Az Iraki Sanidar-barlangban hosszú ideig neandervölgyiek éltek. Erre utalnak a barlangban talált leletek is. De egy temetkezési hely leletei arra utalnak, hogy a 70 ezer évvel ezelőtt ott élő ősemberek emberek egyfajta gyászszertartással búcsúztathatták halottaiktól.
A Bagdadtól 800 kilométerre északra található barlangban a kutatók a közelmúltban újabb neandervölgyi ember maradványait fedezték fel. Az új csontváz a Sanidar Z nevet kapta, A csontvázból jó állapotban maradt fenn a koponya, a mellkas felső része és mindkét keze. Bár a nemét még nem tudták megállapítani, az elemzésből már kiderült, hogy több mint 70 ezer éves a lelet, és egy középkorú vagy idősebb neandervölgyi maradványa. Sanidar Z testét annak idején a barlang padlóján egy mélyedésbe fektették félig fekvő helyzetben, és a feje mögé egy követ tettek.
A Sanidar-barlang „virágos temetőként” vált híressé, tíz neandervölgyi otthona volt, az ő maradványaikat 60 évvel ezelőtt tárták fel a régészek. Az egyik csontváz körül ősi pollennyomokat is találtak. A pollen jelenlétéből néhány régész arra következtetett, hogy ezek az ősemberek nemcsak eltemették a halottjaikat, hanem virágokat is tettek köréjük. Ez pedig ellentmond annak a korábban széles körben elterjedt feltételezésnek, hogy a neandervölgyiek buták és állatiasak lettek volna.
A tíz neandervölgyi maradványa közül négyet „különleges együttesként” találtak meg, ami felveti, hogy az egykor ott élő neandervölgyiek visszatértek erre a helyre, hogy ott helyezzék nyugalomra halottjaikat. a négy test egy akkora területen helyezkedett el, mint egy „kisméretű ebédlőasztal székekkel”
https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/
Ha modern emberekről lenne szó, használhatnánk a „temető” kifejezést, de a régészek szerint ez egyelőre még túl messze van attól, amit a neandervölgyiek viselkedéséről tudunk.
