Címke: Villám

A Jupiter villámai

A NASA egészen varázslatos videóval lepte meg a csillagászat, és most elsősorban a Jupiter és a villámok rajongóit.

Ez az animáció a nézőt szimulált utazásra vezeti a Jupiter egzotikus nagy magasságú elektromos viharaiba. Nézze meg közelebbről a Juno misszió által újonnan felfedezett villanásokat, és merüljünk el a Nautilus felhő erőszakos légköri sugárzásában. A legkisebb fehér felbukkanó felhők a Nautilus tetején körülbelül 100 km-re vannak.

https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/

Az út a Jupiter tornyosuló zivatarain keresztül halad, elkerülve az ammónia-esőfelhő villámait. Ebben a magasságban az ammóniagáz fagyállóként hat, amely megolvasztja a Jupiter hatalmas viharai által e magasságokba kerülő vízjégkristályokat – váratlan ammónia-vízfelhőt adva a Jupiternek, amely felvillanyozhatja az eget.

Az animációt úgy készítették el, hogy a NASA Juno űrhajóján a JunoCam képalkotóból származó magaslati felhők képét egy számítógéppel készített animációval ötvözték.

https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

október 23, 2020
Flashpoint Paradox – Elindult a The Flash harmadik évada

Idén októberben is egymás után indulnak el a DC képregényekből adaptált sorozatok. Immáron a CW csatornához átszerződött Supergirllel együtt négy szuperhős kalandjait nézhetjük a hét majdnem minden napján, akár magyar szinkronnal is.

A sort a héten a The Flash, azaz a Villám kezdte. Harmadik évaddal tért vissza a sorozat, mely ismét egy népszerű DC-s képregénytörténetet vesz alapul, a Flashpoint Paradoxot.

Barry Allen megint visszamegy az időben, ezúttal sikerül megakadályozni édesanyja meggyilkolását. Párhuzamos idősíkot hoz ezzel létre, és látszólag minden tökéletes az alternatív életében. Apja, és anyja boldog házaspárként éli életüket, Irist sikerült randira hívnia, és Flashként sem kell ügyködnie, hiszen akad más, aki elvégzi helyette a bűnüldözést.

Azonban az Idő nem hagyja magát. Ahogy Stephen King 11.22.63 regényében, úgy itt is érvényes a sokszor olvasott mondat: a múlt makacs, és nem akarja, hogy megváltoztassák. Barry mostani élményei lassacskán felülírják másik életéből származó emlékeit. S ha egyszer azok megszilárdulnak, akkor az alternatív sík válik Barry állandósult világává. A morális vívódásra végül Kid Flash halála teszi fel a pontot. Barry ráveszi Reverse Flasht – akit eddig fogságban tartott –, hogy újra menjenek vissza az időben, és állítsák vissza az eredeti állapotokat.

Ahogy az sejthető, az idő nem állt vissza maradéktalanul eredeti formájában, így a következő epizódok valószínűleg ezen dilemmák megoldásával fog telni.

A Flashpoint jelenségen némileg változtattak, hogy illeszkedjen az eddig felvázolt körülményekhez. Az eredeti történet talán az egyik legjobban sikerült DC képregény, ráadásul megannyi rajongó kedvence is. Az alternatív világban élő szuperhősök közül sokan gonosszá válnak, de például Bruce Wayne-ből sosem válik Batman, hiszen ő leli halálát a sokszor látott színházi merényletnél. Apja, Thomas húzza magára a denevérruhát, anyja, Martha pedig beleőrül a veszteségbe, s ő lesz a Joker. Egyszer ezt még szeretnénk élőszereplős filmben is látni, az már biztos! Akit jobban érdekel a téma, nagyszerű egészestés animációs film készült a sztoriból, Justice League: The Flashpoint Paradox címen. Érdemes megnézni.

A Flash harmadik szezonja remekül indult, pont úgy, ahogy az első kettő is tette. A feszültségkeltés is jól sikerült, aki eddig is megvolt elégedve a skarlát gyorshajtó kisképernyős adaptációjával, ezután sem lesznek gondok (reméljük, nem jut majd a Zöld Íjász sorsára). A DC-rajongóknak kedvezve újra ikonikus főgonosz teszi tiszteletét Doctor Alchemy szerepében a szezon későbbi epizódjaiban.

Valamiért úgy tűnik, hogy a készítők a Flash sorozatba sokkal több energiát fektetnek, mint társaiba (Arrow, Supergirl, Legends Of Tomorrow), és ez érződik is a színészek munkáján, a speciális effekteken, vagy éppen a történet kidolgozottságán. Nem állítom, hogy hibátlan a sorozat, de folyamatosan fejlődik az egész Flash-univerzum.

Idén is számíthatunk majd crossover epizódokra az Íjásszal, Supergirller, de akár a Holnap Legendái is feltűnhetnek majd a keresztepizódok során. Izgalmasnak hangzik, reméljük jól is oldják meg a történetet.

október 14, 2016
The Flash második évad – kritika

A The Flash tavalyi, azaz első szezonja nem várt sikerrel büszkélkedhetett. Remekül hozta a paradoxonokra épülő eseményeket, és számos olyan karaktert mutatott be, melyeknek a rajongók kifejezetten örülhettek. (Természetesen volt egy-két mellényúlás is, de összességében azért felismerhetőek voltak az általában bűnözőként szereplő karakterek.) Az évadon belül néha azonban akadtak borzasztóan unalmas, vontatott részek, de ezektől függetlenül is jónak volt mondható Barry Allen bemutatkozója a kis képernyőn. Elég sok nézői rekordot megdöntött világszerte, ezzel határozottan háttérbe szorítva testvérsorozatát, a Zöld Íjászt (Arrow). Előfordultak keresztepizódok is, mikor a két széria főbb szereplői egymásnak segítettek egy-egy duplarész keretein belül. A Supergirl csatornaváltásának köszönhetően az a pletyka jár jelenleg is körbe, hogy a későbbiekben simán van esély egy Arrow – Flash – Legends of Tomorrow – Supergirl gigatalálkozóra. Mi biztosan megnéznék! Azonban most térjünk át a nemrégiben véget ért második szezonra. Vajon sikerült megugrania az első évad mércéjét?

A második etap nagyon erősen indult, a néző rögtön az események kellős közepében találhatta magát. Barry az első évad utolsó részében szingularitást hozott létre, ami tulajdonképpen az egész második felvonást eredményezte, s emiatt nagyon frappánsan bekerültek a történetbe a párhuzamos (és végtelen) univerzumok. Ezek a multiverzumok, – pontosabban itt csupán a Föld 2 került előtérbe – megannyi ötlettel szolgáltak a sorozat készítőinek számára. Szerencsére éltek is a lehetőséggel, és hozzájuk mérten mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbbet kihozzák, mindezt kis képernyőn.

A későbbi részekben sajnos itt is megfigyelhető volt egyfajta belassulás, és néha a hajamat téptem az elnyújtott, fölösleges kitöltő epizódok miatt. Üres drámákkal tarkították a semmitmondó jeleneteket, de ez nem tartott tovább egy, vagy két epizódnál. Nem úgy, mint az Arrow esetében, ami már második évada csinálja ezt.

A Flash második szezonjának története jóval erősebbé vált az elődjéhez képest, rengeteg képregénybeli klasszikus eseménnyel, karakterrel találkozhattunk, s az egészet próbálták tudománnyal megfűszerezni. Ezeknek a felét abszolút nem lehet érteni, bár ez gyanítom, rendesen az áltudomány kategóriájába esik, de erről egy fizikus Olvasónk biztosan többet tudna mondani. Viszont legalább a sorozat nem próbálja magát iszonyatosan komolyan venni a tudományos-hablatyokkal, és sokszor maguk a szereplők is jót röhögnek az egészen, mennyire nincs értelme annak, amiről Cisco épp kiselőadást tart.

Néha úgy tűnt, mintha mindent direkt túlkomplikáltak volna, és csak későbbi epizódokban érthettük meg, mire gondolhattak mind a készítők, mind a szereplők három résszel korábban. Sőt, van, hogy túlzsúfoltnak is látszanak az események, mert gyakorlatilag hetven évnyi képregény mennyiséget próbálnak beletuszkolni a sorozatba. Így gyakran összekeveredhetnek a nevek és események, még a gyakorlott képregényolvasó nézőközönségnek is.

Nagyon sokat fejlődött azonban az előző évadhoz képest a drámai jelenetek komolysága (kivéve a kitöltő részekben). Mindennek tétje van, s minden döntés nagyon komoly következményekkel jár. Ez pedig nagy felelősséggel. Szerencsére a Flash-csapat is nagyban bővült, és ha éppen csak morálisan is, de mindig segítik a Gyorshajtót, hogy igyekezzen a legjobb döntést meghozni. Zoom, mint a szezon aktuális főgonosza pedig valami elképesztően király. A ruhája, a hangja, a motivációi, a férfi a maszk alatt mind-mind annyira jól sikerültek, hogy hőssorozatban ilyet még nem láttam. A plot twistként szolgáló jelenetek nagyon jól sikerültek, tényleg meglepődik a néző. Azt hozzá kell tennem, hogy lesz egy halom csavar, amitől nagyot koppanhat az ember álla a földön. Fő helyet kap majd a sorozatban a Föld 2 is, és a multiverzumok kérdése, ami pedig szerves részét képezi a DC világának.

A színészek rengeteget fejlődtek, mindenki remekül adja vissza a rá szabott karakter jellemvonásait, és valóban hitelesen alakítanak. Van, hogy két szerepet kell eljátszaniuk a Föld 2 jelensége miatt, ráadásul a megszokott karaktereik tökéletes ellentétjét kell visszaadniuk. És ez sikerül nekik, ráadásul nagyon sokszor igencsak megnyerően. Mégis talán a Tom Cavanagh által megformált Harrisson Wells viszi el a hátán az egész évadot. Grant Gustin, mint Barry Allen már a kezdetekben sem volt rossz, de azóta is csak fejlődik, és igazán jól áll neki tulajdonképpen minden, amit csinál. Szinte egyesével kiemelhetném a főbb szerepeket játszó színészeket, mert tényleg odatették magukat. Persze a gaztevők között sokszor találkozhatunk majd jellegtelen fickókkal, ripacs színészekkel, és kínosan együgyű egysorosokkal.

Összegezve a Flash második évada minden tekintetben felülmúlta elődjét, és rengeteg élvezetes percet szállít a nézőknek. A látványvilág is javult, az effektek hangulatosak, a zenék, a történeti csavarok pedig hamisítatlan Flash atmoszférát teremtenek. Az utolsó epizód izgalmas cliffhanger-rel zárult, kíváncsian várjuk, mit hozhat az idén szeptember végétől folytatódó sorozat.

június 11, 2016
Legends of Tomorrow sorozatpremier

Az idei esztendő több szempontból is a hősök éve lesz. A DC és MARVEL képregények nem csak a mozikban, hanem a kisképernyőkön is igyekeznek elkápráztatni a nézőket. Az eddigi sorozatok mellé folyamatosan jönnek az újabb szériák, így ki-ki megtalálhatja kedvenc hősét a tv-ben is. Hosszú lenne felsorolni az idei év blockbuster nagy durranásait, de már februártól elkezdődik a szuperhősök (és antihősök) ideje. A legújabb széria nem más, mint a frissen indult Legends of Tomorrow című sorozat.

A Zöld Íjász és a Flash sorozatokból megismert mellékszereplők kiválnak, hogy legendává válhassanak. Aki azt várná, hogy a csuklyás igazságosztó és a skarlát gyorshajtó is az új széria részese lesz, csalódni fog, de megvan ennek is a miértje. Egyrészről ezzel „elbuknák” a saját sorozataikat, amik azért elég szép nézettséget produkálnak, és van saját cselekményük bőven. Keresztepizódok ezután is lesznek, sőt lehet, besegítenek majd a legendáknak is, de ez egyelőre csak személyes rajongói álmodozásom. A másik ok, amiért nem lehetnek a főbb karakterek az új szériában, az pedig maga a legendává válás. A két szuperhősnek bérelt helye van az Igazság Ligájában, mellesleg több évada hajkurásszák a rosszfiúkat, és komoly névre tettek szert városaikban. Most rajtuk a sor, hogy engedjenek az újabb generációknak, hogy segítsék a tehetséges hőspalántákat a gonosz elleni küzdelemben.

A történet szerint Vandal Savage a jövőben uralja az egész világot. Mindent porig éget, mindenkit megölet, aki ellenszegül, robotzsaru hadseregével pedig állandó rendet tart. Egyetlen férfi áll ki az emberiség mellett, ő pedig Rip Hunter, aki időmester lévén visszautazik 2016-ba, hogy összeszedje a nyolc legfeláldozhatóbb hőst, akit talál. Ez talán felfed egy „kis” lukat, ami lehetne szőrszálhasogatás is, de csak azért is belemegyek: ha Rip ismeri a jelent, múltat, jövőt, akkor miért nem az Igazság Ligáját hívná segítségül? Tagjaik gond nélkül szétkapnák Savage-et és hadseregét is. Erre a válasz egyszerű lehet: másik univerzum. Ezzel a DC világában gyakorlatilag bármit meg lehetne magyarázni, és meg is teszik! Másrészről pedig a Holnap Legendái nyolc olyan hőst takar, amit Rip is kifejt a pilot epizódban: minimálisan lesznek ráhatással a jövőre, és csak feláldozható bábukként masírozhatnak keresztül téren és időn.

Itt csatlakozik be a már-már minden időutazós produkcióban megjelenő sors-kérdés. Ha valaki eleve a jövőből érkezik, megmásítva a jelent, akkor sikerülhet-e szembemenni a sorssal? Sikerülhet-e megváltoztatni az idő folyását? Itt megjegyezném, hogy efféle kérdéseket vártunk el a Különvélemény sorozattól is, ahol ezeket tudatosan kihagyták.

Nem kell aggódni, nem fognak magasröptű filozófiai eszmecseréket folytatni, bőven kijut majd bunyóból is. A nyolc legenda egész szépen árnyalva van, saját motivációkkal, küzdeni akarással, vagy éppen „tojok az egészbe” attitűddel. Mindenki létjogosultsággal bír a sorozatban, hősökhöz képest tényleg letisztultnak hatnak, kivéve egy embert: Fagykapitány társát, Hőhullámot. (Ők eredetileg negatív karakterek, itt is azok maradnak, még nem jöttem rá, miért kellenek Rip Hunternek.) Gyakorlatilag valahol megállt egy szociopata Groot szintjén. Sok szövege nincsen, ami van, azt nagyjából kiteszi a macsózás és a „bárkit megölök, bárhol, bármivel” félmondatos megoldások. Azon sem igazán jutottam túl, hogy a Szökés sorozat mindkét sztárja most gonoszt alakít, rettentő idegesítőnek hatnak, és hogy egyáltalán miért kell folytatni a Szökést (2016-ban egy 10 részes sorozatban tér vissza)?

A Holnap Legendáinak első része kellemes volt a szemnek. Nem kaptunk sokat, de az alapok lehelyezése, fogjuk rá, kielégítő volt. Elég mélységet is kaptak a szereplők, ami teljes mértékben a sorozat hasznára fog válni, a későbbi esetleges veszekedésekhez meg főleg. Dr. Stein (Tűzvihar egyik fele) személyében ott van a tudálékos öreg, Palmer (ATOM) pedig tudálékos fiatal – tökéletes ellentétek. Sarah (Fehér kanári) maradt az ex-árnyak ligája tag, és ex-halott, ehhez mérten is fog viselkedni. A többiek is belesimulnak az egész környezetbe, egyesével nem jellemezném őket, mert szinte mindegyikőjük megérne egy-egy külön cikket. Beszélgetnek egymással, ugratják, beszólnak a másiknak. Tényleg hihető emberi lényekről van szó, akik sokszor humorral próbálják meg feloldani a feszültséget, ami a világ megmentésével jár.

Remek, ahogy nyolc – Rippel együtt kilenc – totálisan különböző ember ugyanazt a célt próbálja elérni, persze más eszközökkel, és más felfogással. Az időutazás adhat egy külön ívet a szériának, miszerint úgy tűnik, nem egy helyre, egy időbe repülnek el, hanem módszeresen bemutatják a különböző történelmi időszakokat.

A sorozatpremierrel nem kaptunk túl sokat, de beérhetjük ennyivel, mert számtalan új kalandot fog még nekünk nyújtani, és valljuk be, gyönyörűen bővíti a kisképernyős Arrowerse névre keresztelt univerzumot.

január 28, 2016
Zöld Íjász sorozatkritika

Figyelem: a cikk SPOILER-eket tartalmaz!

A Zöld Íjász (Arrow) negyedik évada október 7-től kerül a képernyőkre, és ezen apropóból összefoglaljuk, mit is láttunk eddig.

A sorozat a DC képregények egyik karakterén alapul, aki többek között az Igazság Ligájának oszlopos tagja is, Batman, Superman, Flash és sokan mások mellett. Szupererő híján sokszor emlegetik Batman utánzatának, amiben lehet némi igazság: mindketten rendkívül gazdagok, hasonló személyiségük van, és fizikai erejükre támaszkodnak földöntúli képességeik hiányában.

Mivel az Íjász karaktere nem mondható minden idők legfelkapottabb hősének, ezért aggódva várták a képregény-rajongók a sorozat eljövetelét. Bevallom, én a sorozat harmadik része után jöttem rá, hogy Arrow, az az Arrow; és kiszúrtam a DC logóját a stáblistában.

Mondhatni nem indult zökkenőmentesen a széria. A rajongók a hajukat tépték, aki pedig nem ismerte az Íjászt, az nem tartotta túl izgalmasnak. A Stephen Amell által megformált Zöld Íjász, – akinek polgári neve Oliver Queen – sem aratott kimondott sikert. A női szemeknek kétségkívül elbűvölő, de egy sorozathoz, és egy szereplő megformálásához ennél több kell. Amell színészi tehetsége megállt egy érzelemmentes kősziklánál, és azóta is csak apránként halad előre.

A mellékszereplők sem indítottak valami fényesen. Néhányuk a harmadik évadra eljutott olyan szintre, hogy színészkedésnek lehetne nevezni, de sajnos az első, talán még a második szezonig ez nem sikerül. Képtelenek bármilyen árnyalt érzelmet kifejezni: ha szomorúak, akkor sírnak, ha vidámak, akkor erőltetett vigyort képeznek arcukra. Innen tudjuk csak meg az aktuális hangulatukat, vagy a zene sejtet valamit.

Hogy ne akadjak meg csak a rossz dolgoknál, kiemelném a harc-koreográfiákat, amik tényleg nagyon jól néznek ki. Tudatosan megtervezett verekedés-jelenetek tárulnak szemünk elé, amit egyedül talán a sziréna-szerű hangeffekt tud elrontani.

Szépen, lassan (tényleg lassan) megjelennek a képregényekből már ismertebb karakterek. Feltűnik Deathstroke, Amanda Waller, Deadshot, Ra’s al Ghul és még sokan mások, akik ismerősek lehetnek rajzfilmekből, képregényekből.

A harmadik évadban crossover epizódok is bekerültek a sorozatba, melyben a Villám is feltűnik (ahogy a Villámban az Íjász), hogy egymást segítsék egy-egy nagyobb volumenű ellenséggel szemben.

Valahogy úgy tűnik, hogy az Arrow készítői nem bíztak a sikerben, és egy, esetleg két évadosra tervezték a műsort, mert nem érzékelhető tudatos sztorivezetés.

Nézzük meg, miért:
Oliver Queen apjával és barátnőjének (Laurel Lance) húgával (Sarah Lance) hajókirándulást tesznek, majd hajótörést szenvednek.
Oliver kikeveredik a közeli szigetre, ahol megkezdődnek kalandjai, megismeri önmagát, és a korábban végtelenül arrogáns, felelőtlen „kisfiúból” igazi felnőtt válik. Jellemfejlődésnek kiváló is lenne, ha a továbbiakban nem ugyanezt néznénk végtelenítve. Megtapasztalja, milyen ölni, megtanul íjjal lövöldözni, új barátokra és ellenségekre tesz szert.

Majd megkezdődik a kavarodás, mikor Oliver visszajut otthonába, Starling Citybe, ahol az utcák rendbetétele közben flashback-el múltjába. Közben korábbi barátnője, Laurel hibáztatja Sarah haláláért, aztán együtt lesznek, de nem igazán működik a kapcsolatuk. Kiderül, hogy Oliver közben a szigeten beleszeretett Shado-ba: annak a férfinak a lányába, aki segíti őt Lian Yu-n túlélni. Ám kiderül, hogy Sarah mégsem halt meg, de nem tudja elfelejteni Shado későbbi tényleges halálát. Oliver ekkor együtt van Sarah-val, aki majd beáll az Árnyak Ligájába (League Of Assassins). A jelenben Oliver szó szerint szenved Laurellel, ameddig Sarah fel nem tűnik Starling Cityben, amikor is újra járni kezd a fiatalabb húggal. Majd Sarah tényleg meghal, és végül a harmadik évad végére minden szappanoperát meghazudtolva Oliver összejön Felicity Smoak-kal, aki már a kezdetektől segíti őt alteregojának fedezésében, és a bűnüldözésben.

Tulajdonképpen Oliver Queen majdnem az összes női karakterrel lefeküdt a sorozat során, és ez teljesen természetes mindenki számára. Néha egy veszekedős jelenetben összekap egyik-másik szereplővel, de nem túl életszerűen.

A főszereplő múltbeli megmérettetései nem érnek véget Lian Yu szigetén, hiszen onnan egy kalózhajóra kerül, majd pedig Hong Kongba kerül, ahol Amanda Waller (Öngyilkos Osztag és az A.R.G.U.S vezetője) kényszeríti őt bevetésekre.

A szembetűnő hatalmas hibák ellenére a Zöld Íjász egy kedvelhető sorozat. A második évadtól beindulnak az események, és ismertebb karakterek is bekerülnek a szériába. Bővül az Íjász csapata is, így egyre többen nézhetnek szembe a főgonoszok haragjával. A harmadik szezonba bekerült Ray Palmer, akit Atomként ismerhetünk – és teljesen átformálja Starling Cityt, folyton rivalizálva Oliverrel.

Az Arrow egy meglepően megosztó és furcsa sorozat. Tele van ordító értelmetlenségekkel, mellette pedig leköti az ember figyelmét, és egy-egy unalmasabb epizód után felpörögve valami újat mutat. Az effektek sokat javultak, a szereplők kezdenek megnyílni, egyedi személyiségük van. Olivert játszó Amell még mindig baltaarccal alakít, de lehet nem is kell több, hiszen a karakter múltjában számos megpróbáltatás érte, amitől „elfogytak” érzelmei. Így akár tökéletes is lehet a szerepre. A Flash bevonása kitűnő ötletnek bizonyult, és a már készülő Holnap Legendái sorozat is ígéretesnek tűnik.

Az előző szezon izgalmas vége után a negyedik évadban új ellenség bukkan fel, Anarchy szerepében, de számíthatunk még meglepetésre a CW elmondása szerint. Oliver hűséges segítője, Diggle új ruhát kap, és a rajongó-elmélet megdőlni látszik, miszerint nem a Zöld Lámpás lesz majd későbbi karaktere. Illetve feltűnik majd a szintén CW-s, ám elkaszált sorozatból Constantine is, a démonvadász. Hogy miként szövetkezik egy epizód erejéig a Zöld Íjásszal, október 7 után megtudjuk, az Arrow negyedik évadában.

https://www.youtube.com/watch?v=z8HCgxHX8YE

október 1, 2015
The Flash sorozatajánló

Októberben a második évaddal jelentkezik mindenki kedvenc piros ruhás gyorshajtója, a Villám (The Flash). A Zöld Íjász spin-offjaként indult széria első részei nem arattak nagy sikert. A kezdeti nehézségek ellenére Barry Allen kalandjai végül nem csak, hogy nézhetőre, egyenesen lehengerlőre sikeredtek.

A sorozat szembement a többi DC-re jellemző alkotás sötét hangulatával, és egy kicsit színesebb, vidámabb hangulatot közvetít a nézők felé. Azért nem kell félni, a dráma itt is visszajáró vendég, de a gyakori bugyuta poénkodások könnyed atmoszférát teremtenek – legalábbis próbálnak, addig, amíg lehet.

A Flash sikeresen bevezet minket a szuperhősökkel teli univerzumba, ami eddig elmaradt a kisképernyőn. A Zöld Íjászban – legfeljebb Deathstroke-ra lehetne rányomni a szupergonosz titulust (erről lehetne vitázni) – mindinkább a földhözragadtság volt jellemző. Így a Flash igazi áttörésnek számít, hogy végre bekerültek a különböző szupererővel bíró szereplők a jó és a gonosz oldalon is, sikerrel egyesítve a DC univerzumát, utat nyitva a fejlődésnek.

Rengeteg klasszikus karakter kap szerepet a sorozatban. Ez nagyon beizzítja a rajongókat, akik a legapróbb utalásokat is kiszúrva találgatják a következő részek történéseit. Vagy elégedett mosoly húzódik az arcukra, mikor „leesik” egy-egy elrejtett easter egg. Hogy csak néhány példát mondjak: szerepet kap Grodd, a zseni gorilla, vagy Fagykapitány, Trükkmester és Villám egyik legádázabb ellensége: a Fordított Villám (Reverse Flash). Ahogy az Íjásznál is megjelent a Villám egy-egy epizód erejéig, úgy viszontláthatjuk Oliver Queen-t és csapatát a nagyvárosban, hogy segítsenek Barry ügyeiben.

Az évad közepétől zseniális csavarok kötik le a figyelmünket, úgyhogy a kezdeti langyos felvezetés után alig leszünk képesek abbahagyni a sorozat nézését.

Látszik a szérián hogy igen nagy költségvetést kaptak a speciális effekthez. Látványra nem a megszokott délutáni-sorozat hangulatot adja, hanem majdnem olyan, mintha egy filmet néznénk, több darabra vágva. Persze ráfér a fejlődés, de sorozathoz képest felülmúlja társait.

A színészek teszik, amit kell, noha ez nem sok. Nem alakítanak rosszul, de nem nyújtanak igazán maradandót. Grant Gustin (Villám) játéka a sorozattal együtt fejlődött. Az évad végére egész komoly érzéseket tudott átadni a képernyőn, ami a szezon elején még elképzelhetetlen lett volna. Ha erről az oldalról közelítjük meg, akkor a sorozat együtt fejlődött Barry-vel is. Kezdetben önmagát sem vette komolyan, ám mikor nagy felelősség hárult rá, igenis megmutatta, mire képes.

DC rajongóknak kötelező darab, bár eltér némileg a képregénytől. Főleg Barry karaktere majdnem szöges ellentéte az általában jellemzett figurától: nem nagyszájú, beképzelt, vagy épp idétlen. A CW sorozatában rendkívül okos, érzelmes, szerény és önbizalomhiányos. Az előbbi jellemzők inkább egyik sorozatbeli társára, Cisco-ra igazak.

Aki nem ismeri a karaktert, nekik is tudom ajánlani, mert a sorozat így is látványos és izgalmas kikapcsolódás lehet, főleg azoknak, akik szeretik a szuperhősöket.

Flash kalandjai nem állnak meg a következő évaddal. A Holnap Legendái című új sorozat forgatásai már megkezdődtek, amiről már egy korábbi cikkben írtunk. A legújabb infók szerint a társasághoz csatlakozik majd Hawkman és Hawkgirl is.

Ha az egyre több spin-off és mellékprojekt nem veszi erejét a készítőbrigádnak, akkor a Flash sikere egy ideig biztosan töretlen lesz.

A második évad október hatodikán indul.

szeptember 16, 2015
Újabb szuperhősös sorozattal erősít a DC

Szuperhősök egy csapatának kalandjaiból rendeltek be sorozatot a CW csatornánál. A jövő legendái elnevezésű széria a Villám és a Zöld Íjász spin-offja lesz és feltűnik benne többek között Atom, Fehér Kanári és Fagykapitány is. A színészek között szerepel Wentworth Miller és Dominic Purcell is, akik a nagy sikerű A szökés című sorozatban játszottak együtt.

Amíg a Marvel tudatosan felépítette moziverzumát, és a hőseit egyenként bemutató filmek után összeállt a Bosszúállók, addig a másik nagy képregénykiadó, a DC csak Az acélembert tudta felmutatni. Igaz, nemsokára mozikba kerül a Batman v Superman, ahonnan már csak egy ugrás az Igazság Ligája, nagyjából kijelenthető: az egész estés mozifilmek terén jelentősen lemaradt a DC a Marvelhez képest. Nem úgy a sorozatoknál.

A Nolan-féle Batman hangulatra építve a DC úgy döntött: sorozatot készít a Zöld Íjászból. Merész ötlet volt ez a kiadótól, hiszen egy olyan hősről beszélünk, amely nem feltétlenül tartozik az élvonalbeli világmentekből közé. Sokan egyszerűen csak a „nyilazós Batmannek” nevezik a párhuzamok és hasonlóságok miatt: ahogy a Sötét Lovagnak, úgy a Zöld Íjásznak sincs szuperereje, de ahogy Bruce Wayne, úgy Oliver Queen is milliárdos, ért a harcművészetekhez és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy álruhában rendet tegyen a városában.

Nem tudni, hogy a készítők mire számítottak, de az biztos, hogy sokakat meglepett a Zöld Íjász (Arrow) sikere, az idő múlásával pedig világossá vált, hogy erre a sorozatra bármit építhet a DC. Jöttek is a hősök, szaporodtak a maszkos igazságosztók és megjelent Barry Allen is, aki nem sokkal később spin-off sorozatot kapott a Villámként (The Flash). Azon lehet vitatkozni, hogy ez a Villám mennyire hasonlít a képregényekből megismert gyorshajtóra, a sikerét azonban nem lehet elvitatni. Több crossover is volt a Zöld Íjásszal, ami azért szerencsés, mert két eltérő hangulatú sorozatról beszélünk.

A DC tehát ráérzett a sorozatok világára, amit az is bizonyít, hogy bejelentették a The Flash spin-offját, a Legends of Tomorrow-ot. Ebben lesz állandó szereplő Ray Palmer, vagyis Atom; Sara Lance, aki Fehér Kanáriként tér vissza; Dr. Martin Stein, mint Firestorm (egyik „fele”); Leonard Snart, vagyis Fagykapitány; és jön Sólyomlány is, aki egy villanás erejéig már feltűnt a The Flash évadzárójában.

A sztori szerint a csapatot a jövőből jövő Rip Hunter verbuválja össze, a küldetés pedig természetesen a világ megmentése lenne…

május 22, 2015