Címke: színész

  • Halott színészek újra a vásznon

    A technológia eljutott arra a szintre, hogy akár halott színészek is feltűnhetnek újra a vásznon. Carrie Fishert régebben felvett jelenetekből vágták össze. Tarkin tábornok már teljes egészében CGI karakter. Most jön az első film, amelynek egyik főszereplője évtizedek óta halott.

    Megkezdődött a Finding Jack című film forgatása. Gareth Crocker regényéből készülő mozi a vietnámi háborúban szolgáló, mintegy 10 000 kutyának állít emléket, akiknek legtöbbje sosem tért vissza hazájába. A film egyik fontos szerepében a több mint hatvan éve halott James Dean látható. A színészről a régi fényképek és filmfelvételek alapján CGI- klón készül. Hangját egy másik színész fogja adni.

     

    James Dean rövid filmes karrierje rövid ideig tartott, néhány rövid tévés szereplés után 1955-56-ban három olyan filmet készített, amely meghatározó darabja a filmművészetnek, és egy óriási, ösztönös tehetség születését láthattuk. A harmadik, az óriás című film forgatása közben autóversenyre utazott, az országúton azonban karambolozott kocsijával és 1956-ban, mindössze 24 évesen életét vesztette. Két Oscar-díj-jelölést kapott (azt is halála után), halálakor mégis legenda lett: a fiatalok problémáit azóta sem tudta senki úgy megformálni, mint ő.

    Halott színészek ilyen szerepeltetése több mint aggályos. Jogilag a kérdés rendben van, hiszen a család, az örökösök áldásukat adták az ötletre. Gondolom nem kevés pénzért. Az ötlet sokaknak tetszik, de sokak szerint morbid. Mennyire etikus ez? Neves sztárok is véleményt nyilvánítottak a kérdésben. Elijah Wood, a Gyűrűk Ura Frodója szerint ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie. Chris Evans, a Bosszúállók Amerika kapitánya ennél sokkal sarkosabban fogalmaz. „ Ez szörnyű. Ezután majd számítógépek fognak új Picasso képeket festeni?  Vagy írnak néhány új John Lennon slágert. Ez az együttérzés teljes hiánya. Szégyen.”

    A produkciós cég közösségi oldalait elárasztották a tiltakozó üzenetek.  A rajongók szerint a legendákat meg kell őrizni annak, amik voltak.

    A nagy kérdés, hogy erre mi szükség van. A film rendezője szerint „Égen-földön kerestük a tökéletes színészt Roger rendkívül összetett karakterének megformálására, és hónapokig tartó kutatás után Dean mellett döntöttünk”.  Valljuk be, ez azért elég erőltetett magyarázat, hogy a több tízezer hollywoodi színész között nem találtak megfelelő kvalitású jelöltet.

    Carlos Chernov – Végtelen vetítés

    Fájóan nevetséges a család érvelése, hogy úgy tekintenek a produkcióra, mint a színész negyedik filmjére. Azután jön majd az ötödik, hatodik, sokadik film? Vajon a színész elvállalta volna a szerepet? Vagy a következőt? A sokadikat? Bármilyen szerepet aláírnak az örökösök a pénzért.

    Valószínűbb magyarázat a meg tudjuk csinálni, ezért megcsináljuk. Az ötlet garantál sok olyan nézőt, akik vagy a színész rajongói voltak, vagy a technológiára kíváncsiak.

    A Roger Nyúl a pácban című filmben remek poén volt, hogy a rendőrőrsön, a rajzolt színes karakterek között egy mondat erejéig feltűnt minden idők egyik leghíresebb magánnyomozója, Humphrey Bogart fekete-fehér film karakterként.

    Carrie Fisher illetve Peter Cushing szereplése a Star Warsban még valahol érthető, hiszen a történet szempontjából fontos karaktereket vittek tovább. Őket mással egyszerű feladat lenne, de a rajongók szemében szentségtörés volna.

    Csak azért megtehetjük, mert meg tudjuk csinálni?  Mi akadálya, hogy a színészt olyan szerepekbe „kényszerítsenek”, amelyet az életben soha nem vállalt volna el. Vagy olyan partnerekkel kell együtt szerepelni, akikkel soha nem szerepelt volna együtt a vásznon. Vagy olyan jelenetek készülnek el vele, amit soha nem vállalt volna el. Képzeljük el a Harcosan háborúellenes aktivistát, Jane Fondát egy háborús filmben egy katonanő szerepében. Vagy a bájos és visszahúzódó Audrey Hepburn-t egy szexjelenetben. George Clooney és Russell Crowe nagyon nincsenek jóban. Haláluk után lesz közös filmjük?

    Talán jön még néhány Elvis film? Egy új Columbo-sorozat? Újabb Jack Lemmon – Walter Matthau filmek?

    Vagy eljöhet az a pillanat, hogy a halála után 70 évvel „lejárnak a saját jogai”? Utána bárki olyan filmet készíthet a régen elhunyt sztárral, amilyet csak el tud adni.

    A Magic City Films most megteszi az első lépést. A film készül, a bemutató idén november 11-én lesz, a veteránok napján.

  • Robotkaszkadőr

    Nemrégiben mutattuk be, hogy a Disney saját robotfejlesztési központot működtet. Akkor bemutattuk a pálcika-légtornászt, amely saját maga irányította az ugrását. A Disney új videójában bemutatja a továbbfejlesztett változatot, a robot légtornászt.

    A valódi légtornászokat megszégyenítő eleganciával repül, majd érkezik meg az elfogó-hálóba. A robot a repülés közben számolja ki a szükséges mozgást.

    A Disney tervei szerint a robotokat majd témaparkjaiban szeretné használni, illetve a filmforgatásokon a valódi kaszkadőröket szeretnék robotokkal helyettesíteni. A robotot a szereplővel megegyezően felöltöztetve a veszélyes helyzetekben helyettesítheti nemcsak a színészt, de a kaszkadőrt is.

    (via)

     

  • 77 évesen hunyt el Sir John Hurt

    Ismét egy tehetséges színésztől kell búcsút vennünk: január 27-én, 77 évesen hunyt el Sir John Hurt. Hasnyálmirigyrákban szenvedett. Pályafutása során több mint kétszáz filmben játszott, köztük sok nekünk is kedves alkotásban, mint A nyolcadik utas: a Halál, V mint Vérbosszú, a Doctor Who sorozat, az 1984, a Harry Potter-filmek – csakhogy néhányat említsük.

    John Hurt 1940-ben született Derbyshire-ben. Iskolásévei alatt döntötte el, hogy színész lesz, azonban majdnem feladta álmát a lincolni iskola igazgatója miatt, aki szerint Hurtnek nincs keresnivalója a színészi pályán. Lincoln után művészeti főiskolára ment, de lemorzsolódott, elszegényedett és egy alagsori lakásban élte mindennapjait. Később pályázott a Royal Academy ösztöndíjára, amit sikeresen el is nyert.

    A kezdeti nehézségek ellenére John Hurt sikeres színészi karriert futott be. Első jelentősebb filmszerepe az 1966-os Egy ember az örökkévalóságnak, a szakmai sikert azonban Éjféli expressz (1978) hozta meg számára. Max megformálásáért BAFTA-t és Oscar-jelölést kapott. Két évvel később ismét BAFTA-díjat egy és Oscar-jelölést tudhatott magának David Lynch Elefántember (1980) címszerepéért. 2012-ben ismét BAFTA-t kapott a filmművészethez való rendkívüli hozzájárulásáért, 2015-ben pedig a királynő lovágga ütötte.

    Ahogy az a bevezetőből már kiderült, John Hurt nem volt ismeretlen a science fiction és fantasy rajongók számára sem. Ő játszotta például Kane-t A nyolcadik utas: a Halál (1979)-ban, ezt a szerepet – úgymond – megismételte Mel Brooks paródiafilmjében, az Űrgolyhókban (1987). A 2000-es években Hurt új franchise és más filmekben tett szert új rajongókra a fiatalabb generációban is: Ollivanderként tűnt fel a Harry Potter és a Bölcsek kövében (2001), Trevor „Broom” Bruttenholmt játszotta a két Hellboy filmben, ő volt Adam Sutler a V mint Vérbosszúban (2005), a népszerű Doctor Who sorozatban pedig a Háborús Doktorként láthattuk. És még a végtelenségig sorolhatnánk az emlékezetesebbnél emlékezetesebb alakításokat.

    Fájó, hogy ismét egy tehetséges színésszel lett szegényebb a filmvilág. Egy kis jó hírrel azonban szolgálhatunk: a közel jövőben még láthatjuk moziban John Hurtot. Egyik filmje a That Good Night filmdráma, ahol Hurt egy hetvenes éveiben járó forgatókönyvírót alakít. A hírek szerint Hurt saját élményeit is belevitte a szerepbe (2015-ben diagnosztizálták nála rákot). A másik film, amin a színész dolgozott, a My Name is Lenny, amiben a leghírhedtebb brit boxolót, Lenny McLeant formálja meg. Továbbá még a Damascus Coverben láthatjuk együtt Jonathan Rhys Meyersszel és a Darkest Hourban, ami a II. világháború korai éveibe kalauzolja a nézőket. Az utóbbi jelenleg is forog, így nem tudni, hogy mi lesz Hurt szerepének sorsa (Neville Chamberlain miniszterelnököt játsza benne).

    Nyugodjon békén. 

    wardoctor

  • Az orosz film reneszánsza

    Október 20-án mutatják be itthon Pavel Parhomenko 2013-as filmjét, ami Gagarin – Elsőként az űrben (Pervyy v kosmose) címmel tekinthető meg. Ennek kapcsán érdemes elmerülni kicsit a témában, ebben segíti az érdeklődőket ez a filmkritikával is megtámogatott bejegyzés.

    gagarin-hun-poster-web-12Bár korábban is volt már kísérlet arra, hogy emléket állítsanak az első űrhajósnak, az űrrepülés 50. évfordulójára elkészített First Orbit inkább volt dokumentumfilm és tisztelgés, semmint szórakoztató játékfilm, ami egyben tanít is. Így tehát elég sokat kellett várni erre a filmre – és itt nemcsak az eredeti orosz premier óta eltelt három évre gondolok. Az utóbbi 10 évben ugyanis Oroszország mintha kezdené újra felfedezni, hogy van piacképes nemzeti-művészeti értéke, és ez nemcsak (világ)történelmükre vonatkozik, hanem mind irodalmi, mind filmművészeti értelemben is konkretizálható. Hogy néhány példát is említsek: a szovjet-orosz történelem bővelkedik olyan eseményekben, amelyeket az ebben a kultúrában amúgy is szokásos, sőt, elvárt nagy volumenű előadásokkal, filmekkel lehet a nézők elé tárni. c1fb7b4f48ac017f2bf165cb3d69c96dA 60-as és 70-es évek rengeteg témát adaptált filmre ezek közül, sci-fi vonatkozásban elég csak Tarkovszkijra gondolni, de az új hullámból említhetnénk akár az Éjszakai őrséget (Nochnoy dozor, 2004), a Nappali őrséget (Dnevnoy dozor, 2006) vagy a Sztrugackij-fivérek által írt Lakott sziget dupla részes filmváltozatát (Obitaemyy ostrov, 2008). És most, ebben az új, mozgóképi reneszánszban az oroszok újfent hozzá mernek nyúlni nemzeti történelmük még olyan megosztó eseményeihez is, mint a szevasztopoli csata (Bitva za Sevastopol, 2015), vagy jelen esetben az eddig még  meg nem filmesített Gagarin életrajz. Bár, hogy némileg korrigáljam magam, figyelembe illene venni a hiány okaként egy fontos szempontot is, ez pedig a múlt szelleme.

    Съемки фильма "Гагарин. Первый в космосе" проходят в Москве
    Jaroszlav Zsalnyin a fillmben

    A hidegháború kellős közepén teljesen természetes volt mind a keleti (szovjet), mind a nyugati („amerikabarát”) államok részéről, hogy eltitkolni igyekeztek tudományos eredményeiket, ill. kudarcaikat. Ez nekünk, kik már abban a korban élünk, ahol a nemzetek megosztják, sőt, kijavítják egymás tudományos munkáit (főképp a nemzetköziesedett világűrben) némileg érthetetlen, és okod adhatna a kételkedésre is akár. Az Egyesült Államok a 60-as évek elején a polgárjogi törvények meghozatala mellett feminista kérdésekkel is erőteljesen küzdött (talán épp ezért sokan nem tudják, hogy volt amerikai női űrhajós csoport is, aminek tagjaiból mégsem repült később soha senki), a Mercury-asztronauták nyílt szerepeltetése ezért politikai propaganda-fogásként is értelmezhető, hiszen elvonta a figyelmet más problémákról.

    A Szovjetunió ezzel szemben csendben, szigorú titoktartás mellett válogatta össze és készítette fel első űrhajós-csapatát, megelőzve eredményességben a rivális amerikaiakat. Számos blog, weboldal, rejtélygyűjtő magazin foglalkozik az itt gyökeredző összeesküvés-elméletekkel, és épp e titokzatosság vagy épp propagandaszagú szenzáció szülte meg a máig népszerű, buta kérdéseket az űrbéli elsőségtől kezdve a holdraszállás megkérdőjelezéséig. Én azt mondom, ne üljünk fel ezeknek a bugyuta konteóknak.  És ezt mondja a magára talált orosz filmszakma is akkor, amikor bőven a korszak után, hatvan évvel később megfilmesíti azt, amiről maga Gagarin is írt már életrajzi regényében, amit családtagjai azóta is minden interjú alatt elmesélnek, és amit a rendszerváltozáson átesett szovjet-orosz államban végzett  kutatások alkalmával amerikai történészek is megállapítottak, elismertek: hogy gondos mérlegelés, kiválasztás, kiképzés után Jurij Alekszejevics Gagarin volt az első humán, aki rövid utazást tett a világűrbe, és onnan vissza is tért a Földre.

    „Egész életem egyetlen, nagyszerű pillanatnak tűnik most.”

    gaga6
    Jurij Gagarin egyik elhíresült fotója

    Maga a film szintén követi a Gagarin-életrajzból ismert történetet: a II. világháború alatt nélkülöző család nyomorúságát, a háború utáni vidéki-paraszti élet mindennapjait a gyermek szemével, egy katonai karrier első lépéseit egészen a családalapításig és az űrhajós-kiképzésig, hogy aztán az egész életmű kiteljesedjen egyetlen, nagyszerű pillanatban.  Viszont a történetvezetés nem ennyire lineáris, a rendező rögtön a lényeggel indít, hiszen a nézők erre kíváncsiak, ezt akarják látni: hogyan történt? Milyen volt a rakéta, az űrhajó, milyen lehetett az űrben lebegni, elsőként tekinteni a Földre. Nyilván Gagarin őrnagy is milliószor megkapta ezeket a kérdéseket világjáró sajtókörútjain, és az érdeklődés máig nem csitult el, éljünk bár a Nemzetközi Űrállomás korában, a Mars felé kacsingatva. Éppen ezért, ötletes megoldásként a múlt eseményeit, mindazt, ami egy 26 éves fiatalember életének csúcspontjához vezetett, hosszabb-rövideb flashback-ekkel láttatják. Személy szerint én nem örülök, hogy az izgalmas űrutazási jelenetek meg vannak szakítva egy-egy visszaemlékezéssel, ám értem azt a rendezői szándékot, amellyel megpróbálja közelebb hozni hozzánk, nézőkhöz az űrhajós-pilótában végbemenő számvetést az élettel. Ez lehet akár egy jelképes életfilm is, amelyről a halálból visszatértek mesélnek, de lehet emocionális hullámvasút is – mindenki döntse el magában.

    1022862732
    Archív felvételen Gagarin főhadnagy az űrutazás előtt

    Látványvilág szempontjából nem lehet okunk panaszra, hiszen nemcsak a szép utómunkák és az effektek dominálnak, hanem az apró részletek is alapos kidolgozottságot mutatnak, kezdve a korhű ruházatokon át Gagarin egyik elhíresült fotójáig a virágvásárlás után, egészen a Vosztok belsejének pontos megjelenítéséig. Utóbbi természetesen nem véletlen, az eredeti kapszula ma is bárki számára megtekinthető a moszkvai Űrhajózási Múzeumban. A pontosságra való törekvés egészen a szereplőválogatásra is kiterjedt, több színész például egy-egy történelmi alakkal való hasonlatossága miatt juthatott hozzá a szerephez, a Gagarint alakító Jaroszlav Zsalnyin pedig pontosan annyi idős volt a forgatás alatt, mint híres megformált karaktere az űrutazás idején. Szorgos színészként olyannyira beleélte magát a szerepbe, hogy még az egyik családi jelenetben látható korabeli babapólyázási gyakorlatot is elsajátította. Nem lehetett kisebb feladat az archív felvételekről ismert eredeti figurák mozgásának leutánozása sem, a szájba adott cukorkás jelenettől kezdve az eredeti felvételekről ismert párbeszédek újraismétléséig.

    screenshot_00004
    Jelenet a filmből

    A film pont ott áll meg, ahol kell, nem törekszik rá, hogy az esemény utóhatásait is taglalja. Kifejezetten jónak tartom, hogy az utolsó perceket nem játszatták el a színészekkel, hanem viszont láthatjuk azt az ikont, aki maga is minden bizonnyal büszke lenne erre a filmre, ha még köztünk lenne. Jurij emlékezetes pillanata immár valamennyi földi ember közös kincse.

    elenagagarina
    Jelena Gagarina az édesapjáról készült film orosz bemutatóján