Grafikus legyen a talpán, aki ezeknél látványosabb idegen életformákat talál ki. És ehhez csak víz kell , nem CGI.
Alekszander Szemenov tengerészbiológus gerinctelenekre szakosodott, és a Moszkvai Állami Egyetem Fehér-tengeri biológiai állomásán a búvárok csoportjának vezetője. A legkülönfélébb feladatokat szervezi és irányítja, gyakran szélsőséges körülmények között merülve. Szemenov Ráadásul profi fotós, ez a két tulajdonság kombinációja lehetővé teszi számára olyan képek készítését, amelyeket egyszerű halandók nem láthatunk.
Szemenovot leginkább a természetes környezet tudományos makrofotografálása érdekli. Ez lehetővé teszi olyan állatok megfigyelését, amelyeket laboratóriumi körülmények között nem lehet megfelelően megvizsgálni, mint amilyenek például a lágy testű plankton organizmusok vagy a tengerfenéken élő helyhez kötött életformák.
Szemenov célja a víz alatti élet beható tanulmányozása kamerák lencséjén keresztül. Általa olyan lenyűgöző lényeket láthatunk, amilyeneket eddig csak trükkmesterek kezei közül kikerülve láthattunk a filmekben.
Olyan ásványt figyeltek meg a Ceres kisbolygón, amilyet eddig csak a Földön találtunk.
A Ceres a legnagyobb objektum a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben, ami lehetővé teszi az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Dawn, vagyis Hajnal nevű űrszondája számára, hogy nagyfelbontású képeket készítsen a felszínéről.
Amerikai és európai kutatók nagyjából 35 kilométeres távolságból készített felvételeket elemeztek a törpebolygóról. A szakemberek a 20 millió éves Occator-kráterre fókuszálták vizsgálatukat és megállapították, hogy egy „kiterjedt sósvízmedence” van a felszíne alatt.
A római Nemzeti Asztrofizikai Intézet szakemberei infravörös képalkotást alkalmazva mutatták ki hidrohalit jelenlétét az égitesten. Ez az anyag a tengeri jégben fordul elő, ám a Földön kívül eddig sehol máshol nem azonosították. Maria Cristina De Sanctis, az intézet munkatársa szerint a hidrohalit egyértelmű jele annak, hogy a Ceresen egykor tengervíz volt.
„Azt mondhatjuk, hogy a Ceres egyfajta óceánbolygó, olyasmi, mint a Szaturnusz és a Jupiter néhány holdja” – mondta a szakember.
A kutatók szerint a megfigyelt sólerakódások az elmúlt kétmillió évben halmozódhattak fel, ami csillagászati léptékkel nem több egy szempillantásnál.
Ez azt sugallja, hogy a tengervíz még mindig felfelé szivároghat a planéta belsejéből, aminek komoly jelentősége lehet a jövőbeli tanulmányokban.
A Ceresen talált anyag rendkívül nagy jelentőségű asztrobiológiai szempontból. Ezek az ásványok kulcsfontosságú szerepet játszanak az élet kialakulásában.
Alekszander Szemenov tengerészbiológus gerinctelenekre szakosodott, és a Moszkvai Állami Egyetem Fehér-tengeri biológiai állomásán a búvárok csoportjának vezetője. Szemenov profi fotós, ez a két tulajdonság kombinációja lehetővé teszi számára olyan képek készítését, amelyeket egyszerű halandók nem láthatunk.
Szemenovot leginkább a természetes környezet tudományos makrofotografálása érdekli. Ez lehetővé teszi olyan állatok megfigyelését, amelyeket laboratóriumi körülmények között nem lehet megfelelően megvizsgálni, mint amilyenek például a lágy testű plankton organizmusok vagy a tengerfenéken élő helyhez kötött életformák.
Úgy tűnik, az ember semmiből nem tanul. Az elmúlt években folyamatosan téma a tengerek műanyagszennyezés, és most az emberiség rátesz még egy lapáttal. A Földközi-tengerben, a franciaországi Antibes közelében búvárok gumikesztyűket és arcmaszkokat találtak a tengerfenéken és a vízben úszva. Tiszta tenger művelet nevű francia környezetvédő szervezet tagjai megpróbálják megtisztítani a tengerpartot az eldobott védőeszközöktől.
Ahogy enyhítenek a járvány feltartóztatására elrendelt korlátozásokon, az emberek elkezdték ismét felkeresni a strandokat, vizek menti pihenőhelyeket Ennek eredménye látható a tengerben. Az újfajta szennyezés súlyosbítja a tengerek műanyagszennyezésének krónikus problémáját.
https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/
Nagyon sokan az eldobható védőeszközöktől egyszerűen a utcán szabadulnak meg. Ezt a magatartást nem szabad engedni, ha szükséges, büntetni kell.
A franciaországi kijárási tilalom lazítása után már pár nappal arra panaszkodtak a párizsi közterületesek és takarítók, hogy rengeteg eldobott maszkot találtak a járdákon. A Maszk eldobásáért eddig is 68 eurós büntetés járt, de Eric Pauget parlamenti képviselő törvénytervezetet nyújtott be, hogy arcmaszkok eldobására kiszabható bírságot emeljék fel 300 euróra.
Olaszországban is ugyanilyen problémákkal kell foglalkozni. Rómában, akik maszkokkal, kesztyűkkel, fertőtlenítőszerek palackjaival szennyezik a környezetet, 500 euró büntetést kaphatnak.
Gary Stokes, co-founder of marine conservation group OceansAsia, shows face masks that washed up on the beach of Soko Islands, following an outbreak of the novel coronavirus, in Hong Kong, China March 7, 2020. Picture taken March 7, 2020. REUTERS/Yoyo Chow
A környezetvédők figyelmeztetnek, a tengerben búvárkodva mindennapos műanyagszemét, az üres vizespalackok között már egyre gyakoribb az eldobható arcmaszk és gumikesztyű. Ha nem születnek megfelelő lépések, több milliárd lesz belőlük.
A Természetvédelmi Világalap becslései szerint, ha az olaszok által az elmúlt hónapokban használt arcmaszkok csupán 11 százalékától nem szabályszerűen szabadulnak meg, akkor több mint tízmillió darab kerülhet a tengerekbe, folyókba illetve a tengerparti strandokra, veszélyeztetve ezáltal a Földközi-tenger élővilágát.
Ezek nem egy látványos Sci-Fi alkotás idegen életformái. Nem kellett CGI a megalkotásukhoz.
Alekszander Szemenov tengerészbiológus gerinctelenekre szakosodott, és a Moszkvai Állami Egyetem Fehér-tengeri biológiai állomásán a búvárok csoportjának vezetője. A legkülönfélébb feladatokat szervezi és irányítja, gyakran szélsőséges körülmények között merülve. Szemenov Ráadásul profi fotós, ez a két tulajdonság kombinációja lehetővé teszi számára olyan képek készítését, amelyeket egyszerű halandók nem láthatunk.
Szemenovot leginkább a természetes környezet tudományos makrofotografálása érdekli. Ez lehetővé teszi olyan állatok megfigyelését, amelyeket laboratóriumi körülmények között nem lehet megfelelően megvizsgálni, mint amilyenek például a lágy testű plankton organizmusok vagy a tengerfenéken élő helyhez kötött életformák.
Szemenov célja a víz alatti élet beható tanulmányozása kamerák lencséjén keresztül. Általa olyan lenyűgöző lényeket láthatunk, amilyeneket eddig csak trükkmesterek kezei közül kikerülve láthattunk a filmekben.
Ma van a tízéves éves évfordulója a történelem legnagyobb tengeri olajkatasztrófájának. 2010. április 20-án felrobbant a Deepwater Horizon olajfúrótorony. A robbanásban 11 munkás életét vesztette, valamint 17 másik megsebesült. A robbanás következtében az olajfúrótorony kigyulladt, majd később elsüllyedt.
Ugyanennek a kitörésnek egy másik következménye volt az, hogy egy mélytengeri olajömlés következett be a Mexikói-öbölben, amely a világ eddigi legnagyobb tengeri olajkitörése volt, melyet emberi beavatkozás okozott, illetve ez volt az Amerikai Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb környezeti katasztrófája is egyben.
Az azóta eltelt egy évtizedben tudósok ezrei vizsgálták, hogy a tengerbe ömlött több száz millió liter nyersolaj milyen hatással volt a Mexikói-öbölre. A Dél-Floridai Egyetem C-IMAGE (nevű központjának tengerkutatói 2011 óta elemzik a világ eddigi legnagyobb óceáni olajömlésének utóhatásait. A szakemberek 2018-ig bezárólag csaknem 250 napot töltöttek a tengeren és ez idő alatt több mint 15 ezer halat vizsgáltak meg, továbbá 2500 üledékmagmintát gyűjtöttek be az olajkiömlés helyszínéről.
A halak szervezete és a tengerfenék is „őrzi” a 2010-es olajkatasztrófa emlékét a Mexikói-öbölben. Az öböl területén eddig megvizsgált halak mindegyikének szervezetében kimutattak szénhidrogéneket, ami a régió krónikus és folyamatos olajszennyezettségének a jele. A kutatók szerint az olajkatasztrófa a kereskedelmi szempontból fontos halfajok jelentős részére negatív hatással volt.
https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/
Az olajszennyezést a mélyebb vizekben – nagyjából 200-1000 méteres mélységben – élő halak is megérezték. Ezek a fajok különösen fontosak, ugyanis a nagyobb, kereskedelmi szempontból jelentős halak, tengeri emlősök és madarak táplálékforrásául szolgálnak. Az olajkiömlést követően a kutatók a nyersolajban természetes módon előforduló policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) megemelkedett koncentrációját mutatták ki a halak szöveteiben. Öt-hat évvel később a PAH-szint még mindig magasabb volt a halak szervezetében, mint az olajkiömlést megelőzően.
A katasztrófa nyomán kiáramlott olaj döntő része a tengerfelszínen terült szét. A nyersolaj egy jelentős hányada azonban a tengerfenéken ülepedett le. A kiérkező egységek meggyújtották a felszíni olajréteg egyes részeit, hogy megakadályozzák a part menti és mocsaras területek beszennyeződését. A nyersolaj azonban több ezer olyan különböző szénvegyületet tartalmaz, amely mérgezőbbé válik elégetés után. Ezek a vegyületek pedig a „tengeri hóhoz” – szerves és ásványi részecskék alkotta „pelyhekhez” – tapadva beterítik a tengerfeneket, komoly fenyegetést jelentve az ott élő organizmusokra nézve.
A szakemberek előrejelzései szerint 50-100 évbe is telhet a helyi ökoszisztéma regenerálódása.
Újfajta környezetszennyezést figyeltek portugál kutatók. A part menti sziklákon műanyagrészecskékből álló kéreg alakul ki. Ennek oka egyértelműen az óceánok szennyezettsége.
A műanyag állaga furcsa, leginkább használt rágógumira vagy kinyomott fogkrémre emlékeztet. Kisebb-nagyobb foltokban borítja azokat a sziklákat, amelyeket a hullámverés csapkod. Ez nem csak a környezetre, de a sziklákon élő és táplálkozó organizmusokra nézve is veszélyes.
A portugál Tenger- és Környezettudományi Központ kutatói három éve vizsgálják Madeira szigetének part menti szikláit. A vulkáni eredetű sziget partjain azóta követik figyelemmel a megtapadó műanyagrészecskéket és azok hatását a helyi ökoszisztémára.
Ahogy a nagyméretű műanyagdarabok a sziklás partokhoz csapódnak, a kőzeteken kialakulnak ezek a műanyagkérgek, hasonlóan az algák vagy zuzmók megtelepedéséhez. A begyűjtött minták kémiai elemzése révén a kutatók megállapították, hogy a műanyagfoltok legfőbb alkotóeleme a polietilén, amely a legszélesebb körben használt műanyag és, amelynek legnagyobb felhasználója a csomagolóipar.
A helyzet már most súlyos, a vizsgált sziklák felszínének már csaknem 10 százalékát ez a polietilén kéreg borítja. Megállapították továbbá, hogy az algaevő közönséges particsiga épp olyan otthonosan érzi magát a műanyagkérgen, mint magukon a sziklákon, ami azt sugallja, hogy valószínűleg nem csupán az algát, hanem a műanyagot is elfogyasztja.
Egy új kutatás szerint az évszázad végére az eddigi becsléseket messze meghaladva akár két métert is emelkedhet a világ tengereinek szintje. Az eddigi becslések ennek a felét sem jósolták, az elterjedt nézet szerint a legnagyobb vízszintemelkedés sem fogja elérni az egy métert 2100-ig.
A korábban elfogadott tanulmány 2013-ban készült az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének megbízásából. Eszerint ha a bolygó felmelegedése folytatódik és az üvegházhatású gázok kibocsátása nem csökken, akkor 2100-ra 52-98 centiméteres vízszintnövekedés lehetséges.
Ez volt a kiadott nyilatkozat legvitatottabb pontja, sok szakértő szerint túl visszafogott volt a becslés.
Az egyik kritika szerint a jégkutatóknak az nem tetszett, hogy a jégtáblák hatását előrejelző modellek nem térnek ki az olvadással kapcsolatos összes bizonytalanságra.
Ezért a jégkutatással foglalkozó vezető szakértők olyan előrejelzést készítettek, amely a Grönlandon, Nyugat- és Kelet-Antarktiszon jelenleg végbemenő olvadásról tapasztaltakon alapulnak. Becslésük szerint, ha a kibocsátás a mostani folyamatot követve nő, a világ tengerei nagy valószínűséggel 62-238 centiméterrel lesznek magasabbak 2100-ra. Ez lenne az egyik legpesszimistább forgatókönyv, amely szerint a globális felmelegedés mértéke elérné az 5 Celsius-fokot.
Jonathan Bamber, a Bristoli Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint 2100-ra a jégtáblák olvadása valószínűleg 7-178 centiméterrel járul hozzá a vízszintemelkedéshez, ám ha hozzáadjuk a gleccsereket és a jégsapkákat, valamint a víz térfogatának növekedését a melegedés hatására, akkor jóval két méter fölött járunk.
A környezetszennyezés egyik módja sem tekinthető okos dolognak, de amire most rájöttek Kaliforniában, az messze túl van a józanész határán. A kaliforniai Monterey-öbölben lévő tengeri természetvédelmi területen és partvidékén, ahonnan mintegy két és fél tonnányi golflabdát távolítottak el két év alatt.
Ilyen mennyiségű labdánál óhatatlanul fel kell tételeznünk, hogy ezek nem csak véletlen rossz ütések miatt kerültek a vízbe, hanem szándékosan szórakoztak azzal, hogy az óceánba ütötték. Azt hiszem, a Csillagkapu: Atlantisz sorozatban John és Ronon rossz példát mutatott.
Matthew Savoca, a Stanford Egyetem tengerbiológusának figyelmét kaliforniai középiskolások hívták fel arra, hogy az öbölben végzett merüléseik során nagy mennyiségű golflabdára bukkantak a óceán mélyén, és elkezdték kihalászni a tengeri élővilágra káros labdákat három part menti golfpálya közeléből. 2016 májusától 2018 közepéig csaknem 40 ezer golflabdát szedtek össze az öböl mélyén. A part menti strandok megtisztításakor a fenntartók csak Pebble Beachen további mintegy tízezer golflabdára bukkantak. A szakemberek úgy becsülték, ez a mennyiség két és fél tonna súlyt tesz ki.
A tudósok a Pebble Beach-i golfpályán játék közben elveszített labdák számát tekintve kiszámolták, hogy csak ebben a térségben évente mintegy százezer elveszett golflabda szennyezi a környező tengeri és szárazföldi térséget.
Megvizsgálták az összegyűjtött golflabdák állapotát is. A modern golflabdák burka önthető poliuretán elasztomerből készül, belsejében szintetikus gumi van. A gyártók cink-oxidot, zink-akirlátot és benzol-peroxidot is hozzáadnak, hogy növeljék rugalmasságát és tartósságát. Ezek az anyagok mérgezők a tengeri élővilágra.
A kihalászott golflabdák többsége alig használt volt. Találtak azonban közöttük erősen mállottakat, széttöredezetteket. A tudósok kiszámították, hogy belőlük mintegy 28 kilogrammnyi mikroműanyag erodálódott, szennyezte a környezetet.
Az új távirányítású robot-tengeralattjáróknak hála a tudósok már nagy mélységben is végezhetnek tudományos kutatásokat. Szinte minden egyes merülésre jut valamilyen tudományos felfedezés. Az alábbi videó a Monterey-öböl Tengeri Rezervátumban készült 3180 méteres mélységben.
A tudósok itt egy eddig soha nem látott jelenséget figyelhettek meg: polipok körbefonják tojásaikat. A tudósok egyelőre nem tudják az okát, de valószínűsíthető, hogy testükkel védelmezik. A tudósok lelkesedése érthető, de nekem az Alien filmeket juttatja az eszembe.
A Monterey-öböl Tengeri Rezervátum az Amerikai Egyesült Államokban van, Kalifornia állam területén. Az 1992-ben alapított park az Egyesült Államok 14 tengeri rezervátuma közül a legnagyobb. Közép-Kalifornia csendes-óceáni partja mentén, az északi San Franciscótól a déli Cambriáig húzódik, és nagyjából 50 km-re nyúlik be az óceánba. Területe 13 730 km², partvonala 445 km. A névadó Monterey-öböl kb. középen található Monterey városánál. Hozzá tartozik a Davidson-fenékhegy is.
