Címke: sith

  • Összeesküvések a Star Wars univerzumából

    A Mandela effektusról szóló cikk közben pár pillanatra elméláztam a különböző összeesküvés elméleteken, amelyek a mai napig izgatják az emberek fantáziáját. Ott van például a chemtrail által befolyásolt éghajlat, az illuminátusok által irányított háttérhatalom, a gyíkemberekből álló egyik-másik titkos szervezet (nem vicc, ebben tényleg hisznek emberek!), de sorolhatnám még elég sokáig az aktuális konspirációs teóriákat: földönkívüliek, lapos Föld, Ashtar kapitány, egyiptomi repülő csészealj leszállópálya (piramisok).

    Összeesküvések mindig léteztek, és ez után is fognak. Néha egészen ártalmatlanok, sőt kifejezetten mókásak, de sokszor a konteósok átesnek a ló túloldalára, és brutális, szövevényes geopolitikai „titkokat” lepleznek le, majd megosztják azokat az interneten. A gyanútlan emberek, akik csak próbálják megmagyarázni a körülöttük zajló komplex világot, elhisznek bármit (értsd: szó szerint bármit), amit olvasnak. Gyakran pedig különböző weboldalak alaptalan egészségügyi „tanácsokat”, alternatív gyógymódokat osztogatnak a több kattintásért, lájkért, és talán ezek a legártalmasabb fajta konteók. Én még elhiszem a segítő szándékot is, de könyörgöm, a C-vitamin zabálása nem gyógyítja a rákos megbetegedéseket. Az efféle egyszerű, házi megoldásokat népszerűsítő oldalakat általában övezi az a tévhit, miszerint a gyógyszeripar valójában az emberek ellen tevékenykedik, a mágnások csak pénzt akarnak a több betegtől bezsebelni, minket pedig egyre csak függővé tesznek (mert ez jó nekik… gondolom).

    cons

    Ezért felhívnám minden kedves Olvasó figyelmét, hogy a következő cikkben szereplő összeesküvések csupán a képzelet szülöttei, bármiféle esetleges egybeesés valódi személyekkel, helyszínekkel, eseményekkel csak a véletlen műve.

    Mostanában egyre többet foglalkozok konteókkal a szabadidőmben, s nem rég fellapoztam az Összeesküvések könyve – Paranoid történelem című novelláskötetet, mely a Metropolis Media gondozásában jelent meg. A könyv előszavából kiderül, hogy az összeesküvések csupán válogatott szerzők fejéből pattantak ki. Nos, valamennyin remekül szórakoztam. Hiába tudható, hogy ezek közül egyik sem történt meg, mégis ott motoszkál az érzés: mi van, ha mégis? Még az is lehet, hogy illuminátusok írták a könyvet, akik így közlik az esetek tényszerűségét, összeesküvésnek álcázva. Hú, nem is tudtam, hogy ilyen egyszerű konteót alkotni!

    A Paranoid történelem alkotásai közül a kedvencem egyértelműen a Star Wars konspirációs novella volt, melyben Lucast tudat alatt szuggerálják kínai ügynökök (Csou és Bak-ka), hogy nyugatellenes, kommunista-párti propagandát helyezzen el zseniális művében, amelytől majd az amerikai nézők átértékelik magukban a világot. Erről persze Lucas mit sem sejt, csupán felhasználja az ősi kínai tanításokat, melyek ártalmatlannak tűnhetnek. De vajon mennyit fog fel a rejtett üzenetből a közönség? A novella szerzője remekül kifejti az összefüggéseket, miért is lenne kiváló propagandafilm a Csillagok Háborúja, de erősen hiányzik az „akár meg is történhetett” hatás. Így elhatároztam, keresek olyan összeesküvés elméleteket, amelyek akár igazak is lehetnek, és van némi közük a Star Warshoz.star wars

    Nagyjából lehetetlen olyan elméletet találni, ami nem a film(ek) történetével foglalkozik. Pedig George Lucas öröksége milliókat tart lázban a mai napig, hatása elvitathatatlanul meghatározó minden generációnak. Mégsem születtek hasonló elképzelések, mint a fent említett nyugatellenes szubkontextus.

    Mivel jövő héttől vetítik az első nem számozott Star Wars folytatást, a Zsivány Egyest, gondoltam összegyűjtöm a három legérdekesebb rajongói elképzelést, amelyek az elmúlt majd’ negyven évnyi filmtörténeti alapkövet övezik.

    1. Darth Jar Jar

    Talán az elmúlt év legfelkapottabb elképzelése, mégis egyszerre röhejes, és komolyan vehető. E szerint az elmélet szerint Jar Jar Binks, a Baljós árnyak ügyefogyott lénye valójában az egész sötét oldalt irányító manipulatív, igazi sötét nagyúr. Elsőre iszonyatosan furcsán hangozhat, sőt tényleg poénos, de az elmélet szerzője végletekig részletesen elmagyarázza, hogy miért is lehetséges a teória. Eszerint minden filmbéli fontos mozzanatot az ügyetlen gungan befolyásol, anélkül, hogy akármelyik Jedi észrevenné. Több valós tény is alátámaszthatja ezt a verziót, hiszen a Baljós Árnyak, és főleg Jar Jar kritikai bukása után át kellett írni a folytatásokat. Az eredeti történetben elképzelhető, hogy a sötét oldal vezéreként tűnt volna fel Jar Jar. Már sosem tudjuk meg. A teljes sztori angolul itt.

    jar jar

    1. Mace Windu, a kiválasztott

    A lila lézerkardos Jedi mester mindig is kicsit fura volt számomra. Nem úgy viselkedett, mint a Jedi tanács többi tagja, és valamiért őt tartottam a kedvencemnek közülük. Egy elmélet szerint Mace Windu a kiválasztott, akinek egyensúlyt kell teremtenie az Erőben. Különleges Erőhasználata, és egyedi lézerkardja is erre enged következtetni (kék plusz piros egyenlő lilával). A lila fényű szablya szintén az egyensúlyt szimbolizálja, az Erő sötét és világos oldala között. Windu a filmekben elszántan próbálja Anakint távol tartani a Jedi-tanácstól. Úgy tűnhet, hogy a későbbi Sötét Nagyúr konkurenciaként hathat rá, ezért megpróbálta minél távolabb tartani őt a Jedi Rendtől. A teória egészen más perspektívába helyezi Windut. Jobbára úgy tűnhet, hogy Mace Windut arroganciája vezette a halálba, de mi van, ha tényleg ő hozta el az egyensúlyt?

    1. Mace Windu valójában nem halt meg, és ő lett Snoke

    Ismét egy összeesküvés Mace Winduval kapcsolatban (érdekesebb karakter, mint elsőre gondolnánk). A sztori ott kezdődik, hogy Windu mégsem halt meg, mikor megküzdött Palpatine-nal. Az hagyján, hogy túlélte a kézlevágást, zuhanást, villámokat: ő lett a hetedik rész rejtélyes alakja, Snoke. Az előbbi pontból kiindulva, miszerint Windunak nem sikerült elhozni az egyensúlyt az Erőben, megszállottá vált. Mivel egyszerre tudja használni a sötét és világos oldal erejét, nem is csoda, hogy a halálból visszatérve Snoke-ként oltalma alá veszi Ben Solot, akiben egyszerre mutatkozik meg a két oldal vívódása. Snoke tehát lehet Mace Windu: egy megtört, öreg, megszállott Jedi mester, aki látta a Birodalom felemelkedését, és bukását. Teljes sztori angolul itt.

    windu snoke

    Ennél a három teóriánál azért jóval több kering az interneten, de felsorolásuk is végtelen időt venne igénybe. Rengeteg karakternek megvan a saját, külön rajongói elmélete, amitől csak még színesebbé teszik az amúgy is óriási univerzumot. Sajnos, mivel egyiket sem erősítette még meg senki, akinek tényleges köze is van a filmekhez, így ezek addig összeesküvés elméletek maradnak.

  • Star Wars: Rebels 2. évad kritika

    A Disney nem vállalt túl nagy kockázatot azzal, hogy a 6 évadot megért Clone Wars animációs sorozat után tavalyelőtt útjára indította a Rebelst. Egyrészt biztosak lehettek benne, hogy a fent említett széria nézői rétege úgyis követni fogja a hasonló stílus/narratíva miatt, másrészt a két trilógia közötti űr kitöltésére már régóta áhítoztak a rajongók. Az pedig, hogy hangulatilag inkább az eredetire hajazott (és hajaz most is) a Rebels, már csak a hab volt azon a bizonyos tortán. A Birodalom és a Lázadók küzdelmére kihegyezett sztori főszereplői ugyanúgy egy hajón (Ghost) kalandoztak a végtelen űrben, mint Han, Luke és a többiek az eredeti trilógiában. A csapatban ugyanúgy megtalálható a mentor-tanítvány páros (Kanan és Ezra), a vicceskedő droid (Chopper), a merész pilóta (Hera), és még a szőrös, nagydarab, ámbár emberi nyelvet beszélő nagyfiú sem hiányzik a kompániából (Zeb). Mindezekhez jött a tény, hogy legfőbb antagonistaként újfent a célozni továbbra sem tudó birodalmiak vannak, Vader többszöri feltűnése pedig kilóra megvette a rajongókat, ami azért nem meglepő, hisz minden idők egyik legikonikusabb gonoszáról van szó. Nem csoda hát, hogy a második évad immáron több epizóddal, több ismert szereplővel, és nagyobb tétekkel hozta el ismét a Star Wars csodálatos világát, s bár a végeredmény nem lett tökéletes, az univerzum kedvelői mennyei mannaként szipkázhatták be a 20 rész minden másodpercét úgy, hogy az esetleges hibák nem is voltak annyira zavaróak.

    Ahelyett, hogy részletesen elemezném az évad cselekményét (hisz aki látta, tudja mi történt benne), lássuk, milyen modulokból is épül fel a Rebels. A széria tematikája értelemszerűen öröklődött a Clone Warsból, annak minden előnyével ás hátrányával. A fő, jobbára az Erő körül forgó főszál kötőanyagaként sok alibi részt kaptunk ismét, melyek egy része jó (Relics of the Old Republic, The Call, The honorable ones), de legtöbbje inkább csak időhúzás (Brothers of the Broken Horn, The forgotten droid). Újabb fájó pont ezen epizódoknál, hogy többségük sokkalta gyermekdedebb történettel bír, mint a nagyon is sötét tónusú fősodor, ez a kontraszt pedig (pláne, ha valaki darálva nézi a részeket) eléggé ki tudja zökkenteni a nézőt. A Rebelsnek a fiatalabb korosztályhoz is szólnia kell, és ez ebben ütközik ki leginkább.

    rebels1

    A fő történetszál két tengelyen mozog. A Lázadók otthonkeresése úgy-ahogy egybe van kötve a mellékepizódokkal (így meg is magyarázva azok relevanciáját), a lényeg azonban (akárcsak az első évadban) az Inkvizítorok körül forog, kiknek feltett szándéka, hogy levadásszák az utolsó életben maradt jediket. A Főinkvizítor ugyan az első szezonban életét vesztette, helyére rögtön kettő (sőt, mint az a végjátékban kiderül, három) került, akik valahogy megérzik a jedik tartózkodási helyét, így változtatva a fő cselekményt kvázi macska-egér játékká, amelyet a gyakorlatban sokkal jobban implementáltak, mint ahogy elsőre hangzik.

    A rosszfiúkról igazából most sem derül ki, hogy mifélék. Annak ellenére, hogy vörös pengét forgatnak, nem Sith-ek (ezt a fogalmat még mindig elég képlékenyen kezelik, a KotOR játékokban sokkal jobban definiálták a fogalmat), ennek ellenére remekül használják az Erőt, és félelmetesen jól bánnak a fénykarddal is. Kanan és Ezra szerencsére kapnak segítséget a küzdelemben, Rex, az egyik utolsó élő klón, valamint a mostanra felnőtté vált Ahsoka feltűnése pedig végre pótolja az első évad kihagyott ziccerét: összeköti a Clone Wars és a Rebels világát. Szerepük sajnos egy két csúcspontot (például a bámulatos finálét) kivéve eléggé marginális, de ez változhat a harmadik évadra. A cameo-cunami pedig nem ér véget velük, viszont láthatjuk pár perc erejéig például Yoda mestert, Leia hercegnőt, és persze Dart Vadert, a rajongóknak nem kellett csalódniuk ezen a téren (sem).

    rebels2

    A szereplők mellett a hátér bővítését sem felejtették el a készítők. Megtudhattuk például a hiperűr-ugrás, mint technológia származását, a Lasatok történetét, kaptunk némi Birodalom-árnyalást (reflektálva az Ébredő Erő egyik főszereplőjére, az Új Rend nézeteivel szintén szembemenő Finn-re), és persze az Erő, valamint annak használói (Jedik, Sithek) történelméből is kaptunk egy-egy szeletet. Ezt a szegmenst az animációs éra mindig is sokkal érdekesebben kezelte, mint a filmek. A finálé maga parádés lett, végre hullottak az Inkvizítorok, újabb lehetőséget kapott a szereplésre a Star Wars univerzum talán legelhanyagoltabb karaktere, Darth Maul, az elkerülhetetlen Vader-Ahsoka párbaj pedig maga volt a színtiszta adrenalin. Külön jó pont a Disney-nek, amiért, bár a kánonból kukázott nagyjából mindent a filmeken és a sorozatokon kívül, az utolsó részbe mintegy „easter-egg”-ként belecsempészte a Knights of the Old Republic-ból ismert Sith hitvallás mondókáját, és Kanan megvakulása is kikacsintás a (többek között) Force Unleashedből ismert bukott jedire, Rahm Kota-ra. Apró nüánszok ezek, mégis jó felfedezni őket.

    rebels3

    Mindehhez a jól ismert Star Wars muzsikák kiváló aláfestést nyújtanak, még ha az animáció minősége továbbra sem az igazi. Szokható ugyan, és művészi szempontból sokszor kiváló, de az animációk még mindig darabosak (pláne fénykardpárbajok alatt), a textúrák sokszor mosottak, és a pálcikaszerű fénykardokkal is meg kell barátkozni, pláne az Ébredő Erő robosztusabb ábrázolása után. De ez már csak szőrszálhasogatás, a Rebels 2. évada hozta (sőt, fokozta) az első felvonásban látottakat, sok emlékezetes jelenettel, továbbra is szerethető (és jellemileg fejlődő!) karakterekkel, melyek tükrében a töltelékként szolgáló epizódok erősen hullámzó minősége betudható a szükséges rossznak, amely a fiatalabb nézői igények kiszolgálására szolgál csupán. Ezek után nem nehéz tehát várni a harmadik évadot, benne remélhetőleg még több Maul és Ahsoka szerepléssel, még sötétebb tónussal, és Ezra identitásválságával, mert az egyértelmű, hogy megkísértette a Sötét oldal, a pálfordulásban rejlő lehetőségeket pedig nem fogják parlagon hagyni a készítők.