Címke: vírus

  • A denevérek szuperimmunitása

    Egy nemzetközi szakértőcsoport kutatja az okát, hogy a denevérek miként tudják megbetegedés nélkül hordozni a koronavírusokat. Genetikai vizsgálatok segítségével tanulmányozzák az ellenálló képességüket.

    Hat denevérfaj, köztük a nagy patkósdenevér, a nílusi repülőkutya és a közönséges denevér genettikai felépítését határozták meg. A kutatók összevetették a denevérek genetikai mintázatát 42 másik emlősével, hogy meghatározzák, hol is helyezkednek el a denevérek az evolúciós láncban.

    Virokalipszis

    A University College Dublin professzora, Emma Teeling szerint a denevérek egyedi immunrendszerek révén tudják megbetegedés nélkül hordozni a koronavírusokat. A repülő emlősök immunválaszának megértése és lemásolása segítheti a különböző vírusok, köztük a SARS-CoV-2 elleni harcot és a hatékony kezelések kidolgozását.

    A koronavírusok, köztük a MERS, a SARS és a SARS-CoV-2 eredeti hordozóinak a denevéreket tartják. Ám míg ezek a kórokozók a denevérekre nézve ártalmatlanoknak tűnnek, addig az embereknél súlyos és gyakran halálos kimenetelű betegségeket okoznak.

    A denevérek genomjának tanulmányozása segíthet azonosítani azokat a genetikai megoldásokat, amelyeket hasznosítani lehet majd az emberi öregedés és betegségek elleni harcban. Ezek a változások közrejátszhatnak a denevérek lenyűgöző immunitásában és a koronavírusokkal szembeni ellenállóképességükben.

    Új-Hunnia 2039 – Ősök útján

    A vírusos fertőzések nagy részénél nem maga a vírus jelenléte vezet halálhoz, hanem a szervezet immunrendszere által adott akut gyulladásos válasz. A denevérek azonban képesek ezt kontrollálni: noha megfertőződnek, de nem mutatják a betegség látható jeleit.

  • Járvány-előrejelzés szennyvízből

    A járványok esetében rendkívül fontos lenne az előrejelzés illetve a fertőzöttek számának és a fertőzött területek minél pontosabb ismerete. Brit kutatók olyan előrejelző és megfigyelőrendszeren dolgoznak, a mely a szennyvíz folyamatos ellenőrzésén alapul.  A szakemberek véleménye szerint így akár 10 nappal korábban ki lehet mutatni a koronavírus jelenlétét egy közösségben, mint a hagyományos egészségügyi tesztekkel.  A projektet a  nagy-britanniai Ökológiai és Hidrológiai Központ vezeti.

    A szakemberek egy olyan standardizált teszten dolgoznak, ami alkalmas a szennyvízmintákban kimutatható koronavírus mennyiségének meghatározására. A kutatók nem sokkal a koronavírus-járvány kirobbanása után megállapították, hogy a kórokozó kimutatható a fertőzöttek székletében.

    Három egyetem,a Newcastle-i Egyetem, a Bangor Egyetem és az Edinburgh-i Egyetem szakemberei dolgoznak a teszt elkészítésén.

    Virokalipszis

    A helyi szennyvíztisztító telepekről kezeletlen szennyvízmintákat gyűjtenek be. A csatornahálózat különböző pontjain végzett szennyvíz vizsgálatokkal fokozatosan leszűkíthető az újabb esetleges kitörések helye, lehetőséget adva a közegészségügyi hatóságoknak a gyors közbelépésre azokban a régiókban, ahol a legmagasabb a fertőzés terjedésének kockázata. Meg tudják számolni, hogy mennyi vírus van egy mintában. És mivel mindegyik minta egy bizonyos szennyvíztisztító telepről származik, amely egy bizonyos közösséget szolgál ki, ezért azt is meg tudják mondani, hogy hozzávetőlegesen mennyi ember fertőzött. A módszerrel már akár másnapra kimutatható, ha egy közösségben jelen van a vírus.

    Sápadtak

    A kutatók még finomítani akarják a tesztet, mielőtt bevetnék a Covid-19 riasztási rendszer részeként.

  • A denevérek szuperimmunitása

    A kanadai Saskatchewani Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint különleges és egyedi immunrendszerük révén tudják megbetegedés nélkül hordozni a MERS koronavírust a denevérek.

    A koronavírusok eredeti hordozóinak a denevéreket tartják, Ezek közé tartozik a MERS, a SARS és az új  SARS-CoV-2, ami a mostani Covid-19 betegséget okozza. Ezek a kórokozók a denevérekre nézve ártalmatlanoknak tűnnek, addig az embereknél súlyos és gyakran halálos kimenetelű betegségeket okoznak. A denevérek nem szabadulnak meg a vírustól, de mégsem betegednek meg.

    Virokalipszis

    A kutatók azt akarták kideríteni, hogy a MERS vírus miért nem iktatja ki a denevérek immunválaszát, ahogy teszi azt az embereknél. A kutatók elsőként mutatták be, hogy egy rovarevő barna denevér sejtjei hónapokon át fertőzöttek lehetnek a MERS vírussal az állat szervezete és a kórokozó együttműködése révén. Ahelyett, hogy elpusztítaná a denevér sejtjeit, ahogy azt az emberi sejtekkel teszi, a MERS koronavírus hosszú távú kapcsolatba lép a gazdaszervezettel, amelyet a denevér egyedi immunrendszere tart fenn.

    Új-Hunnia 2039 – Ősök útján

    A kutatók véleménye szerint az eredményeik azt sugallják, hogy a denevéreket érő stressz, például a betegségek, a természetes élőhelyeik elvesztése, szerepet játszhat a koronavírus más fajokra való átterjedésében. Amikor a denevér immunrendszerét stresszhatás éri, az megbontja az immunrendszer és a vírus közötti finom egyensúlyt, lehetőséget adva a vírusnak a sokszorozódásra.

  • Rémisztő szimuláció

    Hogyan lehet egy strandbuliból országos katasztrófa.

    A koronavírus járvány elleni küzdelem legfontosabb fegyvere a távolságtartás. Ha az emberek nem érintkeznek, nem tudnak fertőzni. De mi történik akkor, ha csupán egyetlen kisebb csoport ember figyelmen kívül hagyja ezt a figyelmeztetést.

    A Tectronix GEO egy szimulációval hívta fel a figyelmet egy egészen egyszerű rendezvény veszélyeire.

    A tavaszi szünetben a diákok Florida strandjaira vonulnak bulizni. A Tectronix egyetlen Fort Lauderdale-i strand látogatóinak anonimizált adataival végzett szimulációt.

    Az anonimizált adat azt jelenti, hogy megkapták az adott mobilokhoz kapcsolódó helymeghatározó GPS és toronyadatok alapján a telefonon adott időszakra vonatkozó pillanatnyi pozícióit. De nem kapták meg a tulajdonos egyetlen személyes adatát, így a nevét vagy a telefonszámát sem.  Az adatok alapján felrajzolták a telefon tulajdonosok mozgási útvonalait.

    A szimulációból kiderült, hogy egyetlen kis rendezvényről szétsereglő emberek ha megfertőződtek, villámgyorsan szétszórhatják a fertőzést és az egész országra veszélyt jelentenek.

    A videóban bemutatják, hogy mozogtak az emberek a rendezvény után  és ezáltal hogyan szórnák szét a kórokozókat és hogyan terjedne a járvány.

  • Halálos betegségből gyógyító fegyver

    A 80-as 90-es évek rettegett betegségének, az AIDS-nek kórokozóját sikerült a gyógyítás szolgálatába állítani. Génterápiás kezelés során nyolc kisgyermeket gyógyítottak ki a veleszületett súlyos kombinált immundefektusból.

    A HIV vírus genomját módosították oly módon, hogy ne legyen képes betegséget okozni, majd a vírus segítségével a gyermekek genomjába juttattak egy gént, amely hiányzott a génkészletükből.  A módszer annyira sikeres, hogy a  2-14 hónapos kicsinyek, akik csekély vagy semmilyen immunrendszerrel születtek, ma már teljes immunrendszerrel élnek.

    A gyermekek az X-SCID rendellenességben szenvedtek, amelyet az IL2RG génben lévő mutációk okoznak.  A SCID a legsúlyosabb veleszületett immundefektus, azoknak a gyerekeknek, akik ebben a rendellenességben szenvednek, azokat nevezik „buborék-gyerekeknek”. Teljesen steril körülmények között kell élniük, és a kezeletlen betegség miatt, a fertőzések nyomán kétéves korukig meghalnak. Ha időben felismerik a betegséget, és van megfelelő donor, csontvelő-átültetéssel gyógyítható.

    A kísérletben résztvevő gyerekeknek azonban nincs genetikailag összeillő testvérük, ezért alkalmazták a radikálisan új módszert.  A génterápiás kezelés során felhasználták a gyermekektől születésük után levett csontvelőt, és kijavították a genetikai hibát a DNS-ben.  A hibátlan gént a HIV egy módosított vírusába juttatták be. A gyerekek a terápia után egy hónappal elhagyhatták a kórházat.

    A babák remekül vannak, jól reagálnak az oltásokra. Az immunrendszerük az összes immunsejtet előállítja, amely ahhoz szükséges, hogy védettek legyenek a fertőzésektől. Minden lehetőségük megvan rá, hogy hosszú, teljes, és normális életet élhessenek.

  • Mikor az emberiség tehetetlen – Virokalipszis könyvajánló

    Dr. Fedina Lídiával a tavaly szeptemberi Galaktika lapjain olvashattak interjút az SF elkötelezett rajongói. A szerzővel a tudományos múltról, a férfi-női írók helyzetéről és új könyvéről, a Virokalipszisről beszélgettünk.

    Fedina 1960-ban született Budapesten. Nem áll távol tőle a tudomány, sőt! Gyógyszerészként végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, mindig érdekelték a fantasztikumok, de sci-fivel csak 2007-ben kezdett el foglalkozni. Előtte forgatókönyvíróként dolgozott magyar egész estés rajzfilmeken. Az irodalommal 1989-ben kezdett foglalatoskodni.

    2007-ben jelent meg első SF regénye, A bűn kódja. A második tudományos fantasztikumra egészen tavalyig kellett várni a szerző tollából, mikor a Metropolis Media gondozásában megjelent a Virokalipszis című baljóslatú jövőt felvázoló alkotás.

    A legelső dolog, amit tehetünk, hogy a Virokalipszist ne regényként fogjuk fel. Ebben a műben nem a szereplők, mint emberek, szakemberek számítanak, nem a főszereplők a lényegesek, hanem a kollektív földi lét. Az emberiség. Mindaz, amit eddig elért fajunk, amire képes még, s mindaz, ami meghaladja a mi gondolkodásunkat is.

    A mű szerint kivételesen az emberiség nem magának köszönheti a világvégét. Senki nem tenyerelt rá a piros gombra, nem volt őrült tudós, aki agyfaló zombivírust szabadított volna bolygónkra. És maga a vírus sem közvetlenül az embert támadja meg. Gyakorlatilag ellehetetleníti a földi létet számunkra. Láncreakciót indít el, és egymásból következnek az ökológiai katasztrófák. Ha kihalnak a növények, nincs fotoszintézis. Ha nincs fotoszintézis, akkor nincs szén-dioxid megkötés. Nem mellesleg így nem lesz termény az állatok és emberek számára. Ha a tenyészállatok nem legelnek, megszűnik egyik legfőbb élelmiszerforrásunk, a hús. A láncolat végén az emberiség totális pusztulása áll.A regény szereplőinek (és magának az emberiségnek) a feladata, hogy megtalálják az ellenszert, vagy legalábbis megfelelő alternatívával szolgáljanak a vírussal szemben.

    virokalipszis-08

     

    A Virokalipszisben egy roppan mélyen gyökerező probléma ütötte fel a fejét: maga a kíméletlen anyatermészet. Mit tesz az ember, ha rajta kívül eső gondok gyűlnek köré? Természetesen megpróbálja megoldani, de ez mindig jóval feszültebb, mintsem saját hibáinkat kijavítani.

    Az emberiségnek már sikerült javarészt kiaknázni a Föld energiaforrásait, tárgyakat s embereket küldtünk a világűrbe. Korábban pusztító vírusokat fékeztünk meg fejlett gyógyszereinkkel, folyókat hajtottunk igába, hatalmas épületeket húztunk fel. Intelligenciánknak köszönhetően mi váltunk a tápláléklánc csúcsává. De van valami, amit még mi sem tudunk legyőzni: az ismeretlent, és a megvadult természetet.

    Mindig akkor vagyunk képesek megoldással szolgálni, ha már ismerjük az alap problémát. Viszont, ha még azzal sem vagyunk tisztában, mi maga a gond, akkor ellene sem tehetünk.

    A Virokalipszis pont erről szól. A regény végig feszített tempóban próbálja bemutatni a világ különböző szegletein, hogyan pusztul el a zöld növényzet, és hogyan igyekeznek a járványügyi dolgozók megfékezni a világvégét. Ennél azonban sokkal több van a háttérben. A vírus kiterjed az emlősökre is, ami miatt az élőlények agresszívvá és vérszomjassá változnak.

    A szerző remekül vegyíti a thrillerre, a klasszikus sci-fire és a horrorra jellemző elemeket. Ezen zsánertípusok keveréke varázsol remek hangulatot a regénynek.

    Összességében a Virokalipszis egy vérbeli SF. A tudomány egyenlő mértékben keveredik a fantasztikummal, ami miatt szinte teljesen hihető a felvázolt világvége. A szerzőnő precízen kimérve adagolta a szakzsargont, és a tudományos adalékot, ezáltal a regény sosem vált tankönyv-ízűvé. A karakterek kidolgozására fordíthatott volna több időt az írónő, hogy megismerkedhessünk a természeti katasztrófa emberi oldalával is, azonban a kerek egészet nézve nem szenvedünk hiányt izgalomban, tudományban, fordulatokban és megrázó sorsokban.

    A Virokalipszis című regényt mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szigorú biológiai alapokkal rendelkező történeteket.

     

     

  • Pandemic filmkritika

    Ki mondta, hogy nem lehet alacsony költségvetésből jó filmet készíteni? Ott van például a The Purge, vagy a Fűrész első része, de említhetném akár az első Mad Maxet, a Pi-t, vagy a Találmány című alkotást. Ezek mind-mind hollywoodi szemmel nézve borzasztóan kevés pénzből készültek el, és még ha szűkebb réteget is képviselnek, nem úgy, mint a több száz milliós blockbusterek, így is szép összegeket zsebeltek be. Tehát egy film értéke, mondanivalója nem a befektetett pénz függvénye.

    Ebben a tudatban ültem le megnézni a Pandemic című alkotást is, amely április elsején jelent meg (ezért néhány pillanatra tréfának véltem a filmet, de mint kiderült, komolyan gondolták).

    VIGYÁZAT! NYOMOKBAN SPOILERT TARTALMAZ!

    Nehéz felvázolni egy cselekményvonalat, mert a rengeteg töltelék jelenetből kicsit nehézkes kihámozni az igazi történéseket, de azért megpróbálom. Dr. Laurel Chase (Rachel Nichols) egy négyfős csapat tagjaként küldetésre indul a biztonságos karanténból, hogy túlélőket keressen a teljesen tipikus zombivírus kitörése után. Majd kiderül, hogy ő nem is orvos, és csak a lányát próbálja megmenteni, de közben legalább mindenkit megölet maga körül. Nagyjából ennyi maga a sztori, de sokkal érdekesebb boncolgatni a Pandemicet, ha mindig kis szeleteket vágunk belőle.

    Hogy mitől különleges a film? – tehetné fel a kérdést bárki. A válasz egyszerű: semmitől, csupán az egész Pandemic belsőnézetes, tehát a főszereplők szemszögéből láthatjuk a történéseket. Ezzel nem is lenne baj, hiszen éppen most adják a hazai mozik a Hardcore Henry című filmet, ami hasonló módon operál, de brutális adrenalin túladagolást ígérnek készítői.

    Nagyon komplikált filmre vinni az FPS (First Person Shooter – „belsőnézetes lövölde”) érzést, és nehéz hitelt adni neki anélkül, hogy videojátékszerű legyen az egész mozgókép. Sajnos a Pandemic is inkább élőszereplős játék lett, mintsem film. El tudok képzelni egy beszélgetést, amiben egy új zombis játékot kellene fejleszteni egy cégnek, ám a büdzsé véges, így élőszereplős átvezetőkre van szükség:

    – Főnök, mégsem készül el a mindent megváltoztató zombis játék.

    – Kár, de már felvettünk egy csomó jelenetet Paul Guilfoyle-lal, és Mekhi Phiferrel, most mi legyen?

    – Készítsünk egy egész filmet az átvezetőkből, és hajigáljunk egymásra értelmetlenül jeleneteket.

    – Nyomás dolgozni!

    Egy pillanatig sem lenne gond a Pandemic-kal, ha nem gondolná magát véresen komolynak. Ám sajnos állandóan megáll az egész film, hogy két teljesen nonszensz zombitámadás között lelkizzenek a szereplők, vagy mélység nélküli filozofálgatásokba kezdjenek, amikkel nem igazán lehet azonosulni. Például, mikor kiderül, hogy a főszereplő nem is orvos, csak hazudott, és egyetlen életben maradt társa nagy vonalakban eképpen vélekedik: Hazudtál, átvertél, becsaptál, megöletted az összes barátomat. De totál megértem, hát a gyerekedért tetted, aki valószínűleg már rég halott.

    pandemic

    A motiváció nemes, a kivitelezés borzasztó. A The Walking Dead nem véletlenül annyira népszerű sorozat. És nem a zombik miatt, hanem a rengeteg olyan aktuális társadalmi kérdés miatt, amelyről mer beszélni, még ha csak bújtatottan is. Illetve a filozófiai kérdéseknek van értelmük, tartásuk és mondanivalójuk (legtöbbször).

    A Pandemicban továbbá még a karakterek is roppant gyengék, sablonosak és megint csak: videojátékszerűek. Négyen (hangsúlyozom, négyen!) indulnak el megkeresni egy csomó potenciális túlélőt, vagy egyes fázisú fertőzöttet, , egy iskolabusszal. (Öt csoportba sorolják a vírus által megfertőzött embereket – az egyes fázisban lévők még gyógyíthatók, influenzaszerű tünetekkel és agyevésre való hajlammal vannak megáldva.) Van a sofőr, akit kreatívan Wheelernek (Kerekes) becéznek, de valójában tudjuk, hogy ő Theon Greyjoy (Alfie Allen), és a busz vezetéséhez ért. Hogy minél kevesebbet kelljen szerepeltetni, ezt sokszor a néző orra alá is dörgölik. Ő csak a volán mögött ül és ennyi… tud buszt vezetni! (A film vége felé azért akad neki egy kisebb szerep is.)

    Van egy parancsnokféle, Denise (Missy Pyle), kinek szerepe tisztázatlan, csupán egy GPS-t szorongat végig. Illetőleg van egy rezidens fekete bőrű ex-rendőr (Mekhi Phifer), aki, nos, jól tud lőni, őt Gunnernek (Fegyveres) hívják. És nem utolsó sorban főszereplőnk, Laurel (a Continuumból ismert Rachel Nichols), akinek a felcser státuszt kellene betölteni, kevés sikerrel (tiszta Left 4 Dead, vagy bármely kooperatív túlélő horror).

    pandemic

    Mondhatnánk akkor, hogy legalább jók az akciójelenetek. Hát… nem azok. Végig sötét van, közelharcra kevésszer kerül sor, azok sem látványosak. Össze-vissza lövöldözések előfordulnak, de komolytalanok. Ráadásul az FPS-nézet pont ezt a célt szolgálná, hogy „belülről” izgulhassunk, viszont a sötét miatt, és a kamera rángatásai miatt csak elvétve látjuk a shotgun csövét és az összeeső zombi-izéket. Az ötös szintű fertőzöttekben láttam kreativitást, abból a koncepcióból egy nagyon érdekes filmet össze lehetett volna hozni, de ezzel valamiért nem foglalkoztak igazán. Illetve volt egy kimondottan remek jelenet, mikor az iskola öltözőjében minimális parkour mozdulatokkal tarkítva gyűrték le az élőhalottak hordáját, ám a sötét miatt, és a folyamatos nézőpont cserélgetések miatt fogalmam sem volt, épp melyik szereplő mit csinál.

    A film megpróbál érzelmeinkre hatni, de mivel nincs is igazán mondanivalója, így bőven elsiklunk az egész fölött, és azt szeretné, hogy a végén meghatódjunk, de nem fogunk. Sőt, én valamelyest örültem ennek a végnek, még ha nem is volt sok értelme.

    Összegezve a Pandemic a tizenkettő egy tucat elvet próbálta megtörni egy belsőnézetes akció-horrorral, de ebből, igazából egyik sem sikerült. A színészek gyengén teljesítenek (pedig nem amatőrök), látványra semmi kiemelkedőt nem lehet mondani, a történet unalmas, a fordulatok kiszámíthatóak. Valamit azonban nagyon meg kell jegyeznie a filmnek: ami videojátékban jól mutat és működik, az egy mozifilmben szinte biztosan nem fog!

    Aki mindenképp zombis filmet akar nézni, úgyis megnézi, de akinek már csömöre van tőlük, nem a Pandemic miatt lesz újra lázas rajongója az agyevő élőhalottaknak.

  • Ősi vírust aktiválnak francia kutatók

    Valószínűleg pillanatok alatt fel tudnánk sorolni néhány B-kategóriás horrorfilmet, mikor egy elszabadult halálos vírus tizedeli a népességet, és megállíthatatlanul tör világhatalomra. Elsőre úgy tűnhet, hogy a francia kutatók a tűzzel játszanak, de állításuk szerint szó sincs ilyesmiről.

    Egy Szibériában felfedezett, több mint harmincezer éve fagyott óriásvírust kívánnak felébreszteni. Legelőször ellenőrzik a Mollivirus sibericum „ártalmatlanságát”. Amennyiben sem állatra, sem emberre nem veszélyes, megkezdik az aktiválását. A kísérleteket szigorúan zárt környezetben végzik, hogy semmiképpen ne kockáztassák az esetleges negatív következményeket.

    siberia

    A „Molli” néven becézett óriásvírus két dologban is különbözik a mai társaitól: ahogy nevéből is következik, jókora méretű. Míg egy ma ismert vírus alig néhány nanométeres, Molli nagyobb, mint fél mikron (10 nanometer = 0,01 mikron). Összetettebb is társainál: az Influenza-A vírus 8 génből áll, Molli 500-ból.

    A kutatók felhívják a figyelmet a felmelegedések veszélyeire is. A Mollihoz hasonló óriásvírusok még ismeretlenek a jelenlegi tudomány számára, és a megolvadó jégrétegek alól könnyedén elszabadulhatnak. Amíg ellenőrzött környezetben tudják őket vizsgálni, nem lehet probléma, de amint véletlenszerűen bukkannak fel a sok-tízezer éves álmukból, senki sem tudhatja a következményeket.