Címke: Urbánszki László

  • Ungarische Mad Max

    „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.” Az Albert Einsteintől származó legendás idézet egyetlen mondatban foglalja össze a posztapokaliptikus történetek világát.

    A világvége-gondolat szinte egyidős az emberi kultúrával: minden nagyobb nép mondavilágában feltűnik egy nagy végső háború, amely vagy az aranykort hozza el, vagy a pusztulásunkat. Mitológiája válogatja, hogy évezredekkel korábbra teszi, vagy éppen a mi fejünk felett lebegő veszedelemként beszél róla, amely a jövőben ránk les. Akár a hindu és a szanszkrit mondavilágban megjelenő, istenek közti háborúkra gondolunk, akár a Biblia szerint Megiddó mezején történő végső csapásra a jó és a gonosz között, az emberiség sosem jött ki ezekből jól.

    Az apokalipszis a 20. század közepén nyert új értelmet. A második világháborút lezáró két atombomba robbanása elhozta nekünk a hidegháború korszakát és a kölcsönös megsemmisítés doktrínáját. Ezzel együtt született meg a nukleáris holokauszt gondolata, a mindent megsemmisítő harmadik világháborúé. Ezt a korszakot összegzi Einstein híres mondása. Az emberi technológia eljutott arra a szintre, hogy egy végső háború vagy kiirtja az egész emberiséget, vagy a kevés megmaradt túlélőt egy posztapokaliptikus sötét korba taszítja.

    Kétségtelen, hogy a posztapokaliptikus tematika születése a Mad Max második részéhez köthető. Persze voltak ennek is előfutárai, de ez a film lett ennek a zsánernek az esszenciája. Egy végső háborúban elpusztult a világ, a romok között tengődő túlélők küzdenek az életben maradásért, a teljes anarchiától csak a romok közül kiemelkedő diktatórikus kiskirályok parancsolta rend választja el a túlélőket. Kétségbeesetten próbálják fenntartani a hajdani virágzó technikai civilizáció utolsó működőképes vívmányait.

    Érdekes, hogy az erről kialakult világképünk pont a Mad Max hatására mennyire ausztrál. Semmi sem indokolja, hogy egy atomháború sivataggá változtatná a Földet, mégis a legtöbb ilyen film sivatagos környezetben játszódik, ahol folyik a harc a vízért és az üzemanyagért. Ez a világkép egyértelműen ausztrál örökség, hiszen a kontinensnyi ország a part menti területeket leszámítva sivatag.

    Ha jobban megnézzük ezeket a történetek, rögtön kiderül, hogy a gyökerük leginkább a western, különösen a spagettiwestern-történetekhez vezethető vissza. A posztapokaliptikus jövő egy újabb, törvények nélküli határvidék, ahol a fegyver az úr. Minden poros, száraz és kietlen. A törvények lazák, vékony a határ jó és rossz között.

    Sokkal izgalmasabb kérdés az, mi lenne, ha elszakadnánk ettől a nyugati szemlélettől, és a mi kis kelet-európai valóságunk lenne a kiindulópont. Hogyan nézne ki ez a vidék egy nukleáris holokauszt után? Milyen lenne Magyarország – vagy legalábbis ami maradt belőle – és a Kárpát-medence posztapokaliptikus világa?

    Nem sokan mertek kísérletezni eddig ezzel az ötlettel. Megszabadítani a tematikát a hollywoodi kliséktől és ezeket közép-kelet-európai és magyar motívumokkal helyettesíteni. Urbánszki László, több népszerű történelmi regény írója, ezzel próbálkozott meg.

    Sápadtak

    Persze az olyan fontosabb motívumok maradtak, mint amilyen a végső háború, a töredékére fogyott népesség, a technológiai civilizáció összeomlása, a mutánsok, a tudás elvesztése, a vallás és a történelmi értékek felértékelődése.

    De a magyarrá formált történetben a western-elemeket felváltja a valódi magyar tudat, a lovasnemzet-életérzés és a csikósch-gulasch-karikásch romantika furcsa egyvelege. Életre kel a magyar mítoszvilág, a történelem.

    És ez valahol érthető és logikus is. Egy mindent lezáró háború elsősorban a városokat rombolja le. A túlélők inkább a kisebb településeken és a tanyákon élők közül kerülnek ki, akik természetközelibb életet élnek. Azoknak van esélyük a túlélésre, akik értenek a földműveléshez, az állattenyésztéshez, a vadászathoz. Azoknak van esélyük, akik őrzik a hagyományokat, a kézműves-mesterségeket. Ezekben a közegekben erősebb a magyarságtudat is, a kötődés őseink életformájához, hitvilágához.

    Urbánszki László – Újvérűek

    Urbánszki László két regénye, a Sápadtak és az Újvérűek egy ilyen világot mutat be. A Végső Háború után kétszáz évvel nomádok, rabszolgatartók, technokraták, emberevő mutánsok élnek a hajdani Magyarországon. A Föld veszélyes hellyé vált, a napfény halálra perzsel és megvakít, az erdőket ellepik a karmosok, észak fenevadja, a rozsomák az emberek mellett harcol. A szolnoki veteránok utódai uralkodni kívánnak a megújult világban. Engedelmes rabszolgák helyett azonban végsőkig harcoló túlélőket találnak. A technika és a kiképzés segíti az elitkatonákat, az embertelenül kemény világ az új-középkoriakat.

    Csak az egyikük maradhat.

  • Miniinterjúk – Urbánszki László

    Lőrinc L. Lászlót 80. születésnapja alkalmából a Metropolis Media egy különleges kötettel lepte meg. A könyvben 12 olyan író egy-egy novellája olvasható, akik a szerző rajongói is egyben. A kötetek szerzőivel villáminterjúkat készítettünk, Következő szerzőnk Urbánszki László.

     1, Mióta ismered/olvasod Lőrincz L. László műveit?

    Hatvanöt éves vagyok, és Laci bácsi könyvein nőttem föl. A múlt század hetvenes éveiben bukkantam rá, az akkor még alig ismert író történelmi ifjúsági regényére, a „Sólyom kinyújtja karmait”-ra, majd, ezen fellelkesedve elolvastam a Dzsingisz kánt is. Ez utóbbi nem túl olvasmányos, de nagyon informatív. Gimis voltam, keveset ismertem a világból, megfogott a tényirodalom. Koromból kifolyólag sok tudományos fantasztikus regényt, novellát olvastam a nagy elődöktől: Kulin-Fábián, Marton Béla, Botond-Bolics, Jefremov, Lem és még sokan mások. Akkoriban nagy politikai nyomás nehezedett a szocialista írókra, okítani kellett az ifjakat, „illetlen”, „nyugati métely” volt, ha tudásfeltöltés mellett kalandokat is beleszőttek a regénybe. Voltak kivételek, Darázs Endre, Zsoldos Péter, Kaszás István, Csernai Zoltán, de Laci bácsi rendszeresen szállított, míg a többiek kaotikusan és ritkábban. Eredeti ötletei voltak, izgalmas, elgondolkodtató története, kiváló csattanói, sok végigolvasott éjszakámat köszönhetek neki. Nála elmaradt a jövőbe mutató hurráoptimizmus, nem erőltette a szocialista embertípust.

     

    2, Melyik műve inspirálta a novelládat, hogyan merítettél a művéből vagy műveiből ötletet?

    Őszinte leszek, félreértettem a kiírást, nem az ő stílusában írtam, nincs konkrét mű, ami beindított. Engem LLL eredetisége fogott meg, valamint a humanizmusa, társadalombírálata. Az ő kisember-hangyájához hasonlóan védtelenek, kiszolgáltatottak az én szereplőim is. Ebben igyekeztem felnőni hozzá. Ezen kívül néhány rá jellemző dolgot nyúltam le tőle a novellámban: magyar származású szereplő, Himalája, kolostorok, és a László nevű főszereplőm, ha már mindketten Lászlók vagyunk.

     

    3, Mennyire áll közel hozzád ez a stílus? Mennyire kellett kilépned saját kereteidből?

    Nem kellett, mert ügyesen félreértve a felkérést, a magam kedve szerint írtam. Nem tudok más stílusában írni, ha muszáj, erőltetett, hamis lesz. Ez előnyöm és hátrányom egyszerre. Bármilyen felkérést, szerkesztői ajánlást kapok, azt a magam módján teljesítem. Nagyon édinek tartom a nyugati és a magyar íróakadémiákat, ahol megtanítják a szerzőknek a sikerregény receptjét. Bizonyára sokaknak beválik, engem megfojtana. Írok a kedvem szerint, és remélem, hogy az általam nyitott csapás a siker felé vezet, ha nem, akkor is nagyszerűen elütöttem az időt.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-jadekoponyak-szigete/

     

    4, Melyik a kedvenc Lőrincz/Lawrence regényed/novellád?

    A nagy kupola szégyene. Ebben megtestesül minden, ami engem vezérel: eredeti ötlet, kisemberes nézőpont, a hatalom utálata. Az Üvöltő bikában ugyanakkor a történelmiregény-írói énem gyönyörködik, a Leslie regényekben a remek csavarokat, életteli alakjait élvezem.

     

    5, Melyik szerzőt szereted jobban: Lőrinc L. Lászlót vagy Leslie L. Lawrence-et? 

    Nálam Lőrincz L. László a favorit. A krimi irodalmat kevésbé kedvelem, mint a történelmit és a sci-fit, ugyanakkor a Lawrence sorozatban előbukkanó sci-fi és misztikus szálak is nagyon tetszenek.

     

     

     

  • Ismerkedjünk a kortárs magyar irodalommal – Urbánszki László

    Hamarosan megjelenik Urbánszki László legújabb regénye, a Sápadtak. Ennek kapcsán ideje kicsit jobban megismernünk kortárs magyar írónkat.

    Urbánszki László 1954-ben született egy borsodi településen, Alberttelepen. Bányászcsaládból származik, hajó üzemmérnöki diplomát szerzett, később pedig faműves lett, mindemellett az irodalom kiskora óta szenvedélye. Saját honlapján a gyermekkori évekről így ír:
    „Izgalmakban gazdag, érdekes gyerekkorom volt. Mozgó tehervonatokra ugráltunk föl, közöttük fogócskáztunk, szenet csórtunk a vagonokból, csillékből. Vulkánnak láttuk a füstölgő meddőhányót és sárkánybarlangnak a bánya bejáratát.”
    Vagyis, mint látjuk, a jó képzelőerő, a fantázia adott volt, mindennek kamatoztatására viszont 2008-ig várt, amikor is – akkor még De Profundis Clamavi álnéven – komolyabban foglalkozni kezdett az írással, s 2010-ben megjelentek első novellái, 2011-ben pedig első önálló kötete.

    Azóta számos novella, elbeszélés és regény is született tollából. Különösen frappánsak az egyes könyvcímei, melyek kulturális utalással vetítik előre, hogy valószínűleg történelmi jellegű regényt fogunk olvasni (Vérszagra gyűl, Fegyver csörög).

    A Sápadtak lesz az író első regénye a sci-fi zsánerben. Megjelenése április közepére várható, addig is egy kis ízelítő:

    A végső háború után, a két teljes éven át tartó nukleáris tél alatt, amikor a milliótonnányi lebegő por eltakarta a napot, a földet vastag hó borította. A háború túlélői között aratott a halál. Megfagytak, éhen haltak, vagy egymást ölték a konzervekért, a hó alól kiásott tetemekért. Ha emberé volt, talán nem ették meg, de nem mindenki válogatott ennyire. A hatodik esztendőben tisztult ki végleg a levegő, hullottak le az utolsó porszemek. Beköszöntött az ultraibolya tavasz, és rettenetes erővel felragyogott a nap. A lilásvörös, szemeket kioltó, a bőrt húsig perzselő, gyilkos nap.

    Az élet több évtizedes vajúdás után alkalmazkodott, megújult, ugyanúgy, mint az emberek, ám ennek nagy ára volt…