Címke: Sokszavú poszáta

  • 5 + 1 világ, ahol nem szeretnél élni

    Mindenki jobban szeretne élni, mint most, mindenki egy jobb világról álmodozik. Ez a vágy szüli az utópiákat. De gyakran az utópia disztópiába fordul, és a mézes-mázas felszín igazi poklot rejt el. Most 5+1 olyan világot ajánlunk, amely talán izgalmas, talán kecsegtető első látásra, de mégsem szeretnél ott élni.

    1. Walter Tevis – Sokszavú poszáta

    Először ugorjubk el a távoli jövőbe A 25. század disztópikus világában az emberi civilizáció maradéka elektronikus mennyországokba zárkózva vegetál. Nincsenek családok, gyerekek, de még valódi párkapcsolat, szerelem sem igen létezik. A gépiesen udvarias hétköznapokból már csupán a drogok vagy az öngyilkosság jelentik a menekvést. Az olvasás tiltott dolog, de igazából senkinek eszébe sem jutna már ezt a szabályt megszegni. A gondolkodást számítógépek és robotok végzik az ember helyett. A jelszó: „Ne kérdezz; lazíts!” E látszatélet megkapó jelképe a sokszavú poszáta, mely éjjelente nem a saját énekét dalolja bele a világba, hanem más állatok hangját utánozza.

    Az emberiséget már csak egy halálvágyával küzdő android mentheti meg, valamint egy fiatal pár, akik szenvedélyes szerelemre lobbannak egymás és a könyvek iránt. Ez a szenvedély talán még az apátiába kövült gépi intelligenciákat is képes felrázni.

    Walter Tevis, A svindler és A pénz színe írója Nebula-díjra jelölt regényével ékesen bizonyítja, hogy az SF-nek igenis helye van a szépirodalomban. Érzelmekkel és fekete humorral átszőtt, szép könyve robotszereplői szájával is az emberi önrendelkezés jogáért kiált.

    Sokszavú poszáta

     

    1. J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    Olajválság, klímaváltozás, megváltozott világ.  Száz év múlva az elpusztult világunk romjain. 2114-ben egy kis létszámú expedíció ér partot New Yorkban az Apollo gőzös fedélzetén. Küldetésük, hogy kiderítsék, mi okozza a hirtelen felszökő radioaktivitást a kontinens nagyvárosaiban. Amerika ekkor már több mint egy évszázada halott, elnéptelenedett pusztaság: legyűrte az olajválság, valamint a szovjetek és az európaiak vezetésével zajló, nagyléptékű klímamódosítás. Amint a kis csapat partra lép, kezdetét veszi a szürreális utazás a bizarr tájakon és az expedíció tagjainak pszichéjében egyaránt: mindannyian rejtett vágyakkal és álmokkal érkeznek, melyeket csak Amerika válthat valóra.

    1. G. Ballard, a Toronyház, A Nap birodalma és a Karambol szerzője ebben a disztópikus kaland- és útiregényben lebilincselő víziót tár elénk az összeomlás utáni Amerikáról. Megidéződik John Wayne, Frank Sinatra, Charles Manson, Nixon és Lincoln szelleme, a sivatagi kalandtól a klasszikus westernen át a dzsungelháborúig minden műfajból kiadós ízelítőt kapunk. Ballard, az emberi psziché kietlen tájainak nagy mesélője pedig ezúttal sem marad adós – sem a váratlan fordulatokkal, sem a szinte tapinthatóan eleven tájakkal és légkörrel.

    J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    1. Cory Doctorow – Homeland

    Nem csak a távoli jövő lehet rémisztő. Sajnos minden jel arra mutat, hogy önként vesszük nyakunkba a digitális nagy testvért. És a veszélyre nem kell várni, itt kopogtat napjainkban. A tizenéves Marcus Yallow-t egy San Franciscó-i terrorakciót követően néhány barátjával együtt nyakon csípték a nemzetbiztonsági hatóságok, és csak nehezen ismerték be tévedésüket. A meghurcolt fiú a lázadó tini hekkerek élére állt, és harcot indított a megfigyelés önkényuralma ellen.

    Most, évekkel később Marcus egy változásokat ígérő politikus webmestereként dolgozik, biztos állásban Kalifornia gazdasági összeomlása után. Ám amikor felbukkan régi ismerőse, Masha, és kezébe nyom egy pendrive-ot, tele tűzforró információkkal, amelyek átrendezhetik az egész hatalmi struktúrát, Marcusnak döntenie kell: új életét és az anyagi biztonságot választja, vagy visszatér lázadó múltjához, és keresztes hadjáratba kezd az igazság oldalán?

    A Hugo-, valamint Nebula-díjakra jelölt és több más kitüntetést el is nyert Kis Testvér folytatásában a kanadai író és internet-guru ismét elsősorban az ifjúságot szólítja meg, de valójában minden olyan embert, aki aggódik amiatt, amerre a világunk ma tart.

    Homeland

    1. Ana-Maria Negrilă – Jégcsászár

    Bár most a felmelegedéssel küzdünk, valójában egy kétmillió éve tartó jégkorszak melegebb periódusában élünk. Az emberi beavatkozás felborítja a természet rendjét, vagy egyszer ég visszatér a jég? A távoli jövőben, egy újabb jégkorszak küszöbén egy ultramodern, totalitárius elnyomás alatt élő metropoliszban a hétköznapi emberek a túlélésért, a nagyvállalatok pedig a hatalomért harcolnak az egyre szélsőségesebb éghajlati körülmények között. A fiatal látnok, Sich könyvek közé menekülve próbálja mindettől távol tartania magát. Egy hirtelen támadó különös forgószél azonban pusztulással fenyegeti a várost, és a megoldás kulcsa, úgy tűnik, Sich kezében van. Ehhez azonban kénytelen összefogni az elnyomó hatalommal, ám a végkifejlet egyelőre még előtte is titok.

    https://galaktikabolt.hu/termek/jegcsaszar-jegkorszak/

    1. Jasper Fforde – Monokróm

    Egy furcsa világ, ahol a színek, és a színek hiánya határozza meg a világot. A kromatokrácia világában az vagy, amit látsz. A társadalom hierarchiája ugyanis polgárainak korlátozott színlátásán alapszik.

    Eddie Russett följebb akar lépni. Amikor azonban apjával Kelet-Kárminba költözik, terve, hogy átlagosnál jobb vöröslátását kihasználja egy előnyös házasságkötés érdekében, egykettőre zátonyra fut. Végzetes hattyúk, alávaló Sárgák és megszeghetetlen szabályok állják útját, rejtélyes halálesetek, valamint két zűrös kapcsolat, egy ráerőltetett bányarémmel és egy lázadó Szürke angyallal. Vajon lesz-e ereje kitörni az agyonszabályozott kasztrendszerből? Nem lesz egyszerű, hiszen a kíváncsisága lépten-nyomon bajba keveri.

    Monokróm

    +1 Johanna Sinisalo – A Nap Magja

    Végezetül egy olyan történet, amely nem a jövőben játszódik, hanem a mai Finnország egy alternatív univerzumban.

    Századunk tízes éveiben Finnországban euszisztokrata rend uralkodik A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, a mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számontartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

    A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

    Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.

    A Nap Magja

  • Miért nincsenek már utópiák?

    Az utópia, mint kifejezés viszonylag fiatal. Morus Tamás használta először 1516-ban megjelent Utópia című könyve címében (Eredeti teljes címe De Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia). Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró mű.

    A vágyakozás a tökéletes életre szinte egyidős az emberrel. Egy eszményi világról már Krisztus előtt 395-ben írt Platón az Állam című munkájában, de nyugodtan ide sorolható a Biblia Paradicsomról szóló része is.

    De a tökéletes társadalomról szóló művek a középkor termékei. A legfontosabb utópikus írások az 1600-1800-as években jelentek meg: Tomaso Campanella, Francis Bacon, Jonathan Swift vagy Candide művei tükörként szolgáltak: a másik világ furcsaságai a saját világ jellemzőit új színben tüntetik föl, eltávolítják az olvasótól, relativizálják azokat.

    A huszadik századi utópiák valójában már sokkal inkább tekinthetők disztópiának. Pontosabban a kettő egybemosódik, ami a társadalom egy rétegének utópia, az a másiknak disztópia. De miért tűntek el az utópiák? Nem vágyunk már egy boldogabb, jobb életre?

    Dehogynem. De mégsem szeretjük az utópiákat.

    Az oka egyszerű: egy utópia egyszerűen unalmas. A biztonság, a jólét, a boldogság jó dolog, be lehet mutatni néhány oldalban. De minden hiányzik belőle, ami érdekessé tesz egy történetet: a kaland, az izgalom, a dráma vagy a feszültség, vagyis a probléma, maga a konfliktus. E nélkül elég nehéz jó történetet építeni. Ezért van az, hogy minden utópiát bemutató történet bemutatja a világnak az árnyoldalát: mit áldozott fel a társadalom az utópiáért cserébe. Ezek a látens utópiák valójában rejtett disztópiák.

    A Gattaca hipermodern technológiájú, DNS-tervezésen alapuló társadalma az eugenika által szinte kasztokba sorolja az embereket  A film címe egy szójáték: bár látszólag az űrhajózásért felelős Gattaca Aerospace Corporation neve, valójában  a DNS-t alkotó nitrogén tartalmú szerves bázisok (guanin, adenin, timin, citozin) kezdőbetűiből úgy épül fel, mint maga a DNS. Ez a társadalom kiveti a genetikai sérülteket, és megveti a genetikai tervezés nélkül születetteket. Nincs helyük a megtervezett világban, képességeiktől függetlenül csak alantas munkát végezhetnek. Csupán azért mert a genetikai profiljuk nem tökéletes, pusztán a betegség vagy egyéb defektus „lehetséges” bekövetkeztének százalékos valószínűsége miatt.

    A Nap Magja Finnországában euszisztokrata rend uralkodik. A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, a mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

    A Nap Magja

    Az Equlibrium szabványosított fasisztoid világa nem tűri a művészetet. Valamikor a jövőben, a harmadik világháború után egy totalitárius állam, Libria válik naggyá. A társadalom a nyugalomért nagy árat fizet. A rezsim az emberi érzelmeket tette felelőssé a háború kirobbanásáért. Minden érzésstimuláló tárgy tiltott, az „érzésbűnözőket” letartóztatják és elevenen elégetik. A rend, a nyugalom, a gazdaság és a társadalom biztosítása érdekében mindenki köteles naponta önmagának beadni egy Prozium-injekciót, egy érzelemgátló szert.  A rendért egy vallási-katonai szervezet felel, akik az érzésbűnözést csirájában próbálják elfojtani.  De mi történik akkor, ha pont egy harcos-pap hagyja ki napi adagját, kezd el érezni, ami miatt megkérdőjelezi saját és a társadalom erkölcsi értékrendjét.

    Az emlékek őre tökéletes társadalma feláldozza a múltat, az emlékeket, és mindet, ami a boldogságot elronthatná. A közösségéből hiányzik a fájdalom, az együttérzés, a mindennapi élet küzdelme, amely az ‘egyenlét’-nek köszönhető. Az életet egy terv határozza meg, amely gyökeresen eltüntette a mély érzelmeket. Csupán egy ember, a kiválasztott Emlékek Őre ismeri a múltat, az egyenlét előtti állapotot, aki emlékei, s ezáltal bölcsessége által tanáccsal szolgálhat a közösségnek.

    Walter Tevis Sokszavú poszáta című történetében 25. század világában az emberi civilizáció maradéka elektronikus mennyországokba zárkózva vegetál. Nincsenek családok, gyerekek, de még valódi párkapcsolat, szerelem sem igen létezik. A gépiesen udvarias hétköznapokból már csupán a drogok vagy az öngyilkosság jelentik a menekvést. Az olvasás tiltott dolog, de igazából senkinek eszébe sem jutna már ezt a szabályt megszegni. A gondolkodást az ember helyett számítógépek és robotok végzik. A jelszó: „Ne kérdezz; lazíts!” E látszatélet jelképe a sokszavú poszáta, mely éjjelente nem a saját énekét dalolja bele a világba, hanem más állatok hangját utánozza.

    Sokszavú poszáta

    Ezek a történetek az embert és az emberi érzéseket teszik felelőssé minden rosszért. Nem is alaptalanul Az utópia záloga az érzelmek teljes elfojtása, eltűntetése akár terror, akár kémiai szerek révén. És mivel minden ilyen történet érzelmeket vált ki belőlünk, ezek után ki akarna egy utópiában élni?

  • Milyen könyvet vegyek idén utoljára?

    Ha épp azon gondolkodsz, hogy mi legyen az utolsó könyv, amelyet még 2018-ban beszerzel, akkor van tippünk. Nem is egy, hanem rögtön három! A Galaktika ugyanis összeállított egy Évzáró disztópikus akció csomagot, amely három könyvet tartalmaz: Sokszavú poszáta, Tudatzavar, Új Pompeji.

    Korábban már mind a háromról írtunk, ezeket elolvashatjátok itt, itt és itt.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    A rendelést pedig itt tudjátok leadni, az akció egészen december 31-ig él.

  • Amikor eljön az írástudatlanság kora…

    Walter Tevis neve sokak számára ismerős lehet. A múlt század második felében több filmadaptáció is készült műveiből, mint A svindler (a regény 1959-es, a film Paul Newmannal 1961-es), annak folytatása, A pénz színe (a regény 1984-es, a film 1986-os, szintén Newmannal és a fiatal Tom Cruise-zal), vagy éppen A Földre pottyant ember (a regény 1963-as, melyből 1976-ban Nicolas Roeg készített filmet, az énekes, David Bowie szereplésével).

    Tevis az Ohioi Egyetemen tanított angol irodalmat és kreatív írást. A Sokszavú poszáta megírásához az inspirációt az egyetemi diákok adták, akik nem érdeklődtek az olvasás iránt. Elképzelt egy 25. századi posztapokaliptikus amerikai civilizációt, ahol minden ember analfabéta. A helyzet azért furcsa, mert az egyének maguk döntik el fokozatosan, hogy elhagyják az olvasást. Ironikus, hogy ahogy az írni-olvasni tudás egyre inkább hanyatlik, úgy a technotudonány mindinkább fejlődik, kellően gyorsan ahhoz, hogy hatékony robotokat termeljen ki, akik nemcsak a súlyosabb feladatokat veszik át az emberektől, de magát a civilizáció működését is.

    Ami a legrémisztőbb a Sokszavú poszátában, hogy nincs katasztrófa, hanem a magától zuhan az írott szó, és ezáltal a civilizáció iránti érdeklődés. Ez az erózió már a 70-es évek közepén elkezdődhetett, amikor is Tevis az egyetemen oktatott. Ekkor az irodalomtanárok már egy ideje aggódtak az olvasottság színvonalának esése miatt. Tevis 25. századi New Yorkjában még az egyetemi tanárok sem műveltek (a meglévő hiányos oktatás a médiától függ).

    Az emberiség az írás ismerete nélkül tulajdonképpen élhet, sőt,  a történelem folyamán a legtöbb ember analfabétaként is élt, csak a közelmúltban, az ipari forradalomnak köszönhetően (a gépek működésének megértéséhez szükséges az írott útmutató), a protestanizmus nyomására (a Biblia olvasása elengedhetetlen) terjedt el.

    A tét nem a túlélés, hanem egy sötétebb kor, valamint a kollektív emlékezetünk elvesztésének megakadályozása. Ha képtelenek vagyunk az olvasásra és az írásra, akkor képtelenek vagyunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a múlttal, annak történelmével, tudományos és technológiai eredményeivel. Tevis regényében a technológia úgy erősödik, ahogy az emberek mentálisan egyre eltompulnak, ez a technológia öncélú és teljesen képtelen arra, hogy kötődjön az emberi igényekhez.

    Ez a posztapokaliptikus kép csak rajtunk, embereken múlik. Így mindenkit csak buzdíthatunk, hogy járjon könyvtárba, vásároljon könyveket és olvasson. Akár a Sokszavú poszátát is.