A Boston Dynamics robotfejlesztő egészen különleges meglepetés videóval jelentkezett az év utolsó napjaiban. Legfejlettebb robotjaikat – talán a szilveszteri bulik szellemében – megtanították táncolni.
A „Do you love me” című klasszikusra ropják a cég egyik csarnokában. A produkció meglepően életszerű, mintha valóban a ritmusra és a zenére mozognának.
Bár jópofa játéknak tűnik a dolog, valójában azt próbálják egy vidám videóban bemutatni, mennyi t finomodott és tökéletesedett robotjaik mozgása. A produkció egyszerre vidám, és mégis van benne valami ijesztő.
A Boston Dynamicsit 1992-ben alapították a Boston i Egyetemen, majd a 20 év fejlesztés után a Google felvásárolta. 2017-ben túladtak a társaságon, mert bár roppant ígéretes volt a fejlesztés, sokaknál kiverte a biztosítékot a lehetséges katonai alkalmazás. Egy befektetési társaság vette meg a céget, De nemrégiben felvásárolta a világ egyik legnagyobb ipari robot gyártója, a Hyundai Motor Group.
Amikor egy igazi szupercsapat áll össze, nem csoda, hogy forradalmi lesz a végeredmény.
A többszöri Grammy-díjas angol elektronikus zenei duó, a The Chemical Brothers 2015 nyarán jelentette meg legújabb, Born In The Echoes elnevezésű albumát. Ezen szerepel a Wide Open című dal, melynek videoklipje 2016 január végén debütált a neten. A videóban egyetlen táncosnő szerepel, akinek táncát végig követi a körülötte forgó-mozgó a kamera. Ebben eddig nincs semmi különös – csakhogy mindeközben a nő teste fokozatosan 3D nyomtatású formákká változik át. Az anyag szerkezete hálós, ezért folyamatosan átláthatunk rajta, még akkor is, amikor a nő egy tükör elé penderül.
A táncos a tokiói születésű, de Angliában nevelkedett Sonoya Mizuno, aki balettosként és modellként is kipróbálta már magát, élete első filmszerepét pedig az Ex Machina című sci-fiben kapta. A trükköket a díjnyertes The Mill ügynökség készítette, a rendezői szék(ek)ben pedig a szintén több díjat bezsebelt Dom&Nic rendezőpáros ült, akik több mint 10 éve készítenek reklámokat és zenei videókat világsztároknak és óriáscégeknek.
A végeredmény főként azért döbbenetes, mert teljesen valósnak hat: az önmagában is élvezetes zene és tánc mellett az átalakulás mintegy mellesleg és teljesen természetesen történik meg, mint a produkció és a művészi önkifejezés része.
A Medic’all Art Dance társulat improvizációs előadását novemberben láthattuk a Bakelit Multi Art Centerben. Az őselemek, a tűz, víz, levegő és a föld kapcsolatát dolgozták fel pillanatnyi benyomásaik alapján a színpadon. Érzelmekkel teli produkciójukat zsonglőr mutatványokkal és akrobatikával színesítették. Újdonságként hatott a visual poi, egy programozható látványtechnikai eszköz, amellyel elképesztő fényarzenál varázsolható a színpadra. Hasonlóan tüzes élményt nyújtott a világító hullahoppkarika-játék is. Az akrobatikus mutatványok egyik főszereplője az előadásban a tissue volt, ezen függve jelenítették meg a levegő elementális energiáit.
Te is átélnéd a varázslatot és sajnálod, hogy lemaradtál a novemberi és a decemberi előadásról? Jó hírünk van, ugyanis az őselemek összecsapásának megint részesei lehetünk január 21-én, este 8 órakor, ismét a Bakelit Multi Art Centerben. Ha lemaradnál, a februári Galaktikában egy hosszabb cikkben foglalkozunk az előadással.
Ízelítőnek íme néhány kép és egy videó a meseszép produkcióról. Csütörtökön találkozunk!
Október elején egy nagyon izgalmas táncos-sci-fis program lesz a Trafóban, amit ráadásul a Stalker, a Solaris és a Marsbéli krónikák inspirált.
A klónok titkos életét táncolja el a Lábán-díjas Arany Virág és Hadi Júlia párosa új előadásukban, a Dar Winnersben. A duó kiegészült egy belga videóművésszel és egy francia-lengyel hangszobrásszal. Ők irányítják a táncosokat úgy, mint egy videojáték figuráit. A hang és a kép nem csupán dekorációs elemei az előadásnak, hanem szerves részét is képezik: a mozdulatokra real time reagál a zene, a vetítés pedig a hangokat vizualizálja. A Dar Winners felsőkategóriás sci-fi, ami a technikai különlegességeken túl filozófiai témákat is magában hordoz.
A Bodyscape a bodylotion co-dance és a Livescape formációk egyesülése. A két táncos három éve találkozott a pannonhalmi uniós Park in progress projekt kapcsán Stephane Kozik hangszobrásszal és Damien Pairon videóművésszel. Mind a négyen futurisztikus jellegű terveken dolgoztak akkoriban: a nem hallhatót akarták hallhatóvá tenni. A Dar Winners-hez belgiumi hangárokban kísérletezték ki a virtuális valóságot idéző előadás technikáját. A két lány a súlyos lynch-i világot és a filozofikus táncot, a belga művészek pedig a technikai szakértelmet és a funkys lazaságot teszik hozzá a produkcióhoz.
A Marsbéli krónikák, a Stalkerés a Solaris egyaránt inspirálta a kvartettet az új előadásban. Damien Pairon és Stephane Kozik az installáció és az intermédia világa felől érkezik. Most azonban nem hangszobrokat vagy vetített képeket állítanak ki, hanem két nőt. Pontosabban két klónt, akiket úgy irányítanak, mint egy videójáték karaktereit. Négy pályán játszanak velük: egy bizarr frankeinsteines színen, Lara Croft pszichedelikus technopartiján, egy japán teadélutánon, majd a titokzatos jelenetben, amikor a két klón először találkozik egymással…
Az előadás azonban nem olyan könnyed, mint egy menet a Play Stationön: olyan témákhoz ad ugródeszkát, mint a fejlődéselmélet és az agresszió, az emberbe kódolt uralkodási vágy, vagy akár a női kiszolgáltatottság. Arról is elgondolkodhatunk a produkció kapcsán, hogy mennyire van kitéve testünk a digitális világ erejének.
Persze a belgák lazasága egyensúlyban tartja a filozófiát és a könnyedséget, hiszen mit is várhatnánk egy párostól, amelyiknek egyik fele digitális reggelit fogyaszt, a másik pedig képregényeken és videójátékokon dolgozik?
