Címke: steam

  • Ezen a hétvégén ingyenesen játszható a Middle-Earth: Shadow of War

    A Shadow of War minden idők egyik legsikeresebb Gyűrűk Ura játéka, melyben Középföldén kalandozhatunk a szívós vándorral, Talionnal, valamikor a Hobbit és A Gyűrűk Ura trilógia történései között.

    Az akciójáték közvetlen folytatása a a Shadow of Mordornak, de az ott látott ötleteket részletesen átdolgozták, és most már egy teljesen átgondolt játékot vehetünk a kezünkbe. A Shadow of War lenyűgöző élményt nyújt azoknak, akik a hétvégét a játéknak szentelik, hiszen ebben a kiadásában például már követőket is fogadhatunk, hogy szövevényes stratégiákat bevetve foglalhassuk el az orkok erődítményeit.

    A Shadow of Wart most, hogy ingyenes mindenkinek érdemes kipróbálni, még akkor is, ha nem nagyon érdeklődik A Gyűrűk Ura világa iránt, hiszen most vasárnap estig a Steamen ingyen felfedezheti Tolkien világát, már ha a elég erős a számítógépe.

    Lentebb pedig kedvcsinálónak megtekintheted a játék trailerét:

  • Ember a Marson – Take on Mars játékteszt

    A Take on Mars egy újabb felfedező, túlélő, szimulátor játék, ami, mint a nevéből is sejthető, főleg a Marson játszódik. 2029-ben, napjainktól számítva bő 12 évvel a jövőben, megérkezik az első ember a Marsra.

    A játék nagyon érdekes, ugyanakkor furcsa is. Tipikusan egy steames, korai hozzáférésű projektnek indult 2013-ban, és még csak most vált teljesen játszható játékká. A programban van singleplayer és multiplayer mód is. A singleplayeren belül kettő féle sztorimód van, a drónos és az emberes misszió. Mint ahogyan a nevük is sejteti, a drónos küldetésben a Mars Rovert irányítjuk, az emberesben pedig egy igazi Matt Damon a Marson ragadt típusú sztorival találkozhatunk. A Take on Mars azonban nem csupán a Marson játszódik, mint azt a nevéből gondolhatnánk, hanem ez egy extenzív szimuláció. Többek között az Internacionális Űrállomásra és a Holdra is eljuthatunk. A multiplayer tesztelése során rengeteg buggal találkoztam, de hát ez nem csoda, mert a készítők látszólag egy igazi mesterművet akartak létrehozni, így a túl sok minden kidolgozására való koncentrálás mellett ezt az aspektust talán egy kissé elhanyagolták. A multiplayerben egy cél nélküli sandbox élményt tapasztalhatunk, amiben igen sok bug és glich van, bár ez korántsem jelenti azt, hogy játszhatatlan lenne, sőt még vicces is, néha jót nevethetünk ezeken a hibákon.

    A játék során sajnos sokszor beragadtam, vagy ok nélkül meghaltam, és a használt modulok sokszor nem úgy működtek, ahogy kellett volna. Láthatóan a készítők nem erre fektették a legnagyobb hangsúlyt, de még mindig jobb, hogy van valamilyen multiplayer, mintha nem is lenne egyáltalán semmilyen. A singeplayer viszont nagyszerű, a sztori magával ragadó, és a játékmechanikák itt elég jól működnek. A legjobb aza egészben az, hogy a valóságban is megtalálható helyeken játszódik, valósághű szerkezetekkel, és pontosan lemodellezett, manapság is használt, vagy fejlesztés alatt lévő gépekkel dolgozik a karakterünk.

    take on mars 5

    Az emberes küldetésben, a Mentőexpedícióhoz hasonlóan szerencsétlenség ér minket pont, ahogy megérkezünk a bolygóra. Ekkor mindenki meghal, kivéve a főszereplőnket. Ahogy magunkhoz térünk, az űrhajónk roncsainak látványa, valamint a már sci-fi filmekből ismert, narancssárga színű környezet üdvözöl minket. Az oxigéntartályunk folyamatosan fogy, viszont pár lépés előre, és már is találhatunk egy oxigénpalackot, csak úgy kényelmesen eldobva a földön. A főszereplőnk, miközben járkál és túlél, folyamatosan beszél hozzánk, így egy állandó narrátor kíséretében bukdácsolunk keresztül a homoktengeren. Mivel ez elsősorban egy túlélőjáték, nem kis időt fogunk tölteni a menükben, amiken felszedjük a tárgyainkat és megjavítjuk a dolgainkat. Nem kell nagy dologra számítani, egy szimpla jobbklikkel mindezt megtudjuk tenni, és még a bonyolultnak tűnő narancssárga űrruhánkat is pillanatok alatt működésre tudjuk bírni.

    Ahogy keresgélni kezdjük a tárgyainkat, nem kell túlságosan kétségbe esni, mert nagy, villogó nyilak fognak minket a helyes útra terelni, hogy időben megoldhassunk minden felmerülő problémát. Legalábbis így van ez a játék elején. Később nekünk kell élelmiszert, oxigént és vizet találnunk. Sajnos a felfedezést nagyon behatárolja az oxigén- és energiaszükségletünk, így pár méter futás után fordulhatunk vissza, ha folytatni akarjuk a játékot. De az is benne van a pakliban, hogy útközben megtaláljuk a fontos dolgokat, bár ez csak akkor lehetséges, ha a program azt akarja, hogy arra menjünk amerre elindultunk. Miután felállítjuk a légmentes sátrunkat, és elmegyünk aludni, akkor kezdődik az igazán érdekes rész.

    take on mars 3

    Álmunkban a visszamegyünk az időben 2016-ba, egy olyan időre, amikor még a Föld körül végzi a karakterünk az asztronauta munkákat. Nem veszélytelen ez a meló, mivel a készítők arra is ügyeltek, hogy például ha rosszul dokkolsz az anyahajóra, akkor szétszakad az űrhajód, és az anyahajó bejárata is megsérül. Miután lustaságomban bízva rányomtam az automatikus irányításra, az űrhajóm számítógépe olyan erővel hozzávágta a hajómat az anyahajómhoz, hogy a szerencsétlen asztronautám csak űrruhában lebegett keresztül a nagy sötétségben, mivel a hajóm elpusztult. Sajnos ez game overt jelentett nekem, szóval egy visszatöltés után már nagy gonddal láthattam hozzá a manuális dokkoláshoz, hála az égnek ezúttal sikerült is.

    Nagyon jó érzés látni egyébként a dokkolás pillanatát, ahogy a két gépmonstrum irtó lassan összeér, és rákapcsolódik egymásra, ez talán a legjobb része a játéknak. Miután tehát rákapcsolódtunk az űrhajóra, kiszállhatunk és szétnézhetünk. Az űrállomás egy teljes modellje az Internacionális Űrállomásnak, így pár méter lebegés után megnézhetjük a japánok modulját, ahol a valóságban különféle állatokat dugnak ki az űrbe, hogy megnézzék, mennyire tetszik nekik a radiáció, meg az oxigénhiány.

    take on mars 2

    A drónos küldetésben mi állíthatjuk össze saját drónunkat, és azzal sokkal szabadabban indulhatunk neki a felfedezésnek. A drón összeszerelésekor sok mindent figyelembe kell venni, mert nem nehéz összetörni a kis szerkezetünket a távoli bolygó felszínén. Itt kis küldetéseket kapunk, hogy ide-oda juttassuk el a szerkezetünket. Az igazi kihívás a gép összeszerelése lesz, és a működtetése.

    A program egyébként nagyon szépen fut, a grafika nem különösen szép, de élethű, így nem fog megizzasztani egy korszerű számítógépet sem.

    Összességében ez egy nagyon sokrétű és sokoldalú program. Most hogy kijött teljes, befejezett változatban, a bétatesztelők egy kissé csalódottak, mivel a multipalyer még messze nem elég jó ahhoz, hogy teljes játéknak lehessen nevezni a Take on Mars-ot. De mint láthatjuk, a játék tömve van tartalommal, a két küldetési mód rengeteg elfoglaltságot kínál, és ki ne akarna egyedül ott ragadni a Marson. Ha felkeltettük az érdeklődésedet, a játék digitális másolata elérhető a steamen körülbelül 7000 forintért. Szerintem az igazi űrgolyhóknak kihagyhatatlan.

  • Minecraft az űrben! – Avorion játékteszt

    Az Avorion az egyik legfrissebb sci-fi játék, amit 2016 óta egy apró indie baráti kör fejleszt. A project a Kickstarteren indult, és a sikeres pénzgyűjtő kampányuk után most büszkén bejelentették, hogy a nagyközönség számára is készen áll ez a sandbox, űrhajós játék.

    A program nagyon hasonlít a Minecraft koncepciójához, azaz teljesen voxelekből épített űrhajónkkal kell a véletlenszerűen generált univerzumban navigálni, miközben lehet bányászni, harcolni, és még kereskedni is.

    A játék indulásakor már szembesülünk a környezet minimalista megjelenésével, ami talán egy picit zavarhatja az ultra HD-grafikákhoz szokott szemet, viszont ha elmerülünk a játékban, percek alatt hozzászokunk.

    Az első betöltés után rögtön egy apró drónhajó fedélzetén találjuk magunkat, amit körülvesz a véletlenszerűen generált űr, és jobb esetben ásványokban gazdag aszteroidák. Miután hozzászokunk az irányításokhoz, célba vehetjük az első aszteroidánkat, ami szimpatikusnak tűnik, és az apró hajónk gyenge lézerfegyverével hozzáláthatunk a kövek lebontásához. Ahogy szétlőjük az űrben keringő óriásköveket, lehetetlen nem gondolni a No Man’s Sky-ra, mivel ott is ugyanebből áll az űrjáték. Ebben a játékban viszont, mondanom sem kell, sokkal kifinomultabb az egész procedúra. Vannak nagyobb kövek, amiket nehezebb lefaragni, és olyanok is, amiket lehetetlen szétrombolni, mert az alaphajónk lézerágyúja képtelen rá. Ráadásul, itt nem csak úgy megjelennek a kavicsok az orrunk előtt, mint a másik játékban, hanem messziről kipécézhetjük a kívánt nyersanyagot. Bónuszpontot is kap a játék, mert nem úgy viselkednek az űrbéli objektumok, mint a Call of Duty Infinity Warfare-ban, hogy aminek neki megyek, azon csak keresztülszállok, hanem ha ütközök, akkor óriási robajjal tropára verem az űrhajómat, ahogy azt egy szimulátornál elvárnánk.

    avorion 2

    Miután elegendő kavicsot gyűjtöttünk átmehetünk az építő módba, ami a másik legérdekesebb része a játéknak. Kiszállunk az apró drónunkból, és a kreatív ablakban teljesen a saját ízlésünkre formálhatjuk az űrhajónkat, nagyság és egyéb megkötések nélkül. Az építő módba belépéskor előfordulhat, hogy bonyolultnak tűnik a sok alkatrész, amit össze kell tennünk, de épp úgy, mint a Lego esetében, egy kis idő után mindenre magától rájön az ember. Meg kell hagyni, az UI nagyon sokat segít ebben a folyamatban. Sajnos én nem vagyok annyira tehetséges űrhajó-dizájner, örültem, ha repül a vas.

    avorion 4

    A játéknak van egyfajta RPG része is, mivel az űrhajónkat nem tudjuk egyedül működtetni, szükségünk van legénységre is. Az embereink sajnos nem játékosokból tevődnek össze, hanem nekünk kell őket beszerezni. A legénység azért szükséges, hogy megfelelő karbantartása legyen a bizonyos moduloknak, pl. a pajzsnak vagy a fegyverzetnek. Nagyon érdekes, mert ezeknek az embereknek fizetni is kell, hogy ott dekkoljanak velünk az űrben, tehát jobban tesszük, ha nagyon magas profitot szerzünk az űrkalandozásunk során, mert különben búcsút mondhatunk a mérnökeinknek. Így láthatjuk, hogy minden hajónak megvan a mini gazdasága is, ami ismét nagyon pozitív újdonság ebben a programban. Például, én az első hajómra elfelejtettem megfelelő számú hálókabint tenni a dolgozóimnak, így nagy villogó értesítéseket kaptam utazgatás közben, hogy elégedetlenek az alkalmazottaim a nem megfelelő szállás miatt. Azóta is azt próbálom elképzelni, hogy a 30 fő, akinek nem volt kabinja, ugyan hol aludt az elmúlt pár napban.

    avorion 3

    Mint láthatjuk, a játék nagyszerűen van összerakva, és még rengeteg minden felfedeznivaló van benne. Érdemes szót ejteni a pörgős harcrendszerről, ami körülbelül a legötletesebb az elmúlt évtizedben, vagy az Űrbázisokról, amiket nem csak meglátogathatunk, hanem mi is kiépíthetünk. A játék játszható singleplayerben vagy multiplayerben, cooperatív módban. Egyelőre a multiplayer hagy némi kívánni valót maga után, de örülhetünk, hogy egyáltalán van. A kissé egyszerű külső megjelenés ellenére, egy rendkívül összetett és ötletes játékot kaptunk a készítőktől, Konstantintól, Philipptől és Hannestől. Minden sc-fi rajongónak ajánlom ezt a kis szimulátort.

     

  • Ilyennel még biztos nem játszott senki! – Atlas Reactor teszt

    Az Atlas Reactor a Trion Games legkorábbi pvp akció mobája. A játék sokban hasonlít a League of Legends-hez vagy a Dota 2-höz, viszont van benne egy csavar: az említett két moba akciódús elemeit a körökre osztott stratégiai játékokból ismert játékmenettel vegyíti.

    A játék nagyjából olyan, mint a sakk. Mindenkinek megvan, hogy mennyit léphet, mekkorát lőhet és kit, hogyan tud leütni – viszont itt az a különbség, hogy a lépéseket nem felváltva, hanem egyszerre végzik a játékosok. A játék két lépésből áll: az első, ahol mozdulni tudunk, a második, amikor támadni, védekezni vagy menekülni. Mindkét fázis igazából arról szól, hogy mennyire tudod megjövendölni az ellenfél lépéseit, mivel ugye egyszerre léptek. A körökre osztott stratégiai játéknak nagyon érdekes, izgalmas, kő-papír-olló elemei vannak ebből a szempontból, de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesen a szerencsétől függnének a meccsek, mivel egy kis gyakorlás után már elég jól meg lehet tippelni, hogy ki mit fog csinálni a harcokban.

    atlas-reactor

    A program tehát lelassítja, de átláthatóbbá teszi a harcarénákban látott meccseket, de mindezt az izgalmi faktor kihagyása nélkül. Sajnos a körökre osztás miatt egy picikét nehéz nagyon menő megmozdulásokat villantani, de nem lehetetlen. Egyébként kifejezetten ajánlott kipróbálni azoknak, akik szeretik ezeket a típusú játékokat, mivel a játékos közösség nagyon megbocsátó és segítőkész, amit nem nagyon látni a hasonló típusú programoknál.

    A fejlesztőgárda is nagyon készséges, gyorsan válaszolnak a kritikára is, és hallgatnak a játékos közönségre. Külön érdem, hogy egy ingyenesen játszható játéknál nem teszik a fizetést kötelezővé. Minden, amiért pénzt lehet fizetni az kozmetikai, vagy olyan előny, ami nem befolyásolja a játékmenetet közvetlenül. Egyébként a játékot meg is lehet venni Steam-en, körülbelül 10 000 forintért, ami feloldja az összes karaktert a játékban, és engedélyezi, hogy rangsorolt mérkőzésen is részt vegyél. Az ingyenes karakterek hétről hétre változnak, így igazán nincs elzárva egyik karaktertől sem az ember, a rankedezés pedig elég fájdalmas is tud lenni, tehát így még mindig könnyed és szórakoztató is marad a játék, ha nem akarunk minden áron nyerni.

    atlas-reactor-2

    A választható karakterek között megtalálhatjuk a klasszikus szerepeket: a lövészt, akinek messziről kell osztania a golyókat, a tankot, akinek óriási élete és sebzése van, de csak közelről van hatása, a támogató játékost: aki meg tud menteni embereket a biztos haláltól, de még egy picit sebezni is tud. A fejvadász (assassin) szerepkör sajnos egyelőre hiányzik a játékból, de nem is csoda, mivel minden hasonló játék miattuk érződik igazságtalannak, így viszont meglepően kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a harcmezőn.

    Minden egyes karakter más és más stratégiát hoz a pályára, a képességeik nagyon különbözőek, és ez minden meccsnek megadja a sajátos kimenetelét, és azt hogy, nem érezzük ismétlődőnek a játékmenetet. Egy meccs körülbelül 10-20 percig tart és ott van vége, ha meghalt mindenki az ellenfél csapatából, így a játékmenet nagyon emberközeli és interakciódús.

    atlas-reactor-4

    A karakterek Blizzard-minőséggel vannak kidolgozva, mindnek megvan a maga személyisége és varázsa, ami jól reprezentált a képességeikben is. A program grafikája meglepően részletes és kidolgozott, valamint jól optimalizált, így a régebbi konfigurációkon is el fog futni ez a játék.

    Az egyetlen hátulütője, hogy borzasztóan addiktív, az első meccsen még talán bizalmatlanul üljük végig látva, hogy semmit sem értünk, de ha egyszer a villanykörte kigyúlik az agyunkban és megízleljük az első győzelmet, ami rajtunk múlott, felejthetetlen mámor kerekszik bennünk, és ez a kis adag dopamin még sűrűn játékra fog késztetni minket. Előre szóltam!

    Összességében egy nagyon érdekes, friss és szerintem óriási perspektívájú sci-fi játékról beszélünk. Mindenkinek ajánlom letölteni, főleg azoknak, akik már kiégtek más mobákból, vagy valamit keresnek, hogy elmeneküljenek a mindennapi robotolásból.