My Blog

Címke: szennyezés

  • A madarakat is megviseli a zaj- és fényszennyezés

    142 madárfaj 58 506 fészkét vizsgálták át a  Michigani Egyetem kutatói A hatalmas adatállomány segítségével vizsgálták, hogyan befolyásolja a mesterséges fény és az ember okozta zaj a madarak szaporodását Észak-Amerikában.

    Az eredmények szerint nyílt területeken, például füves legelőkön vagy mocsaras vidéken a fényszennyezés hatására a madarak akár a normálisnál egy hónappal korábban megkezdhetik a költést, erdős területeken pedig 18 nappal korábban. Ez időzítésbeli problémákat okozhat: az éhes fiókák még azelőtt kikelhetnek, hogy elérhető lenne a táplálékuk.

    A globális felmelegedés miatt ugyanakkor bizonyos táplálékok korábban elérhetők. Azoknak a madaraknak, melyek megtartották az idők során költési idejüket, mivel belső órájuk a nap hosszához igazodik, kevesebb utódja marad életben, ha a költés idejére már eltűnik az élelem.

    Sokszavú poszáta

    A megfigyelések szerint a mesterséges fényviszonyok között élő madarak jobban követik – legalábbis átmenetileg – a klímaváltozást, mint a sötét területen élők. Másrészt amikor a tudósok úgy vélték, hogy a madarak a klímaváltozáshoz igazítják szaporodási idejüket, valójában a fényviszonyok változásához igazodtak. Számos vizsgálatot ugyanis olyan területen végeztek, mely fényszennyezésnek volt kitéve.

    27 madárfaj esetében részletesebb vizsgálatokat végeztek. Arra jutottak, hogy a madarak gyenge fényben való látási képessége és füttyének hangereje összefüggésben van a fény- és hangszennyezésre adott reakciójával.

    Minél több fényt képes befogadni egy madár szeme, annál előbbre hozta költési idejét a fényszennyezésre adott reakcióként és annál többet profitált a fényszennyezésből a fészek nagyobb költési arányával.

    J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    A hangszennyezést vizsgálva arra jutottak, hogy a fás környezetben élő madarak jóval érzékenyebbek a zajokra, mint a nyitott területeken élők.

    A hangszennyezés késleltette azon madarak fészekrakási idejét, melyek alacsonyabb frekvencián énekelnek, tehát nehezebb meghallani őket az alacsony frekvenciájú, ember okozta zajban. A tojók párzási hajlandósága a hímek dalán alapul, sok esetben a tojóknak hallaniuk kell a hímek énekét, hogy fizikailag képes legyenek a párzásra.

  • Az atomrobbanások ismeretlen hatása

    Az Egyesült Államok és a szovjetunió az 1950-es és 60-as években nukleáris fegyvertesztek során tucat atom- és hidrogénbombát robbantott fel. Ezeknek a robbantásoknak a hatása az egész bolygón kimutatható, a radioaktív részecskék még az Antarktiszra is eljutottak. A minimális nukleáris szennyezésen túl azonban egyéb hatással is jártak.

    Több mint fél évszázaddal ezelőtt robbant ki a fegyverkezési verseny, amikor a világ nagy hatalmai a II. világháború fokozott feszültségeit követően a nukleáris fegyverek kifejlesztésében versenyeztek.  Az 1950-es és 1960-as évek hidegháborúja során az Egyesült Államok és a Szovjetunió a világ különféle távoli eldugott helyein nukleáris teszteket hajtott végre, a Csendes-óceán déli részétől az amerikai délnyugati sivatagig.  Ezek a teszthelyszínek tele vannak a robbanás okozta sebhelyekkel. Néhányuk pedig még radioaktív maradt, ám ez a szennyezés nem marad ott. 1962 és 1964 között az Egyesül Államok Marshall-szigeteken végzett robbantásainak radioaktív szennyezése elterjedt a légkörben, ionizálta a levegőt, és ez hatással volt az időjárásra.

    Az utolsó háború

    A Readingi Egyetem kutatói megvizsgálták az Egyesült Királyság meteorológiai adatai a fenti időszakban. Az adatokat összehasonlították, a robbantások idejével és a légköri ionizációs adatokkal.  A kutatók megállapították, hogy a felhők láthatóan vastagabbak voltak, és átlagosan 24 százalékkal több eső esett a nagyobb radioaktivitású napokon. Az elektromos megfigyelések azt mutatják, hogy a radioaktivitás által okozott légköri ionizáció befolyásolta a felhőben lévő parányi cseppek ütközését és összekapcsolódását. Ennnek hatására nagyobb eséllyel alakult ki csapadék ezeken a napokon.

  • Maszkok a tenger fenekén

    Úgy tűnik, az ember semmiből nem tanul. Az elmúlt években folyamatosan téma a tengerek műanyagszennyezés, és most az emberiség rátesz még egy lapáttal. A Földközi-tengerben, a franciaországi Antibes közelében búvárok gumikesztyűket és arcmaszkokat találtak a tengerfenéken és a vízben úszva.  Tiszta tenger művelet nevű francia környezetvédő szervezet tagjai megpróbálják megtisztítani a tengerpartot az eldobott védőeszközöktől.

    Ahogy enyhítenek a járvány feltartóztatására elrendelt korlátozásokon, az emberek elkezdték ismét felkeresni a strandokat, vizek menti pihenőhelyeket Ennek eredménye látható a tengerben. Az újfajta szennyezés súlyosbítja a tengerek műanyagszennyezésének krónikus problémáját.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/

    Nagyon sokan az eldobható védőeszközöktől egyszerűen a utcán szabadulnak meg. Ezt a magatartást nem szabad engedni, ha szükséges, büntetni kell.

    A franciaországi kijárási tilalom lazítása után már pár nappal arra panaszkodtak a párizsi közterületesek és takarítók, hogy rengeteg eldobott maszkot találtak a járdákon. A Maszk eldobásáért eddig is 68 eurós büntetés járt, de Eric Pauget parlamenti képviselő törvénytervezetet nyújtott be, hogy arcmaszkok eldobására kiszabható bírságot emeljék fel 300 euróra.

    Olaszországban is ugyanilyen problémákkal kell foglalkozni. Rómában, akik maszkokkal, kesztyűkkel, fertőtlenítőszerek palackjaival szennyezik a környezetet, 500 euró büntetést kaphatnak.

    Gary Stokes, co-founder of marine conservation group OceansAsia, shows face masks that washed up on the beach of Soko Islands, following an outbreak of the novel coronavirus, in Hong Kong, China March 7, 2020. Picture taken March 7, 2020. REUTERS/Yoyo Chow

    A környezetvédők figyelmeztetnek, a tengerben búvárkodva mindennapos műanyagszemét, az üres vizespalackok között már egyre gyakoribb az eldobható arcmaszk és gumikesztyű. Ha nem születnek megfelelő lépések, több milliárd lesz belőlük.

    Ajtó az óceánba

    A Természetvédelmi Világalap becslései szerint, ha az olaszok által az elmúlt hónapokban használt arcmaszkok csupán 11 százalékától nem szabályszerűen szabadulnak meg, akkor több mint tízmillió darab kerülhet a tengerekbe, folyókba illetve a tengerparti strandokra, veszélyeztetve ezáltal a Földközi-tenger élővilágát.

     

  • A Deepwater Horizon mocskos öröksége

    Ma van a tízéves éves évfordulója a történelem legnagyobb tengeri olajkatasztrófájának. 2010. április 20-án felrobbant a Deepwater Horizon olajfúrótorony. A robbanásban 11 munkás életét vesztette, valamint 17 másik megsebesült. A robbanás következtében az olajfúrótorony kigyulladt, majd később elsüllyedt.

    Ugyanennek a kitörésnek egy másik következménye volt az, hogy egy mélytengeri olajömlés következett be a Mexikói-öbölben, amely a világ eddigi legnagyobb tengeri olajkitörése volt, melyet emberi beavatkozás okozott, illetve ez volt az Amerikai Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb környezeti katasztrófája is egyben.

    Az azóta eltelt egy évtizedben tudósok ezrei vizsgálták, hogy a tengerbe ömlött több száz millió liter nyersolaj milyen hatással volt a Mexikói-öbölre. A Dél-Floridai Egyetem C-IMAGE (nevű központjának tengerkutatói 2011 óta elemzik a világ eddigi legnagyobb óceáni olajömlésének utóhatásait. A szakemberek 2018-ig bezárólag csaknem 250 napot töltöttek a tengeren és ez idő alatt több mint 15 ezer halat vizsgáltak meg, továbbá 2500 üledékmagmintát gyűjtöttek be az olajkiömlés helyszínéről.

    A halak szervezete és a tengerfenék is „őrzi” a 2010-es olajkatasztrófa emlékét a Mexikói-öbölben. Az öböl területén eddig megvizsgált halak mindegyikének szervezetében kimutattak szénhidrogéneket, ami a régió krónikus és folyamatos olajszennyezettségének a jele. A kutatók szerint az olajkatasztrófa a kereskedelmi szempontból fontos halfajok jelentős részére negatív hatással volt.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/

    Az olajszennyezést a mélyebb vizekben – nagyjából 200-1000 méteres mélységben – élő halak is megérezték. Ezek a fajok különösen fontosak, ugyanis a nagyobb, kereskedelmi szempontból jelentős halak, tengeri emlősök és madarak táplálékforrásául szolgálnak. Az olajkiömlést követően a kutatók a nyersolajban természetes módon előforduló policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) megemelkedett koncentrációját mutatták ki a halak szöveteiben. Öt-hat évvel később a PAH-szint még mindig magasabb volt a halak szervezetében, mint az olajkiömlést megelőzően.

    A katasztrófa nyomán kiáramlott olaj döntő része a tengerfelszínen terült szét. A nyersolaj egy jelentős hányada azonban a tengerfenéken ülepedett le.  A kiérkező egységek meggyújtották a felszíni olajréteg egyes részeit, hogy megakadályozzák a part menti és mocsaras területek beszennyeződését. A nyersolaj azonban több ezer olyan különböző szénvegyületet tartalmaz, amely mérgezőbbé válik elégetés után. Ezek a vegyületek pedig a „tengeri hóhoz” – szerves és ásványi részecskék alkotta „pelyhekhez” – tapadva beterítik a tengerfeneket, komoly fenyegetést jelentve az ott élő organizmusokra nézve.

    A szakemberek előrejelzései szerint 50-100 évbe is telhet a helyi ökoszisztéma regenerálódása.

     

  • Az iparosodás kezdetének nyoma a Himalája mélyén

    A világ egyik legmagasabban fekvő gleccserében is kimutatták az ipari tevékenység nyomait. A szennyezés jóval korábban történt, mint ahogy az ember először eljutott a gleccserhez.

    Az Ohiói Állami Egyetem Byrd Sark- és Klímakutató Központjának szakemberei az ipari forradalom több mint kétszáz évvel ezelőtti kezdetének bizonyítékaira bukkantak a gleccserből vett jégmintában.

    A himalájai Sisapangmán mintegy 7200 méter magasságban lévő Dasuopua a világ legmagasabb olyan pontja, ahol a kutatók jégmintákból a klíma változásara utaló adatokhoz jutottak. Tanulmányukhoz az 1979-ben vett jégminták egyikét elemezték.

    A szén európai égetéséből származó melléktermékek a 18. század végén eljutottak egészen a Himalája középső részén elterülő Dasuopu-gleccserig, amely mintegy tízezer kilométerre van Londontól, az ipari forradalom szülőhelyétől. Az ipari forradalom az energiahasználat forradalma volt. És a szén égetése emissziót idézett elő, amelyet a szelek egészen a Himalájáig repítettek.

    A kutatócsoport része volt annak a nemzetközi tudóscsoportnak, amely 1997-ben utazott a Himalájába, hogy a gleccserből jégmintákat vegyen. A jégmagok „feljegyzik” a havazás nagyságát, a légköri áramlásokat és más környezeti változásokat az elmúlt időkben. Az Ohio Egyetem Byrd központjában őrzik a világ egyik legnagyobb jégmaggyűjteményét.

     

    Fogadó a Halott Alpinistához

    A jégmag, amely a régmúltban felgyűlt és idővel újrakristályosodott hó és jég tömegéből vett minta, minden egyes szelete a múltról szolgál bizonyítékokkal. A benne lévő levegőbuborékok összetétele, különösen az oxigén- és hidrogénizotópok aránya segít a minta keletkezési idejében uralkodó klíma meghatározásában.

    A kutatók megállapították, hogy az általuk vizsgált jégminta 1499 és 1992 között formálódott. Elemzésük megmutatta, hogy 1780-tól, az ipari forradalom kezdetétől megnőtt a mérgező anyagok, mint a kadmium, a króm, a nikkel és a cink szintje a mintában. Ezek a szennyező fémek mind a szénégetés melléktermékei, amelyeket a kutatók szerint a téli szelek vittek el nyugatról a Himalájába.

    A kutatók szerint lehetséges, hogy bizonyos fémek, különösen a cink a nagyméretű erdőtüzekből származnak, amelyeket az 1800-1900-es években mezőgazdasági területek nyerése céljából gyújtottak.

    A jégminták szennyeződése az 1810 és 1880-as évek közötti időszakban volt a legerőteljesebb. Ennek az lehet az oka, hogy akkor a tél az átlagosnál csapadékosabb volt a gleccser térségében, és jóval több jég és hótakaró keletkezett.

  • Nem jó, hogy van, de nincs bizonyíték a károsságára

    Az elmúlt évek legaggasztóbb környezetszennyezési jelensége a mikroműanyag probléma felismerése. A műanyagok döntő többség ugyanis hosszú ideig nem bomlik le, de egyre apróbb részecskékre darabolódik.

    Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak legújabb jelentése szerint ez csak minimális kockázatot jelent. Ez volt a témában az elsőként lefolytatott átfogó vizsgálat. Csak minimális egészségi kockázatot jelentenek az ivóvízben lévő műanyag mikroszemcsék.

    A vizsgálatok lapján úgy tűnik a nagyobb szemcsék és a kisebbek legtöbbje felszívódás nélkül halad át az emberi szervezeten. A WHO azonban hangsúlyozza az eredmények viszonylag kevés információn alapul, ezért mindenképp szükség van az eddigieknél átfogóbb kutatásra.

    5 milliméteresnél kisebb műanyag mikroszemcsék megtalálhatók a folyókban, tavakban, az ivóvízhálózatban és a palackozott vizekben. Kutatásuk csak az elmúlt néhány évben kezdődött, ezért az egyelőre rendelkezésre álló kevés adat. Szintén fontos szempont a mérések egységesítése. Az eddigi vizsgálatok nem egységes sztenderdek alapján folytak, az egyes kutatások különböző szűrőket használtak a mikroszemcsék mennyiségének megállapítására. Vagyis lehet, hogy egyszerűen a szűrő méretén múlik, hogy egy vízminta literenként ezer, egy másik viszont egy műanyag mikroszemcsét tartalmaz.

    Az eddigi kutatások az emberi egészség szempontjából igen megnyugtatóak. A megfelelő szennyvíztisztítás, amely eltávolítja az ürüléket és a vegyi anyagokat, a mikroműanyagok 90 százalékát is kiszűri.

    A WHO szerint a vízzel kapcsolatban ennél sokkal nagyobb problémák vannak. Sokkal súlyosabb gond, kétmilliárdan isznak fekáliával szennyezett vizet, ami évente egymillió ember halálát okozza.

  • Csernobil – S.T.A.L.K.E.R – A katasztrófa öröksége

    Sokan úgy gondolnak Csernobilra, hogy a károkat sikerült legalábbis mérsékelni, a szennyezést a Zónán belül tartani. Ez azonban csak részben igaz.
    Valóban, a szennyezés java része a zónán belül található, Ezért is módosították többször a zóna határait, újabb és újabb szennyezett területeket adva hozzá. De ez csak a jelentős szennyezésekre vonatkozik.

    A radioaktív szennyezés eljutott egészen Svédországig, habár ez már csak az egészségre gyakorlatilag jelentéktelen mértékű. Azonban az ukrán falvak még mindig szenvednek Csernobil örökségétől: Ukrajna egyes részein a megengedett határérték ötszöröse a sugárszennyezettség szintje a tejben.

    A Szovjetunió felbomlása utána a függetlenné váló Ukrajna a világ segítségét kérte, de ennek egyik feltétel az volt, hogy a korábbi szovjet gyakorlattal ellentétben be kellett engedniük a nemzetközi tudóscsoportokat és szervezeteket, így már valós képet kaphatott a világ a katasztrófáról és annak következményeiről.

    Ennek köszönhető az a közös brit-ukrán kutatás, amelyet az Exeteri Egyetem Greenpeace Kutatólaboratóriumai és az Ukrán Mezőgazdasági Radiológiai Intézet kutatói közösen végeztek. Az ukrán falvak magángazdaságaiból és falusiak otthonaiból gyűjtöttek tejmintákat Rivne térségében, amely mintegy 200 kilométerre van az 1986-ben felrobbant csernobili atomerőműtől.

    Kimutatták, hogy a 14 település közül hat esetében a tejben a radioaktív cézium szintje a felnőttek számára megszabott ukrán határérték (literenként száz becquerel) fölött van, és nyolc településen tapasztaltak hasonlót a gyermekek számára megszabott határérték (literenként 40 becquerel) esetében.

    A legmagasabb mért adat literenként 500 becquerel volt, ami ötszöröse a felnőttek és több mint tizenkétszerese a gyermeke számára megszabott határértéknek.

    STALKER – Katasztrófa sújtotta terület

    Több mint 30 évvel a csernobili katasztrófa után az embereket még mindig mérgezi a radioaktív cézium, amikor helyben termelt élelmiszert, köztük tejet fogyasztanak Ukrajnának a csernobili katasztrófa által érintett területein. Az általunk tanulmányozott területen sokan tartanak tehenet teje miatt, amelynek fő fogyasztói a gyerekek.

    Bár a talaj szennyezettsége a tanulmányozott térségben nem túlságosan magas, a radioaktív cézium még mindig felhalmozódik a tejben és más élelmiszerben oly mértékben, hogy ezen falvak lakói krónikusan kitettek a sugárszennyezésnek, ami egészségi kockázatot jelent az emberi test szinte valamennyi szervére, különösen gyerekek esetében.

    Léteznek egyszerű és olcsó védekezési lehetőségek arra, hogy a sugárszint a határérték alatt maradjon. Például ilyen a céziummegkötés alkalmazása a tehenek esetében, a burgonyaföldek trágyázása vagy a sertések etetése nem szennyezett takarmánnyal. Az ukrán kormány a múltban alkalmazott néhány ilyen intézkedést, de 2009-ben leállították azokat.

    A szükséges intézkedések hiányában a tej sugárszennyezettsége a határérték fölött fog maradni minimum 2040-ig.

    S.T.A.L.K.E.R. – Kihalt Mezők

     

  • Legostobább környezetszennyezés

    A környezetszennyezés egyik módja sem tekinthető okos dolognak, de amire most rájöttek Kaliforniában, az messze túl van a józanész határán. A kaliforniai Monterey-öbölben lévő tengeri természetvédelmi területen és partvidékén, ahonnan mintegy két és fél tonnányi golflabdát távolítottak el két év alatt.

    Ilyen mennyiségű labdánál óhatatlanul fel kell tételeznünk, hogy ezek nem csak véletlen rossz ütések miatt kerültek a vízbe, hanem szándékosan szórakoztak azzal, hogy az óceánba ütötték. Azt hiszem, a Csillagkapu: Atlantisz sorozatban John és Ronon rossz példát mutatott.

     

     

    Matthew Savoca, a Stanford Egyetem tengerbiológusának figyelmét kaliforniai középiskolások hívták fel arra, hogy az öbölben végzett merüléseik során nagy mennyiségű golflabdára bukkantak a óceán mélyén, és elkezdték kihalászni a tengeri élővilágra káros labdákat három part menti golfpálya közeléből. 2016 májusától 2018 közepéig csaknem 40 ezer golflabdát szedtek össze az öböl mélyén. A part menti strandok megtisztításakor a fenntartók csak Pebble Beachen további mintegy tízezer golflabdára bukkantak. A szakemberek úgy becsülték, ez a mennyiség két és fél tonna súlyt tesz ki.

    A tudósok a Pebble Beach-i golfpályán játék közben elveszített labdák számát tekintve kiszámolták, hogy csak ebben a térségben évente mintegy százezer elveszett golflabda szennyezi a környező tengeri és szárazföldi térséget.

    Megvizsgálták az összegyűjtött golflabdák állapotát is. A modern golflabdák burka önthető poliuretán elasztomerből készül, belsejében szintetikus gumi van. A gyártók cink-oxidot, zink-akirlátot és benzol-peroxidot is hozzáadnak, hogy növeljék rugalmasságát és tartósságát. Ezek az anyagok mérgezők a tengeri élővilágra.

    A kihalászott golflabdák többsége alig használt volt. Találtak azonban közöttük erősen mállottakat, széttöredezetteket. A tudósok kiszámították, hogy belőlük mintegy 28 kilogrammnyi mikroműanyag erodálódott, szennyezte a környezetet.