Címke: vulkán

  • Élő vulkánosság a Vénuszon

    Amerikai és svájci kutatók meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a Vénusz geológiailag aktív bolygó. 37 aktív vulkanikus struktúrát azonosítottak a bolygón.

    Most először sikerült olyan sajátos szerkezetekre rámutatni, amelyek arról árulkodnak, hogy nem ősi vulkánról, hanem ma is aktív, valószínűleg alvó, de nem holt vulkánról van szó.

    A kutatók már jó ideje tudják, hogy a Vénusznak van egy fiatalabb felszíne, szemben a Marssal vagy a Merkúrral, amelynek hideg a belseje. A meleg belsőről és a geológiai aktivitásról árulkodnak azok a gyűrű alakú repedések, a coronae-k, amelyeket általában medencék vesznek körül.

    A szakemberek azonban úgy vélték, hogy a coronae-k valószínűleg ősi aktivitás jelei, és a Vénusz eléggé lehűlt, hogy lelassítsa a geológiai aktivitást a bolygó belsejében és megkeményítse annyira a kérget, hogy semmilyen meleg anyag a mélyből ne legyen képes áttörni azon. Ráadásul vita tárgyát képezi a coronae-k formálódásának pontos folyamata és különbözőségük okai.

    A bíborszínű felhők bolygója

    A kutatók a Vénusz felszíne alatti termomechanikai aktivitás modelljeit használták, hogy létrehozzák a coronae-alakzatok háromdimenziós, nagyfelbontású szimulációját.  Az eredmények segítettek abban, hogy azonosítsák a közelmúltban aktív coronae-k jellegzetességeit. Megállapították azt is, hogy a coronae-k közötti bizonyos különbségek a geológiai fejlődés különböző szakaszait jelentik.

    A tanulmány az első bizonyítékkal szolgál arra, hogy a coronae-k a Vénuszon még fejlődnek, ami azt jelzi, hogy a bolygó belseje még háborog.

  • Művészettel a klímaváltozás nyomában

    Görög és német kutatók  közös kutatásban festményeket elemezve vizsgálják az időjárásváltozás okozta környezetszennyezést. Híres alkotók festette naplementék színei alapján meg lehet becsülni, mennyire volt szennyezett a Föld légköre a múltban.

    Az óriási vulkánkitörésekkel a légkörbe kilökődő hamu és gáz részecskéi (aeroszoljai) visszaverik a nap egyes sugarait, így különleges, a szokottnál vörösebb árnyalatúra színezik az alkonyatot.

    Amikor az indonéziai Tambora tűzhányó 1815-ben kitört, az európai festők úgy láthatták, színt vált az égbolt. A kilövellt por és gázok a légkörbe kerülve körülölelték a Földet, és amint lebegő részecskéik visszaverték a napsugarakat, ragyogó vörösre és narancsra festették a napnyugtát még akár három évvel a kitörés után is. Akkoriban William Turner angol festő örökítette meg vásznain ezeket a lélegzetelállító naplementéket. A tudósok az ő művei mellett más nagy mesterek festményeit is elemezték, hogy információt szerezzenek a légkör hajdani összetételéről.

    Az Athéni Akadémia légkörfizikusainak kutatócsoportja olyan napnyugtafestmények nagy felbontású fotóit elemezte, amelyek 1500 és 2000 között készültek. Ebben az időszakban a Földet több mint 50 gigászi vulkánkitörés rázta meg. A több száz festmény analízisével arra kerestek választ, vajon az egyes műveken a horizont vörös-zöld aránya elárulja-e, mennyi aeroszolrészecske került az atmoszférába. Azt fedezték fel, hogy a nagy mesterek festményein ez az arány erősen összefügg a légkör aeroszoltartalmával. Nem befolyásolja, ki volt a művész és milyen iskolához tartozott.

    Ha több aeroszol szennyezi az eget, az vörösebbnek tűnik. Hasonló hatások tapasztalhatók ásványoknál, illetve ember alkotta aeroszolok esetében. Ezután kísérlettel is alátámasztották feltevésük helyességét.

    Megkértek egy híres festőt, készítsen képeket a naplementéről a görögországi Ídra szigetén, míg elhalad felette egy szaharai porfelhő, illetve az esemény után. A művész nem tudott a felhőről. A tudósok összehasonlították a légköri aeroszolok modern műszerekkel mért optikai átlátszóságát azokkal az értékekkel, amelyeket a festmények vörös-zöld aránya alapján becsültek, és az találták, a kettő közel áll egymáshoz.

    Mivel az aeroszolok visszaverik a napfényt, abból kevesebb éri el a Föld felszínét, ezért a hőmérséklet lehűl. A Tambora kitörése nagyjából tízezer embert ölt meg, ezután több mint 60 ezren az éhezés vagy a betegségek áldozatai lettek a katasztrófát követő „vulkáni télben”. Abban az évben – írják – elmaradt a nyár.

  • Mintha a szárazföldön hajóznál

    El tudsz képzelni furcsább látványt, mint amikor a kopár talaj úgy hullámzik, mint a víz? Milyen érzés lehet ezt átszelni egy hajóval?

    Nem, nem egy szürreális álom, nem is egy fantázia bolygó, és még csak nem is földrengésről van szó. Augusztus 7-án Tonga közelében víz alatti vulkánkitörés volt. A könnyű vulkanikus habkő felúszott a víz tetejére, és hatalmas úszó szigetként sodorják az áramlatok. Mérete körülbelül 150 négyzetkilométer.

    A habkő vagy horzsakő egy könnyű, buborékszerű üregekben gazdag kőzet, amely lebeg a vízen. A magma gyors lehűlésekor keletkezik. A kutatók szerint a vulkanikus kőzet nagy áramlatai akkor alakulnak ki, amikor egy vulkán viszonylag sekélyebb vízben helyezkedik el.

    A jelenség nem is ritka, átlagosan ötévente születnek ekkora úszó szigetek. Ez lehet a magyarázata az óceánon látott, majd eltűnt mitikus szigeteknek.

    Az úszó sziget, nem egyetlen nagy tömb, hanem trilliónyi horzsakő darab alkotja. Könnyedén át lehet szelni egy hajóval.

    A horzsakőáramlat nyugati irányba, Fidzsi felé tart, valószínűleg elhalad Új-Kaledónia és Vanuatu mellett, majd vélhetően egy év alatt éri el Ausztráliát.

     

  • Lávató a havas vulkánban

    Eddig ismeretlen lávatót rejt a Mount Michael vulkán krátere. A Saunders-szigeti természeti jelenséget műholdról fedezték fel. A sziget az Egyesült Királyság kormányzása alá tartozó atlanti-óceáni Falkland-szigetek része, Dél-Amerika partjaitól mintegy 500 kilométerre terül el. A 990 méter magas Mount Michael-vulkán lávatava rendkívül ritka jelenség, rajta kívül valószínűleg csak hét létezik a Földön.

    Mount Michael vulkán nehezen mászható, ezért csak az űrből készített képek segítenek a tűzhányó kráterébe bepillantani. A műholdak szenzorai már az 1990-es évek óta kimutatták a kráter furcsa hőmérsékleti anomáliáit, de csak a legmodernebb műszereknek sikerült megfejteni a rejtélyt és igazolni, hogy lávató izzik a kráterben.

    A kráterben egy 90-215 méter széles, nagyjából ezer Celsius-fokos lávató működik folyamatosan. Ezt a University College London és a brit antarktiszi kutatóprogram tudósai állapították meg a 15 éven keresztűl, 2003 és 2018 között gyűjtött adatok elemzéséből.

    A Föld felszínén mintegy 1500 tűzhányó működik, azonban rendkívül ritka, hogy krátereikben megmarad a forró, olvadt kőzet, A Mount Michael előtt mindössze hat ilyen tavat ismert a tudomány.

    Érdekes, hogy a  Saunders-szigetre viszonylag látogatott hely de még senki sem mászott fel a Mount Michael-re. A vulkánturizmus mellett i sérthető. A csúcsot hatalmas hógomba veszi körül, melyen különlegesen puha a hó, valószínűleg a vulkán folyamatos gőzölgése miatt. Nem lehet rajta járni, csak ha utat ásunk benne, de működő tűzhányó közelében ez veszélyes lehet.

    Régi rejtély, hogy miként maradhat folyékony a láva a tóban és miért nem szilárdul meg időről időre. Lávató található a Kongó Demokratikus Köztárság Nyiragongo-vulkánján, az etiópiai Erta Alén, az antarktiszi Mount Erebuson, a vanuatui Mount Yasuron és az Ambrym vulkanikus szigeten, a hawaii Kilaueán és a nicaraguai a Masaya-tűzhányón.

  • Por és hamu vagyunk – a legnagyobb vulkánkitörések a történelemben

    Az emberiség gyakran azt gondolja, hogy igába hajthatja a természetet, de valójában teljesen kiszolgáltatottak vagyunk bolygónk kiszámíthatatlan természetének. Megtanultuk előre jelezni a földrengéseket és vulkánkitöréseket, de ha mi el is menekülünk a katasztrófák útjából, otthonainkat és földjeinket nem tudjuk elköltöztetni. Súlyos károk keletkeznek a flórában és a faunában. (tovább…)

  • Láva a talpunk alatt

    A filmesek nagyon szeretik a lávát:‭ ‬félelmetes,‭ ‬izgalmas,‭ ‬halálos.‭ ‬Mindezeken túl izzó,‭ ‬vörös-narancs-sárga fényével rendkívül jól mutat a vásznon.‭ ‬Ezért előszeretettel bukkan fel az akciófilmekben, sci-fikben egyaránt.‭ (tovább…)