Címke: Ridley Scott

  • A farkas gyermekei

    Kismalac, kismalac…

    Furcsa, ha egy sci-fi sorozat előzetese azzal kezdődik, hogy valaki elmond egy jól ismert mesét. Az már csak a ráadás, hogy ettől a mesélőtől hideglelést kapunk.

    Márpedig ezt sikerült elérni a 82 éves angol rendezőzseninek, Ridley Scottnak. Az Aliennel világhírűvé vált rendező a mozifilmek mellett sorozatokon is bábáskodik. legújabb projektje a Raised by wolves, amelynek megjelent az első előzetese.

    A látványvilág egészen elképesztő és ugyanakkor meghökkentő és félelmetes.

    Eymerich 1 – Indulj, inkvizítor!

    A világűr gyarmatosításának korai szakaszában két android feladata, hogy emberi gyerekeket neveljenek egy bolygón. Apának és Anyának komoly kihívással kell szembenéznie, amikor a kolóniát széteséssel fenyegeti egy vallási konfliktus.

    A sorozat szerencsére gyorsan eljut Magyarországra is. A világpremierrel egy időben, szeptemberben az HBO MAX tűzi műsorára, de azonnal megjelenik az HBO GO streaming szolgáltatáson is.

    https://youtu.be/nAg6RTQEfeM

  • Alien tévésorozatot készíthet a FOX

    Ridley Scott mostanában látványosan szenved azzal, hogy mit kezdjen az egyik legismertebb sci-fi franchise-zal, az Aliennel. Az Omega Underground értesülései szerint a FOX azon dolgozik, hogy összehozzanak egy Alien tévésorozatot, ám a a pontos részletek a vállalkozásról hivatalosan egyelőre nem ismertek. Nem lehet tehát pontosan tudni azt se, hogy mikor és hol játszódhat a széria, illetve komoly viták zajlanak a színfalak mögött arról is, hogy az FX kábelcsatornán mutassák be az újdonságot, vagy egy online streaming szolgáltatáson keresztül.

    Az Alien sorozatról több újság is azt írja, hogy kolóniák hétköznapjairól szólhat, illetve időnként a xenomorphok is felbukkanhatnak, hogy az emberek orra alá borsot törjenek. Emellett még szorosabbra fűzheti a produkció a kapcsolatot az Alien és a Prometheus között, így idegen vírusok és a Tervezők is felbukkanhatnak benne. Az biztos, hogy az Alien világára ráfér egy komoly és drasztikus vérfrissítés, ez a sorozat pedig elhozhatná ezt.

  • Elindulhat a Szárnyas fejvadász filmuniverzum?

    Idén lett 35 éves Ridley Scott kultikussá vált filmje, a Szárnyas fejvadász. Az évforduló apropóján interjút készített az IGNRidley Scottal, amiben az október 6-án bemutatandó Szárnyas fejvadász 2049 kapcsán kérdezték a rendezőt az esetleges további folytatásokról. Scott nem zárkózott el az ötlettől, sőt, lehetségesnek tartja, hogy az Alienhez hasonlóan a Blade Runner is kinője magát egy filmes franchise-zá.

    Igen. Azt hiszem… tudod, mit, George [Lucas] ezt mindig is bizonyította. Az, ahogy a Star Warssal bánt mindig is bámulatos volt. Pontosan ez az, amit próbálok az Aliennél kialakítani.

    Egy esetleges Szárnyas fejvadász „brand” megkezdése természetesen függ az új rész sikerétől, de egy stílusos neo-noir, futurisztikus világ áll Scotték rendelkezésére rengeteg olyan elemmel, amikre lehet történeteket építeni. Rajongói részről, az Alien-filmek megosztó jellege miatt kérdés, hogy az esetleges BR részek mennyire felelnének meg a célközönségnek.

    Október 6-án mindenképp kiderül, hogy érdemes-e egyáltalán bolygatni a Szárnyas fejvadászt.

    A legutóbb kijött trailer:

  • Ridley Scott beismerte, mekkora hiba volt a Prometheus

    Hamarosan bemutatkozik a mozivásznakon az Alien franchise legújabb része, a Covenant, ennek kapcsán pedig megkérdezték Ridley Scottot, hogy miképp élte meg a Prometheus című filmet ekéző kritikákat. Nem elég, hogy a tősgyökeres rajongóknak nem tetszett a 2012-es előzmény, még a pénztáraknál is nagyot bukott a film.

    Nem volt kérdés, hogy rengeteg fan frusztrált lett a Prometheus miatt, hiszen sokkal többet akartak látni ebben a filmben is az eredeti szörnyből. Én korábban úgy gondoltam, hogy tálcán kínálom nekik az élményt, de kénytelen voltam belátni, hogy tévedtem. Annak ellenére, hogy sose a nézőké az utolsó szó, mégis egyfajta tükröt adnak a rendező kezébe, amelyen keresztül látni lehet, hogy a készítő döntései jól sültek-e el. A filmművészet megkövetel egyfajta érzékenységet az alkotóktól, a rajongók nélkül ugyanis egy alkotás se lehet igazán sikeres – mondta el Ridley Scott.

    A Prometheus annak ellenére, hogy vállalható sci-fi film lett, az eddigi Alien-felvonásokhoz nem tudott felnőni. Filozófiailag sok érdekes kérdést tett fel, a forgatókönyv azonban a több mint kétórás játékidő ellenére is elfelejtette ezek nagy részét megválaszolni. A Covenanttel kapcsolatos első kritikák szerint Scottéknak sikerült elrugaszkodniuk a Prometheustól és a 2017-es film már hűebb a hagyományokhoz.

    alien-covenant-ridley2

    Ridley Scott az Alien jövőjéről is nyilatkozott, hiszen a tervek szerint az Awakening lesz a franchise következő darabja.

    Az új részt minden valószínűség szerint egy éven belül forgatjuk, így 21 hónapon belül mozikba fog kerülni az Awakening, számításaim szerint. Nagyszerű élmény íróként, rendezőként és tervezőként is egy ekkora franchise mellett lenni, mint az Alien, hiszen egészen közelről láthatom, ahogy kész művé válik egy szimpla vázlat.

    Az Alien: Covenant május 19-től látható a mozikban.

  • Ridley Scott bejelentett egy újabb Alien filmet

    Annak ellenére, hogy még hónapok vannak addig, míg a Covenant című filmje bemutatkozik, Ridley Scott már azon gondolkozik, miképp bővíthetné a xenomorphos franchise-t. A rendező a Fandango-nak adott interjújában nyilatkozott, amikor véletlen elszólta magát. A lap szerint Alien: Awakening címmel jön majd az új Alien előzményfilm. Kronológiailag viszont nagyon érdekes, hogy hogyan illeszkedik be majd a sorba a film. A legtöbben arra számítanának ugyanis, hogy az új felvonás a Covenant előtt játszódik. De nem! Történetileg a sorrend úgy lesz, hogy Prometheus, Awakening, aztán pedig a Covenant. Hogy valóban így lesz-e, vagy Scott mindössze hangosan gondolkozott egy lehetséges variációról, idővel kiderül.

    Így tehát egyszerre kaphatjuk meg az Alien: Awakening bejelentésével a Prometheus közvetlen folytatását és a Covenant előzményét. Mindenesetre az Alien franchise előzményfilmjeinek sora már három tagosra bővül, de mondjuk inkább így bővítsék a rendkívül népszerű sci-fi univerzumot, mint hogy újra összeeresszék a xenomorphokat a predatorokkal. Isten ments.

    alien

    Ridley Scott egyébként nyilatkozott a Covenantról is, a rajongók arra számítsanak, hogy az eddigieknél is csavarosabb és brutálisabb Alien film érkezik a mozikba.

    Az Alien: Awakening bejelentése egyáltalán nem meglepő, ugyanis a rendező március elején mondta azt a sajtónak, hogy úgy érzi, a Covenant csak a kezdet, még a 2017-es részen kívül 6 Alien filmet simán elkészítene, ha hagyják neki. Ha a korábbi cikkeket összevetjük azzal, hogy az Awakening lehet a franchise legújabb része, akkor azt is tudjuk, hogy Ridley Scott úgy tervezi, 2018-ban már kezdené is forgatni.

    Így az Alien tényleg hatalmas franchise-zá nőné ki magát, hiszen az első Alien film után 1986-ban jött az Aliens James Cameronnal, aztán David Fincher készítette el az Alien 3-at 1992-ben, Jean-Pierre Jenuet vezényletével 1997-ben mozikba került az Alien: Resurrection. Majd jött a Prometheus, 2017 májusában bemutatkozik az Alien: Covenant. Ez eddig 6 film és még ugyanennyire lehet számítani, ha Scott tervei bejönnek.

  • Igazi pokoljárás lesz az Alien: Covenant

    A Covenant legénysége a paradicsomot keresi, de helyette a poklot találja meg. Aki pedig abba a lyukba leesik, nehéz onnan kimásznia, elég, ha egy bizonyos Ripley-t kérdezünk a dologról. Ridley Scott rendezésében érkezik 2017 májusában a Prometheus folytatása, mely Alien: Covenant címre hallgat és összességében a 6. Alien film lesz. A történetben olyan színészek tűnnek majd fel, mint Michael Fassbender, Danny McBride, de minden bizonnyal sok szem szegeződik majd Katherine Waterstonra is, aki ebben a horror sci-fi univerzumban a következő kemény csaj lehet Sigourney Weaver után. A Covenantben benne lesz egyébként még James Franco, Noomi Rapace és Guy Pierce is, az igazi főszerepet azonban a rettegés játssza majd. Az Alien: Covenant az új előzetes alapján igazi pokoltúrának tűnik, amit kevesen fognak túlélni.

    Az biztos, hogy Ridley Scott képes lesz ismét csak a megdöbbentésre, hiszen ő az a fajta alkotó, aki képes bármilyen határon átmenni a film érdekében. Az első Alien filmben például, amikor John Hurt mellkasán keresztül kificcent a szörny, még a színészek se tudták, hogy mi fog történni ebben a borzalmas jelenetben. Így a színészgárda arcán a döbbenet egészen őszinte volt. Manapság, a CGI korában sajnos ritkábban lehet ilyesmit látni, de azért vannak még jó példák, akad még néhány nagy franchise, amely helyenként maketteket alkalmaz inkább, amikor az űrhajók repkednek.

    Az Alien: Covenant május 19-én kerül mozikba, a fentebb látható előzetes egyik legnagyobb érdekessége pedig az, hogy az ikonikus xenomorphot napfényben lehet látni. A nyolcadik utas: a halálban és folytatásaiban a szörnyeteg szeretett inkább a sötét zugokban meghúzódni és onnan lecsapni az áldozataira. Az biztos, hogy ránk lecsapott ez az előzetes, alig várjuk.

    Nemrégiben egyébként kiadtak egy stábfotót is, ezen a képen még mindenki nagyon boldog.

    alien-cov2

  • Alien: Covenant – már az előzetes is korhatáros

    Hosszas várakozás után megjelent a neten a legújabb, készülő Alien-film előzetese. A 20th Century Fox marketinggépezete úgy döntött, a legnagyobb hatást akkor tudja elérni, ha karácsonyra időzíti a trailert, ami nem éppen erőszakmentes képsoraival hívja fel magára a figyelmet.

    A történet szerint a Covenant űrhajó egy távoli elszigetelt bolygóra indul, mert a legénység abban reménykedik, hogy ott egy felderítetlen paradicsom várja őket. Ehelyett azonban egy sötét és veszélyes világot találnak. Amikor rábérednek, hogy egy minden képzeletüket felülmúló veszély fenyegeti őket, menekülni próbálnak.

    A hajó kapitányát Billy Crudup alakítja, és ahogy az előre tudható volt, újra szerepel Michael Fassbender is.

    Érdekesség, hogy az előzetes közben a Nature boy című dal szól, amelyet eredetileg Nat King Cole vitt sikerre 1948-ban, és azóta számos feldolgozása született, többek között David Bowie is énekelte a Baz Luhrmann-féle Mouline Rouge-ban, de hallhattunk már Tony Bennett és Lady Ga Ga nem mindennapi duettjeként is.

    A filmet ezúttal is Ridley Scott rendezi, a mozipremier május 19-re várható.

     

     

  • 30 éves A bolygó neve: Halál

    James Cameron sci-fi klasszikusát 1986. július 18-án mutatták be az Egyesült Államokban, bár a magyar mozikat csak két évvel később érte el. A premier harmincadik évfordulója alkalmából a Galaktika grandiózus cikkel jelentkezik, benne izgalmas kulisszatitkokkal, melyek sokak számára újdonságot jelenthetnek.

    VALAMIKOR A JÖVŐBEN – VILÁGŰR 1

    Néma és végtelen. A csillagok ragyognak, akár Isten szeretete…hidegen és magányosan. Előttük egy apró hajó sodródik.
    KÖZELI: Ez a NARCISSUS, a balsorsú vontatóhajó, a Nostromo mentőkompja. Belső fények híján úgy tűnik, elhagyatott. Egy FELDERÍTŐ RADAR PITTYENÉSE hangosodik, közeledik. Egy árnyék borítja be a Narcissust. Reflektorok gyulladnak fel, végigpásztázzák a kompot, ahogy egy MASSZÍV SÖTÉT HAJÓTEST közelít felé.

    Kezdetek

    Az 1979-es Alien után szinte azonnal tervbe került egy folytatás, viszont a bevétel felhasználása kapcsán kialakult pereskedés (ami egyébként 1983-ig húzódott) és egy igazgatóságváltás okán egészen a 80-a évek közepéig kellett várni, hogy egyáltalán az előkészületek megkezdődhessenek. A producerek elsősorban olyan forgatókönyvírót kerestek, aki alkalmas egy ilyen nagy volumenű történet megírására. Miután belefutottak a Terminátor szkriptjébe, úgy döntöttek, a kanadai James Cameront bízzák meg. A híres űrhorror rajongójaként már a Terminátor forgatása alatt nekikezdett a munkának, és miután megírt 90 oldalt, bemutatta a Fox akkori igazgatójának.
    Larry Gordonnak különösen tetszett a forgatókönyv, ezért azt mondta, ha a Terminátor siker lesz, Cameron kapja a rendezői széket. A kanadai direktor korábban már bizonyította, hogy nem idegen tőle ez a pozíció sem, ám akkor még sokan nem tudták, hogy valójában egy igazi polihisztor.

    Vízió

    Már az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, hogy az alkotók nem a korábbi film formuláját akarják használni, hanem egy teljesen más koncepciót: több hangsúlyt szántak a terrornak/borzongásnak, kevesebbet a horrornak. Az első inspirációs forrás a vietnámi háború volt, amely még mindig nagy katarzisban tartotta az amerikai népet. A dizájn mellett a felállás is eleve tetten érhető a film cselekményén: a beképzelt, technológiailag fejlettebb és felkészültebb katonák a mellüket döngetve „partra szállnak” egy ismeretlen területen, ahol fejletlenebb, de sokkal elszántabb ellenféllel találják szemben magukat. Hamar megváltoznak az erőviszonyok, az önmagukról kialakított kép pedig egy percaliens alatt semmivé foszlik. Állítólag Cameron sokat merített Robert A. Heinlein könyvéből, a Csillagközi Invázióból, amelyben a sci-fi kiemelkedő mestere meglehetősen hasonló témáról ír.

    A rendező a munkatársai szerint rendkívül despotikus, és hajthatatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a vásznon pontosan azt lássa viszont, amit megálmodott. Ráadásul rendkívül tapasztalt a filmkészítés terén, és számos olyan készséggel rendelkezik, amellyel a produkció szinte minden területén helytállna. Az első operatőr az 1997-ben elhunyt Dick Bush volt. Nem hallgatott a rendező utasítására, akinek az volt az elve, hogy a fények segítségével keveset kell megmutatni a környezetből. Bush szégyentelenül megvilágított mindent, és saját autonómiájára hivatkozva ragaszkodott a módszeréhez, ezért távoznia kellett.

    Színészek

    Azt gondolhatnánk, Sigourney Weaver jelenléte magától értetődő volt, viszont egy bizonyos ideig fontolgatták azt is, hogy kihagyják a folytatásból egy bérezést illető vita miatt. James Cameronnal íratni akartak egy olyan verziót, amiben nem szerepel Ripley karaktere, viszont a rendező annyira ragaszkodott hozzá, hogy végül egy olyan összegben szerződtek le, amely az első filmért kapott fizetésének harmincszorosát jelentette.

    A legérzékenyebb kérdés inkább a szereplőgárda militarista oldala volt. Elsősorban Angliában élő amerikaiakat castingoltak (tekintve, hogy a film az angliai Pinewood Studioban forgott), hogy lehetőleg azok közül kerüljenek ki a tengerészgyalogosokat alakító színészek, akik még rendelkeznek a tipikus amerikai habitussal. A baj csak az, hogy a szigetország hajlamos kicsorbítani az agresszív szellem élét, ezért legalább 3000 meghallgatás után tudtak csak kiválasztani egy tucatnyi színészt. Őket már az előkészületeket megelőzően elküldték egy két hetes kiképzésre, hogy összekovácsolódjanak, és a forgatás kronológiájában is próbáltak figyelni arra, hogy a tengerészgyalogosok jelenetei minél később kerüljenek sorra, ezzel elősegítve a bajtársiasság kialakulását. Ripleyt, a cég által küldött Burke-öt, illetve a tapasztalatban Gorman hadnagyot alakító színészek nem tudtak a kiképzésen részt venni, viszont kívülálló szerepüket tekintve jobb is volt, hogy így alakult. A gyalogosok közül egyedül az Apone őrmestert alakító Al Matthews rendelkezett katonai múlttal, és ez több szempontból is a csapat hasznára vált. Egy alkalommal baleset érte a díszletet, egyikük pedig komolyan beverte a fejét. Matthews azonnal csapatvezető-üzemmódba kapcsolt: parancsokat kezdett osztogatni, ezzel koordinálva a mentést.Aliens3

    Három színész már ismerte James Cameront. A nagyszájú Hudsont alakító Bill Paxton egy apró mellékszerep erejéig tűnt fel a Terminátorban. Állítólag annyira túljátszotta szerepét a castingon, hogy még ismertségük ellenére sem kaphatta meg a szerepet, azonban kicsit később Cameron megkereste őt, és közölte, hogy mégis mellette döntöttek. Michael Biehn csak később csatlakozott a produkcióhoz Dwayne Hicks szerepében. Eleinte James Remar játszotta a tizedest, akit a Dexter című sorozatból ismerhetünk, de kreatív ellentétek miatt elhagyta a projektet. Már két hete tartott a forgatás, amikor Biehnt sietve hozzácsapták a stábhoz.

    A legérdekesebb talán Lance Henriksen esete, aki Bishopot, az androidot játszotta. A színész elmondása szerint a tizenkét éves önmagát akarta létre hívni alakításában, mivel sokat terrorizálták kiskorában, ám ő akkor is pontosan azzal a hideg magatartással viszonyult a vele erőszakoskodó idősebbekhez, amit a filmben is láthatunk.

    Forgatás

    A költségvetés 18 millió dollárra rúgott, a forgatást pedig 10 hónapban prognosztizálták, mely amellett, hogy kevés lehetőséget adott, szoros határidőt is diktált. Mindezt különösen megnehezítették a tengerentúli vezetőség és az angol stáb közti kulturális konfliktusok. A rendező sajátos mentalitása egy dolog. Ő mindenhez értett, mindenki munkáját képes lett volna elvégezni (leszámítva a színészekét), ezért minden joga megvolt arra, hogy dirigáljon. A britek kitűnő munkát végeztek, viszont nagyon lassan dolgoztak. Számukra a teaszünetek a mindennapok velejárói, ráadásul még munkajogi szempontból is kötelező volt beiktatni. Persze a rendező számára a forgatás egy nap 24 órán át tartana, ha ez a kérdés rajta múlna, viszont az angolok tántoríthatatlanak voltak, ha teáról volt szó.

    Szintén konfliktus forrásnak számított Cameron kanadai származása, ugyanis a stáb java része rajongott az első filmet jegyző Ridley Scott munkásságáért, és nem tetszett nekik, hogy egy fiatal külhoni dirigál egy olyan projektben, ami egy angol filmest illetne. Cameron egy alkalommal kifakadt rájuk, amikor pénzt gyűjtöttek egy tombolajátékukhoz, és forgatás közben odasétáltak hozzá, hogy akar-e pénzt felajánlani. A rendező kifakadásán felbuzdulva a segédrendező lesétált a díszletről. Ez, valamint Dick Bush távozása csak olaj volt a tűzre, ezért a stáb sztrájkba kezdett, és csak kompromisszumos megoldással lehetett jobb belátásra bírni őket.

    Az idegenek fészkében játszódó jeleneteket az Acton Lane Erőműben vették fel, ami ideális volt megannyi lépcsőjének és szerteágazó folyosóinak köszönhetően. A telepet ugyanakkor – rengeteg pénzért – meg kellett tisztítani az azbeszttől. Ezt követően a levegő állítólag tisztább volt, mint a Pinewoodban.

    Dizájn

    A fegyverek, a járművek és a tengerészgyalogosok felszerelése mind-mind a vietnámi háborút idézték. Ezen okból elvetették a korai koncepciókon tetten érhető gömbölyded alakzatokat és a valódi rakéták, járművek, fegyverek formáját helyezték előtérbe.

    Nagyon sok konverzióval dolgoztak.

    A jellegzetes impulzuskarabély (Pulse Rifle) például a Thompson gépfegyver katonai verziója és egy pump-action sörétes puska keveréke, míg a Vasquez és Drake által viselt Smart gun a német MG-42 típusú gépágyú, a dinamikus felvételek során használt Steadicam-heveder, valamint egy 250 Kawasaki motorbicikli elemeinek ötvözése.

    A páncélozott személszállító jármű (APC) egy repülőtéri vontatóból lett kialakítva, ezért jóval nagyobb erőre volt képes, mint amennyivel a kezelői boldogulni tudtak (számos baleset történt emiatt).

    A idegenek térnyerésének köszönhető nyálkás kérgesedés az első filmben nem jelent meg úgy, ahogyan a folytatásban, szóval ez is újításnak számított, nem beszélve a lények egyes formáiról, amiket később részleteznénk.

    A legnagyobb kivitelezési bravúr nak (a Királynő mellett) mégis a rakodó exoskeleton számított, mely segítségével Ripley megvívja végső csatáját. Hatalmas súlya miatt használat közben drótokon kellett lógnia, egy darukar tartotta, illetve egy „beépített” technikus is segített Weavernek a lépegetésben.

    Xenomorph

    Az Aliens lényei sok szempontból eltérnek az előző részben feltűnt idegenektől, és ennek nem csak kivitelezési, de kreatív okai is voltak. James Cameron nem akart annyira véres jeleneteket, mert szerinte a vérengzés, avagy a „gore” nem félelmet, hanem undort kelt a nézőben.

    Az életciklus első szakaszában szerepet játszó arctámadó (Facehugger), tehát maga a báb A nyolcadik utas: a Halálban egy tőrfarkú rák, némi osztriga és latex borítás kombinálásával született meg. Ezzel szemben A bolygó neve: Halál során marhabelsőségeket, valamint csirkebőrt használtak. Külön szót érdemel, hogy ezek a bábok animatronikája több, mint hat különböző változat kialakítását igényelte, hogy az arctámadó valódi, kiismerhetetlen fenyegetésnek tűnjön. Egy ilyen verzió például felhúzható játékként működött, de a legtöbb csak ernyedt húsdarab volt, amelyet dróton lehetett rángatni.

    A mellkasrobbantó (Chestburster) a rendező javaslatára karokkal bővült, melyekkel kisegítheti magát a gazdatestből. A báb végül annyira komplex és többtagú lett, hogy egy csápra emlékeztető módon volt képes hajlongani.

    A xenomorph harcos (Warrior) eleve különböző lény, mint amit az Alienben megismerhettünk, mivel az egy dolgozó (Drone) volt. Őket nem a lassú, kimért mozgás, hanem a gyorsaság és agresszió jellemezte, ezért a jelmezek kialakításánál inkább a mozgástartomány kiszélesítése volt a cél. Mivel sosem látszottak a lények teljesen, valamint a nézők sem kaptak elegendő időt arra, hogy megfigyelhessék a vonásaikat, a fő szempont az alakítás kivitelezhetősége volt, a ruhák pont emiatt gyakran hiányosak voltak. Táncosok, kaszkadőrök, testművészek vettek részt a lények megformálásában, de 2.5 méter magas bábokat is gyártottak, amelyeket különböző, groteszk testtartásban tudtak felállítani.

    A királynő (Queen) a legnagyobb jelentőségű alkotás volt, és ezt a színvonalat azóta sem tudták megugrani (talán a Jurassic Parkban, de azokat ugyanaz a csapat csinálta). Az összes lényt esetén közreműködött a svájci H.R. Giger, akinek az alien-dizájnt köszönhetjük, viszont a királynőt James Cameron tervezte. Megteremtésében rengeteg mérnöki eljárás keveredett: a feje hidraulikus volt, a tözsét egy darukar szállította, a lábait külsőleg vezérelték, az arcán lévő összes vonás pedig kábelek által volt irányítva. Az óriási gépszörny jeleneteihez 16 technikusra volt szükség. Stan Winston szerint a királynő a valaha létezett egyetlen „színésznő”, akinek az utasításra adott reakciójától J. Cameron visszahőkölt.Xenomorph_alien_desktop_1440x900_hd-wallpaper-931956

    A xenomorphok savas vérénél nem a színe volt a fő szempont, hiszen az egyszerű sárga festék. A lényeg a füstje volt, mely akkor keletkezett, amikor eltalálták a lényeket. Ehhez az alkotók titán tetrakloridot, ciklohexilamint és ecetsavat használtak, melyek egyes lövéseknél keveredtek. Ez adta a jellegzetes savgőzt.

    Vizuális effektek

    A film talán az egyik utolsó darab abból a korból, amikor még nem lehetett minden nehezen kivitelezhető effektet CGI-vel megvalósítani. A bábokat és a díszletet meg kellett építeni, bár adott esetben hatalmas méretekről van szó. A Sulaconál, a drop shipnél, az atmoszféra processzornál és némely jelenetek esetén az APC-nél miniatűröket használtak, viszont a falakon terebélyesedő kérgesedést valós méretben kellett kimunkálni. Egy hatalmas gipsztömbből forró dróthurokkal vágtak ki darabokat. A vizuális effektekért felelős részleg elkövette azt a hibát, hogy az erőműben lezajlott forgatás után – helytakarossági szempontoknak megfelelve – elégették a díszletet, csakhogy azok a jelenetek még James Remarral voltak leforgatva, aki távozott a produkciótól. Michael Biehn kései csatlakozása miatt újra meg kellett csinálniuk.

    Zene

    A tavaly elhunyt James Horner is meglehetősen öntörvényű munkafelfogással rendelkezett. Akkor bízták meg őt azzal, hogy komponálja meg az Aliens zenéjét, amikor még javában zajlott a forgatás. A finálé volt a legkardinálisabb kérdés, melyhez Horner nem tudott zenét szerezni, amíg nem volt a birtokában a kész anyag. Elmondása szerint melódiát írni egy dolog („talán két másodpercet vesz igénybe”), de kinyújtani azt egy meghatározott ideig, mely során 30-40 eseménynek kell zeneileg megfelelni (pl. fegyvertűz, emberek vagy lények halála), már sokkal nehezebb. Pontos időzítésre volt szükség, a vezetőség viszont nem értette ezt a problémát. Cameron és Horner mindketten perfekcionisták voltak, viszont nem állt rendelkezésre elegendő idő. Meg is fenyegették a zeneszerzőt, hogy átadják másnak a feladatot, ő pedig könyörgött, hogy tegyék meg, mert sokat tanulhatna attól az embertől, aki képes erre. Végül megoldódott a fiaskó, ráadásul a két művész több filmben is együtt dolgozott a későbbiekben, viszont az eset jól szemlélteti, hogyan zajlanak Hollywoodban egy blockbuster utómunkálatai.

    Hangok

    Talán mondhatjuk, hogy a film a jump scare ijesztgetés atyja, mivel sok benne a lassacskán elhalkuló, majd hirtelen, sikoltással felhangosodó rész, de persze akkor ezt még nem annyira kókler módon csinálták, mint a mai horrorfilmekben. Valamennyi zaj és hang jelentőségnek örvendhetett, pontosan azért, hogy az ember félelmi állapotát, azaz a hiperérzékenységet adja át a vásznon.

    Fogadtatás

    Annyira elmaradásban voltak, hogy még tesztvetítésre sem volt idő. A stúdió jóváhagyta, hogy Cameron szlogenjét használják a marketinghez: „This time it’s war.” (Ezúttal ez háború), és ez aliens-9tökéletesen jellemezte a koncepciót.
    Már az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt az érdeklődők számára, hogy nem remake-ről van szó, hanem folytatásról, ami harcos film lesz. Ez azért is volt aggályos, mert a 80-as években nem sikerültek annyira jól a folytatások, viszont A bolygó neve: Halál megannyi ikonikus pillanatot adott a rajongóknak, amiket nem loptak sehonnan (ellentétben az első résszel, aminél az író Dan O’Bannon elismerten egy csomó sci-fiből kölcsönzött elemeket).

    Nem is kérdés, hogy az Aliens még ma is megállná a helyét. A kora nem jelentene problémát az olyan nézők számára, akik még nem nézték rongyosra, vagy nem fújják kívülről az egyes dialógusokat. Semmi sem fogható egy ilyen alkotáshoz, amiben rendben van a cselekmény, hihető a koncepció, és a praktikai effektek a valóságnál is valóságosabbnak hatnak.

  • Alien: Covenant fejlemények

    A legtöbb sci-fi portál kiemelt hírként értékel bármilyen fejleményt, ami a készülő Alien: Covenant kapcsán felmerül. Így volt többek közt azzal a meglepő fordulattal, hogy a jellemzően komikus szerepeiről híres Danny McBride is szerepelni fog a filmben, mint a címszereplő űrhajó pilótája. McBride az általa megformált karakter nevét még nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, ám elmondása szerint a film inkább egy sötét horrorhoz fog hasonlítani, tehát a nézők ne nagyon számítsanak komikumra, vagy happy endre.

    Nem kisebb izgalmat okozott, amikor felfedték a lény dizájnját, legalábbis annak egy részét. Találgatások szerint a kreatúra a Prometheus zárójelenetében megismert, Deacon névre keresztelt szörnyeteg lesz. A felvételből kiderül, hogy a Xenomorph megőrzi „ősi” alakját, holott a franchise minden egyes része egy kicsit módosított rajta. Mivel a Prometheust rengeteg kritika érte, hogy a rendező, Ridley Scott, aki egyben a kultusz megalkotója, nem örökített át semmit a régi filmekből. Most viszont úgy tűnik, nem volt rest felhasználni a saga néhány elemét.

    A sztori koncepciójáról már tudni annyit, hogy a Covenant legénysége egy idegen bolygón köt ki, amelyen csak a magányos android, David él, aki a balsorsú Prometheus egyetlen túlélője.
    A színészeket illetően már egy korábbi cikkünkben írtunk.
    A film előreláthatólag 2017. augusztus 4-én éri el a mozikat. Nagy kár, hogy nem április 26-ára próbálták időzíteni, pedig milyen nagyot szólna!
  • A hét grafikusa: H. R. Giger

    Már javában forog az Alien: Covenant, 2017 októberében pedig már láthatjuk is az új filmet. Hogy csillapítsuk kicsit a várakozást, A hét grafikusa rovatban most H. R. Gigerrel foglalkozunk, ugyanis az ő nevéhez fűződik az Alien filmek látványterve.

    Hans Rudolf Giger (1940-2014) svájci szürrealista művész (festményeket és szobrokat is készített), aki nem csak Ridley Scott kultikus filmjeire volt hatással, hanem számos más médiumra is. Sötét, rémálomszerű, elegánsan erotikus vagy a szó szerint félelmetesen gyönyörű alkotásai az utóbbi évek egyik legegyedibb művészévé teszik őt. Technikai téren is kiemelkedőnek tekinthető Giger: airbrush technikával készítette el lenyűgöző képeit a biometrikus kapcsolatról (emberekre és gépekre egyaránt emlékeztető alakok). Később pasztellel és tintával hívta életre fantáziájának gigantikus szörnyeit.

    nuevo-7

    Munkái biztos nem lennének ilyen erőteljesek a gyermekkorában ért hatások nélkül. A fiatal Giger hamar érdeklődni kezdett a sötét, rejtélyes dolgok iránt, amit mindenképpen csak táplált a nem hétköznapi otthonuk. Egyik ilyen dolog az emberi koponyák jelenléte (apja gyógyszerész volt). Ezeknek az inspirációknak köszönhetően Giger már korán „életre hívta” szörnyeit, szellemvasutakat és csontvázakat a szomszédok és barátainak szórakoztatására. Édesanyja támogatta a fiú művészeti törekvéseit, az édesapa azonban valami komolyabb szakmát képzelt el neki. A fiatal művész végül építészeti és ipari design tanulmányokat kezdett, amivel talán mindkettő szülő kibékülhetett.

    Az egyetem után nem kellett sokat várnia a sikerre: 1969-ben H. H. Kunz (az első svájci posztereket kiadó társaság társtulajdonosa) révén megjelentek Giger első poszterei Svájcban. Karrierje kezdetén találkozott egyik nagy inspirálójával, Salvador Dalíval is, akinek közvetve köszönheti, hogy sikerült belépnie a filmes körökbe is. Giger először Alejandro Jodorowskyval dolgozott együtt az akkor nagyszabásúnak számító Dűne adaptáción. Az ambiciózus tervek (pl. Pink Floyd szerezte volna a zenét) sajnos hamar kiapasztották a filmre szánt büdzsét, így a végső, David Lynch-féle alkotásban alig-alig köszönt vissza valami az eredeti elképzelések közül. Nem volt ez másként Giger alkotásaival sem, jó, ha talán egy-két műve bekerült a Dűnébe.

    Necronom IV

    Habár a Jodorowskyval folytatott munka nem jelentett különösebb áttörést, mégis ez volt az első lépés a világhírnév felé: Ridley Scott ekkor figyelt fel Gigerre. A híres Necronomican (1977) képes albumban, ami összefoglalja a festő munkásságát, Scott meglátta a Necronom IV és Necronom V festményekben azt, amit épp akkor készülő filmjéhez keresett. Amint tudta, megkérte Gigert, hogy csatlakozzon az Alien művészeti csapatához.

    A rendező a következőket mondta Giger alkotásairól, ami talán megmagyarázza döntését:

    Giger a műveivel a pszichénkig hatol és megérinti legmélyebb ösztöneinket és félelmeinket. A munkái mindig nyugtalanító hatással voltak rám, ahogy sokan másokra is. Mindenképpen egy páratlan vitatémának tartom azt, hogy milyen kategóriába is esik a művészete. Ő egyszerűen egyedi abban a világban, amiben létezik és a művészete egyedülálló a maga műfajában. Ezt bizonyítja munkáinak és képzeletének intenzitása, amit provokáló és zavartkeltő erejében csakis Hieronymus Boschhoz és Francis Baconhöz tudok hasonlítani.

    Az Alien bemutatóját követően H. R. Giger nagy elismerésre – 1980-ben Oscart kapott – és népszerűségre tett szert. A premiert követően rengeteg megrendelést kapott, főleg zenei albumok tervezéséhez kérték fel. Az ő munkája köszön vissza például az ELP Brain Salad Surgery lemezéről vagy Deborah Harry KooKoo-járól is. Utóbbit a Rolling Stones magazin beválasztotta a 100 legjobb borító közé.

    KooKoo album
    KooKoo album

    Stílusa számos további médiumra hatással volt, még a bútoriparra és a tetováló művészekre is. 2014-es tragikus halálát követően múzeumot nyitottak tiszteletére (amit még ő kezdett el kialakítani a  Château St. Germainban), halálának évfordulóján pedig bemutatták életrajzi filmjét. Airbrush technikával készült képei, szobrai vagy épp olajfestményei ma is ámulattal töltik el emberek millióit.

    A rövid ismertető után álljon itt néhány fantasztikus alkotás.

    Astro eunukok, 1967
    Astro eunukok, 1967
    Terv a Dűnéhez
    Terv a Dűnéhez
    Li L, 1974
    Li L, 1974
    Tükörkép
    Tükörkép
    Szülőgép
    Szülőgép, 1999
    Giger által ihletett tetoválás
    Giger által ihletett tetoválás