My Blog

Címke: regény

  • Interjú Juhászné Hahn Zsuzsannával A valószerűtlenség elmélete műfordítójával

    Március végén megjelent Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete című regénye. A könyv mindenkit rabul ejt könnyed szarkasztikus humorával, és különleges gondolatkísérleteivel.
    Így volt vele a könyv fordítója, Hahn Zsuzsanna is. A vele készült interjút lejjebb görgetve olvashatjátok.

     

    Mund Katalin(M.K): Hogyan lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?

    Juhászné Hahn Zsuzsanna(J.H.ZS): Édesapám az ELTE-n tanított, ezért kiskoromban azt terveztem, ha nagy leszek, egyetemista leszek, mert imponált, milyen okosak, műveltek, viccesek. Azért hamar rájöttem, hogy ez karrier-tervnek nem lesz jó, nem tartható életem végéig. Édesapámnak pedig volt egy barátja, a kiváló műfordító, Falvay Mihály, aki még műveltebb, okosabb és viccesebb volt, így ez el is dőlt. A nyelvérzékemet viszont édesanyámtól örököltem. Szeretek szépirodalmi szövegekkel dolgozni, szeretem a kihívásokat, a nehezen fordítható szakaszok megoldása feletti örömöt. De azt is, amikor magával ragad egy szövegrész, és szinte erőfeszítés nélkül átadható a stílusa magyarul, mert annyira életszerű, ismerős, hiteles. Kortárs műveket fordítok, ezért olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy személyesen is módomban áll megismerni a szerzőket, mindegyikükkel találkoztam már.

    M.K.: Hogy kerültél kapcsolatba a cseh nyelvvel? Miért éppen ezt választottad? Több nyelvről is fordítasz?

    J.H.Zs.: Egy sváb faluban nőttem fel, a német nyelvet gyerekkorom óta tanultam, a csehet pedig Hrabal Sörgyári capricciója miatt választottam már az egyetemen. Cseh és német szakon végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán, aztán a cseh kultúra és irodalom iránti érdeklődésem kerekedett felül, néhány évig éltem is Prágában, és szinte csak csehből fordítok.

    M.K.: A valószerűtlenség elméletét te ajánlottad a kiadónknak. Hogyan találtál rá a könyvre? Mi az, ami megfogott benne?

    J.H.Zs.: A könyv írója, Pavla Horáková 2017-ben Budapesten töltött néhány hetet a Visegrádi Irodalmi Rezidens Program keretében, aminek mindig van egy záró felolvasóestje. A szervezők engem kértek fel a szerző itt készült szövegrészletének fordítására. Már akkor felfigyeltem Horáková stílusára és szarkasztikus humorára, így amikor megjelent az itt írt könyve, azonnal elolvastam. Nagyon tetszett, frissnek, okosnak, üdének éreztem ezt a regényt. Az elbeszélő egy értelmiségi hölgy, aki a világon mindenre elméleteket gyárt. Szórakoztattak az eszmefuttatásai, egyetemista koromban én is gondolkodtam ilyesmiken. Azt is szerettem a szövegben, hogy ismerem azokat a prágai helyszíneket, ahol a történet játszódik, jó volt felidézni az ott töltött éveket.

    M.K.: Milyen volt A valószerűtlenség elméletét fordítani? Mi okozott különösebb nehézséget (ha volt ilyen), s mi okozott örömöt a fordítás során?

    J.H.Zs.: Kifejezetten élvezetes, de kemény munka volt. Éppen amiatt, hogy annyi mindenen elmorfondírozik az elbeszélő, rengeteg különböző témának kellett utánajárnom az asztrológiától a kvantummechanikáig, a fejformáktól a levitációig, Schrödinger macskájától a holográfiákig. Nagyon érdekes feladat volt, szeretem ezt a változatosságot. Valamiért gyakrabban választok komoly, drámai, sőt megrázó szövegeket, amelyeknek a fordítása lelkileg is megterhelő, ezzel szemben ez a regény felüdülés volt, sokat nevettem közben.

    A valószerűtlenség elmélete

    M.K.: Szabadidőben, amikor nem fordítasz, miket szoktál csinálni?

    J.H.Zs.: Egy fordítóirodában dolgozom projektmenedzserként és a Csirimojó Kiadónál szerkesztőként. Hálás vagyok a férjemnek és a három gyermekünknek, hogy mégis sikerül időt szakítanom a műfordításra is.

    Az írónővel készült interjút a LINKRE kattintva érhetitek el.

  • Könyvajánló – Mike Chen: Itt és most és aztán

    Mike Chen debütáló regényének középpontjában az időutazás áll. Ebbe a tematikába beleszövődik egy-két szerelmi szál is, amelyek, bár a cselekmény szerves részét képezik, másodlagosnak tűnnek. Ugyanis a könyv valójában a szülői élet örömeiről és nehézségeiről szól, az apai szeretet fontosságáról, és arról, ez hogyan hat egy gyerekre. Ez teszi igazán egyedülállóvá a történetet.

    A főhős, Kin Stewart poszttraumás stressz szindrómával küzd, legalábbis ezt mondja mindenkinek ‒ és, bár úgy véli, hogy ez csak egy fedősztori, valószínűleg nem az. Hiszen valójában időutazó titkos ügynök, aki egy balul sikerült küldetés során megsebesült, és nem tudott hazajutni. 18 év elteltével az ügynökség megtalálta, és vissza akarja vinni a saját korába. A jövőből érkező mentőcsapat életében azonban eközben csak néhány hét telt el.

    Mivel Kin jelzőműszere megsérült a küldetés során, úgy tűnt, örökre a jelen korban ragadt, ezért megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni új életéből. Munkát talált, feleségül vett egy nőt, és van egy lányuk, Miranda. Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább homályba veszett „jövőbeli múltja”. Amikor kvázi-erőszakkal visszaviszik a jövőbe, kiderül, hogy ott is várja egy szerető menyasszony. Kin két világ között őrlődik: szinte búcsúzás nélkül kényszerült otthagyni feleségét és kamaszlányát, akit az apja hiánya nagyon megvisel – és próbálja összerakni egy másik nővel kapcsolatos, elfelejtett emlékeit.

    Itt és most és aztán

    A cselekmény innen gyors tempóra vált, újabb és újabb meglepő fordulatokkal, melyek középpontjában Kin azon fáradozása áll, hogy távolról, a jövőből valamilyen úton-módon megmentse a lányát a rossz élethelyzetekből, a nyomorúságos sorstól, ami épp az ő távozása miatt következik be. Ráadásul az Időutazó Ügynökség is üldözőbe veszi a lányt. A regény igazi szépsége, ereje ezekben a fejezetekben mutatkozik meg leginkább, melyekben az apa kétségbeesetten próbál helyesen cselekedni.

    Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, el kell fogadnia, hogy Miranda önálló személyiséggé fejlődik, saját döntéseket hoz, aki ugyan szereti és tiszteli az apját, de mindinkább függetlenedik tőle. Kin egyszerre aggódik és végtelenül büszke a lányára. A kamaszok szülei gyakran rácsodálkoznak, milyen gyorsan felnőttek a gyerekek. A könyv egyik fontos nézőpontja, hogy mindezt időutazói távlatból nézhetjük. Így Mike Chen sci-fi regénye szimbolikus jelentőségű. Nem meglepő, hogy az Itt és most és aztánt a szerző a saját lányának, Ameliának ajánlotta.

     

  • Ki is volt Walter Tevis? 93 éve született a Sokszavú poszáta és a Vezércsel írója

    Az alábbi rövid írás, a Sokszavú poszáta magyar kiadásában szerepel. Kiadó a Metropolis Media.

    Amerikai író, 1928-ban született San Franciscóban. Szülei tízéves korában gyermekotthonba adták, mert sikerült egy kis földet szerezniük az ország másik végében, megművelés céljára. A kisfiú egy évvel később követte őket, egyedül vállalva a kimerítő vonatutat. Tevis a második világháborúban hajóácssegédként teljesített szolgálatot a csendes-óceáni térségben, majd leszerelése után leérettségizett, és felvételt nyert a Kentucky-i Egyetem bölcsészkarára. Itt folytatott tanulmányai mellett egy biliárdteremben dolgozott. Élményeiből több novellát írt, majd első regénye, a The Hustler (1959) is ebből merített inspirációt.

    A regényt alig két évvel később megfilmesítették, a fiatal Paul Newmannel a főszerepben. Tevis 1984-ben visszatért a szereplőkhöz egy folytatásban (The Color of Money), melyből szintén két évvel később Martin Scorsese készített mozit ismét Newmannel, valamint Tom Cruise-zal.

    Walter Tevis

    1957-ben jelentkezett első SF-novellájával a Galaxy magazinban. Rövidebb írásainak javát Far from Home (1981) című novelláskötete gyűjtötte össze. Második regénye is fantasztikus témájú volt, a The Man Who Fell to Earth (1963).

    Ebben egy haldokló faj küldötte érkezik a Földre menedéket kérni népének, azonban az emberek közönye és idegengyűlölete ellehetetleníti küldetését. A regényt Nicolas Roeg filmesítette meg 1976-ban, David Bowie-val a főszerepben.

     

     

    Hosszabb szünet után 1980-ban következett a Sokszavú poszáta – amelyet Nebula-díjra jelöltek –, majd három esztendővel később a The Steps of the Sun. Ez utóbbi egy milliárdos magán-űrutazásáról, és annak az egész világra kiható következményeiről szól.

    A szerző korai halála 1984-ben egy ígéretes karriernek vetett véget, mely hazánkban eddig, a megfilmesítéseket leszámítva, teljességgel ismeretlen volt.

    Walter tevi: Sokszavú poszáta című regénye, most egy kivételes csomagajánlatban megvásárolható a Galaktikabolton!

    Ha még érdekel Walter Tevis és munkássága, az alábbi linkeket ajánljuk:
    LINK a 444.hu oldalához.

    LINK a Könyvspirációk bloghoz

    LINK Bibi vlogjához

    LINK Minden napra egy bloghoz

    LINK a Librarius blogjához

  • Megjelent a januári Galaktika!

    A Galaktika magazin januári számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. A World Fantasy- és Brit SF-díjas Robert Holdstock egy baljós pogány szertartásról mesél novellájában. Hernád Péter egy ősi átok beteljesüléséről ír. A nemrég elhunyt Ben Bováról egy igen rövid, de sajnos annál időszerűbb történetével emlékezik meg a lap. Az olasz Piero Schiavo Campo szintén a történelmi tényekkel játszik el, igencsak fantáziadúsan. Ronil Caine (Fraktál, Rémteremtő) elbeszélésében egy párkapcsolat vesz ijesztő fordulatot a modern technikának köszönhetően. A havi retró a francia Jean Rameau formabontó, nyaktörő iramú jóslata az elektromos jövőről.

    A központi tudományos rovat bolygónk nagy mágneses anomáliájával foglalkozik. Emellett olvashatók még cikkek többek közt az ESA Copernicus-programjáról, egy disztópikus hiphop-lemezről, a New York-i Metropolitan operaház modernizált Faust-feldolgozásáról és egy miniatűr posztapokaliptikus világot megálmodó francia művészről. A képregény egy új Szellemirtók-történet Fazekas Attilától és Kiss Ferenctől.

    A magazin XL-változatában ezúttal válogatás olvasható Robert Holdstock és Garry Kilworth életművéből, melyben a központi helyet közös, World Fantasy-díjas kisregényük foglalja el, „A rongytövis”, egy különös növényről, amely talán az örök élet titkát rejti.

    A Galaktika 370. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Könyvajánló: Daina Opolskaitė – Napok piramisai

    Daina Opolskaitė: Napok piramisai

     

    Nemrég jelent meg a litván írónő, Daina Opolskaitė novelláskötete, a Napok piramisai, melyet 2019-ben az Európai Unió Irodalmi Díjával is kitüntettek. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

    A Napok piramisai megjelenése óta a szerzőnőt a novella műfajának litván megújítójaként is emlegetik. A könyv címe a gyűjtemény vezérmotívumára utal: az időre, amely mindenki számára személyes, ám a sok egyéni idő és tapasztalás az élet teljességévé szövődik össze a szereplők sorsán keresztül. Ugyanakkor az írásokban az idő gyakran kegyetlen, merev és szigorú, mert a másodpercekből, a percekből és órákból óriási épületeket hoz létre, ezek „a napok valódi piramisai”, és mi kénytelenek vagyunk e vastag falak között leélni egész életünket.

     

    Az idő szubjektív mivolta a novellákban sokszor egészen meghökkentő módon jelenik meg. Az egyik írásban például a megszületendő magzat szemszögéből olvashatjuk a történéseket, de erre az olvasó csak menet közben ébred rá; egy másikban az időközben jobblétre szenderült narrátor csak a családtagjai beszélgetéséből tudja meg, hogy ő valójában halott; egy harmadikban pedig a tizenéves fiú egy kiránduláson elszunyókálva egyszer csak arra ébred, hogy nős, és már gyereke is van.

    Nagyon fontosak az írásokban a női sorsok, élethelyzetek. Opolskaitė nagyon őszinte,  egyedi, személyes emberi tapasztalatokról ír: a céltalanul kóborló árva gyereket befogadó idősödő asszonyról; az egy légtérben magukat szegényesen meghúzni kénytelen lány, anya, nagyanya és csecsemő alkotta családról; a kedvese tragikus halála után a lakásába fogadott albérlőben lelki társra találó fiatal nőről; a kislányról, aki megtudja, hogy akit az apjának tartott, valójában a nagyapja; a két elvált szülő gyermekeként egy családba kerülő lányokról, akik között véd- és dacszövetség alakul; a vég nélkül robotoló családanyáról, aki éjszaka a repcemezőre hajt, hogy egy kicsit szabad lehessen, és feltöltődhessen.

    A novellákban központi szerepet játszanak a klasszikus és egyetemes nagy létkérdések, mint amilyen a sors, az erkölcsi felelősség vagy a bűntudat. Ugyanakkor minden írás meghökkentő, előre nem kiszámítható meglepetéseket tartogat.

    Napok piramisai

    Litván irodalomhoz meglehetősen ritkán jutunk, pedig milyen érdekes lenne megismerni az országot és kultúráját! Daina Opolskaitė könyvének azonban épp az az egyik nagy erénye, hogy nincs szüksége litván kontextusra, nem azért érdekes, mert litván, hanem mert képes olyan egyetemes érvényű kérdéseket boncolgatni olyan művészi eszközökkel, hogy minden nyelven és kultúrában élvezhetők a szövegei.

  • Megjelent a novemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin novemberi számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. Karen Osborne Nebulára és Theodore Sturgeon-emlékdíjra jelölt novellája egy generációs csillaghajó végletekig elfajzott társadalmát mutatja be. Ménes Attila és az orosz Jezsi Tumanovszkij egyaránt nyugdíjaskorú hősöket ütköztet egy-egy rafináltan disztópikus világgal. Hekl Krisztina a tudomány csodáinak az emberi lélekre gyakorolt hatásáról ír. Roy Hutchins egy különleges folyóval ismerteti meg olvasóit. A havi retró David Wright O’Brien csavaros története.

    Galaktika 368

    A központi tudományos rovat a kreacionizmus mozgalmának tündöklését és bukását taglalja. Emellett szerepel még a lapban egy interjú Jámbor Reginával, az e havi XL illusztrátorával, valamint cikkek többek közt egy kortárs amerikai SF-kamaradrámáról, a bálnák megmentésének új útjairól, egy tragikusan rövid pályát befutott svéd dzsessztrióról, egy friss fantasy-animéról és a NASA Marsra szánt gombaházairól. A képregény Jókai Mór novellájának adaptációja, A láthatatlan seb.

    A magazin XL-változatában a szovjet SF klasszikusának novellafüzérje olvasható a zseniális feltaláló Wagner professzorról.

    Galaktika 368XL

    A Galaktika 368. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

     

  • Metropolis Media megjelenések – 2020 második félév

    2020 nehéz év mindenkinek, olvasóknak és kiadóknak egyaránt. Elmaradt a Könyvfesztivál, az Ünnepi Könyvhét, és megannyi kulturális rendezvény, majd könyvdarálás és rongálás árnyékolták be az eddigi hónapokat. A könyves szakma szorosan összefogott, online felületen megtartottuk a Könyvhetet is, a nyomdák nem álltak le, így továbbra sem marad senki olvasnivaló nélkül.

    Szeretnénk megmutatni, mit terveztünk még idén megjelentetni, és mi az, amit már beszerezhettek a www.galaktikabolt.hu oldalán, illetve partnereinknél.

     

    Megjelent köteteink a második fél évben

    Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (GFK)

    Az alkimista lányának különleges esete

    Lene Kaaberbøl: Igazlátó krónikák I. rész – A sárkány hívása (Popcorn)

    A sárkány hívása – Igazlátó krónikák 1.

    Burger István: Drágakő enciklopédia (Univerzum könyvek)

    Drágakő enciklopédia

    Daniel Pinchbeck–Sophia Rokhlin: Ayahuasca – A lélek indája (Univerzum könyvek)

    Ayahuasca – A Lélek Indája

    Michael Walden: Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek (GFK)

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    Ronil Caine: Fraktál (GFK)

    Fraktál

    José Antonio Cotrina: Samhein aratása – Vörös Hold cillus I. rész (Popcorn)

    Samhein aratása – Vörös Hold ciklus 1

     

    Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja (Szépirodalmi könyvek)

    A szeretet gravitációja

    Daina Opolskaitė: Napok piramisai (Szépirodalmi könyvek)

    Napok piramisai

    Előrendelhető

    Magyary Gyula: Emelt szintű informatika érettségi 2. – Python lépésről lépésre  (Univerzum)

    Emelt szintű informatika érettségi 2. – Python lépésről lépésre

    Audrey Alwett: Magic Charly 1. – Charly és a lélekrabló (Popcorn)

    https://galaktikabolt.hu/termek/charly-es-a-lelekrablo-varazs-charly-1/

    Szergej Lukjanyenko–Vitalij Kaplan: STALKER – Szurony (GFK)

    S.T.A.L.K.E.R. – Szurony

    Előkészületben

    Szergej Lukjanyenko: A varázsló utolsó éjszakája (GFK)

    Miha Mazzini: Kitörölve

  • Könyvajánló: Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja

    Regény az őrületről és a reményről, a szeretetről és a halálról, a fényről és az árnyékról

    Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja

    (könyvajánló)

    A napokban jelent meg a svéd kortárs irodalom egyik meghatározó képviselője, Sara Stridsberg regénye, A szeretet gravitációja. A könyv helyszíne valós: egy svédországi pszichiátriai intézet, a Beckomberga, melyet 1932-ben építettek mentális problémákkal küzdő emberek számára. Ez volt a legnagyobb ilyen típusú létesítmény Európában, ami megközelítőleg 2 000 betegnek adott otthont. Amint arra a szerző is rámutat, a huszadik század első felében a társadalom kiszélesítette a mentális problémák és betegségek fogalmát, következésképpen Svédországban nyolcszorosára nőtt az ilyen típusú intézményekben lakók száma. A mentális problémák közé sorolták többek között az alkoholizmust és egyéb drogok használatát is, mert úgy vélték, az ezekben a függőségekben szenvedő emberek ön- és közveszélyesek lehetnek. A Beckomberga 1995-ben zárta be kapuit, mert időközben megváltozott az elmebetegségekkel kapcsolatos tudományos álláspont és közvélekedés, hiszen, ha már nem tartjuk betegnek a korábban itt élő pácienst, akkor „kórházra” sincs szüksége.

    Az önéletrajzi ihletésű regény főhőse-elbeszélője a tizenhárom éves Jackie, akinek az apja, Jim rendszeres öngyilkossági kísérletei miatt került be az intézetbe. A lány egyre több időt tölt vele a látogatások alatt, s amikor az anyja nyaralni megy a Fekete-tengerhez, a „kórház” válik második otthonává. Itt tapasztalja meg fiatalsága és felnőtté válása legfontosabb pillanatait is. A regényben Jackie szemszögéből figyelhetjük meg a Beckomberga-beli életet, az ápoltakat, az ápolókat és az orvosokat is.

    A szeretet gravitációja cím kétféleképpen is értelmezhető. Egyrészt arra utalhat, hogy a szeretetnek van megtartó ereje: a regénybeli kislány olyannyira szereti az apját, hogy ez a szeretet életben tartja a férfit. Másrészt azt is jelképezheti, hogy milyen köteléket, összetartó erőt vagy terhet jelent egy mentálisan beteg ember egy család számára.

    A könyv leírja, mekkora várakozásokkal nyílt meg az intézmény, és milyen szomorúak és szánalmasak voltak a végnapjai. Voltaképpen számos tekintetben kudarcok sorozata, hiszen sok páciens került ide anélkül, hogy valódi gyógyírt találtak volna a problémájukra. Ráadásul a betegek zöme és a személyzet is szinte az egész életét az intézmény falai között élte le.

    A szerző rengetegféle érzelmet jelenít meg a regényben, felmutatva az emberi kapcsolatok sokféleségét, ami vonatkozik az itt tartózkodó páciensekre, gondozóikra és hozzátartozóikra is. Sok beteg olyan hosszasan időzött az intézményben, hogy el sem tudták képzelni, milyen lehet a kinti világban élni. A Beckomberga egyfajta kicsi és biztonságos világgá változott a külső, nagy világon belül. Az igazi, nyugalmat adó otthont jelentette sokuk számra. Ugyanez igaz az orvosokra és ápolókra. Sőt, a rokonokra is, mint amilyen a narrátor lány is, aki szintén e falak között éli meg a felnőtté válás meghatározó éveit.

    A szeretet gravitációja

    A regény formavilágát tekintve egészen különleges. Struktúrája, idősíkjai, a narráció, a nyelvezet, a helyszínek és az érzelmek váltakozása révén az írónő folyamatosan próbára teszi az olvasó figyelmét, miközben ez az írástechnikai kavalkád egyúttal az elmeműködést is modellezi. Folyamatosan arra késztet, hogy feltegyük a következő kérdéseket: Ki az egészséges, és ki a beteg? Hol húzódnak ezek a határok? Mit jelent a szabadság és annak korlátozása? A „kórház” intézményesíti a bentlakókat, kategóriákba osztja őket, ami minden szempontból meghatározza az életüket, egymáshoz, a rokonaikhoz és a külvilághoz való kapcsolatukat is. A könyv arra kényszeríti az olvasót, hogy számos kényelmetlen kérdést fogalmazzon meg a mentális problémákról, és szembesít azokkal az ellentmondásokkal, ahogy a társadalom kezeli ezt a kérdést.

    Sara Stridsberg hazája irodalmának egyik meghatározó alakja, és 2016-ban beválasztottak a Svéd Akadémia Nobel Bizottságába. Nehéz témákról ír őszintén, kendőzetlenül, de mindezt áthatja hihetetlen költői stílusa és olykor meglepő humora is. Mély emberi tartalmakat feltáró regénye 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

  • Könyvajánló: Lene Kaaberbøl – A sárkány hívása

    A minap jött ki a nyomdából Lene Kaaberbøl A sárkány hívása című könyve a Metropolis Media kiadó Popcorn sorozatában. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A sárkány hívása lebilincselő középkori fantasy, ami 10 éves kor felett mindenkinek ajánlható, gyermeknek és felnőttnek egyaránt, bárkinek, aki szereti az izgalmas kalandregényeket. Megtalálható benne mindaz, ami megadja savát-borsát a jó történeteknek: sárkányokkal vívott harc, cselszövések, fordulatok és intrikák, no és persze rengeteg szeretet és kedvesség is.

    A főhős egy 11 éves kislány, Dina, aki különleges képességet örökölt az anyukájától: ha valakinek belenéz a szemébe, látja az illető összes bűnét. Sőt, arra készteti az elkövetőt, hogy szégyellje magát, ami nagyon kellemetlen fizikai-testi tünetekkel is jár. Ezért aztán mindenki igyekszik elkerülni a lány tekintetét, sőt inkább a lányt magát.

    A szerzőnő az angol kiadás előszavában elmesélte, hogy az ötletet gyerekkori emlékeiből merítette. Amikor valami rossz fát tett a tűzre, édesanyja mindig úgy szidta le, hogy előtte azt mondta: „Nézz a szemembe!” Ilyenkor a kis Lene úgy érezte, hogy az anyukája belelát, és kár is lenne tagadni az elkövetett csínyeket.

    Dina számára ez a képesség nem áldás, hanem átok. Hiszen ki merne barátságot kötni egy ilyen lánnyal?

    A sárkány hívása – Igazlátó krónikák 1.

    A regény első mondata azonnal beszippant, és utána nem is ereszt, amíg végig nem olvastuk a könyvet: „Ha jól meggondolom, nem Cilla tehetett arról, hogy a karomat megharapta egy sárkány. Bizonyára véletlen, hogy épp aznap zúdított a nyakamba egy vödör tejsavót, amikor megérkezett a dunarki idegen.”

    Amikor Dunark királyát, a királynét és gyermeküket is megöli valaki, Dina anyját, a Szégyenlátót hívják el a kastélyba, hogy megtalálja a gyilkost. A gyanúsított a trón egyetlen örököse. Ám mivel Dina anyja ártatlannak látja őt, és nem hajlandó a képességét rossz ügyért használni, tömlöcbe zárják. A lányra hárul a feladat, hogy megtalálja a gyilkost, mielőtt a sárkányok elé vetnék fogságba került édesanyját. Ehhez rengeteg bátorságra, ügyességre van szüksége, de a kalandok során barátokra is lel. Sőt, arra is rájön, hogy a képességével nem csupán szégyenérzetet tud kiváltani, de a tiszta szívűekbe bátorságot is tud önteni.

    A kötet fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlható, mert bár a főhős, Dina lány, harcostársai és segítői között ott találjuk a bátor és megbízható fiú barátokat is. Ugyanakkor nagy pozitívuma a regénynek, hogy nem szorulnak háttérbe a női karakterek. A könyvben szereplő lányok, asszonyok nem borzadnak el a vér látványától, nem állnak félre, ha piszkos vagy veszélyes munkáról van szó. A lányok intelligensek, okosak és bátrak, ám ez nem a szupererejükből, varázsképességükből fakad, hanem ugyanolyan természetes tulajdonságuk, mint fiú/férfi társaiknak.

    Lene Kaaberbøl több mint húsz nyelvre lefordított regényéből 2015-ben nagy sikerű film is készült.

     

  • Interjú részlet Michael Walden a Csillagikrek írójával

    Szeptemberben megjelent, Michael Walden legújabb könyve a Csillagikrek, mely egy új SF sorozat első része. Az íróval készült teljes interjút, az októberi Galaktika hasábjain olvashatjátok.

     

    G: Látszik, hogy nagyon felkészültél ebből a témából, nagyon érdekel téged. Ha viszont kiderült számodra, hogy nagyjából nulla az esélye annak, hogy értelmes civilizációra bukkanjunk, akkor honnan jön az indíttatás, hogy mégis ilyen dolgokról írj?

     

    WSZ: Nyilvánvalóan örülnék, ha lenne más értelmes civilizáció rajtunk kívül. Nagyon szeretném megismerni a világegyetemet, és megérteni a működését. Úgy érzem, hamarosan ki fog derülni, hogy van vagy volt élet a Marson, fogunk élő vagy halott baktériumokat találni. Az is lehet, hogy azért nem találkozunk más fajokkal, mert már nincsenek.

    G: Legtöbbször úgy képzeljük el az idegeneket, hogy ők sokkal fejlettebbek nálunk, tanulhatunk tőlük, átvehetünk eszközöket, gondolkodásmódot. Egyfajta kisebbrendűségi érzés munkál az emberben?

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    WSZ: Talán azért, mert csak ők tudnának idejönni, mi nem vagyunk képesek eljutni hozzájuk. De az emberi elme annyira összetett, hogy lehet olyan idegen lény, aki technikailag képes eljutni hozzánk, azonban évek múlva kiderül róla, hogy hiányzik belőle valami, ami nekünk megvan, például egyáltalán nem érti, mi a zene. Akkor nem lesz nálunk fejlettebb művészi vagy filozófiai szempontból.

     

    Nézzétek meg a HungaroConon készült beszélgetést vele.