított össze a Black Aether szerkesztősége. Kívánjuk, hogy az olvasók és az alkotók lelkesedése ne csökkenjen, még sok ilyet!

  • Kultúra és mítosz – Azilum olvasónapló

    Megkésve bár, de törve nem – második olvasónaplónkkal jelentkezünk, ezúttal egy másik lovecrafti fanzint böngésztünk át, az Azilumot. Somogyi Gábor, a magazin főszerkesztője idén januárban jelentette be, hogy egy olyan lap első számán dolgozik, amely Lovecraft műveivel, a Cthulhu-mítosszal és a weird irodalommal foglalkozik. Az Azilum első számát februárban vehettük kézbe, a fanzin nem titkolt – a beköszöntőben is kiemelt – célja, hogy megismertesse Lovecraftot és munkásságát a szélesebb olvasóközönséggel, bemutassa azt a diszkurzust és kultúrát, amelyet ma a lovecraftiánus jelzővel illetünk. A magazin jövőjéről annyit tudunk, hogy évi négy számot terveznek megjelentetni a készítők.

    Az Azilum előzményének tekinthető a 2011 októberében megszületett Magyar H. P. Lovecraft Portál, ami egyébként a Solaria webes sci-fi magazin honlapkészítő pályázatára készült. Az oldal ma már inkább csak archívumként funkcionál, ám itt roppant nagy mennyiségű információ áll mindazok rendelkezésére, akik szívesen elmerülnének a weird irodalom leghíresebb képviselőjének világában. A portálon különféle ínyencségek találhatók a digitalizált szövegektől a magyar és angol nyelvű kiadványok különféle adataiig.

    the-life-works-of-hp-lovecraft-427990

    Somogyi fanzinjának első számában (a „próbaszámban”) magyarul elsőként megjelenő Lovecraft-szövegek kerülnek terítékre, de akad benne kritika, irodalmi esszé, filmismertető, könyvajánló és interjú is. Már itt látszik a fanzin legnagyobb különbsége a korábban már bemutatott Black Aethertől, ugyanis abban inkább különös és hátborzongató történetek olvashatók tehetséges amatőrök tollából, itt viszont az eddig le nem fordított Lovecraft-szövegek mellett átfogó kulturális áttekintést kapunk Lovecraft ma is eleven hatásáról.

    A főszerkesztői előszóban Somogyi kiemeli, hogy szinte az összes Lovecraft-történet hozzáférhető már magyarul, de magáról az íróról, és az emberről viszont kevés anyag áll rendelkezésünkre. Az Azilum azért dolgozik ilyen nagy merítéssel, mert céljuk, hogy minél jobban körbejárható legyen az író kultusza, irodalmi és kulturális beágyazottsága.

    A fanzin kilenc rovatra tagolódik, ám nem minden esetben egyértelmű – sem tipográfiailag, sem logikailag –, hogy ezek mi alapján is vannak felosztva. Sok rovat van, Scriptoriumból és Traktátumból például kettő is, ráadásul a rovatcímek írásmódja sem egységes, hiszen ennyi erővel lehetne akár Szkriptórium is, nem? Rögtön az elején (Arkham Attractor) néhány kisszínest olvashatunk: ismeretlen Lovecraft-levél került elő, film készült a mesterről (Lovecraft – Fear of the Unknown), a World Fantasy-díjhoz már nem jár Lovecraft mellszobra (mivel néhány írásában rasszista megnyilvánulásokról tesz tanúbizonyságot), a Barnes & Noble ismét megjelentette a Lovecraft-összest (a prózai termésre koncentrálva), de még az Odaát (Supernatural) című sorozatban is felbukkan az író sötét öröksége. (Azzal már csak zárójelben vitatkoznék, hogy az Odaát sok horror-rajongó kedvence lenne, részemről az említett sorozat ugyanis nem mutat túl egy vasárnap délutáni családi filmezésen, ijesztőségi faktora körülbelül a Xenával ér fel, a cselekményvezetésben pedig még a Buffy, a vámpírok réme is felülmúlja.)

    lovecraft

    A rövid bemelegítés után jön egy rendkívül izgalmas rovat, az Ex Libris, amelyben Lovecrafttal foglalkozó vagy vele kapcsolatos könyvek kerülnek terítékre. Szó esik például David Haden pszichogeográfiai könyvéről, ami a weird mester barangolásait dolgozza fel, H. P. Lovecraft legjobb műveiről, amit a Szukits ad ki, M. R. James novellásköteteiről (Szellemjárás Angliában & Sötét örökség), a Codex Arcanum különszámáról (Kátrány és Toll), valamint Michel Houellebecq, a Goncourt-díjas író Lovecraftról szóló esszékönyvéről, amely a beszédes Against the World, Against Life címet kapta. Houellebecq posztmodern nihilista szemszögből értékeli Lovecraftot, akiben az emberiség fontosságának elutasítását ismerte fel.

    A fanzinban megjelent és magyarul eddig nem olvasható írások a Scriptorium rovat részeiként szerepelnek Somogyi Gábor fordításában. A The Poem of Ulysses Lovecraft legelső fennmaradt lírai alkotása, amit hat (!) évesen írt, A kis üvegpalack szintén egy fiatalkori keserédes történet, A rejtett barlangban Lovecraft arcátlan fiatalsága ellenére (még mindig csak hat éves) már egy gyermek halálról ír, a Nyarlathotep pedig egy rendkívüli, látomásos prózaköltemény, melynek első bekezdését félálomban írta. A Scriptorium kakukktojása Wendy N. Wayner A boszorkányház görbülete című novellája, ékköve viszont a Lovecraft-féle Közhelyek könyve, ami egyfajta ötlettár, ihlettöredékek és víziók vázlatpontos felsorolása, melynek segítségével bekukkanthatunk a lovecrafti műhelymunka első fázisaiba.

    azilum1

    A Laterna Magicára keresztelt filmajánlón és a fanzin végén található két Traktátum-anyagon (Houellebecq előszava az Against the World, Against Life-hoz, illetve Robert E. Howard, a Conan-széria szülőatyjának pesszimista világképéről írt esszé) kívül van még egy írás, amely kiemelkedik a fanzinból, ez pedig a Lovecraft vallási örökségét bemutató, az SFmagról utánközölt Traktatum-cikk Takács Gábor tollából, a Cthulhu ébredése, ami azért érdekes, mert azt járja körbe, hogy egy bevallottan fiktív irodalmi korpusz miként szolgált forrásként valós vallási csoportoknak.

    Összességében az Azilum egy rendkívül izgalmas és informatív kiadvány, ami kényelmesen megfér polcunkon a Black Aether mellett, ugyanis a kettő más-más indíttatásból született. Somogyi Gábor művészeteken átívelő pontos és hiánypótló válogatása olyan Lovecrafttal kapcsolatos tényeket, legendákat és spekulációkat tár elénk, melyeknek segítségével közelebb kerülhetünk a méltán híres-hírhedt kultuszhoz. Várjuk nagyon a következő lapszámot, és a további kulisszatitkokat a titokzatos mesterről.

     

  • Black Aether: A weird fiction feltámadása

    Ritka, amikor egy olyan igény kerül kielégítésre, amelynek az égető szükségéről valahogy sosem vettünk tudomást. Pedig milyen evidens volt! A tiniknek szánt (mégis felnőttek által is olvasott) young adult irodalom tömeggyártása egészen észrevehetetlenné satnyította a minőséget, és egykettőre azon kaptuk magunkat, hogy mondhatni mindenki a disztópikus jövő számára kiszolgáltatott fiatalokról és szerelmi háromszögekről akar írni, hiszen a jelek szerint garantált egy hollywoodi blockbuster-trilógia. Az utolsó epizódot természetesen két részre szedve.

    E barátságtalan folyamat elvezetett ahhoz, hogy  a teljesítmény és az alázat, mint az írás alapvető követelményei, eltűnjenek a grafománia eszköztárából.

    Elfelejtettük az olyan műfajokat, amelyek eleve komornak, megrázónak, és mindenekelőtt érdekesnek rendeltettek. Az élesen elhatárolt zsánerek között megbújt egy titokzatos szubzsáner: a spekulatív fikció, és bár ponyvának minősült mindig is, a weird fiction nélkül nem létezne Conan, valamint a horror sem lenne olyan, mint amilyennek Howard Phillips Lovecraft révén ismerjük.

    3710ed5e-d678-4878-8ea7-c7738904b885A weird fiction publikációjának az Egyesült Államokban megvolt a maga története. A Weird Tales magazin már a 20-as évektől kezdve kínálta az érdekesebbnél érdekesebb novellákat, melyek még ma is megállják a helyüket. 1954-ben kénytelen volt felfüggeszteni a működését, ám azóta több ízben – még nemzetközi szinten is – éledezni látszott a műfaj.

    Így jutunk el a The Black Aetherhez, illetve az általa képviselt vonulathoz, ami Magyarországon az elsők között izzítja be a szokatlan és hátborzongató történetek nyomtatott és online megjelenését. A múlt század meghatározó horror írója, H.P. Lovecraft szellemi örökségét ápolva a fanzin lehetőséget biztosít amatőr és profi írók számára is, hogy a hasonló műfajú rövid történeteik megjelenhessenek.

    Az online felület, mely a The Black Aether névre hallgat, elsősorban lovecrafti magazin, ám a szerkesztő, Tomasics József fontosnak tartja, hogy nyisson a weird irodalom felé. Valamennyi szellemi termék (novella, könyv, zene, film, szerepjáték, grafika, képregény, játék, rendezvény) megjelenhet, amennyiben kapcsolódik Lovecrafthez és munkásságához.

    boritoA negyedévente megjelenő, nyomtatott fanzin, a Black Aether az amerikai Weird Tales mintájára készült, és elődjéhez hasonlóan elhívatott novellistáknak ad lehetőséget, hogy megmutathassák műveiket, emellett illusztrációk is bekerülhetnek. Az első számban olyan írások látnak napvilágot, mint az Útvesztő-történet bevezetése, a Katul Öröksége (Pápai Bence tollából), vagy a Sárga Árny (Lir Morlan tollából), csak hogy kettőt említsünk a hét közül. Emellett a brazil származású Eron Carlos Costa (művésznevén Ikarow) a RIO NEGRO című, színes képregényéből is olvasható nyolc oldal.

    Érdemes szót ejteni az Azilumról, mely szigorúan a Lovecraft munkásságával foglalkozó tudományos műveknek biztosít megjelenést, és mivel ez a forrás a terjedelmének és sokoldalúságának köszönhetően szinte kiapadhatatlan, ráadásul népszerűségét sosem képes elveszteni, a Black Aetherhez hasonlóan az Azilum is szép hosszú jövőt remélhet.

    „Never explain anything”  – Lovecraft saját stílusát jellemző axiómája még ma is a legjobb horrorok ismérve, hiszen néha az édes tudatlanságban hagyás a történetbeli atmoszféra teremtés legmegfelelőbb eszköze. Ez igaz a Black Aetherre is, mivel az oldal, ahogy a kiadvány, rejtelmes, megmagyarázhatatlan, és olyan érzést kelt, mintha teljes megismerése sosem következhetne be. Épp itt volt ennek az ideje!

    A Galatika Magazin egy interjúval készül a Black Aether főszerkesztőjével, Tomasics Józseffel, mely hamarosan olvasható a oldsite.galaktika.hu/ oldalon.

    Az első szám (2016. március) tartalmáról részletesen:

    ÚTVESZTŐ: KATUL ÖRÖKSÉGE​
    Írta: Pápai Bence
    Illusztrálta: Pápai Bence
    A történet bevezetésül szolgál az útvesztő világába, egy ősi és elveszett világ első betekintése ez, egy olyan korból, mikor a félelem és rettegés az élet része volt.

    A MISKATONIC-DIPLOMA
    Írta: Weiner Sennyey Tibor
    Illusztrálta: Vígh Dávid – Gr4ss
    Történet az egyetemről hazatérő kutatóról, aki társaival megpróbálta magára ölteni az egyetlen, és igazi jelmezét.

    SÁRGA ÁRNY
    Írta: Lir Morlan
    Illusztrálta: Vígh Dávid – Gr4ss
    Egy sárga villanás. Egy sápadt maszk. Egy jel, és egy könyv. Néhány szó, néhány felvonás, és a világ örökre más színt ölt.

    RIO NEGRO
    Írta és rajzolta: Ikarow
    Rémület az Amazonas szívében. A képregény első része, a Brazil származású írótól és rajzolótól.

    A PRÉSHÁZBAN
    Írta: Veres Attila
    Illusztrálta: Bolye László
    Szex, szerelem, iszonyat a présházban! Ha a kamerák forognak, felfedjük, ami a bőr alatt rejtőzik.

    MEGJÖTT A CIRKUSZ
    Írta: Vidra Gyula
    Illusztrálta: László Márk
    Ezt a vérfagyasztó történetet ne lefekvés előtt olvasd, mert a végén úgy jársz, mint annak elbeszélője… vagy inkább elszenvedője…

    EGY NAP A TENGERNÉL
    Írta: Kökény Pál
    Illusztrálta: Papp Virág
    Gyilkos ballada, egy békés tengerparti városban, szörnyekkel az időn innen, és azon túlról.

    GALÓCA
    Írta: Farkas Balázs
    Illusztrálta: Papp Virág
    A borzalom, amely szétszakította a családot, már ősidők óta szunnyadt a zalai erdőségben.

    958ce899-f7c6-4b80-aace-de4c35a709c8