My Blog

Címke: por

  • Művészettel a klímaváltozás nyomában

    Görög és német kutatók  közös kutatásban festményeket elemezve vizsgálják az időjárásváltozás okozta környezetszennyezést. Híres alkotók festette naplementék színei alapján meg lehet becsülni, mennyire volt szennyezett a Föld légköre a múltban.

    Az óriási vulkánkitörésekkel a légkörbe kilökődő hamu és gáz részecskéi (aeroszoljai) visszaverik a nap egyes sugarait, így különleges, a szokottnál vörösebb árnyalatúra színezik az alkonyatot.

    Amikor az indonéziai Tambora tűzhányó 1815-ben kitört, az európai festők úgy láthatták, színt vált az égbolt. A kilövellt por és gázok a légkörbe kerülve körülölelték a Földet, és amint lebegő részecskéik visszaverték a napsugarakat, ragyogó vörösre és narancsra festették a napnyugtát még akár három évvel a kitörés után is. Akkoriban William Turner angol festő örökítette meg vásznain ezeket a lélegzetelállító naplementéket. A tudósok az ő művei mellett más nagy mesterek festményeit is elemezték, hogy információt szerezzenek a légkör hajdani összetételéről.

    Az Athéni Akadémia légkörfizikusainak kutatócsoportja olyan napnyugtafestmények nagy felbontású fotóit elemezte, amelyek 1500 és 2000 között készültek. Ebben az időszakban a Földet több mint 50 gigászi vulkánkitörés rázta meg. A több száz festmény analízisével arra kerestek választ, vajon az egyes műveken a horizont vörös-zöld aránya elárulja-e, mennyi aeroszolrészecske került az atmoszférába. Azt fedezték fel, hogy a nagy mesterek festményein ez az arány erősen összefügg a légkör aeroszoltartalmával. Nem befolyásolja, ki volt a művész és milyen iskolához tartozott.

    Ha több aeroszol szennyezi az eget, az vörösebbnek tűnik. Hasonló hatások tapasztalhatók ásványoknál, illetve ember alkotta aeroszolok esetében. Ezután kísérlettel is alátámasztották feltevésük helyességét.

    Megkértek egy híres festőt, készítsen képeket a naplementéről a görögországi Ídra szigetén, míg elhalad felette egy szaharai porfelhő, illetve az esemény után. A művész nem tudott a felhőről. A tudósok összehasonlították a légköri aeroszolok modern műszerekkel mért optikai átlátszóságát azokkal az értékekkel, amelyeket a festmények vörös-zöld aránya alapján becsültek, és az találták, a kettő közel áll egymáshoz.

    Mivel az aeroszolok visszaverik a napfényt, abból kevesebb éri el a Föld felszínét, ezért a hőmérséklet lehűl. A Tambora kitörése nagyjából tízezer embert ölt meg, ezután több mint 60 ezren az éhezés vagy a betegségek áldozatai lettek a katasztrófát követő „vulkáni télben”. Abban az évben – írják – elmaradt a nyár.

  • Amazonasi foszfor rejtélye

    A foszfor rendkívül fontos tápanyag a növények számára, a trópusokon viszont csak korlátozott mennyiségben fordul elő. Évtizedekig rejtély volt honnan pótlódik az a több ezer tonnás mennyiség, ami évente

    A műholdak megjelenésére volt szükség, hogy megfejtsék a rejtélyt. A Szaharai viharok felkapják a sivatag porát, az egyes porszemcsék mérete kisebb, mint egy hajszál átmérőjének a tized része, a világűrből mégis jól látható ezeknek a szemcséknek a tömeges mozgása. Műholdas megfigyeléssel megállapították, hogy a Szaharából évente 182 millió tonna porszemcse emelkedik a levegőbe, és jut az Atlanti-óceánon keresztül Dél-Amerikába, az Amazonas vidékére, ahol ennek egy kisebb része, mintegy 27 millió tonna leülepedi. A Szahara homokja tartalmaz foszfort, ami rendkívül fontos tápanyag a növények számára

    A NASA kutatásának így fontos része az is, hogy mennyi foszfor jut a Szaharából az esőerdőkbe. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mennyiség évenként eltérő. Azokban az esztendőkben, amikor a Száhel-övezet időjárása csapadékosabb, lényegesen kevesebb a levegőbe jutó porszemcsék mennyisége, mint a szárazabb időszakokban. Megállapították azonban, hogy évente átlagosan 22 ezer tonna foszfor érkezik az Amazonas vidékére, ami nagyságrendileg megegyezik azzal a mennyiséggel, amennyit a csapadék és az árvizek kimosnak a növényzetből.

    A Miaimi egyetem kutatói újabb forrást találtak.  Az afrikai erdő- és bozóttüzek füstje lehet az egyik kulcsfontosságú tápanyag, a foszfor legfontosabb forrása, amely az amazonasi esőerdőket és az Atlanti-óceán trópusi vizeit, valamint a Déli-óceánt trágyázza. Az afrikai biomassza égetésének füstje jóval fontosabb foszforforrás, mint a por.

    Az amerikai kutatók tanulmányukhoz az Amazonas-medence északi szélén elterülő Francia Guyana hegytetőin elhelyezett filterekben összegyűjtött aeroszolokat, a szelek által hozott por koncentrációját és foszfortartalmukat elemezték. Majd nyomon követték a füst légköri mozgását műholdas távérzékelő eszközökkel, hogy megértsék az afrikai füst hosszú útját. Ez alapján, egy útvonalmodell segítségével képesek voltak megbecsülni az Amazonas-medencében és a globális óceánokban lerakódó foszfor mennyiségét, amely az afrikai biomassza égetéséből ered.

    A széleskörű biomassza-égetés Afrikában, amely leginkább erdőirtás és bozóttűz, valamint ipari égetés eredménye, potenciálisan jóval fontosabb foszforforrás az amazonasi esőerdők és az Atlanti-óceán trópusi övezete számára, mint a szaharai sivatag pora.

     

     

  • Bajban az Opportunity

    Megszakadt a kapcsolat az Opportunity-vel, mert a vörös bolygó felszínén hatalmas vihar tombol, és elérte marsszondát is. A vihar kitörését még május 30-án észlelték, azóta egyre erősödött, és becslések szerint most 35 millió négyzetkilométeren tombol. Ez a bolygó felületének negyede.

    Az Opportunity-t ez érzékenyen érinti, mert a porvihar eltakarja a Napot, a napelem cellái nem kapnak fényt, nem tudja feltölteni akkumulátorait. A szonda épp ezért már vészüzemmódba kapcsolt, időnként életre kel, hogy ellenőrizze a külső körülményeket. Azonban a vihar napok óta korlátozza a fényviszonyokat, az akkumulátorok töltése vészesen fogy.

    A legnagyobb problémát a hideg jelenti, nincs energiája a fűtése, ha mínusz negyven Celsius fok alá csökken a szonda hőmérséklete, a működése leállhat.

    Az Opportunity igazi sikertörténet. Működését 90 napra tervezték, mégis több mint 14 éve működik. A kutatók 2004-ben arra számítottak, hogy a homok lassan be fogja a fedni a napelemeket, de a kevés marsi szél is elég volt hozzá, hogy lefújja, és így folytatni tudta a küldetését.

    2007-ben már túlélt egy hatalmas vihart, akkor két hét után vette fel újra a kapcsolatot a Földdel. A kutatók most is abban reménykednek, hogy még nem kell elbúcsúzni tőle.

    (via)