A sci-fi íróknak rendszerint nehéz dolguk van. Gyakran egy olyan világot kell megteremteniük a semmiből, mely a jövőben létezik, amelyről jóformán semmi ismeretünk nincs, vagy amely meglehetősen különbözik a saját világunktól. Mindeközben egy bizonyos szinten a realitás talaján maradva, hogy a történet, a 
cselekmény hiteles legyen.
Kim Stanley Robinson azok közé az szerzők közé tartozik, akiknek meg van az ehhez való készségük. Az idén 66 éves író kezei közül számos regény kikerült már, legtöbbjük a társadalmi, környezeti, gazdasági kockázatok témájával foglalkozik. Talán nem túl meglepő, hogy a Kaliforniai Egyetemen a doktori disszertációját Philip K. Dick munkásságából írta.
Robinson nevéhez fűződik a Mars-trilógia. A vörös bolygó gyarmatosításáról olyan realisztikus képet adott, hogy már-már útmutatóul szolgálna a valóságban is, ha meglennének a megfelelő eszközeink.
Van persze olyan regénye is, amely a Földön játszódik. A 2013-as Shaman az emberiséget 30000 évvel ezelőtt ábrázolja. Erre a munkájára nagy hatással volt az 1991-ben Ausztria és Olaszország között megtalált Ötzi és az ő felszerelése, valamint az 1995-ben felfedezett francia Chauvet barlang rajzai, melyek több tízezer évesek.
Óriási előkészület és utána olvasás van a szerző minden projektje mögött. Gondoljunk csak a marsi kalandokra (Mars-trilógia), arra, hogy milyen az élet 300 évre innen (2312), vagy éppen a globális felmelegedés problémáira (Globális felmelegedés-trilógia), s persze sorolhatnánk még.
Egy Robinson könyv kivitelezése évekkel a publikálás előtt kezdődik meg, amikor is az író összegyűjt néhány könyvet és linket, amelyek témájukból adódóan egy jó ötlet alapjait képzik. Egy fejezet megírása után pedig máris tudja, hogy mi az, aminek még jobban utána kell néznie, hogy javíthasson az esetleges hibákon, hiányosságokon, így újabb kutatómunka következik.
Éppen ezért munkái hitelesek, érdemes bármelyiket elolvasni.