Robert Kroese Tudatzavarának eredeti címe The Big Sheep, amiből talán már nem is olyan nehéz asszociálni, hogy mely művek inspirálták az írót. A cím két másik mű címének vegyítése, Raymond Chandler 1939-es mestermunkája, a The Big Sleep (Hosszú álom) és Philip K. Dick 1968-as posztapokaliptikus klasszikusa, a Do Androids Dream of Electric Sheep? (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?) egybeforrasztása. A kérdés már csak az: méltó-e ez a könyv a két klasszikus nevéhez? A válasz, szerencsére igen. Kroese sokat merít a chendleri hangulatból és Dick gonzó koncepciójából, miközben hozzáadja alkotásához a saját harmadik dimenzióját, a humor eszközét.
A Tudatzavar a közeljövő Los Angelesében játszódik, egy olyan gazdasági összeomlás után, amely a varos egy részét elszakította a többitől. Ebben az új városban két nyomozó, Erasmus Keane és Blake Fowler próbálja megoldani a hiányzó génmódosított bárány rejtélyét. Nem sokkal ezután a páros új feladatot kap: egy Priya Mistry nevű, méltán híres színésznő arra gyanakszik, hogy egy bérgyilkos célpontja.
A két nyomozás persze összemosódik, de elég ravasz módon. Kroese mesterien szövi a cselekményszálakat. Egy magabiztos leendő hadúr, Mag-Lev megpróbálja megragadni a hatalmat, ami egy olyan hatást vált ki, ami fenyegeti a Keane-Fowler ügyet. Mindeközben persze más tényezők is nehezítik a nyomozók munkáját…
Kroese története bonyolult, lépést tartani vele üdítően könyörtelen, emellett viszont nem marad el a nevetés sem. Fortélyos, furcsa szójátékok, és olyanok amiken felsóhajtunk. A könyv humora nem csak megadja a hangulatot, de a karaktereket is átfedi. Párbeszédeik pörgősek, élesek, hamar világossá válik, hogy Kroese-re egy harmadik nagy is hatással van: Arthur Conan Doyle. Az őrült zseni Keane és az egyáltalán nem ostoba Fowler közötti dinamizmus tisztán emlékeztet a Holmes-Watson párosra – egészen Fowler első személyes elbeszéléséig. A filozófiai elmélkedések csak úgy repülnek a levegőben, gyorsan és vadul. És persze tréfásan. Egy ponton Fowler meg is jegyzi, hogy soha nem vezetett semmi jóhoz, ha egy rosszfiú Nietzsche-t kezdett idézni.
Kétségtelen, hogy ezzel a munkájával Krouse a megnevezett íróknak tisztelgett.
A Tudatzavar szerzője, Robert Kroese a michigani Grand Rapids-ban nőtt fel. Másodikos korában írta meg az első regényét, amely a Bill Kaptány és a Sas nevezetű űrhajója sztoriját mesélte el – később ez bizonyult akadémiai karrierje csúcspontjának. Miután éppen, hogy megkapta a filozófia diplomáját, és több különböző munkából is kirúgták, Kaliforniába költözött és a szoftverfejlesztésben helyezkedett el. Az ezáltal szerzett „felesleges” tudásából írta meg 2009-ben az első regényét, a Mercury Falls-t. A legutóbbi regénye a Tudatzavar (eredetileg Big Sheep), amely itthon február 9-én jelent meg a Metropolis Media kiadónál. Ahogy a szerző fogalmazott Libertopiának készült interjújában: „A legtöbb könyvemet humoros science fictionkiént/fantasyként aposztrofálnám, de ez elég összetett. Az első regényem, a Mercury Falls egy lusta angyalról szól, akinek meg kellene mentenie a világot az apokalipszistől, de jobban leköti a sör és a ping-pong.”
Egy másik interjúból: „Úgy jellemezném a Tudatzavart, hogy a Sherlock találkozott a Szárnyas fejvadásszal. A könyv egy közeljövőben játszódó sci-fi, aminek a középpontjában egy briliáns detektív nyomozása áll egy génmódosított bárány után Los Angelesben. És igen, (remélhetőleg) olyan bizarr és kiszámíthatatlan, mint ahogy hangzik.”
„Nagy rajongója vagyok a Szárnyas Fejvadásznak, és a könyvnek is, ami alapján készült: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (Eredetileg: Do androids dream of electronic sheep?). Emellett nagyon kedvelem a film noir-t és az olyan filmeket, mint a Hosszú álom (eredetileg Big Sleep). Egy ideje már játszogattam egy közeljövőben játszódó, noir-os, misztikus regény gondolatával egy ideje, és amikor a The Big Sheep cím eszembe jutott, tudtam, hogy meg kell írnom ezt a könyvet.”
És vajon hogyan ismerkedett meg a szerző a sci-fi műfajjal?
„Akkor jött ki a Star Wars, amikor hét éves voltam, és nagy hatást gyakorolt rám. Másodikban írtam meg az első sci-fi sztorimat. Kilenc éves koromban apukámtól kaptam egy pédányt Robert Heinlein Red Planet regényéből, és azonnal rákaptam a műfajra. Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak-ja miatt akartam író lenni, és Harry Harrison A Rozsdamentes Acélpatkány-sorozata miatt hittem el, hogy az is leszek.”
A szerzővel készített interjúnkat pedig a továbbiakban olvashatjátok:
Kérdés:Mit szeretsz a legjobban az olvasókkal való találkozásban?
Válasz: Szeretem hallgatni, hogy a különböző olvasók mit gondolnak a könyveimről. Mindenkinek megvan a saját kedvenc szereplője, kedvenc része, és érdekes meghallgatni, hogy mit miért szeretnek vagy nem szeretnek.
Kérdés: Mit kérdeznél a kedvenc íródtól, ha találkoznál vele személyesen?
Válasz: „Van valami tippje a jövedelemadó elkerülésére?”
Kérdés:Mi a kedvenc élményed az olvasókkal való találkozások közül?
Válasz: Egyszer kezet foghattam Lou Ferrignoval. Az elég menő volt.
Kérdés: Mit szeretsz a legjobban Robert Kroese műveiben?
Válasz: Szeretem, ahogy Tal az elvont történeteit teljesen hétköznapi, rokonszenves szereplőkkel kombinálja. Az őrült ötletek felfedezése sokkal élvezetesebb, ha az egészet olyan emberek szemszögéből látod, akikkel együtt tudsz érezni.
Rudit gyermekkorától fogva érdekli a főzés. Az érdeklődésből hobbi lesz, abból pedig mesterség. Persze nem könnyen, konokság kell hozzá, nem is kevés. De Rudi kitartó, és végül konyhafőnök lesz egy lengyel étteremben.
Aztán alkalma adódik némi mellékes keresetre, de a dolog nem veszélytelen. És így csöppen bele Rudi egy olyan világba, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét. Kiképzik ugyan, de meglepetések mindig akadnak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit.
A szövevényes történések közepette szemünk előtt kirajzolódik egy olyan Európa képe, amely kísértetiesen emlékeztet a kényelmetlenül közeli múltra – különösen errefelé, a keletebbre eső végeken. Az „új” Európa nem különösebben vonzó: kerítések, határellenőrzések, gyanakvás, üldözés… Ismerős? Sajnos igen. Viszont talán létezik egy másik Európa is, amiről csak kevesen tudnak, és a titkot nem feltétlenül akarják másokkal megosztani…
Március 30-án, pénteken 2 db-ot sorsolunk ki a regényből. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Mostani interjúnkban Fedina Lídiával (Virokalipszis) beszélgettünk arról, milyen íróként fordítani, s továbbá egy új könyvünkről, Robert Kroese Tudatzavaráról.
Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
Kihangsúlyoznám, hogy én elsősorban író vagyok, és csak másodsorban fordító. Viszont úgy gondolom, hogy ez jó dolog, mert a fordításhoz nem az idegen nyelvet kell kiválóan ismerni, hanem a magyart. Nagy példaképeim Karinthy Frigyes és Arany János, akik maguk is sokat fordítottak, de hosszan sorolhatnám az író-fordítók sorát. Én véletlenül lettem fordító: felkértek, és megpróbáltam. Mivel gyógyszerész a végzettségem, szakfordítással kezdtem a Medicina könyvkiadónak, majd az Egmont Hungária kiadónál, akiknél egy mesémet szerettem volna megjelentetni (amiből, sajnos, nem lett semmi). Később felajánlották, hogy próbáljam meg lefordítani Lemony Snicket: A balszerencse áradása című ifjúsági regénysorozatát. Ebből később Jim Carrey-vel film is készült, és akkor dolgoztam a Dreamworksnek, mint a magyar nyelvi változat supervisora.
Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
Mondhatom, hogy már az anyatejjel szívtam magamba. Szüleim a Galaktika magazin első előfizetői közé tartoztak, azóta is őrzöm az első számokat.
Kedvenc könyv és film a zsánerben?
Mindig nagyon szerettem Zsoldos Péter írásait, a Viking-sorozat meghatározó élmény volt, ahogyan Isaac Asimov Alapítvány trilógiája és a robotos könyvei is. A Ray Bradbury novellából készített Mennydörgő robaj című időutazásos film nagy kedvencem, azt hiszem ez ihlette még nagyon régen a tavaly írt „Hullám” című novellámat. Nem szégyellem bevallani, hogy Star Wars fan vagyok (az első trilógiáé, a Zsivány egyes egyáltalán nem tetszett), és csodálatosnak találom a Star Trek világát is, ahol az emberek annyira jók. Csillagkapu rajongó is vagyok, majdnem minden filmjük megvan, itt azt szeretem, hogy a legtöbb részben nem látom előre a megoldást. Végül semmiképpen se felejtsem el említeni Michael Chrichton Jurassic Parkját, de ez esetben a könyveket sokkal jobban szeretem a filmeknél, kivéve az utolsó filmet, mert abban lenyűgöz a játék a raptorokkal.
Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
Novelláimat ajánlottam a Galaktikában való megjelenésre, és 2007 augusztusában, vagyis éppen tíz éve jelent meg az első novellám a 209-es számban. Ekkor már túl voltam egy egész sorozat ifjúsági regény fordításon, és hat évvel később az Írószövetségben az egyik sci-fi esten bátran megkérdeztem Németh Attilától, hogy nem próbálhatnám-e ki magam fordítóként náluk. Próbaként Parke Godwin „Aprópénz” című rövid írását kaptam, ami 2013 augusztusában jelent meg a 281-es Galaktikában. Úgy látszik az augusztus az én első megjelenéses hónapom 🙂
Fedina Lídia
Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
Mivel időnként nem létező dolgoknak kell nevet adni – illetve úgy fordítani, hogy az valóságosnak tűnjék -, azt kell mondanom: igen, egy kicsit másként kell a sci-fihez hozzáállni, mint az egyéb irodalomhoz. Persze a szakfordításokban is gyakran előfordul, hogy egy egész nyelvezetet kell magyarítani – de ott a téma szakemberei segítenek ebben. A sci-finél legfeljebb azt nézhetem meg, hogy hasonló dolgokat hogyan fordítottak le. Itt jön be az, hogy egyes kifejezések már „felhasználódtak”, az olvasók tudatába más tartalommal épültek be, például a jelen fordításban (Robert Kroese: Tudatzavar) a Disincorporated Zone nem fordítható zónának, bármennyire szeretném is, mert az a Sztrugackij-fivérek Stalkeréhez már „elhasználódott”.
Én nem szeretem, amikor a fordító lustaságból, vagy idő hiányában az idegen szavakat nem fordítja le, hanem csak elferdíti. Igyekszem mindent magyarul átadni, mi nem „vakondot füstölünk ki”, hanem „nyulat ugratunk ki a bozótból”, bármennyivel egyszerűbb is tükörfordítást adni az előbbinek.
Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Tudatzavar) fordításánál?
A megfelelő nevek megtalálása mindig kihívást jelent, hogy aztán ne a szerkesztővel kelljen gyötörnünk egymást a javítással. Itt a Zóna helyett keresek még megfelelő szót. Fontos azonosulni a szerző stílusával, Kroese viccesen ír, ezt ügyesen kell visszaadni, hogy magyar is legyen meg jópofa is úgy, ahogyan a szerző akarta. Én, talán mivel magam is író vagyok, nagy tiszteletben tartom a szerzőt, és igyekszem mindent úgy csinálni, mintha ő maga készítené a fordítást.
Olvasóként hogy tetszett a könyv?
Bevallom, sosem olvasom el előre a könyvet, mert a fordítás végére belehalnék az unalomba – inkább utólag javítom vissza az elejét, ha a végén kiderülne valami turpisság. Így aztán az utolsó fejezeteket mindig gyorsabban csinálom meg, mint az elsőket, mert izgalommal várom a végkifejletet. A Tudatzavarnak még az elején járok, de kíváncsi vagyok, hogy mi fog mindebből kisülni – szerintem nagyon jó a felvezetés, megragadja az olvasó fantáziáját. Tetszenek a karakterek – a főhősök a Sherlock Holmes – Watson párosra emlékeztetnek. Egyébként nem mindig tetszik az, amit fordítok, de ezzel nem így van. Ezt élvezet csinálni.
A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
Feltétlenül. Kroese nem bonyolítja agyon a mondanivalóját, nem használ szlenget, amit nagyon nehéz fordítani, és élvezem a humorát. Szórakoztat.
Megjelent a Metropolis Media kiadó legújabb könyve, az Tudatzavar!
Amikor az Esper Corporation laborjából eltűnik a méregdrága, génmódosított csodabirka, az illetékesek az egyetlen emberhez fordulnak, akinek a határátlépés nem akadály: Erasmus Keane magánnyomozóhoz.
20% kedvezménnyel megrendelhető a Galaktika webshopban.
A 2039. év Los Angelese rém fura hely. A 2028-as Összeomlás után a város egy része elszakadt a többitől, és szinte önálló állam lett. Belépni csak saját felelősségre lehet, kilépni meg többnyire még úgy sem.
Amikor az Esper Corporation laborjából eltűnik a méregdrága, génmódosított csodabirka, az illetékesek az egyetlen emberhez fordulnak, akinek a határátlépés nem akadály: Erasmus Keane magánnyomozóhoz. Ő azonban amennyire dörzsölt, annyira eszement is – így hamarosan egy sokkal nagyobb bűnügy közepén találja magát. Priya Mistry, a gyönyörű tévésztár meg van győződve róla, hogy el akarják tenni láb alól. Keane gyanítani kezdi, hogy a két ügynek köze lehet egymáshoz. És talán jobb lenne, ha egyformán megoldatlanok maradnának.
Robert Kroese regénye kicsit olyan, mintha Terry Pratchett-tel íratták volna újra Philip K. Dick Szárnyas fejvadászát. Őrült utazás, a szó legjobb értelmében.
Bár a karácsony (és ezzel a kívánságlistára kerülő könyvek időszaka) is közeleg, de azért ennyire még ne ugorjunk előre. Lássuk, milyen címekkel készül a Metropolis Media Group a 2017-es év végére.
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után
A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani.
Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, a cselekmény során a St. Marysek úgy pattognak ide-oda híres történelmi dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a Westminster-apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek.
Jodi Taylor rendkívül vicces történelmi sorozatának, a St. Mary krónikáknak első része már novemberben felkerülhet a könyvespolcokra J. Magyar Nelly fordításában.
Daniel Godfrey: Új Pompeji
Ha szereted Michael Crichton regényeit, akkor az Új Pompejit neked találták ki! A történet szerint a közeljövőben egy enerigaóriás cég, a Novus Particles kifejleszti a technológiát, amivel tárgyakat és embereket szállíthat a múltból a jelenbe. A legtitkosabb projektjük az Új Pompeji, a híres város replikája valahol Közép-Ázsiában, megtöltve olyan lakosokkal, akiket keresztülhúztak az időn néhány perccel annak a vulkánnak a kitörése előtt, mely a múltbeli város vesztét okozta.
A regény főhőse, Nick Houghton történelmi tanácsadó, aki nagyon izgatott, hogy részt vehet a munkálatokban. Egészen addig, amíg el nem kezdi sejteni, hogy mi történt az elődjével és hogy munkáltatója valójában több titkot rejteget, mint ahogyan azt az összeesküvés-elmélet hívők pletykálják.
A Godfrey-regény Oszlánszky Zsolt fordításában érkezik.
Robert Kroese: Tudatzavar
A Tudatzavart is 2017-re tervezzük, de lehet, hogy 2018 lesz belőle. Kroese regényét hasonlították már Philip K. Dick, Terry Pratchett vagy John Scalzi írásművészetéhez is. A 2028-as Összeomlás után Los Angeles jelentős része, a Kitaszított Zóna felszabadult a hatalom uralkodása alól és a harmadik világbeli országok részévé válik. A Kitaszított Zóna és Los Angeles közti navigáció nehéz és kockázatos feladat, de Erasmus Keane magánnyomozónak muszáj útra kelnie, amikor egy értékes, genetikailag módosított báránynak nyoma vész az Esper Corporations laborjából. Ám miközben Keane és útitársa, Blake Fowler az állat nyomába ered, valami másra, valami sokkal nagyobb és eddig rejtve maradó titokra is fény derül.
A regényen fordításán már dolgozik Fedina Lídia. A könyv legjobb reményeink szerint még idén év végén érkezik, de elképzelhető, hogy átcsúszik jövő januárra.
A magyar borítókkal és további információkkal hamarosan jelentkezünk, a könyvek pedig nemsokára felkerülnek előrendelhető státuszban a webshopba!
