Címke: USA

  • Hivatalosan is megalakult az Egyesült Államok űrparancsnoksága

    Donald Trump amerikai elnök hivatalosan is létrehozta az Egyesült Államok űrparancsnokságát. A Fehér Ház Rózsakertjében tartott ünnepségen kibontották az Egyesült Államok új haderőnemének zászlaját.

    Az elnök rövid beszédében méltatta az űrparancsnokság jelentőségét és felvázolta annak történelmi szerepét. Kijelentette, hogy a világűr elsődleges fontosságú az amerikai nemzetbiztonságban és nemzetvédelemben.  Az elnöki nyilatkozat szerint szervezet elsődleges feladata  annak biztosítása lesz, hogy senki ne kérdőjelezze meg és ne fenyegesse Amerika fölényét a világűrben. A parancsnokság az Egyesült Államok által létfontosságúnak nevezett érdekeit védelmezi majd a világűrben, amelyet a következő háborúk színhelyének nevezett. Az elnök az okok között megemlítette még Oroszország és Kína térnyerését az űrfegyverzetek kiépítésében.

    Az űrparancsnokság az amerikai haderő tizenegyedik harci parancsnoksága lesz. Vezetője, a légierő egyik négycsillagos tábornoka, John Raymond.

    Az űrparancsnokság működése nem egyik pillanatról a másikra kezdődik.    A védelmi minisztériumban valójában még tart az űrparancsnokság szervezése, bár már 287 munkatársa van. Raymond Tábornok kinevezését a szenátus júniusban már jóváhagyta, de a szervezés már jóval korábban elkezdődött. Donald Trump 2018 márciusában vetette fel az újbóli létrehozását, kifejtve, hogy a légierő nem képes maradéktalanul ellátni az űrbiztonsági feladatokat, az amerikai űrdominancia biztosítását.  Ennek ellenére a szervezés már korábban megkezdődhetett, Raymond-ot  2016-ban léptették elő tábornokká, és az űrparancsnokság wikipédia oldala szerint azóta vezeti az intézményt..

    Az űrparancsnokságnak még nincs elfogadott költségvetése. A Fehér Háznak még meg kell győznie a kongresszust, mert sajtóértesülések szerint egyes részletkérdésekben egyelőre eltér a kormányzat és a törvényhozók álláspontja.

    Űrparancsnokság nem új ötlet, már korábban is létezett. 1985-ben hozta létre Ronald Reagan akkori amerikai elnök, de a parancsnokságot 2002-ben megszüntették, miután a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után átszervezték a Pentagont.

  • Indul az űrfegyverkezés? – Változik az USA űrpolitikája

    Donald Trump amerikai elnök tanácskozásra hívta az Országos Űrkutatási Tanács képviselőit, és jelenlétükben elnöki utasítást írt alá, amelyben elrendelte: a védelmi minisztérium azonnali hatállyal indítsa el egy világűrbe telepítendő haderő felállításához szükséges folyamatot. Az elnök egymástól független, de egyenrangú légerőről és űrhaderőről beszélt. „Nem elég a puszta amerikai jelenlét a világűrben, amerikai dominanciára van szükség” – mondta.

    Donald Trump a Nemzeti Űrtanácsot újjáalakító elnöki rendelet aláírásán

    A hatodik haderőnem létrehozása évtizedes ötlet, és az elmúlt években is időről időre a Kongresszus elé kerül a téma. Az elnöki utasítás önmagában kevés, az intézkedéshez kongresszusi felhatalmazásra van szükség.  Egyelőre nem derült ki, az elnök a Ronald Reagen-féle csillagháborús program felélesztését tervezi, vagy más módon képzeli el az űrhaderő működését. De az egyesült Államokat is köti a Nemzetközi világűr-szerződés, amely megtiltja tömegpusztító fegyverek telepítését a világűrben és más égitesteken.

    Donald Trump elnöksége alatt nem ez az első űrrel kapcsolatos döntése.  Tavaly nyáron írta alá a   Nemzeti Űrtanácsot újjáalakító elnöki rendeletet. Tavaly decemberben adta ki  elnöki utasítást egy újabb Holdra induló expedícióra, amely egy későbbi Mars –küldetés előfutára lehet. Hét hónapos huzavona után a Kongresszus jóváhagyta az elnök jelöltjének, James Bridenstine oklahomai republikánus képviselőnek a kinevezését az amerikai űrhivatal élére. Nemrégiben pedig elrendelte a kereskedelmi célú űrkutatások szabályozásának felülvizsgálatát.

     

     

  • Befellegzett a 3D-s filmeknek?

    Az Avatar sikere után a filmstúdiók egymás után licitáltak rá a másikra a 3D-s filmjeikkel. A technológia új volt, a hype óriási, azonban egy-két kivételtől eltekintve (Gravity, Hugo) nem sikerült kihasználni a 3D által kínált lehetőségeket. Persze a profit is közrejátszott az egészben, hiszen a mozik több pénzt kérhettek el ezekért a filmekért, mint a sima 2D-ért.

    Sokakat azonban zavart, hogy szemüveget kellett viselni a 3D-s filmek nézéséhez, amelytől rengeteg néző feje megfájdult, illetve egyre kevésbé érte meg pénzt áldozni olyan filmekre, amik 2D-ben is tökéletesen élvezhetőek. A krízis most csúcsosodott ki, ugyanis az IMAX bejelentette Amerikában, hogy visszavesznek a 3D-s vetítésekből.

    imax-fail2

    Christopher Nolan legújabb, háborús filmjét is 2D-ben vetíti az IMAX, és jól is teljesít a pénztáraknál, emellett pedig a cég elnöke azzal magyarázta a döntést, hogy az USA-ban drasztikusan lecsökkent a kereslet a 3D iránt.

    Az IMAX mindemellett bejelentette, hogy a Blade Runner 2049 is csak 2D-ben lesz látható náluk.

    Annak idején óriási elvárások voltak a technológia körül, azonban már a 3D-s tévék is bukásnak bizonyultak, legfőképp a megfizethetetlen áruk miatt. Most a 3D-s filmek is bukni látszanak, de vajon a VR lesz a következő?

  • Amerikai istenek sorozatpremier

    Neil Gaiman – jelenleg az egyik legfelkapottabb SFF író könyvéből –, az Amerikai istenekből készített sorozatot a Hannibal tévésorozat rendezője, Bryan Fuller, és a hatalmas sikert aratott Logan forgatókönyvén is dolgozó Michael Green.

    Az Amerikai istenek alapvetően nem egy könnyen követhető regény, rengeteg álomszerű képpel, metaforával dolgozik, amit képernyőre ültetni több, mint nehéz. Az első rész alapján én azt mondom: abszolút sikerült!

    Ha túltettük magunkat az LSD-parádéként is helytálló főcímen, máris láthatjuk a prológusként szolgáló embereket, akik először mentek Amerikába. Nos, ha az alap felvezetés egyelőre nem tiszta azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, könnyebb dolguk lesz, mert a sorozat megpróbálja következetesen bemutatni az egyébként kissé kusza történéseket. Az első vérgőzös jelenet után megismerkedhetünk Árnyékkal (Ricky Whittle), a történet főszereplőjével.

    american-gods-tv-series

    Árnyék jó magaviselet miatt 3 év után szabadul a börtönből, ahová testi sértés miatt került. Azonban visszatérve a nyüzsgő világba, csak tragédiák érik. Végül megismerkedik egy nagyszájú svindlerrel, Szerdával (Ian McShane), aki munkát ajánl Árnyéknak.

    A hagyományos értelemben vett történet, mint olyan nem kerül elő. Fogalmunk sincs, sokszor mi történik a képernyőn, de emiatt ne aggódjon senki, hiszen a regény lapozgatása közben is akadtak „ez meg mi a f…” pillanatok. A végére azonban minden összeáll majd.

    american-gods-illo

    A sorozat Amerika lelkét hivatott bemutatni. Az embereket, a társadalmat, a városokat, minden olyan dolgot, amit az emberek alapból nem feltétlen látnak az országból, vagy épp nem azokra a fontos dolgokra asszociálnak, amikor meghallják az Amerika szót. A nagy poliszok, a gazdag üzletemberek, felhőkarcolók „mögött” ott vannak a kis porfészkek, az egyszerű dolgozó emberek, a vendégszeretet, a vallás. Mindez szembeállítható a sorozat (és a könyv) mondanivalójával: a régi folyamatos harca az újjal. A régi istenek kimennek a divatból, már ha szabad ilyen szavakkal illetnem őket. Öregek már, nem áldoznak nekik, az emberek nem fogadják be őket a szívükbe, lelkükbe. Nem fohászkodnak hozzájuk esőért, jobb termésért. És mivel az istenek imákból, áldozatokból táplálkoznak, sajnos bizony éheznek az USA hatalmas területén. Nem úgy az új istenek, a digitális kor fiatal, erős rakoncátlan istenei. Az internet, a tv, a telefon mind-mind csupán mindennapjaink egyszerű eszközei, de több időt töltünk velük, mint szeretteinkkel, ismerőseinkkel, vagy akár munkánkkal. Ez erőt ad az új isteneknek, ez táplálja őket.

    nq1yhgbmhdmkvzxxi0j8

    Az Amerikai istenek sorozat remekül követi a regény fonalát. Néhol ugyan eltér az időben, de egyáltalán nem olyan mértékben, hogy az zavaró legyen (ugye, Térség?). Sőt, néhol még szükséges is az apró változtatás. A megvilágítások, a helyszínek, a karakterek rendkívül találóak, roppant kreativitásról adnak tanúbizonyságot. Amellett, hogy Fuller már letett nem keveset az asztalra, az is hozzájárult a dologhoz, hogy Neil Gaiman személyesen is végig beleszólhatott a sorozat készítésébe. Erről példát vehetne minden könyvadaptációt készítő csatorna (vagy hollywoodi gigavállalat), hiszen hogyan is hívják életre az író által megálmodott világot maga az író nélkül?

    Az első rész után még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de eddig tetszett, amit láttunk. Ajánlatos a sorozatba való belevágás előtt átlapozni a regényt, hogy teljesen érthetőek legyenek az álomszerű jelenetek is.

    Egyébként a Hannibal forgatásai után ilyen sok kellék-vér maradhatott ki? Szó szerint vödörszámra öntik egymásra a szereplők az Amerikai istenekben…

  • Pilotkritika: Colony

    „From Carlton Cuse, executive producer of Lost and The strain” – hirdeti a Colony plakátja. Ez már önmagában jó ómen, hisz, ha utóbbi nem is, a Lost mindenképp tekinthető kiváló referenciának, végülis minden idők egyik legjobb sorozataként tartják számon – teljes joggal. Mikor mindehhez hozzávettem, hogy a főszerepben a szigetes kaland híres/hírhedt Sawyer-ét alakító Josh Holloway-t, valamint a Szökésben kedvelt, a Walking Dead-ben utált Sarah Wayne Callies-t láthatom majd viszont, egyből feljebb kúszott a sorozat az érdeklődési listámon, pláne, hogy már a hónapokkal ezelőtt kiadott trailer is egy remeknek tűnő disztópiát vetített előre. Az már csak hab a tortán, hogy az USA tavaly a Mr. Robot-al az év legeredetibb sorozatát tette le az asztalra, szóval nálam nagy várakozás előzte meg a Colony-t, melynek pilotja után kijelenthetem: a nyitány minden volt, csak épp eredeti nem.

    colony2

    Ennek miértjére később kitérek, előbb egy gyors szinopszis arról, hogy miről is szól a sorozat. Los Angelest megszállták az idegenek és elszeparálták a világ többi részéről (minden bizonnyal más helyeken is ez a helyzet, de az első részből ez nem derül ki). Will Bowman, felesége Katie, valamint két gyermekük pedig ebben a nem épp rózsás szituációban igyekszik élni erősen beszabályozott életét – diktatúra ez, ezt már a kezdő, idillikus képsorokba bekúszó szögesdrót is sejteti.

    Természetesen nem kamaradrámával van dolgunk, a fő történetszál ugyan a Bowman családra fókuszál majd feltehetően, LA sakktábláján hamar felsorakoznak a bábuk. A fekete oldalon a rend mindenre elszánt (értsd: a végletekig radikális) őrei, a fehéren pedig a jövevények dogmatizmusát nem tűrő Ellenállás helyezkedik el, akik gerillamódszerekkel próbálják megdönteni az idegen rezsimet, emiatt pedig értelemszerűen terroristaszervezetként vannak számon tartva.

    Épp egy ilyen merénylet miatt kerül fókuszba Will is, aki egy hűtőszekrényben elbújva próbál átszökni Santa Monica-ba, ahol harmadik gyermekük van, a zónák közötti átjárás ugyanis tilos a civil lakosság számára.A „határon” azonban bombarobbantás történik, Bowman-ről (akit a nagy leleplezésig Sullivan-ként ismerünk) pedig hamar kiderül, hogy autószerelő munkája csupán álca, valójában volt különleges ügynök, szökevényvadász az FBI-nál, és nem mellesleg a háborút is megjárta már. Kvalitásai pont kapóra jönnek a körletet vasmarokkal irányító, amúgy meglehetősen karizmatikus Alan Snyder (Peter Jacobson) számára, aki munkát ajánl neki, cserébe a fiáért, és egy nyugodt (ámbár megszálláson alapuló) életért: fedje fel az Ellenállást rejtekhelyét, hogy még az írmagját is kiirthassák a szervezetnek.

    A történet egyelőre ennyi, minden bizonnyal lesznek még fordulatok (már a cliffhanger is sejteti, hogy dráma akad majd bőven), az egyelőre nagyon titokzatos idegenek szerepe is kérdéses, bizonyosan nem csak a kontextus miatt kerültek a képbe, a klisébe hajló karaktereken múlik viszont majdnem minden, mert hiába a remek színészek, a jelenlegi felállás nem túl bíztató, mondhatni közhelyes.

    colony1

    Mégsem ez a legnagyobb baj a Colony-van, hanem – ahogy azt a bevezetőben említettem – az eredetiség teljes hiánya. Persze, ahogy a mondás is tartja, jótól lopni nem bűn, de szinte egy az egyben másolni egy koncepciót már nem kis lustaságra vall. Márpedig (és ezt a videójátékokat kedvelő olvasók már bizonyára a történetleírásból észrevehették) a széria alapja szinte kottára megegyezik a Valve világsikerű játékának, a Half Life 2-nek a történetével, változtatás épp csak annyi van, hogy ne legyen jogsértés a dologból.

    Hisz vegyük csak szépen sorra. Van egy idegen civilizáció által megszállt város, amit elszigeteltek a külvilágtól, a lakosságot terrorral tartják kordában, jobb kezüknek pedig egy embert tettek meg, aki a következményektől félvén vakbuzgón teljesíti is a feljebbvalók akaratát. És akkor helyettesítsük be ebbe az egyenletbe a játék és a sorozat elemeit. Az idegen faj a Colony-ban egyelőre nincs megnevezve, a Half Life 2-ben a combine nevet kapták. A város a szériában Los Angeles, a játékban a fiktív City 17, mindössze annyi a különbség, hogy utóbbi már Freeman érkezésekor is eléggé le van harcolva, míg LA látszólag virágzik. Snyder pedig egyértelműen Dr. Breen, még az öltöny és a modor is megvan, úgy húzza a mézesmadzagot Bowman orra előtt, mint tette azt a doktor Gordon Freeman-el anno. Még a várost fürkésző robotokat is pofátlanul nyúlták a készítők minden idők legjobb FPS-éből, tényleg csak az ikonikus Citadella az, ami hiányzik, de azt meg sikerült egy, a várost körülvevő fallal helyettesíteni, ami pedig honnan is lehet ismerős? Szóval igen, eredeti ötletekből csúnyán megbukott a széria, ami a ténylegesen újszerű Mr. Robot után (bár az is tekinthető egy Harcosok Klubja variánsnak, de mégis minden ízében szokatlanul hatott) azért nem kis visszalépés a csatorna számára.

    colony3

    Mindezek ellenére viszont mégis azt mondom, hogy lehet jó a Colony, a közepes kezdés, és az eredetiség teljes hiánya ellenére is. Az effektek egész jók lettek, és bizonyára még csak a jéghegy csúcsát láthattuk belőle. A színészek remekül játsszák az egyelőre sekélyes karaktereket, de a jellemfejlődés/változás adott a későbbiekben, kérdés mennyire használják ki. Az idegenek szerepeltetésén is sok múlik, mert végső soron semmi nem derült még ki róluk, bár túl sok kreativitást ennyi nyúlás után már nem várok. Ha viszont az akciót és a drámát megfelelő arányban adagolják, akkor még lehet élvezetes széria a Colony (ha már a Valve nem tud háromig számolni, legalább itt kapok egy kis Half Life-szerű kalandot), de, mint minden pilot esetében, úgy itt is egyszerre pro és kontra, hogy ebből bizony még bármi lehet. Eddig csupán egy erős közepes, megtekintése csak a téma iránt rajongóknak ajánlott.

     

  • Továris Bradbury: amerikai paranoia 2.0


    A nem rég elhunyt Ray Bradburyről sok mindent tudunk, és sok mindent hiszünk. Tudjuk róla, hogy egy nagyon jó humorú, jó kedélyű ember volt, emellett olyan mester-szerző, aki történeteivel már életében milliókat szórakoztatott. 1960-ban viszont maga az FBI indított ellene félig titkos, félig hivatalos nyomozást egy olyan váddal, ami akkortájt főbenjáró volt: kommunista-szimpatizánsnak, azaz szabad fordításban szovjet kémnek gyanították. És hogy mit talált az FBI?

    A Freedom of Information Act elnevezésű amerikai törvény alapján kikövetelték, hogy felnyissák az aktákat Ray Bradbury megfigyelésével kapcsolatban. Nyilvánosságra került a FBI által vezetett életrajza, háttérinformációja, és a szövetségiek által „bomlasztó információl”-nak nevezett anyagok. Még azt is feltételezték róla, hogy Kubában vett részt ideológiai továbbképzésen…

    Nem csak a munkásságát vizsgálták át, még otthonában, Kaliforniában is kémkedtek utána, iszonyatos erőket fektettek Bradbury megfigyelésébe. De miért? Mi okot adott a közkedvelt (és a nem sokszor Hollywood utcáin üvöltve agitáló) Bradbury erre?

    Nos, ő semmit. A dokumentumból kiderül, hogy valaki beköpte és megvádolta azzal, hogy kommunista. Ez a valaki egy forgatókönyvíró volt, Martin Berkeley, aki a film noir és a western műfajában alkotott akkortájt, mielőtt be nem hívták az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé (HUAC) valamikor az 50-es évek közepén, ahol tanúskodnia kellett és megneveznie kommunistagyanús elemeket.


    Berkeley egy darabig tartotta magát, aztán összeomlott és 150 „gyanús elemet” nevezett meg, köztük Bradburyt, akiről azt mondta az FBI-nak: „valószínűleg szimpatizál kommunistabarát elemekkel”, sőt, azt állította, hogy általánosan a science fiction írók veszélyt jelentenek Amerikára nézve:”Az informátor azt állította, hogy ezeknek a science fiction íróknak alapvető célja, hogy egyfajta bénult állapotba ijesztgessék a népet, afféle pszichológiai tehetetlenségbe, ami a hisztéria határán fekszik, ami megnehezítené egy esetleges harmadik világháború lebonyolítását, amelyben az amerikai nép komolyan hinné, hogy nem nyerhet, mert a morálja annyira erősen elpusztult” (egy FBI jelentésből)

    Berkeley állítása, és a tény, hogy Bradbury nyíltan felszólalt a HUAC ellen (amit elnyomónak és rémisztőnek tartott), együttesen vezetett az ellene zajló nyomozáshoz. Persze, később ejtették a vádakat vele szemben, amikor a HUAC-ot is életrehívó hisztéria véget ért. De akkor is szép azon elmélkedni, mennyi pénzt költött el az USA arra, hogy megtudja, akar-e világháborút kirobbantani Ray Bradbury…

    Most belegondolva, nekünk is gyanús ez a Bradbury. Nem a szép, tarka Jupiterről ír, nem a kék Neptunuszról, nem, neki a Mars kell, értjük, a vörös bolygó… Megvagy, comrade Ray!
    Kapcsolódó hír, hogy a legendás szerzőre emlékezve a Galaktika kiadója idén szeptember végén egy Bradbury-antológiát ad ki! No persze nem szovjetbarátságból, hanem a sci-fi iránti elkötelezettségből.
    blastr nyomán