Az idén indult új könyvsorozatunk, a Galaktika Start Könyvek egyik első darabja a Sors-algoritmus. A könyvben minden megtalálható, ami egy sci-fihez kellhet: szórakoztató történet, jó világfelépítés és rengeteg gondolat.
A történet a közeljövőbe hívja olvasóit. Még a kilencvenes években egy cseh tudós, Brozkov létrehozott egy képletet, aminek segítségével megmondható egyes emberek, de akár az egész emberiség jövője is. Azonban amit a tudós látott, az elborzasztotta. Hogy megmentse az emberiséget szörnyű sorsától, Brozkov létrehoz egy titkos szervezetet, ami a képletnek megfelelően beavatkozik a világ működésébe: ez a Jövővédelem. A társaság belepiszkálhat akár politikai vagy tudományos felfedezéseket érintő kérdésekbe is – és természetesen úgy, hogy mi észre sem vesszük.
A tényleges történetbe csak saját időnket követően kapcsolódóunk be. Először a fontosabb szereplők (Réka, Szilárd, Jennifer) gyerekkorába nyerünk betekintést, majd mindennapos életük részesei lehetünk. Ahogy Krisztián is tette a második interjúban, amikor összefoglalta nekünk történetét, az ezután kezdődő cselekményt talán érdemes két részre osztani. Ott van Réka, aki a hétköznapi életet képviseli és Szilárd, aki – mondjuk így – a háttérvilághoz, a Jövővédelemhez tartozik. Főleg az ő szemszögükből ismerhetjük meg a jövőbeli Budapestet, ahol mai, aktuális problémáinkkal találkozhatunk: egyetemi tüntetés, menekültválság és terrorfenyegetettség.
Első olvasásra úgy hangozhat, hogy a Sors-algoritmus nagyon is sokat markol, de ez nem válik a könyv hátrányává, sőt. Krisztián élvezhető tempóban meséli el a történetet, kellően izgalmas fordulatokat iktat be, miközben ellát minket elegendő mennyiségű háttérinformációval és magyarázattal, hogy ne vesszünk el világában. Utóbbit nagyon is közérthető és élvezhető stílusban teszi. Hiába ír akár több oldalon is keresztül a Jövővédelem működéséről, az Európai Unió védelmi stratégiájáról vagy épp Brozkov képletéről, nem válik unalmassá, és ami fontosabb, a cselekmény rovására sem megy, hanem tökéletesen kiegészíti azt. Olvasóként azt gondoljuk, hogy egy jó könyvnek talán ez a két legfontosabb (számomra mindenképpen) alappillére: jó legyen a történet és az író kellőképpen megismertessen fiktív világával.
Rengeteg apró, de pozitív dolog akad még Krisztián regényében, amiket érdemes kiemelni. Egyik ilyen a történet multikulturális jellege, ami alatt arra gondolok, hogy mennyi különböző nép is képviselteti magát itt. A futurisztikus Budapesten találkozhatunk vak ukrán kocsmárossal, német üzletemberekkel, macedón menekültgyerekekkel és a lengyel légierővel is, említés szintjén pedig hallunk a francia Jövővédelemről is. Igaz főleg a közép-kelet-európai régió képviselteti magát, azért nemzetileg nagyon is színesnek nevezhető szereplőgárda jelenik meg.
Ahogy a második interjúban is volt róla szó, a Sors-algoritmusban olyan témák jelennek meg, amik más műfajú könyvekben (pl. szépirodalom) is megállnák a helyüket. Ilyen a regény központi kérdése is a mesterséges manipuláció, ha pedig kicsit eltávolodunk a sci-fis közegtől, akkor a szabad akarat problematikájának is nevezhetjük ezt. Egy kevéssé központi, viszont a szereplők miatt nagyon is jelenlévő téma, a 21. századi fiatalok útkeresése, céltalansága is ezek közé a témák közé sorolható. Az előbbi (manipuláció) ad egy komoly, tényleg elgondolkodtató jelleget az egésznek, a második (fiatalok útkeresése) pedig fiatalos hanggal ruházza fel a regényt.
A Sors-algoritmus mindenképpen egy ambiciózus regény, ami idősebb és fiatalabb olvasók számára is izgalmas olvasmány lehet, rengeteg gondolkodnivalóval. És Brozkov-féle képlet nélkül is tudhatjuk, hogy Vékony Krisztián olyan író, aki a jövőben írásaival bőven okozhat még nekünk meglepetést.
