Címke: szuperhős

Egy sorozat ajánlása, kritikája mindig szubjektív marad, bárhogy is állunk hozzá. Lehet, hogy rengeteg szériát végignézett már az ember, és megpróbál objektíven állni egy adott műsorhoz, de mindig az egyén véleménye a döntő.

Ezért nehéz egy olyan sorozatról beszélni elfogulatlanul, amelynek alapja meghatározó volt a gyerekkoromtól kezdve. A DC képregényekre építő rajzfilmek sokasága szerves része volt mindennapjaimnak, de mégsem váltam igazi keménymagos rajongóvá. Így a Flash sorozatot is úgy tudtam elkezdeni, hogy nem voltak hatalmas elvárásaim, de legalább tudtam ki-kicsoda. Az első évad esetlen indítása ellenére igazán belejöttek a cselekménybe, és a szezon végére agy-eldobós csavarokat is kaptunk és nem kevés utalást a következő évadra.

Ám az évek során megtanultam, egy sorozat első részéhez, vagy egy évad első részéhez soha nem szabad nagy elvárással leülni. A cselekményt fel kell vezetni, az előző szezon tanulságait és kérdéseit meg kell magyarázni (legalábbis nagy részét biztosan), és el kell indítani az új sztori szálait. Így rávettem magamat, hogy „tudatlanként” nézzem meg a The Flash második évadának premier epizódját.

A történet nem sokkal az első etap vége után folytatódik. Barry magát hibáztatja Eddie és Ronnie halála miatt, és alig beszél barátaival. Cisco a rendőrségen segít Joe-nak és az újonnan alapított Anti-Metahumán Csoportnak. Caitlin a Mercury Labsnek dolgozik; szóval az egész Flash-csapat önállóan próbál boldogulni.

Central City élteti Flash-t, amiért megmentette a várost a szingularitástól. Egy gyűlést is rendeznek a tiszteletére, ahol a polgármester ünnepélyesen átadná neki a város kulcsát. Barry évődik, nem akar részt venni, hiszen nem ő egyedül volt a hős. Végül mégis elmegy, ahogyan azt bárki sejtheti, és valójában ekkor indul el az új történet felvezetése. Megjelenik Atom Smasher: egy metahumán, aki radioaktivitással táplálkozik, aki ettől hatalmasabb lesz, és óriási erőre tesz szert (kicsit ismerősen cseng a képregénybeli Bane karakterével). Flash nem tudja őt megállítani, végül az epizód végére újra összeáll a S.T.A.R Labs-es dreamteam, hogy együttes erővel legyőzzék a zúzót.

Még utoljára szerepet kap Wells, és bemutatkozik Jay Garrick, akire épülni fog az egész évad. A rész végén kimondják aktuális főgonoszunk nevét is, aki egyelőre csak a háttérből mozgatja a szálakat.

Egy rész után nehéz megmondani merre tart a sorozat, de azt kell mondjam, lendületesen indult. A cselekmény java tipikus, sablonos, ám a részletekre érdemes odafigyelni. A Barry-t játszó Grant Gustin játékán egyre inkább látszik a fejlődés. A többiek is rendben vannak, úgy tűnik beleszoktak a szerepeikbe, és nem idegenkednek a nagyrészt zöld háttér előtt felvett jelenetektől. Leginkább a Joe-t alakító Jesse L. Martinra lehet a legtöbb jót mondani. Eszméletlen természetességgel játszik, és az érzelmek átadása is nagyon jól működik nála.

A látványra sem lehet panasz. Látszik, hogy rengeteget költöttek a CGI-ra, de a rajta dolgozó csapat is jó munkát végez, mert nagyon jól néznek ki az effektek. A szingularitástól kezdve Firestorm lángbaborulásáig minden élethű – már amennyire a fent említett dolgok élethűek lehetnek. Atom Smasher néz ki kicsit esetlenül, de ez megbocsátható, nem vesz el a hangulatból.

A Flash második évadának kezdete jól sikerült. Elsimítja a szálakat, megágyaz a következő cselekményeknek és hagyja a saját medrében folyni az eseményeket. A sikeres folytatáshoz már csak annyi kell, hogy ne veszítsen ebből a lendületből, adjon hozzá még egy keveset és adjon még nagyobb csavarokat. Az alap kiváló – nagyon jó évadot ki lehet ebből hozni.

Idén is számíthatunk a Zöld Íjásszal való crossover epizódokra – nagyjából december környékén. Muszáj összesodorni a szálakat, hogy a Legends Of Tomorrow zökkenőmentesen indulhasson, így egyre több közös rész várható Star City hősével.

Végül egy érdekességgel zárnám a cikket, amelyre én is nemrégiben jöttem rá. Miután Barry és apja között már kényelmetlenül furcsává váltak a szubkontextusos beszélgetések, kicsit utánanéztem a dolgoknak. Kiderült, hogy a Henry-t alakító színész, John Wesley Shipp játszotta a Flash-t az 1990-es TV-sorozatban. Így már sokkal jobban érthetőek az utalások.