Címke: szaturnusz

  • Óriásbolygók különleges együttállása

    Különleges karácsonyi ajándékot kapunk idén.  Egy olyan jelenségben lesz részünk, amilyen együttállás nem volt a 18. század óta és hasonló csillagászati jelenség legközelebb csak 2080-ban lesz. Decemberben ritka közel lesz egymáshoz a Jupiter és a Szaturnusz.

    A két gázóriás olyan mértékben fogja megközelíteni egymást, hogy ha valaki egy kicsit rövidlátó, szabad szemmel egy nagy fényes csillagnak fogja látni az égitesteket.

    Fagyott égbolt

    A két bolygó december 21-én, a téli napforduló idején lesz a legközelebb egymáshoz, 6 ívpercre. Ez azt jelenti, hogy a holdkorong átmérőjének mindössze egyötöd része lesz közöttük a távolság. A két bolygó közelsége már december elején is megfigyelhető lesz.

    A jelenséget távcsővel napnyugta után, alacsonyan a délnyugati horizont felett lehet megfigyelni. Olyan helyről érdemes fürkészni az égboltot, ahol nem takarják el házak vagy fák a délnyugati irányt.

    Még a 200-250-szeres nagyítású távcsövekben is egy látómezőben lehet majd látni a Jupitert és a négy legnagyobb holdját, valamint a Szaturnusz öt legfényesebb holdját és gyűrűjét.

    Fagyott égbolt 2

    Az égi jelenség a Föld, a Jupiter és a Szaturnusz mozgásából és keringési idejéből adódik. A Jupiter 11 év alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusz pedig több mint három évtized alatt.

  • A Szaturnusz forróságának titka

    Régóta kísérti a csillagászokat a gázóriások légkörének hőmérséklete. A Föld esetében a légkör hőmérsékletéért és a kialakuló időjárási jelenségéért a Nap a felelős. A belőle áradó energia melegíti fel a légkört és ez minden jelenség forrása.

    Azonban ez nem ad magyarázatot a gázóriások légköri jelenségeire. A gázóriások egyszerűen túl messze vannak a Naptól ahhoz, hogy annyi energiát meríthessenek belőle, amennyi mondjuk a Jupiter viharaiért felelősek. Van olyan gázóriás, amelynek a légköre háromszor több energiát sugároz ki, mint amennyit a Napból merít.

    Emlékmű a csillagokban

    A NASA kutatói a Cassini űrszonda adatait elemezve állítottak fel új elméletet a Szaturnusz, így valószínűleg a többi gázóriás felső atmoszférarétegének forróságára: ennek a bolygó északi és déli sarkainál kialakuló sarki fény lehet az oka. A napszél és a Szaturnusz holdjából származó elektromosan töltött részecskék kölcsönhatásából kialakult elektromos áramlatok okozzák a fényt és melegítik fel a légkör felső rétegét. Csakúgy, mint a Földön is megfigyelhető északi és déli fény esetében, a tudósok az aurórák tanulmányozása segítségével állapíthatják meg, mi zajlik egy bolygó légkörében.

    Ez az első kutatás, mely a legteljesebben térképezett fel egy kevéssé ismert területet, egy gázóriás hőmérsékletét és atmoszférája felső rétegét, azt a területet, amely oly kevéssé ismert. Ez az első alkalom, hogy az adatoknak köszönhetően a sarkvidéktől sarkvidékig meg tudták vizsgálni a felső légkörtés megfigyelték a mélységgel változó hőmérsékleteket is.

    Újonc a világűrben

    A hő áramlásáról készített teljes kép segítségével a tudósok megérthetik, hogyan melegítik a sarki fény elektromos áramlatai a Szaturnusz légkörének felső rétegét és hogyan hajtják a szeleket. A globális szélrendszer az egyenlítő irányába szétoszlatja ezt az energiát, mely eredetileg a sarkok közelében összpontosul. Ez az energia kétszer olyan erővel növeli a hőmérsékletet, mint ahogyan azt a Nap tenné.

  • A Naprendszer új királya            

    Mától a Szaturnusz bolygó a Naprendszer új holdrekordere. Scott Sheppard, a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársa által vezetett kutatócsoport a gázóriás húsz holdját fedezte fel.

    Az eddigi rekorder a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter volt, amely körül hetvenkilenc ismert Hold kering. A Szaturnusznak mostantól nyolcvankét ismert kísérője van. A holdakat a hawaii Mauna Keán vulkán tetején működő Subaru űrtávcsővel figyelték meg.

    A holdak, vagy inkább holdacskák igen szerény méretűek. Mindegyik körülbelül 5 kilométer átmérőjű, és igen távoli pályákon keringenek. Egyikük már a Szaturnusz legtávolabbi ismert holdja. Három a Szaturnusz forgásával megegyező irányban kering, a többi 17 azonban ellentétes irányban, retrográd pályán. A holdak nagyjából három év alatt kerülik meg a bolygót, kettőnek viszont ehhez elég két év is.

    A tudósok feltételezése szerint minimum három nagyobb égitest robbanhatott szét, a maradványokból születtek a holdak. A katasztrófákat aszteroidákkal vagy a Szaturnusz egyéb holdjaival történő ütközések okozhatták.

    A holdak tanulmányozása után valószínű, hogy nem a bolygóval együtt alakultak ki, a nagy távolság miatt valószínű, hogy a Szaturnusz valamikor a múltban vonzotta őket magához.

    A felfedezés érdekessége, hogy a kutatócsoport versenyt hirdetett az új holdak elnevezésére. A név ötleteket a skandináv, a kelta vagy az eszkimó mitológiából várják.

  • Porvihar a Titánon

    Különleges égitest a Titán, a Szaturnusz holdja, több szempontból hasonlít a Földre. Valójában ez a Naprendszer egyetlen, jelentős légkörrel rendelkező holdja és a Földön kívül az egyetlen égitest, amelyről tudott, hogy folyók, tavak, tengerek vannak a felszínén.

    De a rendkívüli felszíni hideg óriási különbséget okoz. Amíg a Földön a folyókat, tavakat és tengereket víz tölti ki, addig a Titánon elsősorban metán és etán áramlik ezekben. Ott nem vízkörforgás van, a különleges ciklusban a szénhidrogén-molekulák elpárolognak, felhőkké sűrűsödnek és visszahullnak a talajra.

    Most újabb hasonlóság derült ki: a Titán a Föld és Mars után a Naprendszer harmadik olyan égitestje, amelyen porviharokat figyeltek meg. A NASA Cassini űrszondája által gyűjtött információk alapján arra következtetnek, hogy ciklikusan mozgó szerves pora a Titán egyenlítőjének hatalmas dűnéiből származhat.

    Az időjárás a Titánon is évszakról évszakra változik, a napéjegyenlőség idején felhők képződnek és erőteljes metánviharok törnek ki. De infravörös felvételeken olyan felhőjelenséget figyeltek meg, amelyre ez nem adott magyarázatot. Mivel éppen a Titán egyenlítője körüli dűnemezők felett lokalizálták a vihart, az egyetlen magyarázat a jelenségre az, hogy a dűnékről felemelkedő porfelhőről van szó. Ráadásul ez szerves por, amely akkor jön létre, ha a metán és a napfény kölcsönhatása során kialakult szerves molekulák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy a felszínre hulljanak.

    A felszínhez közeli szeleknek ahhoz, hogy ilyen mennyiségű port felemeljenek, nagyon erősnek kell lenniük: nagyjából ötször erősebbnek, mint a klímamodellek által becsült és a Hygens által a felszín közelében mért átlagos szélsebesség.  A szelek hatalmas távolságokra képesek elszállítani a port, ezzel hozzájárulva a Titán szerves porának globális körforgásához.

    (via)

  • Fagyott égbolt: a Cassini űrszonda felfedezései

    A sci-fi műfajának alapeleme az elvágyódás, a misztikus világűr, a felfedezés varázsa, és a szokatlan, nem e világi földrajzi helyek. Azonban azt se felejtsük el, hogy otthonunk, a Föld önmagában egy csoda. Szülőbolygónkon is megannyi gyönyörű táj, szélsőséges körülmények között élő lény található. A fantasztikumért nem mindig kell másik bolygóra látogatni, megtalálhatjuk azt a Földön is. Jeff Carlsonnal is a nászútján jött szembe az ihlet, melyet fel is használt Frozen Sky című művéhez, melyet most először olvashat magyarul a nagyérdemű.

    A magyarul Fagyott égbolt címen megjelent regény a Jupiter negyedik legnagyobb holdján, az Európán játszódik, ahol a történet főhősére, Vonnie-ra és társaira megannyi kalandos felfedezés vár.

    Ám mielőtt a regénnyel foglalkoznánk, ejtsünk pár szót az Európáról, a Cassini-Huygens űrszonda eredményeiről és az Európa rejtélyes jégvilágáról.

    A Cassini-Huygens űreszközt 1997-ben bocsátották ki a világűrbe, azzal a feladattal, hogy a Szaturnusz környezetét vizsgálja, illetve hogy eljuttassa a Huygens leszállóegységet a Titán hold felszínére.  A Jupitert és holdjait közvetlenül nem kutatták, azonban remek fotókat készített az űrszonda az útja során.

    pia19048_0

    A küldetés azonban számos új, nem várt és meglepő eredményt is produkált, nézzük is őket sorjában:

    A Titan hasonló felszíni képződményekkel rendelkezik, mint a Föld, légköre van, amelyben szerves anyagokat is lehet találni, és a holdon metántartalmú csapadék hullik alá, tavakat létrehozva. Lehetséges lenne tehát az élet a Földön kívül? Ráadásul nem is kell annyira „messzire” menni érte? A Naprendszer egyre inkább meglepi a tudósokat, hiszen az Európa hold után a Szaturnusz rendszerében feltételezhető az élet, vagy az arra alkalmas környezet. A Szaturnusz másik nagy holdjából, az Enceladus a felszínéről vizet tartalmazó anyag lövell ki. A felszín akár hatalmas vízóceánt is rejthet.

    pia11688_0

    A Szaturnusz mindkét pólusánál gigászi hurrikánok tombolnak, és az északi póluson szabályos hatszög alakú képződmény van jelen, melyről eddig nem sokat tudtak elmondani a kutatók. A hexagon egy nagyon erős örvényzóna, melynek pontos magyarázata még hátra van, de a küldetés utolsó részében behatóbban fogják vizsgálni a jelenséget.

    A Cassini programot eredetileg négyévesre tervezték, de azóta kétszer is meghosszabbították. Azonban most már tényleg a nagy befejezésre készül az űrszonda, ugyanis idén április végétől megkezdődtek pályamódosításai, melynek eredményeképpen hamarosan a Szaturnuszba csapódik.

    Az űreszköz pedig még „haláltánca” közben is bámulatos dolgokkal kápráztatja el az emberiséget. Ahogy halad elkerülhetetlen végzete felé, a Cassini minden korábbinál jobban meg fogja közelíteni a Szaturnuszt. Huszonkét keringés alkalmával a gyűrűk belső pereme és a bolygó között halad át, így pazar képeket láthatunk majd a legbelső gyűrűkről és persze magáról a Szaturnuszról is.

    PIA18274-Saturn-NorthPolarHexagon-Cassini-20140402

    A 110 ezer kilométer per órás sebességgel mozgó Cassini saját, hatalmas tányérantennáját használja védőpajzsként, hiszen ekkora sebességnél a legapróbb szemcsék is végzetesek lehetnek a szonda számára.

    Azonban, arra a tudósok sem számítottak, hogy a bolygó és gyűrűi közötti nagyjából kétezer kilométer széles sávban pormentes üresség tátong. A különleges környezet mellett szokatlanul csöndes arrafelé az űr. A Cassini mindeddig a rádió és plazmahullám-vizsgáló rendszerét használta a különböző űrbéli részecskék emberi fül számára hallható hanggá konvertálására. Amíg az eszköz a gyűrűket járta, másodpercenként több száz ilyen részecskét tudott rögzíteni, azonban az üres térben megszűntek a hangok. Csupán néhány alkalommal lehetett felfedezni a részecskék „dallamát”.

    Tehát már csak pár hónapja maradt hátra a nagyszerű űrszondának, de ez alatt az idő alatt is számíthatunk meglepő felfedezésekre.

    Az elmúlt húsz év során a Cassini űrszondának köszönhetően többet tudtunk meg a Jupiterről, a Szaturnuszról és azok holdjairól. Köszönjük a munkát, Cassini!

    A cikksorozat következő részében a lehetséges élettel foglalkozunk a Naprendszerben. Irány az Európa!