Hamarosan végre megérkezik a St. Mary krónikák könyvsorozat harmadik része is magyar fordításban, Második esély címmel. A történet továbbra is igen erős, megannyi izgalmas percet tartogat.
Az író sajátos módon kezeli az időutazás etikáját, illetve a történelmi események feldolgozását, mindezt pedig egy megfelelő narratívával vegyítve egy igazán lenyűgöző történetet kapunk, melyet, ha olvasni kezdünk, nem tudjuk letenni a kezünkből.
A történelmi kutakodás és az időutazás mellett némi szerelmi életre és persze humorra is számíthatunk, valamint a már megismert karakterek jellemfejlődése sem marad el.
„A történet a tükörtolvaj Isaac Newtonnal kezdődik, majd Azincourt véres csatamezejére ugrunk. Megtudhatjuk, hogy egy egyszerű adatgyűjtő küldetés, ami az ősi és gyilkos gloucesteri sajtgurító verseny eredetét hivatott feltárni, hogyan végződik LEKS-szindrómával – természetesen egy száguldó sajt miatt. Egy régóta várt ugrás a bronzkori Trójába személyes katasztrófával végződik Max számára, és amikor úgy érzi, a helyzet már nem lehet rosszabb, a krétakorban találja magát. Szembe kell néznie egy régi ellenséggel, akinek nincs mit vesztenie.”
A spoilermentesség kedvéért viszont ennyi éppen elég is.
A könyv talán önálló kötetként is megállhatná a helyét, mégis érdemes elolvasni az előzményeket is (Egyik átkozott dolog a másik után, Visszhangok szimfóniája). Akinek az első két könyv tetszett, annak a harmadik sem fog csalódást okozni. Könnyed olvasmány, teli mulatsággal. Ideje előrendelni!
Jodi Taylor mindig is író akart lenni. Kiskora óta dédelgette ezt az álmot. Ugyanakkor a történelmet is imádta. Tudta, hogy ezt a két szenvedélyt ötvöznie kell, mégpedig történelmi regények formájában.
Miután megírta az Egyik átkozott dolog a másik után című debütáló könyvét, rögtön elküldte a Writer’s Workshop nevű céghez, akik számos jó tanáccsal látták el, hogy hogyan is javíthatna még munkáján.
Ezeket a tanácsokat megfogadva változtatott is néhány dolgon a történetben, majd a kész verziót sorra különböző ügynökséghez, kiadókhoz küldte, de mindegyik rendre visszautasította. Vagyis, a pontosság kedvéért, igazából választ sem kapott tőlük. Jodi Taylort viszont ez sem riasztotta vissza, nem adta fel.
Egy barátja javasolta neki, hogy térjen rá a magánkiadás útjára. Így egy évvel és 150 fonttal később, a Smaswords self-publishing portál segítségével, végre megjelenhetett a könyve e-book formátumban.
Nem sokkal a publikálás után kiderült, hogy a mű rendkívül sikeres és népszerű, az emberek imádják a sztorit az őrült időutazó csapatról, és hamarosan világszerte ismertté váltak kalandjaik.
Jodi könyve több száz ötcsillagos visszajelzést kapott Amazonon, s az írónő hamarosan észrevette, hogy már több százezer példányt sikerült eladnia.
A sikervihart követően, egy független kiadó kapcsolatba is lépett a szerzővel egy három kötetes szerződés ajánlatával, amelyet ő el is fogadott.
Amikor először belefogott az írásba, Jodi Taylor úgy tervezte, hogy a St. Mary krónikák egy részes lesz. Arra gondolt, hogy az utolsó fejezetben a csapat borzasztó körülmények között fog véget érni. Aztán, ahogy dolgozott a könyvön, rájött, hogy van még az elméjében legalább még egy második könyvre való fantázia.
Nos, így kezdődött hát a St. Mary krónikák sorozat.
A Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkon arról, hogy milyen újdonságokkal leptünk meg titeket a 2017-es év második felében. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elmúlt hetekben egy mini interjúsorozat keretében az új könyvek mellett azok fordítóit is megismerhettétek, akiknek mind sokat köszönhetnek. Az idei évet bezárva Jodi Taylor időutazós történetéről, az Egyik átkozott dolog a másik utánról beszélgettünk Robert Charles Wilson kapcsán már megismert J. Magyar Nellyvel.
Jodi Taylor „magyar hangja”: J. Magyar Nelly (bal oldalt)
Hogyan lettél a regény fordítója?
Németh Attila keresett meg vele mint „testre szabott ajánlattal”.
Szokták mondani, hogy az időutazás egy nagyon sokszor körbejárt téma, nehéz újat kitalálni és mondani az ilyen típusú történetekben. Jodi Taylor regénye szerinted miben tud más lenni a többi időutazós könyvhöz képest?
Abban, hogy az írónő, aki bevallottan a történelem szerelmese, nem bajlódik az időutazás technikai részleteivel, hanem „csupán” eszközként használja arra, hogy egy elképesztően fordulatos, izgalmas kalandregény keretei között mesélhessen régi korokról és jelentős történelmi eseményekről.
Mi volt a legnagyobb kihívás az Egyik átkozott dolog fordításánál?
Mindig nagy próbatétel elé állítja a fordítót, ha a főszereplő egyes szám első személyben meséli el a történetet. Ilyen esetben hatványozottan fontos, miként beszéltetjük ezt a karaktert, mert szinte kizárólag a saját kifejezésmódjából, szavajárásából derül ki, milyen ember is ő. A feladat ilyenkor túlmegy a szigorú értelemben vett fordítói munkán: mindenekelőtt fel kell rajzolnunk magunkban ezt az alakot, később pedig mindig ehhez a komplett személyiséghez igazodva adhatunk csak szavakat a szájába. Ez komoly felelősség, főleg egy hosszú regénysorozat első kötetében.
Igen, Max, a könyv főszereplője nagyon sajátos stílusban beszél. Voltak különösen nehéz kifejezések, amiken sokat kellett gondolkodnod?
Nem mondhatnám. Miután kitaláltam, hogy Max kedvenc kifejezéseit, a „szavajárását” hogyan fordítom le, már csak következetesen alkalmazni kellett a szövegben.
A nagyszájú hősnő mellett a szöveg másik nehézsége a tipikus angol humor. Általában milyen módszerrel, megközelítéssel fordítottad le a poénokat?
Nincs módszerem. Úgy értem: mindegy, hogy angol humorról, ausztrál humorról vagy éppen afgán humorról van szó, a fordításnak olyannak kell lennie, hogy a kulturális különbségektől függetlenül a célnyelvi olvasóközönség is értse, tudjon nevetni rajta. Ennek érdekében sokszor el kell szakadni a betűtől, és inkább a szöveg, a poén „szellemét” kell megragadni.
Melyik volt az a poén, amin nagyon sokat kellett dolgozni, hogy a magyar olvasók számára is érthető és élvezhető legyen?
Konkrétumot nem szívesen említenék (nehogy lelőjem a poént!), de általában a nyelvi humor átültetése a legnehezebb. Amikor például a poén egy adott szó két- vagy többértelműségén alapszik. A mi nyelvünk is rengeteg lehetőséget kínál a viccelődésre, az viszont nagyon ritka, hogy az angol és a magyar között tökéletes átfedés legyen. Ilyenkor nincs mese: kreatívnak kell lenni. Na jó, annyit hajlandó vagyok elárulni, hogy a szexszel kapcsolatos poénok lefordításánál mindig eléggé szabadjára kellett engednem a fantáziámat…
Olvasóként hogy tetszett a könyv?
Már első olvasásra nagyon megfogott a történet fordulatossága, a főhősnő színes személyisége, a mindent átszövő humor. Általában jól kijövök a női írókkal, nem is tudom, miért…
A könyvben számos kort meglátogattnak a St. Mary munkatársai. Az említett korok közül melyikbe látogatnál el, mint múltjáró?
Nem válogatnék, jöhet bármi.
A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
Szíves örömest! Egy kicsit már a saját teremtményemnek is érzem Maxet. És éppenséggel lenne mit fordítani Jodi Taylortől, ugyanis mostanáig (angolul) már hét folytatása jelent meg a regénynek.
Nemrég jelent meg az Egyik átkozott dolog a másik után c. Jodi Taylor regény, ami egy nem hétköznapi időutazásos sztorit mesél el: a főszereplő lány, Max munkakörébe beletartozik, hogy utazgat az időben, hogy ezt-azt rendbe rakjon. A történet rettenetesen izgalmas, fordulatos, és még vicces is – tulajdonképpen minden, amit egy jó könyvtől várhat az ember.
Na de nézzük meg, hogy tetszett Nektek eddig ez a könyv!
Mindenkinek nagyon köszönjük, hogy elolvasták a regényt és véleményt alkottak róla! Ha ezek alapján Ti is kedvet kaptatok, a webshopunkon vagy a Fény utcai irodánkban tudjátok megvásárolni – ne feledjétek, hogy lány ismerőseiteknek ez a tökéletes karácsonyi ajándék. 🙂
Magyarul is megjelent Jodi Taylor időutazós SF sorozatának első része, az Egy átkozott dolog a másik után. Taylor cserfes főhősnőjének, Max oldalán az emberi történelem legizgalmasabb korszakait fedezhetjük fel, és a legképtelenebb kalandokat élhetjük át. Nézzük meg közelebbről, pontosan mit is várhatunk a St. Mary-krónikáktól.
Jodi Taylor Dél-nyugat Angliában, Bristolban született. Iskoláit később Gloucesterben járta. Házassága után férjével Yorkshire-ba költöztek, ott majdnem 20 évig a North Yorkshire County Councilnél dolgozott, mint könyvtári létesítményekért felelős menedzser. Saját bevallása szerint mindig is a történelem megszállottja volt, nem is meglepő, hogy ezt könyveibe is beleviszi. Ezen kívül nehéz kicsalogatni ágyából, egy szelet csokival még lehet esélyed, de ha esik, felejtsd el Jodit! Ha magáról kell beszélnie a nyelve meg van kötve, szerényen csak annyit mond, hogy magas, hihetetlenül szép, szellemes és sok mindenben jártas – olvasható mindez az írónő Facebook oldalán, amiből már érezhetjük elég laza, nem görcsöl rá az írói image-építésre és egyéb marketing stratégiákra. Viszont annál komolyabban veszi az írást; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenleg nyolc részt számláló időutazós sorozata, a St. Mary-krónikák.
A St. Mary-krónikák főhőse Dr. Madeleine Maxwell, akit egykori tanítója egy különleges ajánlattal keres meg: épp van egy érdekes pozíció, ami Maxnek való. Főhősnőnk el is látogat a kérdéses intézetbe egy állásinterjú erejéig, ahol kiderül, a legvadabb szakmai álmai válhatnak valóra: ellátogathat Spártába, megnézheti a Thermopülai csatát vagy a francia forradalmat, ugyanis a St. Mary számára elérhető az időutazás technikája, amivel valós időben tanulmányozhatják a történelem különböző korszakait. Azonban mindez csak szigorú szabályok betartása mellett lehetséges, különben maga a Történelem vág vissza. Vagy rosszabb.
Taylor legelső regénye a hamarosan nálunk is megjelenő Egyik átkozott dolog a másik után, ami először interneten volt olvasható. Később a kéziratot az Accent Press vásárolta meg, kiadta a regényt, majd Taylor további műveit. A második rész, A Symphony of Echoes 2013 júniusában jelent meg, a továbbiakban Taylor évente 2 új kötettel jelentkezett. A tervek szerint a legújabb, kilencedik rész, What’s the Worst That Could Happen? 2018 májusában érkezik a külföldi rajongókhoz. A regények mellett novellák is készültek a St. Mary-univerzumhoz, ezek többsége a The Long and Short of It (2017)-ben találhatóak.
A siker nem maradt el. 2016 januárjában a St. Mary-sorozat legelső része felkerült az USA Today Best-Selling könyvlistájára, pozitív kritikákat kapott a Publishers Weekly-n, ami a regényt „egy részletesen bemutatott világban tett vidám utazásként” jellemzi. A Library Journal a könyv „szimpatikus karaktereit”, humorát és mozgalmas cselekményét emelte ki. A sorozat további részei is előkelő helyen szerepelnek az Amazon Science Fiction & Fantasy kategóriájában, idén a 8. rész a Goodreads közönségszavazásán is bekerült a legjobb Science Fiction regények jelöltlistájára.
Az Egyik átkozott dolog a másik után teljesíti mindazt, amit elvárhatunk egy nyitókötettől, miközben azt is előre vetíti, a jövőben mit várhatunk a sorozattól. Jodi Taylor ától zettig bemutatja a St. Mary működését és a múltjárók feladatkörét, kiképzését és életét. Max szemén keresztül megtudjuk, milyen képességek kellenek feladatához, milyen esetleges veszélyekkel kell számolni, és azokra hogyan érdemes felkészülni. Az egyetem és a múltjárók képzésének részletes kidolgozása rögtön azt az érzést kelti, hogy amiről olvasunk, az mind lehetséges, akár mi is jelentkezhetünk a St. Marybe. Azonban egyszerű leírás vagy elbeszélésként mindez elég száraz és unalmas lenne, és ezt Jodi Taylor is jól tudja. Itt jön képbe a történet egy másik nagy erőssége a világ építésen túl, a narrátor. Max szájába adott szarkasztikus vagy épp cinikus kommentárok színesítik a regény univerzumának gyorstalpalóját, de görbe tükröt is állít a túlszabályzott világunknak. Nagyszájú főhősnőnkön keresztül pedig érdemes a regény másik erényéhez, a humorhoz kapcsolni. Taylor könyvében nem lesznek az időparadoxonnal foglalkozó hosszú értekezések, de a bürleszket idéző jelenetektől, a helyzetkomikumig át, egészen a fekete humorig mindenből kijut.
Ami a cselekményt illeti, az a könyv címével tökéletesen leírható. Max és társai folyamatosan csöbörből vödörbe esnek, egyik átkozott dolog jön a másik után. Egyik pillanatban a peterloo-i vérfürdőt szemlélik, a másikban a westminsteri apátság alapjainak lerakását tanulmányozzák, máskor pedig a Somme-offenzívát vizsgálják. Tehát a történet folyamatosan pörög, nincsenek üresjáratok. Azonban Taylor ügyes írónak bizonyul itt is, ugyanis nem tölti meg regényét felesleges akciójelenetekkel, hanem a megfelelő arányban tudja vegyíteni azt a történet már említett más erényeivel (világépítés, karakterek, humor).
Történelemrajongóknak kihagyhatatlan, de aki szereti a fiatalos vagy bentlakásos iskolában játszódó történeteket, vagy csak egy szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, annak is érdemes elolvasni az Egyik átkozott dolog a másik után-t.
küldetés, ami az ősi és gyilkos gloucesteri sajtgurító verseny eredetét hivatott feltárni, hogyan végződik LEKS-szindrómával – természetesen egy száguldó sajt miatt. Egy régóta várt ugrás a bronzkori Trójába személyes katasztrófával végződik Max számára, és amikor úgy érzi, a helyzet már nem lehet rosszabb, a krétakorban találja magát. Szembe kell néznie egy régi ellenséggel, akinek nincs mit vesztenie.”
Jodi Taylor Dél-nyugat Angliában, Bristolban született. Iskoláit később Gloucesterben járta. Házassága után férjével Yorkshire-ba költöztek, ott majdnem 20 évig a North Yorkshire County Councilnél dolgozott, mint könyvtári létesítményekért felelős menedzser. Saját bevallása szerint mindig is a történelem megszállottja volt, nem is meglepő, hogy ezt könyveibe is beleviszi. Ezen kívül nehéz kicsalogatni ágyából, egy szelet csokival még lehet esélyed, de ha esik, felejtsd el Jodit! Ha magáról kell beszélnie a nyelve meg van kötve, szerényen csak annyit mond, hogy magas, hihetetlenül szép, szellemes és sok mindenben jártas – olvasható mindez az írónő 
