My Blog

Címke: űrszonda

  • AMAL – indulásra készen

    A tervek szerint halad az arab Mars-űrszonda indítási előkészítése. Az egyesül Arab Emirátus Al Amal, vagyis Remény névre hallgató szondája a következő indítási ablakban, a tervek szerint július 14-én indul a vörös bolygó felé.

    A program előkészítése igazán nemzetközi feladat volt. A szondát az Egyesült Arab Emírségek finanszírozta, a dubaji Mohammed bin Rashid Űrközpont és a Coloradoi egyetem együttműködésében készült . A szondát arab kutatók és mérnökök közreműködésével Coloradoban építették. A szonda végső munkálatait Dubajban végezték.

    A szondát az ukrán AN-124 szállító repülőgép vitte Japánba, majd innen hajóval szállították Tanegasima szigetére, az űrkikötőbe.

    Hogy a járvány ne okozzon késlekedést, az arab mérnökcsapat már áprilisban elutazott Japánba, hogy a karanténidő letöltése után készen álljanak a végső szerelésre.

    A szondát egy japán H-2A rakétával állítják Föld körüli pályára. Hamarosan megkezdődik a Hope – a jövőben valószínűleg inkább az angol nevén fogják emlegetni – feltöltése a több mint 700 liter hidrazinnal, amelyre a manőverezéseknél lesz szükség. A szonda teljes tömege 1350 kg.

    Halál a vörös bolygón

    A tervek szerint y 493 millió kilométeres út a vörös bolygóig hét hónapon át tart, ezután állhat Mars körüli pályára az űrjármű. Egy teljes marsi évet, vagyis 687 napot marad Mars körüli pályán, hogy elegendő adatot gyűjthessen. Egy különleges magas pályán fog keringeni, 55 óra alatt alatt kerüli meg a bolygót.

    A szonda háromféle szenzort szállít, amelyek a Mars légköri összetételét kutatják. Egyikük egy nagy felbontású kamera lesz, amely a port és az ózont vizsgálja, a másik egy infravörös spektrométer, amely az alsóbb légkört kutatja, és amelyet az Arizonai Állami Egyetemmel, a projekt három amerikai partnerintézményének egyikével közösen fejlesztettek ki. A harmadik szenzor az oxigén és a hidrogén koncentrációját vizsgáló ultraibolya-spektrométer lesz. A kutatás egyik fő kérdése, hogy ez a két elem – a víz alkotói – hogyan hagyják el a bolygót.

    Újonc a világűrben

  • Curiosity Home Office

    2020. március 22-én a Mars felszínén a Curiosity rover a földi parancsnak megfelelően elvégezte az “Edinburgh” projekt nevet viselő próbafúrást. Ez abban különbözött a rover korábbi feladataitól, hogy a mars szondát a kutatók nem az irányítóteremből vezérelték, hanem otthonaikból.

    Ahogy az egész világot, az Amerikai Űrkutatási Hivatalt is utolérte a járvány, és a karanténszabályok a kutatókat is otthonaikba kényszerítette. De az űrprogramokat nem lehet leállítani, az űrállomás kering a Föld körül, a szondák minden egyes munkával töltött perce értékes adatokat szolgáltat.

    A curiosity csapatának is gyorsan meg kellett szervezni az otthoni. Bizonyosa eszközöket sikerült hazavinniük, kiegészítve otthoni eszközeiket, de sok speciális eszközről le kellett mondaniuk.

    Világvége a szomszédban

    A rover következő lépéseinek megtervezéséhez a korábban elkészített 3D fényképeket használják. Ezeket különleges szemüvegekkel lehet megnézni, de ehhez különösen erős számítógépekre és videókártyákra van szükség. Az otthoni laptopok ehhez nem elegendőek. A kutatók kényszerűségből a klasszikus piros-zöld szemüveghez fordultak. A rég elavult technológiát meglepően jól sikerült használni.

    Egy egy feladaton gyakran több tucat szakértő dolgozik egyszerre. Ezeket a meetingeket könnyű megoldani a JPL laboratórium tárgyalóiban, ahol folyamatosan adatokat elemeznek, közösen oldanak meg problémákat. De ez sokkal nagyobb kihívás, ha otthonról kell megoldani, videókonferenciákat tartani, chatszobákban tárgyalni. Ez sokkal lassabb, és sokkal körültekintőbbnek kell lenni a sok hibalehetőség miatt. Nem ritkák az  olyan pillanatok, amikor 10-15 chat beszélgetést kell párhuzamosan követni, vagy akár 3-4 videókonferenciában egyszerre részt venni. Sokkal megterhelőbb így a munka, és minden folyamat tovább tart.

    Halál a vörös bolygón

    De a helyzet ellenére a kutatók megoldják a problémákat és a Marson továbbra is folyamatosan dolgozik a Curiosity.

     

     

     

  • Idegen űrszonda volt az Oumuamua?

    A Harvard Egyetem csillagászai szerint földönkívüli szonda lehetett a csillagközi űrből a Naprendszerbe érkezett az Oumuamua

    A tavalyi év legnagyobb csillagászati szenzációja volt az Oumuamua feltűnése a Naprendszerben. (A Galaktika is részletesen foglalkozott a témával) A titokzatos objektum csak átszáguldott a Naprendszeren és januárban el is hagyta azt. Ez volt az első ismert naprendszeren kívüli objektum, amelyet a csillagászok megfigyelhettek a Naprendszerben.

    A hosszúkás, szivar alakú űrobjektum pályája alapján nem származhatott a Naprendszerből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen. Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több. Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét.

    Épp ezért sokak fantáziáját megmozgatta, hogy esetleg földönkívüli lények űrhajójáról, esetleg űrszondájáról van szó. Bár ennek valószínűsége igen csekély, ez mozgatta meg legjobban az emberek fantáziáját, hiszen a történet, rendkivül hasonlított Arthur C. Clarke Randevú a rámával című regényének kezdetére. Csillagászok között is akadtak, akik nem vetették el elsőre ennek lehetőségét.

    A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai egy érdekes tanulmányt tettek közzé, amely szerint Oumuamua mesterséges eredetű lehet. Talán egy teljesen működőképes szonda, melyet szándékosan küldött a Föld közelébe egy földönkívüli civilizáció.

    A kutatók elmélete az Oumuamua váratlan sebességnövekedésen alapul, amellyel átszelte és végül el is hagyta a Naprendszert. Túl nagymértékűnek találták a gyorsulást. Az egyik lehetőség, hogy az Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. A szerzők szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik. Ez megmagyarázná számos anomáliáját, például a fénygörbéjéhez mérten szokatlan geometriáját, alacsony hőkibocsátását, ami magas visszaverő-képességre utal, illetve a Kepler-törvényekből következő pályától való eltérését.

     

  • Napenergiával a Jupiterhez

    2011-ben indították útjára a Juno névre keresztelt űrszondát, melynek feladata a Jupiter mágneses terének, légkörének vizsgálata, de közben sikerült egy világrekordot is megdöntenie.

    Ugyan nyolc űrjármű elérte a minimum 500 millió mérföldes (kb 800 millió km) távolságot a Földtől, de azok mind nukleáris energiával haladtak. A Juno az első olyan űreszköz, ami napenergia segítségével tette meg a csaknem 493 millió mérföldes, elképesztő távot.

    A Junon 18,698 napelem található, három hatalmas napelemtáblán (egyenként 9×2,7 méter), így a legkisebb napfénymennyiségből is hasznot tud húzni. A Jupiter felé közeledve a napsugárzás nagyjából huszonötször gyengébb, mint a Földnél, ezért minden „cseppnyi” napfény rengeteget számít.

    Az utazás azonban közel sem a legnehezebb része a küldetésnek. A NASA arra törekszik, hogy a Jupiter masszív felhőzetén át, és az őrült viharokon keresztül jutva sikerüljön többet megtudni a bolygó eredetéről, felépítéséről, légköréről.

    A Juno idén júliusban éri el a Jupitert, húsz hónapig fog keringeni körülötte, majd a misszió végén beleirányítják az óriási bolygóba, ahogy azt a néhai Galileo űrszondával is tették.

  • New Horizons – Egyre távolabb

    A New Horizons űrszonda lassan igazi űr-hírességé válik, hiszen rengeteg értékes információjának köszönhetően sokat beszél róla a sajtó és az érdeklődő közönség is. A Plutót elérve lehengerlő fotókat küldött vissza a Földre, és az információk áramlása még mindig bőven tart.

    Korábbi cikkünkben megemlítettük az űrjármű következő célpontját, ami a szép 2014MU69 névre hallgat. A szonda várhatóan 2019-re ér az aszteroidához: a Plutótól majdnem 1,6 milliárd kilométerre kering. Az égitest nagyjából 48 kilométer átmérőjű, és a Naprendszer külső határán található.

    A New Horizons már megtett majdnem 5 milliárd kilométert, és még mindig kiváló állapotban van, ezért is folytathatja útját, egészen 2026-ig hosszabbították küldetését.

    A fagyos határvidéken keringő MU69 nagyjából tízszer akkora méretű és ezerszer nagyobb tömegű, mint az átlagos üstökösök. A Plutónak azonban alig egy százalékát teszi ki.

    Alan Stern, a New Horizons kutatócsoportjának vezetője egy blog-bejegyzésben leírta:

    „Valószínűleg az új találkozó nem lesz olyan drámai, mint a Pluto feltérképezése volt, mégis rekord lehet belőle: ez lesz a legtávolabbi objektum, amit földi űrjármű megközelített.”

  • Kiderült a Ceres titka

    Egy korábbi cikkben írtunk a Ceres törpebolygó rejtélyes világító foltjairól, ami nem hagyta nyugodni a kutatókat. Mivel a Dawn űrszonda – mely többek között a Cerest figyeli – mostanra ért megfelelő távolságba, így részletesebb képekkel gazdagíthatta a NASA-t.

    Az első komoly felvetések azt állították, jég található a törpebolygón, azok csilloghatnak. Ez tűnt a legésszerűbb, és legkézenfekvőbb megoldásnak, de kiderült, hogy mégsem erről van szó.

    A Dawn legfrissebb felvételei elárulják, hogy valójában só áll a dolgok hátterében. A fényes foltok számos kisebb és nagyobb sólerakódások lehetnek. A legújabb mérések rácáfoltak a vízjégre, és kimutatták a só igen nagy valószínűségét. Úgy tűnik a Ceres igencsak aktívnak bizonyul – legalábbis geológiailag. Amit viszont még nem tudni, hogyan került oda a só. Külső beavatkozás eredményét (meteorok) kizárták, valószínűbb, hogy a törpebolygó belsőbb rétegeiből származik. Azt pedig még senki sem tudja, miként kerültek a felszínre a fényesen visszatükröződő sófoltok.

    Az űrszonda folytatja a missziót, december közepétől sokkal közelebb kerül a Cereshez. Egészen pontosan 375 km távolságra szűkül pályája. Ezzel még több érdekes információt kap majd a NASA, és végre egyértelműen kiderülhet, mit is rejt a Ceres.

  • Óceánok a Plutón

    A New Horizons az űrkutatás meghatározó mérföldköve, hiszen rengeteg információval szolgál Naprendszerünkről. Pedig még csak az adatok 5%-át tudta visszaküldeni a Földre. Ez a tudás mégis sokkal több, mint amennyit eddig tudtunk a Plutóról.

    Az űrjármű lélegzetelállító képeket küldött vissza, amelyeken jól kivehető néhány jellemzője a távoli törpebolygónak. Felszíne hegyekkel és jeges síkságokkal rendelkezik.

    pluto2

    Ezzel már kimondhatnánk, hogy semmiféle élet nem létezhet ilyen zord körülmények között, de egy brit kutató továbbment. Brian Cox úgy véli, nem is a felszínen kell keresgélni.A törpebolygó felszíni óceánjai alatt kedvezőbb feltételek lehetnek. Az eddigi adatokból következtetnek felszín alatti óceánokra is, mely Cox szerint ígéretes lehet az élet kutatásában. A New Horizons elemzői és a NASA is bőszen vizsgálják a kapott adatokat, de már felfedeztek folyó jeget, és 3500 méter magas hegyet is a Plutón.

    Ha van is élet a fagyos törpebolygón, akkor is csupán valami egyszerű létformákra kell gondolni.

    Az adatok további 95%-ára még várni kell, és cseppet sem biztos, hogy Cox megkapja azokat, amikre szüksége van. Mindenesetre a New Horizons töretlenül, ám kissé lassan – de küldi az elemzőknek a mérhetetlen információáradatot.

  • Mi világít a Ceresen?

    A 2007-ben fellőtt Dawn űrszonda idén januárban alaposan megbolygatta a tudomány képviselőit és a fantasztikum kedvelőit. A Mars és Jupiter közötti aszteroidaövben lévő Ceres névre hallgató törpebolygón különös jelenséget vettek észre.

    A 950 km átmérőjű égitest Occator nevű kráterében furcsa fényvisszaverődésre lettek figyelmesek, ami igencsak felkeltette az érdeklődést a kisbolygó iránt. Hónapokon át sokféle lehetséges magyarázat érkezett – a jeges krátertől egészen a földönkívüliekig – széles skálában. A pontos okot azonban egyelőre senki sem tudja.

    A Dawn viszont egyre közelebb kerül a Cereshez, így újabb, nagyobb felbontású képeket tud készíteni róla. A felbontás már 140 méter/pixel, ami az első képekhez képest tízszer jobb. A 3D-s térkép elkészültével, nagyjából két hónap múlva valószínűleg többet tudnak majd mondani puszta találgatások helyett.

    ceres 2

    Az újabb fotózások során a csillogó fénynek egy „kistestvére” is feltűnt. A nagyobb mellett egy kisebb pötty is látható, ugyanazon kráteren belül.

    A tudósok egyre szélesebb körökben megegyezni látszanak abban, hogy a fényes területek jeges felszíni képződmények, vagy jégvulkánok. Ezek hasonlítanak az olvadt kőzeteket lövellő vulkánokhoz, ám ezekből folyékony víz, ammónia vagy metán kerül a felszínre.

    ceres 3

    Ahhoz, hogy többet megtudjunk, a jelenlegi távolságnak csökkennie kellene a Dawn és a Ceres között. Így nagyobb felbontású képek állnak majd a tudósok rendelkezésére, és sokkal pontosabb információkkal láthatnak majd el minket.

    dawn ceres

    Nagyjából másfél éven belül a Dawn kifogy az üzemanyagból. Ekkor örökre a Ceres mesterséges holdjaként fog funkcionálni, és hihetetlen tudást fog majd közvetíteni a törpebolygóról, ami az űrkutatás újabb fontos mérföldköve lesz.

  • A New Horizons folytatja útját

    Kalandosan indult a New Horizons nevű űrjármű „karrierje”. A 2006-os fellövése óta megtett már több, mint 4,8 milliárd kilométert, miközben a Földön azt hitték, hogy elromlott. De aztán mégis bekapcsolt és gyönyörű felvételeket közölt missziójáról, a Plutóról. Ez űrkutatási mérföldkő, hiszen a bolygóból törpebolygóvá lefokozott Plutó háza táján még soha nem járt ember által készített eszköz. A  zongora méretű űrjármű rengeteg adattal szolgálta a különféle kutatásokat, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk az univerzum kezdetéhez, vagy a saját Naprendszerünk, esetleg a Föld kialakulásához is.

    A New Horizons azonban nem áll meg. 2026-ig hosszabbították meg a küldetését. Most, hogy elhagyta a Plutót, a mélyűr felé vette az irányt, ami koránt sem ígérkezik zökkenőmentes utazásnak. A világűr e fertálya tele van különféle aszteroidákkal és kisbolygókkal, ami nagyban megnöveli annak a veszélyét, hogy a járműben kár keletkezzen.

    pluto

    Végleges döntés még nem született, 2016 tavaszáig konzultálnak a tudósok, hogy végülis mi lenne a további célja a New Horizonsnak. De elmondhatjuk, hogy jók az esélyei: energiaforrásai kiváló állapotban vannak, sokáig kibírná az utazást, és a további kutatásokhoz nem kellene új járművet fellőni.

    A jövőben megvizsgálhatná a 2014 MU69 névre keresztelt aszteroidát, amit tavaly a Hubble teleszkóp vett észre. A New Horizons 2019-ben fog elhaladni az aszteroida mellett.

    Mindenesetre a szonda nem tétlenkedik, annak ellenére, hogy amíg tovább utazik, kikapcsolta a kameráit. A Plutóról készült nagyfelbontású képeket folyamatosan küldi a Földre, de az adatok továbbítása rendkívül hosszadalmas folyamat, és ez egyre csak lassul, ahogy távolabbra kerül tőlünk, és mélyebben elveszik a végtelen sötétségben.

  • Kína űrszondát küld a Hold túlsó oldalára

    Chang’e 4 névre keresztelte el a kínai űrkutatás azt a küldetést, amely keretein belül legkésőbb 2020-ig szondát küldenének a Hold sötét oldalára. Ami elég merész misszió, hiszen ez kimondottan összetett és komplikált feladat.

    Kína 2007-től kezdve igyekszik az élen járni az űrkutatásban. Több szondát állítottak Hold-körüli pályára , és 2013-ban sikerült véghezvinni, hogy a Chang’e 3 nevű űrszonda biztonságban leszálljon a Holdon. Ezzel Kína lett a harmadik olyan ország, amelynek sikerült űrjárművet eljuttatnia a holdfelszínre.

    chang-e-3-rover-moon

    Korábban voltak híresztelések, miszerint 2017-ben embert is küldenének az űrbe, ám úgy tűnik, ez későbbre fog csúszni – legalábbis eddig még nem erősítették meg ezt a tényt. Sőt, ha komolyan vehetjük a feltevéseket, holdbázist is létrehoznának égi kísérőnk távolabbi felén.

    2017 viszont így sem lesz unalmas a kínai űrprogram számára, mert ekkorra terveznek egy űrhajós nélküli hajót, ami a Holdon landolva geológiai mintákat venne, majd visszahozná őket a Földre, további kutatások céljából.

    Ha így haladnak, valóban űr-nagyhatalommá válhatnak, ezzel segítve előre a tudományt és az űrhajózást is.