My Blog

Címke: tejút

  • És mégis mozog a föld

    Csodálatos videók készültek az elmúlt években az éjszakai égboltról, hála az egy kifinomultabb digitális technikának, és néhány ügyes trükknek. Az egyre fényérzékenyebb szenzorok csodás képet alkotnak az égboltról, a hosszú expozíciós időnek hála hihetetlen szépségben rajzolódik ki a Tejút. A Time Lapse révén egyetlen percbe sűríthetjük egy éjszaka eseményeit.

    Ez a videó abban különleges, hogy galaxisunk áll a kép középpontjában. Nem az ég fordul el a táj felett, hanem a föld a Tejút alatt. Aryeh Nirenberg az úgynevezett equatorial tracking technológiát használta, hogy megmutassa, hogy fordul el a bolygó. A 4K videó különleges szépségű élmény.

  • Utazás a tejútrendszer szívébe

    Ha nem is láthatjuk a fekete lyukat, de a csillagok mozgása révén tudhatjuk, hol is rejtőzik.

    Lélegzetelállító utazásra hív minket az Európai Déli Megfigyelőközpont. Megmutatják nekünk, hogy mi rejtőzik galaxisunk szívében. Hosszú ideig csak sejtéseink lehettek arról, mit rejt ez a terület, mert hatalmas kozmikus porfelhők takarják el a kilátást. De a nem látható spektrumban dolgozó távcsövek révén megismertük ezt a területet.

    Az ESO által készített videó egy repülés a Tejút közepéig. A Folyamatos nagyítás révén egyre közelebb kerülünk a poros régión keresztül a galaxis közepén található négymillió naptömegű fekete lyukhoz.

    A fekete lyukat csillagok veszik körül, az ESO távcsövek 26 éven keresztül gyűjtött adatainak köszönhetően először látjuk a csillagokat mozgásban. Ezután még egy közelebbi képet kapunk az S2-nek nevezett csillagról, amelyek 2018 májusában nagyon közel, mindössze 20 milliárd kilométerre volt  a fekete lyukhoz. A végső rész a csillagok mozgásának szimulációját mutatja be. Ha nem is láthatjuk a fekete lyukat, de a csillagok mozgása révén tudhatjuk, hol is rejtőzik.

    (via)

  • Galaktikus ütközés

    A Tejútrendszert nem mindig nézett ki úgy, mint most: 8-10 milliárd évvel ezelőtt egy másik galaxissal ütközött, ez változtatta meg a külső és belső szerkezetét.

    A galaktikus ütközés egy eddig ismeretlen törpegalaxissal történt, amely nem élte túl a karambolt. A „Kolbász” nevet kapó galaxis szétesett, maradványai mai is itt vannak körülöttünk.

    A Gaia műhold mérései alapján készül el galaxisunk eddigi legrészletesebb térképe. A műhold galaxisunk csillagait térképezi fel, rögzíti, ahogy a Tejútrendszerben mozognak. A csillagászok eddig elképzelhetetlen pontossággal ismerték meg égi szomszédaink pozícióját és pályáját. GyuChul Myeong, a Cambridge-i Egyetem végzős hallgatója munkatársaival ezeket az adatokat elemezte.

    A galaktikus ütközésből megmaradt csillagok pályája miatt nevezték el a Tejútnak rohanó rendszert Gaia Sausage-nak. Amint a kisebbik galaxis darabokra hullott, csillagai sugárirányú, hosszú pályára lökődtek, nagyjából a galaxis központjától azonos távolságra „fordulnak vissza”, ezzel hosszú, vékony, kolbászalakú pályát írnak le. Csak ezek a Sausage-csillagok maradtak meg a Tejútrendszer utolsó nagy ütközéséből.

    A Tejút élete során sok törpegalaxissal ütközött, ám a Sausage az ismert legnagyobb. Tömege több mint tízmilliárdszoros Naptömeg lehetett.

    Amikor a Sausage a még fiatal Tejútba rohant, a Tejút korongja valószínűleg felfúvódott vagy szét is töredezett. A Sausage törmeléke szétszóródott a Tejútrendszer belső vidékein, növekedést, domborulatot hozva létre a közepén, mely sűrűbbé is vált, külső részein pedig csillagokból álló „holdudvart”, vagyis halót alkotva.

    A kutatók ezen kívül legalább nyolc gömbhalmazt is azonosítottak, melyeket a Sausage hozott a Tejútrendszerbe. A kis galaxisoknak általában nincsenek saját gömbhalmazaik, a Sausage méretére ebből is következtettek.

    (via)

  • Az eddig feltételezettnél sokkal nagyobb a Tejútrendszer

    Otthonunk, a Tejútrendszer elképzelhetetlenül hatalmas. Átmérője 100 000 fényév. Legalábbis eddig így hittük.

    Az eddigi megfigyelések szerint a spirális galaxisokban a csillagok legnagyobb hányada egy vékony korongban található. Ez jól meghatározható méretű, de ezen a határon túl is találunk csillagokat, habár nagyon keveset.

    Mivel a Tejútrendszer belsejében élünk nagyon korlátozott a rálátásunk a galaxisunkra. A Nap nagyjából a galaxis középpontja és széle között kering. Eddig nem voltak információink olyan csillagokról, amelyek az ismert korongon túl keringenek.

    A Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (IAC) és a kínai Állami Csillagvizsgáló Intézetek (NAOC) kutatói megállapították, hogy vannak még csillagok a galaxis eddig ismert sugaránál kétszer nagyobb távolságra is. A Tejút közepe körülbelül 8 kiloparszekre van a Földtől, a Tejút sugara körülbelül 15 kiloparszek. Az újonnan felfedezett csillagok a Tejút közepétől 25 kiloparszkre keringenek.

    Így galaxisunk ismert mérete az eddigi duplájára, 200 000 fényévre nőtt. Ha képesek lennénk a fény sebességével utazni, 200 ezer évbe telne átszelni a galaxis korongját.

    (via)

  • A köztes fekete lyuk

    Japán csillagászok egy gázfelhő (CO-0.40-0.22) tanulmányozása során szokatlan jelenségre figyeltek fel: valami gravitációs hatást gyakorol a felhő gázaira. Miután kizárták a szupernóvát és egyéb lehetőségeket, egy számítógépes modellezés rávilágított a megoldásra: egy közeli fekete lyuk áll a gravitációs hatások mögött.

    A gázfelhő nagyjából 200 fényévnyire van a Tejút centrumában található szupermasszív Sagittarius-A-tól. Míg utóbbi 4 millió naptömegű, az újonnan felfedezett fekete lyuk is igazi „nagypályásnak” mutatkozik a maga százezer naptömegével. A hatalmas égitest lehet a fekete lyukak kutatásának újabb mérföldköve. Ez a felfedezés lehet a hiányzó láncszem, egy úgynevezett köztes fekete lyuk.

    Eddig csupán a két véglettel sikerült találkozniuk a kutatóknak: a gigászi szupermasszív fekete lyukakkal, – melyek több milliós nagyságrendű naptömeggel rendelkeznek, – illetve az egészen „apró” 5-10 naptömegű fekete lyukakkal.

    Korábban is feltételezték már egy köztes fekete lyuk létezését, ám egészen idáig nem sikerült találni. Ezek valószínűleg más kisebb fekete lyukak bekebelezésével és egyéb csillagközi anyagok magukba szippantásával jöhetnek létre.