Címke: tévé

A TNT kábelcsatorna készítheti el a Snowpiercer sorozatot

A korábban a Falling Skiesnak és a Babylon 5 című sci-fi sorozatoknak is otthont adó amerikai kábelcsatorna, a TNT készítheti el a Snowpiercer tévés verzióját. A tárgyalások már olyannyira előrehaladottak, hogy az Entertainment Weekly szerint a pilotberendelés is megtörtént. A 2013-as posztapokaliptikus thrillerért jórészt rajongott a szakma, olyan színészek játszottak benne, mint Chris Evans, John Hurt, Tilda Swinton, vagy éppen a komor arcú Ed Harris. A film története szerint egy globális katasztrófa miatt a bolygónk lefagyott, a megmaradt túlélők pedig egy hatalmas, jégtörő vonat fedélzetén szelik körbe a Földet. A Snowpiercer alapjául egy francia képregény szolgált, így a képi világ sokszor mesés volt, a dél-koreai rendező miatt meg a sztori néhol bizarr.

A tévésorozat 7 évvel a nagy tragédia után veszi fel a fonalat, így kvázi 10 évvel a film eseményei előtt. Ugyancsak azon a bizonyos vonaton fog játszódni, ez nem is nagy meglepetés. Ám a Snowpiercer rajongói örülhetnek, hiszen a sorozatos formátum és a magasabb epizódszám megengedi majd, hogy egy kicsit jobban elmerüljünk ebben a világban. Sokak szerint a film már csak azért is klausztrofóbikus volt, mert egy végletekig zárt térben játszódott. Ennek ellenére a Snowpiercer sorozat előtt ott lehet a lehetőség, hogy elmerüljön abban a kérdésben, hogy miként is dolgozzák fel az emberek ezt a bezártságot. A lehetőség adott, a pilotberendelés után minden azon múlik, hogy mennyire tudják meggyőzni a TNT-t a Snowpiercer leendő készítői.

november 25, 2016
2017-ben mutatkozik be az ABC-n a Marvel új sorozata, az Inhumans

Azok után, hogy a Marvel végül nem kért az Inhumans filmből, mégis láthatjuk majd a hírhedt földönkívüliek, a Kree-k „ivadékait”, hiszen 2017 szeptemberétől az ABC-n tévésorozat keretein belül mutatkoznak be. Az amerikai közönség lesz olyan szerencsés, hogy IMAX-mozikban is megnézheti az első két részt, a 8 részes első évad azonban semmilyen formában nem kapcsolódik az Agents of S.H.I.E.L.D-hez, melyben az Inhumans komolyabb témaként bukkant már fel. A képregényes világban a különleges, egyedi képességekkel rendelkező mutánsok, az inhumanek 1965-ben tűntek fel, mégpedig a Fantastic Four egyik számában. Eddig úgy lehetett tudni, hogy 2019-ben saját filmet kaptak, de ezek szerint be kell érniük a kisképernyővel.

Egyedülálló a kezdeményezés, hogy IMAX 3D-ben lesz látható az első két rész, eddig csak a Doctor Who-ról és a Trónok harcáról szóltak a hírek, hogy a sorozatok egyes részei a szélesebb közönségnek is moziban nézhetőek. A Marvel egyébként sorozatos fronton elkaszálta 2 évad után az Agent Cartert sajnos, de ott van nekik még az Agents of S.H.I.E.L.D., melyben már a Szellemlovas is bemutatkozott. Nem lenne nagy meglepetés, ha ő is kapna egy saját szériát. Ellenben a Netflixen él és virul a Marvel, hamarosan jön Vasököl és a Defenders is. Remélhetőleg az Inhumans felér majd minőségben ezekhez.

november 18, 2016
Csak 2018-ban jöhet a Westworld 2. évada

Az egyik legjobb mostanában készült high-concept sorozat, az HBO kitűnő nézettséget produkáló Westworld című drámája nem nagy meglepetésre megkapta 2. évados berendelését. A kábelcsatornának így a Trónok harca mellett van olyan szériája, amelyre erősen támaszkodhat, ha már a True Detective akkorát bukott Colin Farrellékkel. Még csak 7 rész ment le a Westworld 1. etapjából, de már most látni, hogy a készítők építkeznek a folytatás irányába. A szálak egyre bonyolódnak, új szereplők jönnek be a történetbe, és még az se lenne túl nagy meglepetés, ha később a western világ kibővülne a római érára és a középkorra, ahogy az 1973-as eredetiben már látható volt. Az Entertainment Weekly szerint az új évad megint csak 10 epizódos lesz, a feketeleves egyedül ott van, hogy az HBO programigazgatója szerint 2018-ig várni kell a 2. szezonra.

A Westworld olyan sikeres, hogy az első évad átlagnézettsége már most lenyomja a Trónok harca első etapjáét. Hogy miért csúszik a folytatás akkor? Az HBO-nál iszonyú nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi tartalomgyártásra, az új történetszálak, a 2. évadban várható bővítés, a kreatív és gyakorlati kihívások, melyek egy sci-fi sorozat gyártását övezik, mind-mind indokként sorolhatóak fel.

A 7. részben egyébként kiderült, hogy nagyon érdemes éles szemmel nézni a sorozatot, hiszen nem mindenki az, akinek vagy aminek látszik. Minden bizonnyal sokan fognak tűkön ülni a 2018-as folytatásig.

november 15, 2016
Fordulóponthoz érkezett a Westworld 1. évada, kezdődhet a robotlázadás

Soha nem volt még jó vége annak, ha az ember istent játszott. Az HBO sci-fi sorozata az ősz egyik nagy durranása, a Westworld már a premierjekor megverte nézettségben a Trónok harcát. De nem érdemes elveszni a számokban, hiszen ez az a tévés produkció, amely az új zászlóshajója lehet a high-concept műfajnak. A Westworld annak jár utána, mi lenne, ha létezne egy olyan „vidámpark”, ahol az ember fia vagy lánya kiélheti magát, elveszhet a bordélyházak vagy a vérgőzös pisztolycsaták mocskában. Eddig 6 része ment le a szériának, de már most mélyebben vájkál a filozófiai kérdésekben a sorozat, mint mondjuk a Lost valaha tette.

A Westworld egy olyan, androidokkal benépesített helyet mutat be, ahol a veterán játékosok mindenfajta morális iránytűt elvesztve vérengzhetnek. Ott van a feketébe öltözött férfit alakító Ed Harris, aki egy veterán geeknek tűnik. Ő az a játékos, aki elhatározta, hogy eljut a vadnyugati világ középpontjáig, és céljáért szó szerint bármire képes. Egy Teddy nevű robottal kiegészülve válik izgalmassá az ő története, viszont az ember elgondolkozik azon, hogy vajon nem-e szórakoznak velünk a készítők? Mi van akkor, ha a gyilkológép játékos sem az, aminek tűnik?

Az HBO sorozatának ez az egyik legnagyobb újdonsága. Amellett, hogy elgondolkoztat, jól át is ver néha. Ott van például Dolores, a dögös szőke android, akit minden, Westworldbe tévedő vendég meg akar menteni. Vagy épp meg akar erőszakolni. Ha már a társadalmi normák fellazulását emlegettük. A sorozat története az évad első felében abba az irányba mozog el, miszerint Doloresből lesz a robotlázadás vezetője, ő jön majd rá elsőként, hogy minden, amiről tud, amire gondol, mindössze programozott látszatvalóság.

Erre jön a 6. rész a nagy fordulatával, miszerint a bordélyházat vezető Maeve szorítja először szorosabbra a szoknyát a derekán és az androidokkal foglalkozó technikusokat körülbelül öt perc alatt az uralma alá hajtja. Itt látható talán a Westworld egyik legkeményebb jelenete, melynek során a gép hitetlenkedve nézi, ahogy a programját tartalmazó „tablet” az arca elé generálja az épp következő mondatot, ami elhagyja majd a nő száját. Aztán Maeve lefagy. Szó szerint, nagyjából kékhalált kap. Majd megtörténik az, amitől olyan sokan félnek, a gép lázadni kezd sorsa ellen, maximális intelligenciát kér magának, onnantól kezdve pedig a jó ég irgalmazzon a Westworld alkotóinak. Lesz itt keménykedés még várhatóan, hiszen ha az összes ébredező gép összefog, azért oda tudnak csapni közös erővel.

Ügyes mitológiaépítés jellemzi egyébként a szériát, hiszen a történetnek laza, de komolyan vehető keretet ad Arnold, az egyik eredeti készítő, akinek a szelleme még a feltételezett halála után is az Anthony Hopkins által alakított Dr. Robert Ford sarkában jár. A Westworld a látszatokról szól, ezt erősíti meg bennünk az is, hogy Ford elsőgenerációs androidokat tart a westernvilágot fejlesztő létesítményben, akik történetesen az ő családja. És az öregember szeret gyerekkori másolatával csevegni időnként. Fontos kiemelni Bernard karakterét is, akire hasonló ébredés várhat, mint Arnoldra. Avagy benne van még meg a legnagyobb potenciál arra a szereplők közül, hogy rájöjjön, esetleg az androidok többek, mint legyilkolásra és ösztönös vágyak kielégítésére használt eszközök.

A filmes világban a Mátrix korbácsolta meg legutoljára erősen a témát, de a sorozat alapjául szolgáló 1973-as Feltámad a vadnyugat is erősen beköszön a Westworldben. Gondoljunk csak arra, amikor Ford robotmása szétnyitja a fejét. Mindemellett pedig az eredeti feketébe öltözött cowboy is tiszteletét teszi az HBO szériájában a háttérben, amikor Bernard lemegy az alsó szintekre. Ez jópofa easter egg, bár a sorozat készítőiből simán kinézhető, hogy esetleg a történetbe is beleszövik majd ezt a motívumot.

A Westworldöt komoly irodalmi hangulat és stílus is körülveszi, amellett, hogy egy nagyon erős „mi lenne, ha?” kérdést feszeget. A szereplők Shakespeare-t idézgetnek, és folyton a pusztulásra és a lét kihívásaira, gyötrelmeire hívják fel a figyelmet. A Westworld bőven több, mint egy átlag macsó álma, az egyetlen gyenge pontja talán az az egész sorozatnak, hogy nehéz olyan igazán kedvelhető karaktert találni. Ehhez talán Jimmi Simpson áll a legközelebb, aki a vendégek közül a leginkább embernek nézi az androidokat és tényleg segíteni próbál Doloresnek.

Az egy helyben toporgó kezdés és az önismétlő jelenetek sokasága után úgy tűnik, hogy a Westworld az első évad második felére fogja leginkább megtalálni magát. Ha pedig Jonathan Nolanék nem félnek gondolkodtatni, miközben szórakoztatják a közönséget, még az is lehet, hogy a Westworld pár év múlva komolyságban felér majd a The Leftovershez. Mert igenis jól áll egy sorozatnak, ha mer kérdezni. Főleg arról, hogy mit is jelent létezni és meddig lehet tűrni, hogy mások irányítsanak minket.

november 10, 2016
A Black Mirror 3. évada megmutatja, milyen mély a nyúl ürege

Az egyszeri sci-fi néző úgy érezheti magát, miközben a Black Mirror legújabb évadát nézi, mint Alíz Csodaországban. Mindenfelé óriási gombák, beszélő nyulak, és őrült kalaposok veszik körül, de ahogy Lewis Carroll klasszikusában, úgy az immár a Netflixen folytatódó szériában is komoly mondanivaló rejtőzik. A Black Mirrorból 2016-ig mindössze 7 epizód készült el, a sorozatnak eredetileg helyet adó Channel 4 inkább a minőségre helyezte a hangsúlyt, mintsem a mennyiségre. Mondjuk ez a brit tévéknél mindig így van. A Black Mirrort műfajilag nagyon nehéz besorolni, hiszen thriller, szatíra, sci-fi, dráma egyszersmind, ugyanakkor Charlie Brooker szériájának három fő témája van: a szerelem, a futurisztikus jövő és a politika. És mi lesz ennek a végeredménye? Napjaink egyik legkeményebb, legodaszólósabb sorozata, amely talán ezen kategóriában egyedülálló.

A Black Mirror antológiasorozat, így minden része különálló történeteket dolgoz fel, de persze vannak visszatérő motívumok, mint például a sorozat egyik legjobb, valóságshow-kat kifigurázó részében felcsendült dal. A 3. évad sci-fivel kezd, a Bryce Dallas Howard főszereplésével leforgatott nyitóepizód arra keres választ, hogy mi lesz velünk, ha az emberek annyira elmerülnek a szólásszabadság labirintusában, hogy mobilos applikációval értékelik majd egymást. És pontszámok határozzák meg, ki mennyit ér. Ezután a folytatásban szerepet kap a VR és a gamer generáció, egy túlontúl valóságos horrorjáték bemutatásával, a harmadik részben pedig a Trónok harcából ismert Jerome Flynn kocsizgat fel-alá egy fiatal srác társaságában. Egy titkos társaság van a nyomukban és ha nem teszik azt, amire utasítják őket, minden mocskos kis titkuk nyilvánosságra kerül.

Már ennyi alapján látható, hogy milyen sokszínű a Black Mirror, de az évad második fele is érdekes tud maradni. Jön egy virtuális világban ragadt leszbikus pár a szezon egyik legjobb sztorijában, a San Juniperóban, majd az 5. részben a katonaság kapja meg a magáét, amiért embertelen módszerekkel kényszerítik embereiket harcra. Az évadzáró pedig egy másfél órás gigaepizód, ebben egy környezeti kérdés kerül a sorozat tálcájára, azaz mi van akkor, ha a méhek kihalnak és gépekkel kell helyettesíteni őket.

A 3. évad változatos történeteket hoz a képernyőnkre, olyanokat, amelyekkel az eddig látottak köszönőviszonyban sincsenek. Ez pedig jó, hiszen félni lehetett attól, hogy a Netflixre átkerülve elveszti azt a tipikus, Black Mirrorra jellemző csípős hangulatát a sorozat, amit eddig megszokhattunk. Pár rész után egyébként kitalálható, hogy mi lesz egy-egy csattanó, de örülni kell annak, hogy az írókba szorult annyi tehetség, hogy mindig legyenek olyan fordulatok, melyektől szinte rosszul lehet lenni. A Black Mirror ugyanis napjaink egyik legelgondolkodtatóbb sorozata. Ez kétségtelen.

Elsőosztályú írás, színészi játék jellemzi a sorozatot és még a CGI se lóg ki sehol, ami pedig elég nagy szó egy tévésorozattól. A Lost óta talán nem volt olyan kisképernyős produkció, melynek ennyire „lelke” lett volna, a Black Mirrort azonban idehaza kevesen ismerik, tegyük hozzá, hogy méltatlanul. A 3. évad kissé műanyag nyitánya, a harmadik rész gyomorforgató kocsikázása, a VR-ban bulizó lányok lazasága és sok-sok apró, de igenis sokat számító motívuma emeli a sorozatot a jelenlegi sci-fi felhozatal élére. Szerencsére pedig a Netflixnek is tetszett, amit láttak, ugyanis még 12 részt berendeltek a Black Mirrorból, ezeket 2017-ben, két adagban nézheti meg a közönség a tervek szerint.

november 2, 2016
A fiatalokat célozza, mégis mellélő a Doctor Who testvérsorozata

A briteknek jól mennek a tinisorozatok, kezdődött ez a 2000-es években a Skinsszel, aztán meg kaptunk egy olyan sci-fi szuperhősös szériát a Misfits jóvoltából, amely után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat. Mindkét produkció szabadszájú volt, az ellőtt brutális fordulatokért sose kértek elnézést a készítők, a karakterek pedig mesterien alpáriak voltak. A BBC Three dupla résszel indította el a Doctor Who spinoffját, a Classt, mellyel egyértelműen az volt a cél, hogy a mai tiniket is berántsák a képernyő elé, de olyan lett a sorozat, mint egy elrontott vasárnapi leves. Kissé sótlan és a tészta kimaradt belőle.

A Doctor Who-t nyilván senkinek sem kell bemutatni, a tudományos-fantasztikus sorozat 1963-tól futott egészen ’89-ig, aztán megpihent. 2005-ben támasztották fel, és azóta is köszöni szépen, jól van. Bár egy érának most megint vége lesz, hiszen a következő évad lesz a Steven Moffat neve által jelzett éra utolsó darabja. A Doctor Who több testvérsorozatot is túlélt már, ilyen volt a Torchwood, a The Sarah Jane Adventures, a K-9, és valószínűleg a Class is.

A Coal Hill Academy nevű iskola az 1963-as kezdés óta része a Doctor Who-nak, itt tanított Clara Oswald is, valamint itt játszódik a Class című spinoff. A főszerepben két idegen lény állnak, akiknek a bolygóját elpusztította egy nép, ezért menekülni kényszerültek. Egymásra vannak utalva, de nem bírják egymást. Az emberekkel se jönnek ki túlzottan jól. Mégis kénytelenek beépülni közéjük, így Charlie diákként, Miss Quill pedig tanárként próbálja állni a sarat, miközben különféle rémes lények törnek rájuk azokon a tér-idő repedéseken keresztül, amelyeket a Doctor hozott létre akaratlanul, az utazásaival. Charlie és Quill aztán összeállnak néhány diákkal, gittegyletet alapítanak és szembeszállnak a gonosszal. Az egész sztori tulajdonképpen egy fiatalosított Doctor Who-másolat, Charlie nagyon hasonlít a karakter 11. regenerációjához, melyet Matt Smith alakított. A főcím is a Doctor Who-t másolja, csak kissé modernebbé tették egy kis popzenével. Mondjuk, még ez a része működik legjobban a sorozatnak.

A dialógusok laposak, a szereplők pedig súlytalanok, nagyon nehéz velük azonosulni, ugyanis korántsem olyan ügyesen megírt karakterek, mint amilyenek a már emlegetett Misfits bármelyik évadában voltak az adott antihősök. Azt meg kell hagyni, hogy látványra nagyon ott van a szeren a Class, a szörnyek nagyon szépen el vannak készítve, az ember hátán futkos a hideg tőlük, ennek ellenére azonban a Doctor Who legújabb spinoffja középszer marad sajnos.

A Peter Capaldi által játszott 12-es Doctor is megkapja a maga 5 percét a sorozatban, és talán ezt a részt érdemes még a leginkább kiemelni. Mert a színész brillírozik a szerepben, érthetetlen, hogy a Doctor Who-ban miért nem működik annyira Capaldi, mint David Tennant vagy Matt Smith. De egy biztos, nem azért, mert öreg és semmi újat nem tud hozni a fiatal tévénézőknek. A Class és a Doctor cameója már csak annyit is képes elérni, hogy az egyszeri sc-ifi rajongónak kedve legyen végre folytatni az anyasorozatot. És reménykedni kezdjen abban, hogy Moffat távozásával összekapja magát végre a Doctor Who.

október 29, 2016
Holnap Legendái évadpremier

A Holnap Legendái című sorozat első évada nem aratott fényes sikereket. Rossznak semmiképpen nem mondanám, de a tökéletestől is messze áll. Voltak nagyon jó, és kifejezetten botrányos epizódok is, de a fogadtatása is meglehetősen vegyes volt.

Azonban a Legendák nem állnak meg, máris elstartolt a második évad. Egy picit félve ültem neki, de azt hiszem sikerült kellemesen csalódnom. Rip Hunter és csapata most egy meglepően pazar indítással kápráztatta el a DC-rajongó nézőket. Már csak az a lényeg, hogy meg is maradjon ez a lendület!

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az első szezon véget ért. Rip Hunter vezetésével a Legendák renegát időutazó bűnözőkre vadásznak szerte az időben, megvédve a most ismert történelmünket a különféle aberrációktól. A korok között lavírozva számos furcsaság tűnik fel a hősöknek, hiszen a történelmi korokban lézerpisztollyal rohangáló bérgyilkosok nem éppen mondhatóak hétköznapinak.

Az első epizód a jelen korban veszi kezdetét, amikor Oliver Queen polgármesteri irodájában feltűnik egy furcsa fickó, ki rájön a Holnap Legendáinak létezésére, és felfedezi, hogy bajba kerültek az óceán fenekén. Miután megtalálják az Időlovast, a legénység után kutatnak, azonban csalódniuk kell. Első ránézésre az egész hajó kihalt, ám végül megtalálják Mick Roryt (Hőhullám), aki egy régóta tartó sztázisban vegetál. Micket sikeresen felélesztik, aki nem sokkal később néhány sör társaságában elmeséli a Legendák kalandos történetét az 1942-es évben. A többi már csak spoiler…

A szezon nagyon erősen indult, minden pillanat mozgalmas, és izgalmas. A csapat dinamikája talán sokkal jobb, mint az előző évadban összesen, és az egymás közötti interakciók is természetesebbnek hatnak.

Feltűnik az epizódban Albert Einstein, de az Íjász negyedik évadának gonosza, Damien Darkh is tiszteletét teszi. A rész végi csavar pedig sokat sejtet a DC-sorozatok jövőjét illetően. Elképesztő, mennyi jó ötlete van a készítőknek, és fantasztikus látni a képernyőn a különböző hősöket, antihősöket. Bele sem merek gondolni, mi lesz majd az Íjász – Flash – Supergirl – Holnap Legendái keresztepizódokban, ha már külön-külön is ennyire megpróbálják odatenni magukat az egyes szériák.

További kérdést eredményez a Flash sorozat jelenlegi állása is, miszerint hatással lesz-e a Flashpoint a többi széria univerzumára. Eddig úgy tűnik, hogy igen.

Ha a különböző sorozatok tartják a mostani színvonalat, igazán remek éve lesz a képregény-rajongó nézőknek.

október 26, 2016
Fel, fel és előre! – Supergirl évadpremier

Ahogy telnek a hónapok, évek, egyre több képregényhős tűnik fel a képernyőkön és a mozivásznakon. Lassan már velük alszunk, velük ébredünk. Ez egy rajongó számára általában nem baj, csak akkor, ha kedvenceit elfuserálják. Supergirl talán nincs mindenkinél a top öt szuperhős között, de a képregényekben igenis egy határozott, erős, független karakter, akit simán lehet szeretni. A kimondottan borzasztó Supergirl sorozat első évada után nem is tudom mit gondoltam, mikor rávetemedtem a második szezon premierjének megnézésére. Adni akartam még egy esélyt, látni akartam, hogy ebből még lehet valami. Valami, ami végre bemutat egy erős Supergirlt, és ténylegesen kiáll a női szerepvállalások mellett, nem csupán kínos szexista karaktereket rak egymás mellé, akik szexista dolgokat tesznek, mondanak.

A széria átkerült a CW csatornához, amely a többi DC-sorozatot is jegyzi, így aztán reménykedni kezdtem. Bár, ahogy az első promóképeken láthattuk a fel-feltűnő Supermant is… nos, ott valami eltört bennem.

Most már azonban beszéljünk kicsit magáról az évadpremierről. Töredelmesen be kell vallanom: nem volt rossz. Még mindig nem az igazi, még mindig bukdácsol, de van ott valami mélyen, ami kezd a felszínre törni. A karakterek egymáshoz való viszonya is mintha próbálna „felnőttesebbé” válni, és maga a szuperhősködés is kezdi elhagyni a hobby-szintet.

És persze feltűnik Superman. Bármennyire is sok pozitív visszhangja van a Tyler Hoechlin által megformált Acélembernek, én képtelen vagyok elfogadni. Értem én, hogy emberközelinek próbálják beállítani, de Superman minden, csak nem átlagos fickó. Az ő karakterének lényege maga a megtestesült félistenség. A tesztoszteron-bomba, aki van annyira kegyes, hogy beilleszkedett az emberek közé, rendes állása van, de szabadidejében méretes földönkívüliekkel hadakozik. Egy félisten, aki vigyázza az embereket, aki más, mint mi. Ezzel a kérdéskörrel rendkívül sokat foglalkozhatnánk, de a Batman V Superman is felveti ezeket az érdekes gondolatmeneteket. Persze ez is abszolút szubjektív téma, nincs egyértelmű állásfoglalás.

A Supergirl második évadának első része lendületes volt, kényelmesen haladt előre, de egyelőre nem sokat tudtunk meg a fő cselekményszálról. Visszatérő szereplő lesz Lex Luthor húga, Lena Luthor, (szintén egy feltörekvő női karakter), akinek piszkosul nehéz dolga van a férfiak által uralt társadalomban milliárdosként.

Szélesedni látszik a sorozat univerzuma is, hiszen előkerült a Superman – Martian Manhunter ellentét, ismeretlen kryptoni érkezett a Földre, de tűkön ülve várhatjuk majd Flash-sel az újratalálkozást is.

Az előző évad kritikájánál már írtuk, hogy nagyon szeretnénk, ha minden bugyutua hibáját kijavítva a Supergirl egy igazi, belevaló – kicsit csajos – sorozat legyen. Van, mit tanítania, a felmerülő kérdések nagyon aktuálisak, csak a tálalás is legyen megfelelő.

október 25, 2016
Feltörli a nézőkkel a padlót a The Walking Dead 7. évadpremierje

Ha stílusosak akarunk lenni, azt kell, hogy mondjuk, ütős lett a The Walking Dead legújabb része, melyben Rickékkel és a rajongókkal olyan szinten törölték fel a padlót a készítők, hogy fizikai fájdalmat okozott nézni. Nem azért, mert rossz lett volna, inkább csak brutális és embertelen. Épp olyan, amilyennek a zombiapokalipszisnek lennie kell, ha egyszer kitör. Nincs könyörület és ahogy százszor és még többször hallhattuk, ebben a világban a járkálók mindössze kellékek, az igazi gonoszakat még mindig az élő emberek között kell keresni. A 6. évadban főhőseinkkel kezdett elszaladni a ló, gondolkozás nélkül csaptak le az új gonosz, Negan táboraira, most azonban fordult a kocka és kedvenceink kerültek a baseballütő rossz végére.

A The Walking Deadet sokszor megvádolják azzal, hogy nem mer igazán döbbenetes húzásokkal sokkolni. Ez eddig sem volt igaz, most pedig már pláne nem az. Elég csak például arra gondolni, hogy egy tabudöntögető húzással még a Trónok harcánál is keményebb tudott lenni az AMC sorozata, amikor Carol nemes egyszerűséggel agyonlőtt egy megtébolyult gyereket. És ez köszönőviszonyban sincs durvaságban azzal, hogy Westeros kiskorú uralkodója, Tommen mondjuk kiugrik az ablakon. A zombis produkció bizony köröket ver rá a legtöbb kábeles sorozatra, amikor gyomorforgató elhalálozásokról van szó, a 7 .évad első része ebben különösen kiemelkedő lett. Grafikus volt, folyt a vér mindenfelé, ráadásul pedig igazi pszichológiai horrort kaptunk az arcunkba.

Ugyanis végre kiderült, kit ölt meg Negan. Nagyon vártuk ezt, a készítők viszont elég idegesítően játszottak velünk az első percekben. Mégis kevés olyan ember lehetett a képernyő előtt, aki meg tudta volna tippelni, hogy ki harap csúnyán a fűbe. Rick nagyjából végig a földön csúszott-mászott, sírt és könyörgött. De nem csak őt törték meg az évadpremier eseményei, nagyjából mindenkit. Szinte biztosan kijelenthető, hogy nincs olyan, aki látta az új részt és ne érzett volna együtt a főszereplőkkel. Legyen valaki bármilyen kőszívű, itt azért olyan fordulatot láttunk, amit nem könnyű megemészteni. A forgatókönyvírók ritka könyörtelenségről tettek tanúbizonyságot, talán az elmúlt két évben nem hoztak tető alá ennyire jól megírt epizódot a The Walking Deadből.

A pszichológiai horror a rész végén ért el csúcsához, hiszen ekkor hallhattunk Negantől egy olyan monológot, amelyben kifejtette, hogy kedvenceink nem fogják egy asztalnál ülve ünnepelni a happy endet. Főleg, ha rajta múlik. A The Walking Deadnek kiváló alapanyagot nyújt a sok éve futó képregény, talán emiatt is képes a spinoffja, azaz a Fear The Walking Dead fölé emelkedni, már ha a brutalitást keressük egy történetben. Így a forrást ismerve sokan sejthették, hogy ki fog meghalni, a sorozat ennek ellenére hozzá tudott még tenni egy olyan csavart, amire kevesen számíthattak. Így le a kalappal az írógárda előtt.

A 7. évadpremierben megtörtént az, ami már régen indokolt lett volna, a főszereplők teljesen összeestek. Olyan volt már az évadok során, hogy csávába kerültek, elvesztették a reményt, nehezen látták egy-egy zsákutcából a kiutat. Ehhez hasonló viszont sohasem, azaz hogy fejben ennyire megtörtek volna. Ennek az oka pedig nem más, mint a Jeffrey Dean Morgan által alakított Negan. A karakter egy kvázi magasabb dimenzióban mozgó gonosz lett, aki fel tudta rázni a sztorit, és még a Kormányzónál is sokkal durvább. Sokszor emlegetik, hogy az az igazán izgalmas, ha egy-egy sorozatba antihősöket vezetnek be, ergo olyan figurákat, akik rosszak, de mégis lehet hősként tekinteni rájuk. Na, Negan nem ilyen. Ő a velejéig gonosz, utálható szereplő az AMC szériájában. És esküdni lehetne rá, hogy a The Walking Deadnek épp egy ilyen újításra volt szüksége. Mert a zombiapokalipszisnek nagyon jól áll a keménykedés.

október 24, 2016
Még van visszaút – Zöld Íjász évadpremier

Mindig nehéz dolgunk van a Zöld Íjász című sorozattal. Egyfelől ennek a szériának köszönhetjük, hogy ennyi DC képregényből adaptált műsort láthatunk a tévében, sőt akár a Marvel térhódítása is emiatt indulhatott el. Másfelől pedig szörnyű nézni, ahogy egy kimondottan remek széria fék nélkül rohan a szakadék felé. A harmadik és negyedik évadnál egészen részletesen kifejtettük, miért érezzük úgy, hogy már nincs remény a sorozatnak. Kedvtelenül, félve, csalódottan ültem le megnézni az ötödik évad első részét. Hát nem is tudom…

A történetben haladunk előre töretlenül, Oliver már polgármester a jelenben, maffia-tanonc a múltban. Fekete Kanári halott, de emléke tovább él, és egyre több igazságosztó jelenik meg az utcákon az Íjász által inspirálva. A „Team Arrow” darabokban, úgy tűnik, hogy már nem is áll újra össze eredeti formájában (láttuk már ezt párszor). Most azonban talán tényleg végleges a formabontás és a változtatni akarás. És ez akár igaz lehet a sorozatra nézve is. Szinte rá sem ismertem! Stephen Amell kitartóan próbál színészkedni (néha már sikerül is neki), az alap konfliktus jól ível, a rész dinamikája nem bukdácsolt össze-vissza, és nem lettem ideges az Oliver-Felicity párostól. Lehet én változtam egy uborkaszezon alatt, de az is lehet, hogy a sorozat próbálja felkötni a nadrágszíjat.

Érződik a változás szele, s mintha maga az egész Zöld Íjász hangulata is sokkal kellemesebb lenne. A szereplőket érintő kérdések felnőttesek, és a nyitás egy új csapat felé tényleg arról árulkodik, hogy van esély a fejlődésre.

Természetesen új főellenséget is láthattunk a képernyőn, feltűnnek új karakterek is az Íjász univerzumából, és várható lesz a Flash-féle Flashpoint jelensége is valamilyen formában, bár ez inkább pletyka, sem mint konkrétum.

Az első rész aktuális gonoszaként a The Walking Deadből jól ismert Chad L. Coleman jelent meg Tobias Church szerepében, de kapunk egy új íjász-ellent is Prometheus képében. A jó fiúkat erősíti majd Wild Dog karaktere, illetve az előző évadban megismert Curtis változik hamarosan Mr. Terrific-ké.

Egyelőre nem bízom el magamat, nincsenek hamis elvárásaim a sorozatot illetően, de úgy érzem talán mintha elindult volna visszafele a sokszor emlegetett szakadéktól egy kellemesebb és biztonságosabb helyre.

október 23, 2016