A Wisconsin-Oshkosh Egyetem kutatói szerint valószínűleg mégsem nagy, szervezett falkákban vadásztak. A raptorokat gyakran ábrázolják a farkasokéhoz hasonló falkában vadászva. Az effajta viselkedésre utaló bizonyítékok azonban összességében nem meggyőzőek.
A falkavadászattal az a legnagyobb gond, hogy Inkább a ragadozó emlősökre nem jellemző, és nem a dinoszauruszok leszármazottaira. A dinoszauruszok leszármazottaira, a mai madarakra és a nagy kipusztulást túlélt rokonokra, a krokodilfélékre sem jellemző a falkavadászat. Általában nem vadásznak csoportokban, és ritkán vetnek szemet náluk nagyobb termetű zsákmányra.
Azonban van egy másfajta, a komodói varánuszokra és a krokodilokra jellemző viselkedési modell. lehetőségét kezdték vizsgálni a raptorok esetében. A fiatal komodói varánuszokat az a veszély fenyegeti, hogy a felnőtt példányok megeszik őket, ezért a fáknál keresnek menedéket, ahol olyan táplálékforrások állnak a rendelkezésükre, amelyek nem elérhetőek a már kifejlett, nagy termetű példányok számára. A falkában vadászó állatokra általában nem jellemző ez a táplálkozási sokszínűség.
Ha megismerjük a fiatal raptorok és a kifejlett raptorok étrendjét, abból megtudhatjuk, hogy falkákban vadásztak-e. A szakemberek a Dromaeosauridae családba tartozó – ennek tagjaira gyakran nem hivatalosan raptorokként hivatkoznak – Deinonychus antirrhopus faj fogaira alapozták vizsgálatukat. Az 1993-as Jurassic Park című kasszasiker vérszomjas Velociraptorait a mai Észak-Amerika területén egykor élő Deinonychusról mintázták.
A Deinonychus-fosszíliák elemzése révén a kutatók megállapították, hogy a legkisebb méretű fogak és a nagyméretű fogak eltérő szénizotópértéket mutatnak, ami azt jelenti, hogy a fiatal és a kifejlett állatok nem ugyanazt ették.
