My Blog

Címke: univerzum

  • Mennyi anyag van az univerzumban?

    Egy nemzetközi tudóscsoportnak sikerült pontosan megmérnie, hogy mennyi anyag van a világegyetemben.

    A legfrissebb mérés szerint az univerzum 31 százalékát alkotja anyag, a maradék sötét energia. A méréshez galaxishalmaz-technikát használtak.

    Ha az univerzumban lévő összes anyag egyenlően terülne szét a világűrben, az megegyezne egy átlagos tömegsűrűséggel, amely csupán mintegy köbméterenkénti hat hidrogénatommal egyenlő. Mivel tudjuk, hogy az anyag 80 százaléka tulajdonképpen sötét anyag, valójában ezen anyag többsége nem hidrogénatomokból áll, hanem inkább egy olyan anyagtípusból, amelyet még nem értenek a kozmológusok.

    Bolygóközi odüsszeia

    A világegyetemben lévő összes anyag mennyisége meghatározásának jól bevált technikája, ha összehasonlítják a galaxishalmazok egységnyi mennyiségű megfigyelt számát és tömegét a matematikai szimulációk számításaival.

    A csoport számára a legnagyobb kihívást a halmazok számának és tömegének mérése jelentette. Nehéz pontosan megmérni bármely galaxishalmaz tömegét, mivel az anyag többsége sötét, amelyet teleszkópokkal nem láthatunk.

    Ezért a kutatócsoport először kifejlesztette a GalWeight nevű kozmológiai eszközt, felhasználva a halmazban lévő galaxisok pályáját a galaxishalmaz tömegének mérésére. Ezt az eszközt alkalmazták a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) égboltfelmérés megfigyeléseihez, hogy létrehozzák a galaxishalmazok katalógusát, a GalWCat19-et, amely elérhető a nyilvánosság számára is. Végül összevetették az új katalógusban lévő galaxishalmazok számát a számítógépes szimulációkkal, hogy meghatározzák az univerzumban lévő teljes anyagmennyiséget.

    Hazatérés

    Ezzel sikerült miden idők egyik legpontosabb mérését elkészíteni.

  • Az univerzum legnagyobb és legpontosabb térképe    

    Egy nemzetközi tudóscsoport egy hatéves kutatás eredményeképp elkészített a világegyetem minden eddiginél nagyobb, 3D-s térképét.  A Barion Oszcilláció Spektroszkopikus Vizsgálat keretében sok millió galaxist és kvazárt elemeztek.

    Az eBOSS mind a galaxisokat, mind a távoli kvazárokat felhasználja az úgynevezett barionikus akusztikus oszcillációk (BAO) mérésére, amelyek tulajdonképpen a korai univerzumban uralkodó feltételeknek az anyag eloszlásában megőrzött lenyomatai.

    2012-ben indult el az eBOSS-projekt a világegyetem legteljesebb 3D-s térképének elkészítésére. A térkép a világ harminc különböző kutatóintézetében dolgozó több száz tudós húszéves együttműködésének gyümölcse. A tudóscsoport a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) égboltfelmérésben vett részt, amely egy új-mexikói optikai teleszkóp által összegyűjtött adatokat használja fel.

    A kutatás az 1998 óta rendelkezésre álló adatokból kezdtek építkezni és az adatokkal töltötték ki a kozmológiai történelem hiányosságait, hogy jobban megértsék a világegyetem tágulásának mechanizmusát. A tudósok szerint az ősrobbanás, amelyből az univerzum született, 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt.

    A munka során a kutatók ismétlődő mintákat mértek fel a galaxisok eloszlásában, hogy azonosítani tudjanak több kulcsfontosságú kozmológiai paramétert, beleértve a feltételezett sötét anyag és az energia sűrűségét az univerzumban.

    Végállomás: Amalthea

    A kutatók olyan galaktikus nyomokat tanulmányoztak, amelyek a tömeg eloszlásáról árulkodnak a világegyetemben. A térkép hatmilliárd évvel ezelőtti részéhez a legősibb, legvörösebb galaxisokat vizsgálták. A távolabbi korok feltérképezéséhez a legfiatalabb, kék galaxisokra koncentráltak. Mintegy 11 milliárd évvel ezelőttre visszatekintve pedig a kvazárokat vizsgálták, az olyan galaxisokat, amelyeknek középpontjában egy rendkívül fényes, hatalmas energiaforrás, feltehetően egy fekete lyuk van.

    Az univerzum ősi történetéről és a tágulásáról már sok mindent sikerült megtudni, a mintegy 11 milliárd évvel ezelőtti korszak közepéről zavaróba ejtően kevés ismeretünk volt. Az ötéves folyamatos megfigyelésnek köszönhetően azonban sikerült betölteni a lyukakat, és olyan információkhoz jutni, amelyek az utóbbi évtized legfontosabb kozmológiai előrelépései közé sorolhatók.

  • A legkisebbtől a legnagyobbig

    Univerzumunk elképesztően szélsőséges, ha a benne található objektumok méretét próbáljuk megérteni. Az emberi lépték a méter, az általunk megfigyelhető univerzum átmérője

    880 000 000 000 000 000 000 000 000 méter.

    Azonban ha a legkisebb dolgokat akarjuk megmérni, felfoghatatlanul kicsi objektumokra kell gondolnunk. A tudomány által jelenleg ismert legkisebb méretű objektum a kozmikus húr. Ennek átmérője

    0,000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 01 méter.

    A legnagyobb és a legkisebb között több mint hatvan nulla fér el. A kedvenc összehasonlító videókat gyártó cég, a MataBall Studios megpróbálta egyetlen videóban összefoglalni és bemutatni az univerzum objektumainak méreteit.

    A sort a legkisebbekkel, a húrral és a Plank-hosszúság bevezetésével kezdi. A sort az elemi részecskéket felépítő elemekkel folytatja, majd szinte egy végtelen utazással jutunk el a neutrinóhoz és a kvarkokhoz. A sort egy nagy ugrással a proton-neutron elektron folytatja, majd megnézhetünk egy uránium atomot.  Az utazást a nanovilágon keresztül folytatjuk, majd elérünk a mikrobákhoz. Innentől már az ember által ismert méretű objektumok jönnek, majd átváltunk az embernél nagyobb tárgyakra. A út vége a látható univerzum.

  • Láthatatlan galaxisok

    Japán kutatok korábban láthatatlan, hatalmas ősi galaxisokat fedeztek fel. Ilyen nagyszámú galaxis felfedezésre eddig még nem volt példa.
    Harminckilenc, nagy tömegű galaxis létezését sikerült megerősíteni. A galaxisok a most 13,7 milliárd éves univerzum első 2 milliárd évéből származnak. Ezek a galaxisok korábban láthatatlanok voltak a kutatók számára. A felfedezés szembemegy a jelenlegi modellekkel, amelyek a kozmikus evolúció ezen szakaszára vonatkoznak, bár segít megérteni bizonyos részleteket, melyek eddig hiányoztak

    A szupernagy tömegű fekete lyukakkal és fekete anyaggal összeköttetésben lévő galaxisoknak az ilyen mértékű elterjedtsége ellentmond az univerzum jelenlegi modelljének. Korukból és távolságukból adódóan ezek a hatalmas tömegű galaxisok rejtve voltak, mivel fényük gyenge és elnyújtott. Ilyen távolságból ugyanis a fény infravörössé válik, ráadásul az univerzum is tágul, ami miatt nő a távolság.
    Ezeknek a galaxisoknak a fénye nagyon halvány és nagy hullámhosszú, láthatatlan a szem számára és nem érzékelhető a Hubble által sem. Ezért az Atacamai ALMA Hálózatot használták, amely ideális az ilyen jellegű objektumok megfigyelésére. A galaxisok tanulmányozása több információt szolgáltat a szupernagy tömegű fekete lyukakról is.

    Az ALMA-hálózat

    Minél nagyobb tömegű egy galaxis, annál nagyobb tömegű a szívében lévő szupernagy tömegű fekete lyuk. Tehát a galaxisok fejlődésének tanulmányozása révén többet megtudhatunk a szupernagy tömegű fekete lyukakról.

  • Az univerzum teljes története

    Hogyan is mutathatnánk be az univerzum teljes történetét, hiszen az ember teljes múltja csupán egy szempillantásnyi idő ezen a skálán? Melodysheep videója mégis erre vállalkozik. Tíz percben csak úgy tudja felvázolni  a világegyetem történelmét, ha egyetlen másodpercben 22  millió évet fog át.

    A Nagy Bummtól a Homo Sapiens feltűnéséig: ez az időintervallum jól érzékelteti, mennyire fiatal faj is az ember ebben a végtelenül ősinek tűnő kozmoszban.

    A videó szigorúan az ismert tények alapján készült, megfelel a tudomány aktuális elfogadott elméleteinek. A részletek  több forrásból származnak, a narrációt Brian Cox, Carl Sagan és David Attenborough szolgáltatja. A videóhoz magyar nyelvű felirat is elérhető, csak ki kell választani a menüben.

  • A gravitációs hullámok Nobel-díjat értek

    Nagyjából 100 évvel ezelőtt, Albert Einstein megjósolta a gravitációs hullámok létezését az általános relativitáselméletében, viszont még ő sem hitte, hogy az emberiség valaha is képes lesz detektálni őket. Azonban egy csapat fizikus szentül hitte, hogy ez megvalósítható és megállíthatatlanul kutatták a lehetséges kimutatási módokat.

    A Kaliforniai Műszaki Egyetem és az Massachusetts-i Műszaki Egyetem közös projektjébe fektetett kitartó munka 2015 szeptemberében meg is térült, mikor legelőször sikerült detektálni a gravitációs hullámokat, ezzel igazolni Einstein sejtéseit. Ezen kívül október 3.-án, a projekt három vezető fizikusa, a német Rainer Weiss, valamint Kip S. Thorne és Barry C. Barish amerikai kutatók, megkapták a 2017-es fizikai Nobel-díjat a LIGO projektjükért.

    A LIGO (Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory) a műszer, úgynevezett lézer-interferométer, amely képes detektálni a gravitációs hullámok által keltett apró változásokat a téridőben. Ezek olyan apró változások, hogy egy átlagos műszer képtelen lenne az észlelésükre, azonban a LIGO-nak két 4 km hosszú karja van és a bennük pattogó lézernyalábok segítségével a kutatók képesek észrevenni a protonnál tízezerszer kisebb változásokat is. Ebből a műszerből kettő van az Egyesült Államokban, egymástól 400 km-re, ezzel egymás méréseit is ellenőrzik.

    A gravitációs hullámok (Einstein relativitáselmélete alapján) fénysebességgel terjednek, és kitöltik az egész univerzumot. Ilyen hullámok akkor jönnek létre, ha egy tömeggel rendelkező test gyorsul például két fekete lyuk egymás körül köröznek. Ez volt a helyzet, mikor két fekete lyuk 1,3 milliárd fényévre a Földtől összeolvadt és itt is érzékelhető hullámokat keltett a téridőben. Azonban ezt az eredményt csak a pontos kiértékelés után, 2016. februárjában publikálták.

    Ez a projekt valóban Nobel-díj értékű teljesítmény, mivel nem csak hogy bizonyítékul szolgál a téridő hullámszerű elváltozásaira, de az univerzum további vizsgálatának szempontjából egy teljesen új fejezetet nyit meg.

  • Reszketnek a gyerekek az Az legújabb előzetesében

    Szeptember 8-án jön a mozikba a Stephen King-féle Az legújabb feldolgozása, melyben egy bohóc kezd el terrorizálni egy kisvárost. Georgie eltűnése után a testvére és pár különc nyomozásba kezd és kitűzik célul, hogy végleg elpusztítják a gonoszt. King regénye nem csak azért volt különleges mű, mert iszonyú ijesztő volt, de szépen körbejárta azt is, hogy milyen érzés kirekesztettnek lenni a társadalomban.

    Az Az második előzetese alapján egyelőre úgy tűnik, hogy egy sima, generikus horrorfilmet kapunk, amely nem nagyon foglalkozik a karakterek sokszínűségével. De ne legyen igazunk. Egy biztos, ritkán kapunk jó Stephen King feldolgozást, főleg a mozivásznakon, egyelőre úgy tűnik, hogy A Setét Torony adaptáció se lesz több egy megszokott akciófilmnél.

    Ha valóban gyökkettőn mozognak majd ezek a filmek, már ami a mélységet illeti, az nagy kár lesz, ugyanis King könyveiben minden összefügg – a középpontban A Setét Toronnyal -, így a filmesek kihagyhatják minden idők egyik legnagyobb ziccerét. King univerzuma ugyanis izgalmasabb, mint bármelyik Marvel vagy DC világ.

  • Az Univerzum története

    Bár maga az ötlet, mely megkísérli bemutatni a világegyetem kialakulásnak folyamatát, majd fókuszba helyezni a Földet, nem teljesen új, viszont ilyen precizitással és részletességgel, mint a Voyage of Time (magyar forgalmazásban Az Univerzum története), még egy film sem próbálkozott.

    voyage-of-time-featured-2

    Korábban a National Geographic foglalkozott olyan ismeretterjesztő műsorok készítésével, mint az Earth – Making of a Planet (Föld születik), vagy az Journey to the Edge of the Universe (Utazás az Univerzum peremére). Hosszan lehetne még sorolni az emberi élet létrejöttével, sőt, az emberiség elképzelt eltűnése utáni lehetséges jövőképpel, vagy épp a földtörténeti korokkal foglalkozó műsorokat is.

    voyage-of-time-end-of-earth

    Terrence Malick ezúttal arra vállalkozott, hogy időutazásra hívja a nézőt, és ehhez az eddig látottaknál sokkal részletesebb, lebilincselőbb felvételekkel asszisztáljon. A rendező saját bevallása szerint már évtizedekkel korábban dédelgette a film gondolatát, de kénytelen volt kivárni addig, amíg a technikai eszközök fejlettségi foka lehetővé teszi azt a fajta látványosságot, amit megálmodott.

    0-l_WfUEj5GSJnEkRx

    Az utazás során a legnagyobb dolgoktól jutunk el a legapróbbakig, így helyezkedik el az ember a világmindenség végtelenségében, miközben nem csak tudományos eszközökkel, hanem spirituális kérdésekkel is ráhangolja a rendező a nézőt a létezés, mint fogalom, értelmezésére és analizálására.

    316634_1024_az_univerzum_tortenete__6_

    A filmhez kétféle előzetes is készült, női és férfi narrátorral, akik nem kevesebb hírességek, mint Cate Blanchett és Brad Pitt. Magyarországon a női narrációs változat tekinthető el, ahol a színésznő hangját Kovács Nóra kölcsönzi.

  • A legforróbb kettőscsillag

    Egy csillagászcsoport nemrégiben rátalált az eddig észlelt legnagyobb és legforróbb kettőscsillagra. A két égitest olyan közel van egymáshoz, hogy érintkeznek. Ennek két féle végkifejlete lehet: óriáscsillaggá olvadnak össze, vagy fekete lyuk lesz belőlük.

    De ne rohanjunk ennyire előre. Először nézzük meg, mi is valójában a kettőscsillag. A jelenség főszereplői az egymás tömegvonzására ható csillagok. Ezek nem mindig érintkeznek, de a jellemző magatartásforma az, ha a két csillag összeér bizonyos időközönként, és folyamatosan forognak, egymás körül keringenek.

    A most felfedezett VFTS-352 kategórianevű csillagrendszer azonban sok újdonsággal szolgált kutatócsoportnak. Az „alig” 160000 fényévre lévő kettőscsillag mindkét tagja roppant forró és hatalmas tömeggel rendelkezik. Alig egy nap alatt kerülik meg egymást. A két csillag középpontja nagyjából 12 millió kilométerre fekszik egymástól. Ez azt jelenti, olyan közel helyezkednek egymáshoz, hogy felületük fedésben van, és egy híd alakult ki közöttük. A két csillag tömege a Nap 57-szeresét teszi ki, de kitűnnek még a felszíni hőmérsékletük miatt is, amely meghaladja a 40000 Celsius-fokot.

    E kettőscsillag révén megfigyelhető és vizsgálható a galaxisok evolúciója, amely új távlatokat nyithat az Univerzum titkait illetően. Valószínűleg e csillagok hatalmas mennyiségű oxigént termelhetnek, és további olyan elemeket, amelyeket a jövőben vizsgálni lehet.

    space - vfts-352

    A vámpírcsillagokkal ellentétben nem egymástól szívják el a különböző elemeket, hanem megosztják egymással. Nagyjából egy méretű mindkét csillag, és kb. anyagainak 30%-án osztoznak.

    A kutatók szerint két, igen ellentétes végkifejlete lehet a két csillag gigászi táncának. Az egyik, hogy a két test végül összeolvad, és egy hatalmas óriáscsillaggá válik, ami rendkívül gyors forgást eredményez majd. Ha folytatja a gyors forgást, akkor egy hatalmas robbanás lehet a vége, amit hosszú időtartamú gamma-sugárkitörés fog követni.

    A másik elmélet szerint a két csillag anyagai „összekeverednek”, és egy új evolúciós folyamatba kerülhetnek, amely végül szupernóva-robbanást eredményez, és fekete lyukak rendszerét hozhatja létre.

  • Az űrhajózás új korszaka

    Hamarosan már nem csak az SF körökben lesz téma a Mars emberi kolonizációjA. Na jó, attól azért egy kicsit még távol vagyunk, de nem sokára akár ember léphet a vörös bolygó felszínére.

    A NASA egy új rakétát készít, ami minden szempontból nagyobb és jobb lesz, mint elődei. A Space Launch System (SLS) képes lesz elhagyni a Föld körüli pályát, így távolabbi célok elérését tehetik lehetővé, immáron emberekkel a fedélzetén.

    A rakéta építéséhez hamarosan hozzá is fognak, hiszen nemrégiben ment át a szigorú tervezési felülvizsgálatok hadán – sikeresen.

    Bill Hill, a NASA egyik szóvivője így nyilatkozott:

    „ Az SLS tervei véglegesek, sikerült a rakétahajtóművek és gyorsítórakéták tesztjeinek első köre, és az első repüléshez szükséges nagyobb alkotórészek gyártását már elkezdték.”

    „ Eddig is voltak kihívások, ezután is lesznek, de a felülvizsgálat megerősíti, hogy jó úton járunk az első repülés felé, ami kiterjesztheti az állandó emberi jelenlétet a távolabbi űrbe. „

    Új korszak elé nézhet az űrhajózás, amennyiben a 98 méter magas és 70 tonna hasznos teher felemelésére alkalmas monstrum elindul a világegyetem mélyébe. Két gyorsítórakéta és négy R-25 rakétahajtómű emeli majd a magasba. Az üzemanyagot (folyékony hidrogén, oxigén) tartalmazó rész 61 méter magas és 8,5 méteres az átmérője.

    Ha minden rendben megy ezek után is, akkor 2017-re minden engedélyt megkaphatnak, s addigra az űrhajó is megépül. Végül 2018-ban megkezdődhet az új éra, mikor az SLS elhagyja a Föld légterét, és immáron emberekkel a fedélzetén felfedezheti univerzumunk rejtélyeit.