Címke: playstation

A közel hibátlan kaland – Horizon Zero Dawn teszt

Idén nagyon erős mezőnyre számíthatunk a videojátékok versenyében. Hamarosan érkezik a már régóta várt Mass Effect folytatás, az Andromeda. Májusban a Prey című akció-SF játék során izgulhatunk egy Földtől távoli űrállomáson, de még idén harcba szállhatunk Sauronnal a Gyűrűk Ura világában játszódó Shadow Of Warban, és az EA ígért egy Star Wars Battlefront folytatást is. Ez csak néhány az idén érkező nagy durranások közül, ám a mérce nagyon magasan van.

Hosszas reklámkampány után március elején jelent meg a Playstation exkluzív Horizon Zero Dawn, amit máris sokan az év játékának kiáltottak ki, noha még éppen az év harmadik hónapját tapossuk.

A Far Cry Primal, Tomb Raider és a Witcher bemegy a kocsmába…

A holland Guerrilla Games neve a Playstation tulajdonosoknak lehet ismerős, hiszen ők készítették az eddig megjelent összes Killzone játékot. A PS4 megjelenésekor kiadott Killzone: Shadow Fall nem aratott osztatlan sikert, így mikor szóba került a fejlesztő csapat neve a Horizon kapcsán, jogosak voltak a félelmek. A 2015-ös E3-tól kezdve folyamatosan csepegtették az információkat a poszt-apokaliptikus játékról. De mitől olyan különleges a Horizon, ami miatt a kritikusok és a játékosok is ódákat zengnek róla?

Egy (esetleg több) dolgot nem lehet csak úgy kiemelni, hiszen pont attól olyan zseniális a játék, hogy minden harmóniában áll egymással. A szereplők, a történet, a látványvilág, a zenék és hangok, harcok, gyűjtögetés mind-mind törékeny egyensúlyban képviselik a Horizon Zero Dawn esszenciáját. Ha külön kiemeljük az összetevőket, még úgy is fantasztikus képet alkothatunk, de az egységes egész az, amitől maradandó emlék lesz a játék évek múltán is.

A Horizon fogta az elmúlt évek legjobban sikerült játékainak meghatározó, bevált és játékosok által kedvelt elemeit, majd azokat koherens egésszé gyúrta össze. Hogy lopás történt? Egyáltalán nem. Más fejlesztők is élhetnének ezzel a technikával, hiszen ha egy programban valami nagyon jól működik, és a játékosok oda vannak egy-egy plusz élményt nyújtó dologért, akkor miért ne lehetne azokat felhasználni? Ilyen például a Witcher-féle gyönyörű látványvilág, változatos NPC-k (nem játékos karakterek), nyomozások. Vagy a Far Cry Primalben látott craft-rendszer, vagy éppen a Tomb Raider-szerű parkour mozdulatok, és közelharc háttérbe szorítása.

Mindehhez hozzájárul a Horizon saját stílusa, ami képes hosszú órákra lekötni a figyelmet.

Gyűjtögess, alkoss, gyarapodj!

A főszerepben a matriarchális törzsi társadalomból kirekesztett Aloy áll, aki bebizonyítja a világ pusztulása után is, hogy van miért küzdeni. Ha valamit el akarunk érni az életben, nem maradhatunk megbélyegezettek, mindig keresni kell a kitörési lehetőséget. Aloy így is tesz, bár a jócskán konzervatív felfogású társadalom nem nézi jó szemmel feljebb jutását.

A történet egyébként rendkívül szövevényes, a mellékküldetések sokszor szorosan kapcsolódnak a fő történeti szálhoz. Ebből adódóan nagyon nehéz lenne összefoglalni a Horizon minden lényeges momentumát.

A közepesen hosszú prológus során elsajátíthatjuk az irányítást, különböző harcmodort és lopakodást, közben a játék beavat bennünket a Föld jövőbeli történéseibe. Ekkor Aloy még gyerek, így jobban érezhető a kitaszítottság borzasztó élménye. Majd a lány felcseperedik, és erős, határozott nővé válik, aki próbálja büszkévé tenni nevelőapját, Rostot. Eljön az idő, mikor anya nélküli kívülállóból törzsi tag lehet, de előtte bizonyítania kell a Proving (megmérettetés) nevű eseményen; ami nem éppen úgy zajlik, ahogy azt remélték a résztvevők.

A befogadó törzsi ceremónia során rejtélyes kultisták megtámadják a bizonyítani vágyó fiatalokat, köztük Aloyt is. A lány szeme láttára végeznek minden társával. Aloy elhatározza: kideríti ki és mi áll a háttérben. Ahogy halad előre a sztori, szorosabbra fűződik a távoli (ősi) múlt a poszt-apokaliptikus jelennel, és megkapjuk az elmúlt évek legjobb SF-történetét – már ami a videojátékokat illeti.

Sokakat érdekelhet maga a setting, hogy miként jutott el az emberiség a ragyogó jövőből a törzsi „visszafejlődésig”. A játék elején közvetlenül ez nem derül ki, de ha figyelmesen hallgatjuk az öregek meséit, vagy szorgalmasan gyűjtögetjük az ősi világ ereklyéit, sok mindenre fény derülhet, ami akár intő jellegű lehet mostani civilizációinkra nézve is. Később küldetéseink során is kapunk számos infómorzsát, amiből jó sok játékóra után össze is illeszthetjük a kirakós darabjait.

Nagy szerep jut a gyűjtögetésnek, hiszen minden legyőzött masina az alapvető crafting-elemek mellett az adott típusra jellemző ritkaságokat is dobhat, melyekkel kereskedhetünk, vagy felhasználhatjuk fegyverzetünk/öltözékünk fejlesztésére. Szerencsére a gyűjtögető életmód egyáltalán nem idegesítő, vagy frusztráló, nem zökkent ki a játékmenetből, és nem válik görcsös keresgetésbe az egyes alapanyagok felkutatása. A craft-rendszer hamar kitapasztalható, nem fogja megváltani az eddig bevált módszereket, de a célnak így is megfelel. Szintlépés után képességpontokat kapunk, melyeket három képességfán tudunk elkölteni. Ezek közül mindegyik kifejezetten hasznos kalandozásaink során. Építhetünk nyers erőre, lopakodásra, vagy túlélésre/craftingra.

A játék irányítása hamar megszokható, kontroller-szűz játékosnak is nagyjából 2-3 óra kell, mire biztonságosan gépszörnyek mészárlásába kezdhet nagy tételben.

A töltőképernyőt is elfelejthetjük: a világban szabadon kóborolva nem fog minket megszakítani semmilyen betöltő kép. Gyorsutazáskor természetesen azért várni kell több másodpercet, de felfedezés, küldetés, vagy csak szimpla kalandozás során egyáltalán nincs hátráltató tényező.

Megérdemelt elismerés

Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy a következőt bele merjem-e írni a tesztbe, de végül talán az elfogultság beszél belőlem és engedtem a kísértésnek: a Horizon Zero Dawn a leggyönyörűbb játék, amivel valaha találkoztam. Eddig a (szubjektív) dobogón az Uncharted 4, a The Witcher 3, és a Rise Of The Tomb Raider állt, de a Horizon világa egész egyszerűen letaglózott. Az elképesztő tájak, az élethű víz és hó, a hatalmas kövek a sivatagban, az esti szélben lengedező trópusi fák mind olyan élményt nyújtanak, amit eddig még talán semmi. A nekünk tetsző látványt a pazar fotó módnak köszönhetően meg is örökíthetjük. Sosem voltam híve a random fotózásoknak játékokban, de szerintem a Horizonos kalandjaim során legalább három órát ezzel töltöttem.

Majdnem kihagytam a játék legfontosabb részét: a robot-dinókat. Több, mint húsz fajta, különböző méretű, képességű gépszörnyet pakoltak bele a Horizonba, melyek legyőzéséhez más és más taktika szükséges. Több sebzéstípussal küzdhetünk ellenük, segítőkész enciklopédiánk le is írja melyik robot mire érzékeny. Van olyan lövedékünk, mellyel felgyújthatjuk, robbanthatjuk, sokkolhatjuk ellenfelünket, vagy páncélt törhetünk, fagyaszthatjuk, de állíthatunk csapdát is. Rajtunk múlik, milyen taktikát alkalmazunk, de egy húsz méteres szörnynek nem biztos, hogy jó ötlet, ha nekirohanunk egy szál íjjal és pár nyíllal. Többfajta távolsági fegyverünk lesz a játék során: csúzli (robbanó tölteteket hajigálhatunk vele), különböző íjak (gyors–gyenge, távolra lövő–pontos, pajzsszaggató, és van olyan, ami robotok ellen hasznos, és külön olyan, mely emberi ellenfelek legyőzésérére alkalmas), botló horog-vető (Tripcaster), kötélágyú és lándzsa. Ezeket plusz sebzésokozással módosítgathatjuk, akárcsak öltözékünket.

Konkrét negatívumot nem tudnék kiemelni. A megjelenés napján voltak fennakadások bizonyos játékosoknál, de azt is javították. Egy-két apróbb bug előfordul itt is, de ezek közül egyik sem idegesít, nem hátráltat a játékban, nem kell korábbi állást visszatölteni miattuk. Az AI-n lehetne csiszolni még. Néhol túl okosnak tűnnek nekem (szánt szándékkal megáll a robot a botló horog előtt és visszafordul), néhol pedig rém egyszerűek. Ha egymás mellett áll két robot raptor, a magas fűből elkaphatom az egyiket, a másik bizony észre sem fogja venni. Ezen kívül valóban nem tudnék hibát említeni.

Összegezve tehát a Horizon Zero Dawn egy lehengerlő akció-kalandjáték, kimagasló történettel, szinte tökéletes látványvilággal, hozzásimuló harmonikus zenékkel, egyedi megközelítésű harcokkal. Minden elismerést jogosan kap a játék, hiszen ez lehetne a jövőre nézve az arany vonal, amely mentén haladva a többi játékfejlesztő csapat szintén kimagaslót alkothatna, ezzel kedvezve a játékosoknak. És mivel minden üzlet, ezért végül természetesen a fejlesztők járnának jól a végén, de a kecske is jól lakna, és a káposzta is megmaradna. Jó lenne magunk mögött tudni a Ubisoft összes fiaskóját, az EA embertelen pénzéhségét, és megtalálni az utat, hogy jobb videojátékokat készíthessenek.

Aztán csak óvatosan a fejlett technológiákkal, mert tudhatjuk, mi lehet a vége.

A teszthez a programot a szegedi EuroGamerShop Konzolszaküzlet biztosította.

március 21, 2017
Nagy videojáték-mustra 2. rész

A 2016-os év sem volt unalmas videojátékok terén, előző cikkünkben összeszedtünk egy csomó említésre méltó SF, fantasy, és horror címet, melyekkel érdemes lehet játszani, főleg, ha az ünnepek során van némi szabadidőnk. Azonban jövőre sem fogunk unatkozni, hiszen számos olyan játékot kapunk majd, melyek egészen biztosan sokáig le fogják kötni a lelkes játékos-társadalmat.

2017-et máris egy várva várt címmel nyitjuk majd: A Resident Evil hetedik felvonása eddig nem látott izgalmat, és félelmet ígér, amely mellett egyetlen igazi horror-kedvelő sem fog szó nélkül elmenni.

Nem sokkal később a Ubisoft új IP-je fogja megváltoztatni a háborús játékok hangulatát. Legalábbis nagyon úgy tűnik a For Honor videóit elnézve. A nem kevés fantasztikummal felruházott játékban igazi, könyörtelen harcosokká válhatunk.

A Halo sorozat közkedvelt stratégiai spin-off-ja is folytatást kap, Halo Wars 2 címen.

2017 talán egyik legjobban várt játéka a Horizon Zero Dawn. Az eddig kikerült infók alapján káprázatos programra számíthatunk. Mondjuk, ki ne szeretne egy poszt-apokaliptikus világban robot dinoszauruszokra vadászni?

Ahogy elnézzük a Tom Clancy-féle taktikai shooter sorozat sem fog mostanában leállni, hiszen jövőre érkezik hozzánk a Ghost Recon Wildlands, ami hatalmas nyílt világot, és megannyi feladatot ígér.

A Lovecraft-rajongóknak sem lesz okuk panaszra, mert végre jön egy új Call Of Cthulhu játék. Eddig még csak pletykálat lehet tudni a történetről, és várunk egy igazi hivatalos megerősítésre, de nagyon úgy néz ki, hogy a végtelen Univerzum ősi Cthulhuja újabb hátborzongató történettel fog meglepni minket.

A kedvenc „beszélgetős” játéksorozatunk is tovább bővíti reményteli címeinek listáját. A Telltale fejlesztőstúdióról beszélek, ami alig pár év alatt elképesztő népszerűségre tett szert kiváló, kvázi interaktív képregény történetei miatt. Jövőre már be is jelentették következő projektjüket, a Galaxis őrzői főszereplésével.

A hatalmas sikerre való tekintettel, a Netherrealm Studios – a Mortal Kombatot jegyző fejlesztőcsapat – végre elkészíti a DC-képregénykarakterek brutális egymásnak esésének második etapját, az Injustice 2-t. A játékban kedvünkre püfölhetjük majd az Igazság Ligájának összes tagját, de feltűnik a legtöbb gaztevő is.

SF-rajongóként talán egyértelmű, melyik lesz a 2017-es év legjobban várt címe. Bizony ez nem más, mint a Mass Effect: Andromeda. A masszív űrdráma megannyi különös világba kalauzol majd bennünket, ahol számtalan új tennivaló, és fenyegetés várja majd a kalandos játékosokat.

Hideo Kojima kilépésével a Konami nem igazán tud magával mit kezdeni. Ez meg is látszik a következő Metal Gear játékukon. A Metal Gear Survive-ra keresztelt csapatalapú lövölde a Ground Zeroes végén veszi fel a fonalat, de egy alternatív univerzumban. Ahol a szereplőknek kristályfejű zombikat kell ölni. Azt hiszem eleget mondtam a játékról.

És jöjjön egy vérfagyasztó horror folytatás. Emlékszem, mikor az Outlast első részével játszottam, igazi érzelmi hullámvasúton éreztem magamat. Egyszerre volt rémisztő, hátborzongató, és akció dús adrenalinbomba. Hogy milyen lesz a második rész? Nem tudni, de ha csak félig hasonlít az elődjére, akkor nem lesz probléma.

Sok-sok éve kijött egy remek űrlényes SF játék, a Prey. Kevesen ismerték, de akik játszottak vele, egyöntetűen elismerően bólogattak. Mindig vártunk egy folytatást. Az idei E3-on felcsillant a szemünk, de aztán hamar vegyes érzelmek vették át az irányítást. 2017-ben jön ugyan egy Prey nevű játék, de nem vagyunk biztosak abban, hogy ez az lesz, amire mi vágyunk. Majd meglátjuk!

Az idén decemberre jegyzett South Park: Fractured But Whole játékot kitolták a következő év első negyedére, de talán jobban is tették. A South Park esszenciája mindig az aktualitás, a szatirikus kifacsarása mindennek, ami modern társadalmunkat jellemzi, így valamelyest örülök a csúszásnak. A Stick Of Truth a Ubisoft egyik legjobban sikerült címe. Főleg, hogy nagyban részt vettek a készítésben a sorozat alkotói is: Matt Stone és Trey Parker. Reményeim szerint a második felvonás sokkal borultabb, mégis zseniálisabb lesz, mint elődje.

És végül nézzünk meg pár címet, amiről még alig tudunk valamit, de megérné várni rájuk.

Első helyre raknám be természetesen a játékosok által felmagasztalt The Last Of Us második részét, amelynek előzetese letaglózta a rajongókat. De akár holtversenyben a legjobban várt cím képzeletbeli díjáért idevehetném a Hideo Kojima által fémjelzett Death Stranding nevű alkotást. A rejtélyes előzetesekből semmit sem tudunk meg, de megváltóként várjuk a Norman Reedus és Mads Mikkelsen szereplésével készülő játékot.

A Star Warst kedvelő gémerek nem régiben hozzájuthattak az „olcsósított” Battlefronthoz, melyben az alapjáték mellett az összes eddig megjelent dlc-t is élvezhették. Jövőre az EA úgy tervezi, hogy kiadnak egy új Battlefrontot, amiben – meghallgatva a sok-sok játékos imáit – egyjátékos kampány is helyet kap majd.

Tehát úgy néz ki, jövőre is remekül be leszünk táblázva játékmegjelenésekkel, és még hátravan egy csomó olyan cím, amit később fognak bejelenteni, de még akár 2017-ben élvezhetjük őket.

december 30, 2016
Nagy videojáték-mustra 1. rész

2016 videojátékok terén is bő termést hozott. Az már más kérdés, hogy legtöbbször milyen minőséget kapott pénzéért cserébe a lelkes játékos-közönség. Azonban mi megbocsátó nép vagyunk. Ha sikerül kiküszöbölni a problémákat, befoltozni a hibákat, akkor nagyon tudunk örülni az adott programnak. Nézzük is meg sorban, milyen említésre érdemes SF, fantasy- és horrorjátékokat fejlesztettek nekünk 2016-ban.

Nem indult rosszul az év, hiszen 2016 első harmadában kifejezetten erős címek állítottak magas mércét az esztendő többi játékának. Január és június között érkezett meg hozzánk például a Rise Of The Tomb Raider, amiben Lara Croft rejtélyes kalandjait követhettük nyomon, és a népszerű sci-fi stratégiai játék, az XCOM is folytatást kapott.

Ősemberként védhettük törzsünk tagjait a Far Cry Primalben, ami az egyik legkreatívabb koncepcióval büszkélkedhet a tucat-címek között. A Far Cry után szintén a Ubisoft fejlesztőinek köszönhetjük a Tom Clancy’s The Division című akciójátékot, amely után szájízünk igencsak vegyes maradt. A rengeteg hibát számláló program nagyjából mostanra kezdi elérni azt a szintet, hogy érdemes legyen vele játszani. Hatalmas leárazásoknál nem árthat szemfülesnek lenni.

A hardcore fantasy rpg rajongók is megkapták az éves adagjukat a Dark Souls 3 személyében. A játék most sem hagyja cserben masszív táborát, s nem mellesleg a még több kihívást nyújtó Souls sorozat harmadik darabja az év egyik legjobban sikerült címe lett.

A Playstation 4 konzolok gazdái összecsaphatták tenyerüket, mikor nekiülhettek Nathan Drake utolsó kalandjának az Uncharted 4-ben. A 2016-os év egyik leggyönyörűbb, legizgalmasabb címét kaptuk, melyen keresztül annyi érzelem jutott el a játékosokhoz; ilyet tényleg rég láttunk már.

A retro gamereknek is jutott azért valami. Minden FPS atyját nem hagyhatták figyelem nélkül, hát kaptunk egy Doom remake-et. Szerencsére nagyon jól fogadta a közönség, és valóban pokoli szórakozást nyújt az adrenalin-dús lövölde.

A Blizzard pedig ismét belenyúlt a tutiba. Megalkottak egy kompetitív, addiktív csapat alapú shootert, ami az idén több kategóriában is az év játéka lett. Igen, az Overwatchról van szó, ami alig egy év alatt brutális sikernek örvend a maga 20 millió eladott példányszámával.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment a Mirror’s Edge folytatása, a Catalyst. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy bárki észrevette volna. Kár érte.

Június végén, mikor vége a tanításnak, a gyerkőcöknek is kell valami szórakozás. Nem volt véletlen az időzítése az új Lego programnak, ami a Star Wars legújabb részének, Az ébredő Erőnek a sztoriját dolgozza fel. Mint minden Lego játék, ebben is van humor, rengeteg tennivaló, és megannyi ismerős karakter. Nem csak kicsiknek!

Máris elérkeztünk 2016 második harmadához, ami viszont már nem volt annyira erős, mint az első. Az uborkaszezon idén hatványozottan érződött. A nyár azonban az igazi „három napos csoda” mintapéldányával indult. A Pokémon GO a legjobb mobiljáték, amit valaha csináltak (legalábbis sokak szerint), és ami mindenkiből előhozta az igazi Pokémestert. Azonban minden itt sem ment zökkenőmentesen, és most úgy néz ki, hogy alig akad ember, aki telefonjával a kezében gyűjtögetné ország, vagy világszerte a különböző Pokémonokat.

Fájó szívvel kell megemlítenem az év legnagyobb csalódását, a No Man’s Skyt. A rengeteg ígéret, a gyönyörű videók, képek azt bizonygatták, hogy végre egy korlátok nélküli SF-kaland játék kerülhetett volna a játékosok kezébe. Mi lenne felemelőbb, mint egy határtalan felfedezés a világűrben, ahol akármit megtehetünk? Sajnos azonban az ígéretekből nem sok minden lett megtartva. A játékot bíróság elé citálták vásárlói megtévesztés miatt, de az ítélet úgy szólt, hogy a játékot fejlesztő Hello Games teljes mértékben megfelelt a szabályoknak. A játékosok, és kritikusok viszont nem így gondolják. A napokban megjelent azonban egy hatalmas frissítés, mely úgy látszik, megpróbálja pótolni a rengeteg hiányosságot, és ez talán valami jónak a kezdete is lehet. Pár hónap múlva akár valóban azzal a No Man’s Sky-jal játszhatunk, mint amit nyáron ígértek nekünk…

Az mmorpg-k tősgyökeres rajongói tűkön ülve várták a legújabb World Of Warcraft kiegészítőt, a Legiont, és nem kellett csalódniuk. A kiegészítő tartalmak majdhogynem minden pontjában megfeleltek az elvárásoknak, ráadásul a következő expanzióig megállás nélkül ontani fogja magából a Blizzard a különféle tartalmakat, ezzel téve igazán változatossá Azeroth világát.

Xbox One exkluzív címként reklámozták a ReCore nevezetű játékot, amiről nem sokat lehet mondani. A játék megjelent, senki sem tudta mit kezdjen vele igazán, majd ahogy a Mirror’s Edge, így a ReCore is eltűnt az örök feledés homályában. Pedig az ötlet itt is kiváló volt, de a kivitelezésnél azért akadtak hibák bőségesen.

A tenger alatti Rapture világát újra bejárhatták a játékosok a Bioshock: The Collectionben, ami az első három Bioshock epizód optikailag tuningolt verzióját tartalmazza. A HD remasterek idejét éljük, így ez a lépés elkerülhetetlen volt, de a gyártók mindinkább a legkevesebb erőbefektetéssel próbálnak közel teli árral eladni olyan játékokat, amiket annak idején imádtunk. A kor elvárásainak megfelelve nagyobb felbontásban játszhatjuk kedvenceinket, esetleg kiegészülve néhány látványbeli javulással. Ezt meg lehetne ingyenes patch-csekkel is oldani, de hát az üzlet nagy úr.

Nézzük meg a 2016-os év zárását, a harmadik harmadot.

Itt már van miből szemezgetni, de a színvonal egyáltalán nem egységes. Október és december között is láthattunk elképesztő bukásokat, kellemes meglepetéseket, maradandó, és felejthető játékokat. Na, de furcsa év volt az idei.

A No Man’s Sky-jal fej-fej mellett versenyez a Mafia 3 az év csalódása címéért. A gengszterlétet feldolgozó játék harmadik felvonása akár év játéka is lehetett volna, de a millió hibája, és ostobasága miatt csak egy felejthető bughalmaz marad.

Xbox One és PC exkluzív címként jelent meg a Microsoft idei legnagyobb dobása, a Gears Of War 4, amit az új Xbox One S konzolokon akár 4K felbontásban is élvezhetünk. A játék követte elődeinek hagyatékát, nem is kaptunk sem többet, sem kevesebbet, mint egy igazi, hamisítatlan Gears Of War élményt.

Playstation fronton sem hagytak magunkra a fejlesztők, hiszen kiadták saját virtuális valóság eszközüket, a Playstation VR-t. Idén erre több, mint ötven cím érkezett, amik között akadtak emlékezetes darabok, de sokkal több volt az idegesítően rövid, árkád típusú demó-hangulatú program, amitől jogosan érezhetjük, hogy van hova fejlődnie a technológiának.

Az első világháború idejére is visszatérhettünk a Battlefield 1 jóvoltából, ami hozta a megszokott Battlefield minőséget, és maradandót alkotva tovább menetel az FPS játékok dicsőségcsarnokába.

Azonban az év legjobb FPS-e címéért jogosan szállhat be a Titanfall 2 is, amely tanulva az összes eddigi hibájából elképesztően jó játékot tett le az asztalra. Egyjátékos kampánnyal kiegészülve, fergeteges többjátékos módot kínál a robotos SF-lövölde. Ráadásul azt ígérik a fejlesztők, hogy nem lesznek fizetős dlc-k, minden extra tartalom ingyen kerül majd be a játékba. Így kell játékot készíteni!

Újabb ráncfelvarrás: a HD-tuning elérte az Elder Scrolls világát is. A Skyrim Special edition újra magához hívja a Sárkányszülötteket, hogy gigászi kalandra induljanak a hófödte világ tájain.

A Call Of Duty idén az űrbe ment az Infinite Warfare-rel. Ha ez nem elég meggyőző, akkor itt egy érv, ami miatt talán mégis érdemes lecsapni rá: kaptunk a játék mellé egy nagyszerű HD remastert is, mindenki kedvenc COD részéből, a Modern Warfare-ből. Aki ismeri a Call of Duty politikáját, annak nem tudok újat mondani, aki pedig nincs annyira képben, annak megpróbálom összefoglalni néhány szóban. Rövid kampány, kaotikus, de brutális adrenalin-bomba multiplayer, és indokolatlan megalománia. Nagyjából ezek kísérik végig a megbecstelenített cím sorsát már legalább hat éve.

Dishonored 2 címmel került az üzletekbe az év legjobb lopakodós játéka, amiről botrányosan kevés szó esik. Emily és Corvo kalandjai pedig sokkal többet érdemelnének ennél, hiszen a kezdeti apróbb hibákat leszámítva parádésan sikerült a sötét hangvételű steampunk program.

Annak ellenére, hogy idén nem kapunk új Assassin’s Creedet, mégiscsak kapunk új Assassin’s Creedet. December végén érkezik a mozifilm Michael Fassbender főszereplésével, de hogy addig ne unatkozzunk, végigpörgethetjük Ezio Auditore kalandjait az Assassin’s Creed: Ezio Collection nevű HD remasternek köszönhetően, amely tartalmazza mindhárom epizódot, amelyben az itáliai asszaszin szerepel.

Novemberben sikerült meghekkelni San Franciscot. A Watch Dogs 2 is tanult elődjének hibáiból, ezért egy hipszterségtől túlfűtött, színesebb, könnyedebb hangvételű folytatást tártak elénk. Rengeteget fejlesztettek mind játékmenetben, mind történetben, karakterekben az első rész óta. Mondanám, hogy le a kalappal, de itt sem volt ám zökkenőmentes az indulás. A megjelenéstől számított másfél hétig nem működött egyáltalán a „folytonos multiplayer” névre keresztelt online mód, amiben szó szerint folytonosságot ígérve bármikor becsatlakozhatunk más játékosok világába. Végül ez is megoldódott, és szerencsére megérte a várakozást, mert tényleg remek, és interaktív a multiplayer opció.

Az egyik legnagyobb történelmű játék is folytatást kapott, mégpedig a tizenötödiket. Bizony, idén érkezett meg a gamerekhez a Final Fantasy XV. Természetesen, ahogy a tendencia mutatja, az indulás itt sem volt az igazi, de úgy néz ki egyhangúan egyetért a tömeg: a játék kiváló darab lett.

Az évet pedig az egyik legzseniálisabb cím zárja, amire csaknem egy évtizede várt a játékos társadalom. Amiről azt hittük, már soha nem adnak ki. Aminek elődje meghatározta a Playstation 2-es érát. Ez pedig az Ico és a Shadow Of The Colossus méltó örököse, a The Last Guardian. A szívbemarkoló játék elnyerte a kritikusok és a rajongók tetszését is, minden Playstation 4 tulajdonosnak kötelező darabról van szó.

A 2016-os év tehát telis tele volt változatos címekkel, olyan játékokkal melyek megnevettettek, elgondolkodtattak, eltántorítottak, vagy akár megerősítették a hitet bennünk a videojáték-ipar felé. Következő cikkünkben pedig megnézzük, milyen programokra számíthatunk a 2017-es évben.

december 17, 2016
Hackeljünk San Franciscoban – Watch Dogs 2 teszt

Minden éber játékos tisztában van a Ubisoft fejlesztő- és kiadó cég baklövéseivel. Sokan elítélik a kanadai vállalat marketingjét, a sokszor félkészen kiadott játékokat, és még sorolhatnánk a gyakran bicskanyitogató problémákat. Pedig a Ubisoft története régre nyúlik vissza, sok szép emléket köszönhetünk nekik.

Egy friss nyilatkozatuk szerint az évente jelentkező Assassin’s Creed sorozat pihenőre ítéltetett, annak érdekében, hogy újra valami ütőset produkáljanak. Ám így sem maradunk asszaszinok nélkül, hiszen az Assassin’s Creed film még idén decemberben érkezik a mozikba, és a napokban kiadták a legnépszerűbb epizódok (Assassin’s Creed 2, Brotherhood, Revelations) optikailag tuningolt, HD remaster változatát, amely eddig úgy néz ki, hogy a legborzalmasabb újrakeverés lett a történelemben.

Sajnos az alsó kép az újrakevert változat.

A Watch Dogs első etapja nagyon felemás fogadtatásban részesült. A Ubisoft agresszív marketingkampányának köszönhetően még az is megvásárolta a játékot, akit azelőtt egyáltalán nem is érdekelt. A hype pedig borzasztó csalódásokat okozott sokak számára. Én azon szerencsés kivételek közé tartozom, akik nem ültek fel a reklámnak: nem néztem videókat, nem olvastam utána a történetnek, sőt, kifejezetten egykedvűen vártam a játék megjelenését. Így számomra nem volt csalódás, ráadásul tetszett a játékmenet is, a hackelős történet pedig remekül lekötött. Egyértelművé vált, ha kijön a Watch Dogs folytatása, azzal is játszani fogok.

Alig két évet kellett várni a második részre, és úgy látszik a Ubisoft tanult a hibákból. Nem mutattak hamis, felturbózott grafikával játékmenetet megjelenés előtt, és szerencsére az agresszív marketing is elmaradt. Persze azért elég sok videó kikerült, amiben a Watch Dogs 2 San Franciscoját mutatták be. Viszont már az első pár pillantás után kiderült, hogy sokkal kellemesebb, lazább hangvételt ütöttek meg a második részre. Frisco egy élettel teli, színes, pörgős város, hatalmas arcokkal megfűszerezve. A DedSec nevű hacktivista csoport tagjai nagyon fiatalosak, már-már túlságosan lazák, de ezzel egyáltalán nincs semmi baj. Ez a mérhetetlen könnyedség igazán ráfért a Watch Dogsra a rengeteg sötét hangvételű játék után, amik idén jelentek meg. Sokaknál ez jelenti a program legnagyobb hibáját, mert nem tudnak azonosulni a karakterekkel. Vagy már csak nagyon elszoktak ettől? Mint elkötelezett DC rajongó mondom: nem kell mindig a komor, sötét tónus.

Főhősünk Marcus Holloway, egy afro-amerikai hacker, kinek eltökélt szándéka beégetni a Blume céget, ami felelős a ctOS nevű, mindent és mindenkit folyamatos megfigyelés alatt tartó operációs rendszer kialakításáért. A ctOS első éles tesztje még Chicagoban történt, 2014-ben, ahol az előző játék főszereplője, Aiden Pearce vette fel a harcot, hogy bosszút álljon unokahúga haláláért.

A Blume a ctOS 2.0-val egész Amerikát behálózta, és az emberek biztonságára hivatkozva szó szerint mindenkit megfigyelés alatt tartanak. A DedSec azonban mélyre ásott, és nyilvánvalóvá vált, hogy a gigacég az emberek adataival kereskedik, és egész országra kiterjedő felügyelet alá vonta a tudatlan állampolgárokat. „Az embereket nem érdekli, hogyan működik a rendszer, addig, amíg működik a rendszer.”

A komor történet azonban csak érintőlegesen tárul elénk. A hangulat alapvetően mindig kedélyes, humoros. A számtalan pop-kulturális utalás pedig rátesz még egy lapáttal. A háttérben mindig ott van a mondanivaló, a velős sztori, de ezt sokszor nem tudjuk elég komolyan venni. A főbb karakterek személyisége remekül kidolgozott, ám a motivációjuk nem mindig tiszta. Eldugott hangfelvételekből meg lehet tudni, ki miért csatlakozott a DedSechez, de legtöbbször az jött le a párbeszédekből, hogy mekkora buli alávágni a Blume-nak.

A játék küldetései egyszerre ismétlődőek és változatosak. Az alapfelállás mindig ugyanaz: kapunk egy feladatot, betörünk egy hálózatba, elmenekülünk. Ez szinte az összes misszióban így lesz, de sikerült a fejlesztőknek elérni, hogy ez ne fulladjon unalomba. Hiába a hasonló alapok, a körítés minden alkalommal más lesz. A mellékküldetések pedig gyakran olyan érzést keltenek, mintha szerves részét képeznék a fő történetszálnak. Ezért nem fogjuk sosem úgy érezni, hogy darabokra esik a játék, ha össze-vissza csinálgatjuk a feladatokat.

A különböző küldetéseket különböző módon végezhetjük el. Ha nem szeretnénk harcba bocsátkozni, akkor lopakodva, ügyes kis drónjainkat használva, feltűnés nélkül is behatolhatunk az adott hálózat rendszerébe. Vagy választhatjuk a könnyebb utat, és valamelyik 3D-nyomtatott fegyverünkkel mindenkit leszedhetünk, mielőtt kettőt pislognának. A jumper nevű távvezérelt kétkerekű drónnal és a quadrocopterünk segítségével tényleg szabad kezet kapunk abban, miként is végezzük el a kijelölt feladatot.

Ejtsünk néhány szót a Watch Dogs 2 játékmechanikájáról is. Itt azért már előfordulnak enyhén idegesítő mozzanatok is. Alapvetően a játék normál nehézségi szinten is sokszor könnyűnek bizonyult, ám akadtak kihívást jelentő részek is. Az igazi kihívással sosincs probléma, de mikor a saját hibáinkon kívül válik bosszantóan, és indokolatlanul nehézzé egy-egy misszió, az frusztráló tud lenni. Ennek a jelenségnek pedig egyetlen kiváltó oka van: a behatárolhatatlan AI. A játék mesterséges intelligenciája néha elbűvölt (lásd: szelfi a járókelőkkel, vagy bármilyen interakció az utca emberével), de sokszor okozott idegesítő pillanatokat is. Például, mikor többször kellett újrakezdenem egy-egy küldetést amiatt, mert képtelenség volt elrejtőzni az ellenség elől. Harmadik nekifutásra viszont már úgy sikerült véghezvinnem a feladatot, hogy egyszer sem szúrt ki az árgus szemű ellen. De negatív példának hozhatnám fel a rend éber őreit is. Már kettes körözési szinten, ádáz módon üldözni kezd a jard. Sajnos mire lerázzuk őket, eltelhet akár tíz, vagy tizenöt perc is. És nem a kellemes megmérettetés miatt, hanem mert szó szerint minden sarkon befordult egy rendőrautó, aki azonnal kiszúrt. Máskor pedig hiába áll karakterünk a rosszfiú arcában, az akkor sem hajlandó észrevenni minket, és erősítést hívni. Ezek apró dolgoknak tűnhetnek, de kimondottan bosszantóak egy idő után.

Mindezt azonban kárpótolja a játékélmény, ami igazán üde színfolt az idei felhozatalban. A szép és részletes látványvilág mellé remek muzsika is dukálna, de ez valamiért nem mindig jön össze. Rengeteg dalt passzíroztak be a Watch Dogs 2-be, de mégsem érzem úgy, hogy szívesen hallgatnám ezeket huzamosabb ideig. Magamat mindenféle szerénység nélkül remek zeneismerőnek, és zenekedvelőnek tartom, mégsem hallottam még életemben a játékban elhangzó dalok háromnegyedét. Néhány ismerős nóta felcsendült, de azok sem igazi slágerek. Kicsit érződött ezen San Francisco „hipsztersége”, hiszen nem éppen ismert mainstream dalokat pakoltak be a játékba. Ez még mindig nem lenne baj, de sokszor hallgathatatlanok ezek a zenék. Megpróbáltam az öt rádióadó zenei palettáját végighallgatni, de többször inkább elnyomogattam a dalokat. Az elektronikus zenét játszó rádió felhozatala a küldetések közben rendkívül idegesítőek, a komolyzenei klasszikusokat sugárzó adót pedig semmilyen körülmények között nem tudom elképzelni a Watch Dogs 2-ben. A rap és hip-hop állomáson akadtak jó nóták, megfelelő hangulatban pedig élvezhetőnek is bizonyultak. Fej-fej mellett a Pop és Rock rádió tűnt a legnormálisabb csatornának, itt szép számmal akadtak ismert és ismeretlen dalok, amik passzoltak lövöldözéshez, hackeléshez, vagy nyugodt vezetésnek a Golden Gate hídon, naplementében.

Összességében a Watch Dogs második része egy remekül sikerült nyílt világú sandbox játék, rengeteg tennivalóval, érdekes küldetésekkel, és még érdekesebb társadalmi kérdésekkel. A játék nagyban hasonlít Cory Doctorow Kistestvér és Homeland regényeire, megéri összehasonlítgatni a Ubisoft programját a két kiváló könyvvel. A főszereplő neve, célja, a szólásszabadság kérdése, a privát szféra megsértése, maga San Francisco városa, sőt még a Burning Man fesztiválon (a játékban: Swelter Skelter) történtek is számos ponton egybevágnak. Rengeteg pop-kulturális utalás található a játékban, amitől még szimpatikusabb lesz. A játék látványa pazar, stílusa kellemesen laza, és idegesítő hibái ellenére is élvezhető, emlékezetes darab. Úgy érzem a fejlesztők meghallgatták a játékosok panaszait, és sikerült nagyjából az előző rész összes hibáját kijavítaniuk.

A Watch Dogs 2 „folytonos multiplayert” ígér, de a teszt megírásakor ebből sajnos nem tapasztaltam semmit. Ugyanis egy hatalmas hiba miatt a Ubisoft kivette a multi lehetőséget még a megjelenés előtt. Elmondásuk szerint azóta is dolgoznak a problémán, és megpróbálnak minél hamarabb megoldást nyújtani a játékosok számára. PC-re november végén jelenik meg, reméljük addigra sikerül kiküszöbölni a hibát, és megtapasztalhatjuk igazi valójában, multiplayer lehetőséggel együtt a komplett Watch Dogs 2-t. Addig is irány San Francisco, és hackeljünk meg mindent, ami az utunkba kerül!

A Watch Dogs 2-t a szegedi EuroGamerShop Konzol Szaküzlet biztosította a teszt idejére.

november 22, 2016
Unalom dinók között – Robinson: The Journey

A Sony új üdvöskéjét, a Playstation VR-t bemutató cikkünkben említést tettünk a rövid játékokról, amik inkább csak egy demo érzetet nyújtanak, mintsem valódi játékélményt. Egy 20 eurós címnél talán megbocsátható a pár órás kaland (értsd: két óra legfeljebb), ha az tényleg olyan hangulatba kerít minket, hogy köpni-nyelni ne tudjunk utána. Ám ilyen játékból egyelőre kevés van a virtuális valóságok között. A Batman VR tökéletes példa érvként, de akár ellenérvként is. A maga 20 eurós árcédulájával nem tűnik soknak egy PS4-es címhez képest, de sajnos nincs egy teljes óra, mire a történet végére ér egy átlagos játékos. Emellett az első tíz-húsz perc egy kifejezetten unalmas point and click játékra emlékeztet a 90-es évekből. A program második fele viszont hozza az igazi Arkham-élményt, ráadásul óriási cliffhangerrel ér véget a sötét Batman-sztori. Tehát vegyes szájízzel vettem le a headsetet a fejemről, mert nem tudtam mihez kezdeni a helyzettel. A játék iszonyatosan rövid, de élvezhető. Ha már két-három órás élmény lett volna, talán akkor őszinte lenne a mosolyom, és meg sem próbálnék magyarázkodni, mérlegelni, vajon megérte-e.

De mi a helyzet a négy-hat órás játékidőt ígérő VR-programokkal? Nem sok van még belőlük, de aki nyomon követte a PS VR körüli marketinget, az egy címet biztosan rávágna azonnal: Robinson: The Journey.

Az előzetesekből igazi rejtélyes SF-játékot láthattunk, gyönyörű tájakkal, dinoszauruszokkal, remek feladványokkal. Mindezt a Crysis által ismertté vált Cryengine hajtja, ami az előző évtized egyik meghatározó grafikus motorját biztosította. Mindez egy masszív 60 eurós árcédulával ellátva. Jogosan hihette bárki, hogy ez lesz az idei VR-felhozatal legjobb, legszebb, leghosszabb címe. Kár, hogy nem így történt.

A fantasztikusan kalandos játékból nem sokat fogunk észrevenni. Playstation 4 PRO konzolon teszteltük a játékot, melyen elvileg (és gyakorlatilag is) szebbnek kéne lennie a Robinsonnak. Hiába Cryengine, nem tűnt látványosabbnak, mint például a fentebb említett Batman VR. Sőt, néhol kifejezetten csúnyák voltak a környezeti elemek, de gyakoriak voltak a lassú textúra betöltések is.

Robint irányítva hirtelen belecsöppenünk a Tyson-III világába, amely rendkívül hasonlít anyabolygónkra, ráadásul tele van ősgyíkokkal. Mi sem lehetne fantasztikusabb, mint egy igazi 3D Jurassic Park?

A játék azonban számos ponton nem hozta az elvárt dolgokat, sőt néhol kifejezetten botrányosra sikerült. A történetről nem derül ki jóformán semmi, csak megyünk egyik helyről a másikra, ahol tipikus point and click stílusban próbáljuk megoldani a feladványokat. Ezek a fejtörők vagy egyszerűek, mint egy kapanyél, vagy túl komplikáltak. Külön bosszantó, hogy nincs Move-kontroller támogatás. A játékban, kezünkben egyértelműen Move-„fagyi” van, mégis csak a sima DualShock kontrollerrel irányíthatjuk karakterünket. Mintha fejlesztés közben kivették volna a funkciót, és később már eszükbe sem jutott, hogy visszategyék. Ráadásul a tárgyakkal való interakció igen csekély, ami egy virtuális valóság játéknál elég bosszantó. Mondjuk tudunk szkennelni mindenféle élőlényt, de funkciója nincs neki. Ki érti ezt?

Akárhonnan nézem, az egy move-fagyi…

És elérkeztünk a legszörnyűbb ponthoz: motion sickness. A PS VR tesztben is hosszasan írtunk a jelenségről, ami persze nem mindenkinél jelentkezik. Ha pedig fellép a szédelgős érzés, az is eltérő mértékben befolyásolhatja a játékost. Azonban a Robinsonnál egészen egyszerűen bármikor képes voltam rosszul lenni. Ha állunk, ha ülünk, a belső fülünket átverni nem lesz könnyű. A teljes 3D-hatás miatt, ha mozgatjuk karakterünket, alig néhány pillanat alatt szédülni kezdhetünk, amit heveny rosszullét követhet. Az eddig próbált játékok közül mindnél könnyedén megszokható volt a motion sickness miatt fellépő szédelgés, de a Robinson esetében pár percnél többet nem tudtam egy huzamban játszani.

Aki már rendelkezik Playstation VR headsettel, annak jobban ajánlanám a demo lemezen található programokat, vagy a közepesnél jobbra sikerült Until Dawn: Rush of blood horror-szimulátort, vagy akár a Batman VR-t. Hiszen amellett, hogy jobban kímélik a pénztárcánkat, mint a Robinson, sokkal nagyobb élményt is képesek nyújtani.

Összegezve tehát a 60 eurós, nagyjából négy-hat órás Robinson: The Journey egy rosszul kihasznált, kiváló alapötlettel rendelkező, elbagatellizált szoftver, amelyen egyáltalán nem segít a move-kontroller teljes mellőzése, a gyakran fellépő motion sickness, vagy az unalomba fulladó point and click játékmenet. Egyelőre nem feltétlenül éri meg a beruházást.

Aki valami jobb élményre szeretne beruházni, és nem ragaszkodik a VR-hoz, annak ott a Watch Dogs második felvonása, melyről bemutatónk hamarosan megjelenik.

A Robinson: The Journey-t a szegedi EuroGamerShop Konzol Szaküzlet biztosította a teszt idejére.

november 18, 2016
Kipróbáltuk – Playstation VR

Sokszor megemlékezünk a sci-fi zsáner tudományra tett jótékony hatásairól. Számtalan olyan dolgot tudnánk felsorolni, amely először egy fantasztikus író fejéből pattant ki, végül rá pár évtizedre sikerült a valóságban is megalkotni. Ilyen volt a virtuális valóság is. Hosszú évekkel ezelőtt ki-ki a maga módján képzelt el egy olyan 3D világot, amely teljesen kizárja a körülötte zajló életet, és bekerülve egy saját képre alkotott virtuális valóságba, saját szabályok lépnek életbe. A fantasztikum itt véget ér. Ugyan nem élvezhetünk maximális szabadságot egyelőre, de minden csak az időn múlik.

Az elkövetkezendő esztendőket egészen biztos a VR-szemüvegek fejlesztése fogja meghatározni, csak remélem nem fog eltűnni a süllyesztőben, mint néhány hasonló remek ötlet, amelyet nem használtak ki eléggé.

A jelenlegi VR-headseteken (HTC Vive, Samsung Gear, Oculus Rift) eddig látott játékok (tisztelet a kivételnek) csupán méregdrága demóknak tűntek. A VR-ra írt játékok a 80-as évek árkádstílusára emlékeztetnek, a tech-demo érzet pedig felemás szájízt hagy az emberben. Teljesen logikusnak tűnhet, hogy ha adva van egy nagyjából kétszázezer forintos PC-nk, plusz egy majdnem kétszer annyiba kerülő VR-headsetünk, nem egy „állj egy helyben és lövöldözz” típusú programmal szeretnénk elütni szabadidőnket. Természetesen az előző mondat le lett sarkítva, de a lényeget nagyjából lefedi.

Nyilván nem az első próbálkozásra fognak AAA-kategóriás címeket hozni, de azért egy-két kiemelkedőbb alkotás bőven elférne, hogy ne tűnjön ennyire „évente egyszer elmegyek vidámparkba, jól érzem magam, aztán megint nem érdekel egy újabb évig” érzésnek. A VR világot eddig egyértelműen a horrorok uralják, hiszen tucatnyi ijesztgetős cím érkezett már, és még egy csomó érkezik jövőre is.

Most már ejtsünk néhány szót az idei év egyik legjobban várt VR-headsetéről, a Sony által gyártott Playstation VR-ról. Sokan a Messiást látják benne, pedig van még hova fejlődnie.

Máris a PSVR kicsomagolása után szembesülnünk kellett a legfrusztrálóbb dologgal: kábelek. 2016-ban jogosan várhatja el az ember, hogy egy csúcstechnológiás szerkentyű kábé két zsinórt igényeljen. A PS virtuális valóságát számtalan helyen kell összekötögetni. Külön adaptere, processzora van, amit a Playstation 4 konzollal, majd a tévével kell összedugni. Ám a sisakból is jön egy hosszú, ám annál vékonyabb kábel, amit szintén az adapterbe kell helyezni. Az összekötések végén nem győztük hova elrejteni a kábeldzsungelt, pláne hogy folyamatosan attól kellett tartanunk, hogy felbotlunk a VR kábelében, vagy egész egyszerűen lerántjuk az egész szerkezetet az asztalról.

Ha sikerült megemésztenünk a mérhetetlen mennyiségű vezetékkel járó megpróbáltatásokat, akkor jöhet a sisak felhelyezése. A headset felvétele az ergonómiailag tökéletes kialakítása miatt igazán könnyű. Egy jókora gombot lenyomva könnyed mozdulattal ráemelhetjük fejünkre, majd a sisak hátulján lévő tárcsával beállíthatjuk fejméretünkre a szerkezetet. A szemüveg jobb alsó részén pedig az élességet tudjuk egyénileg beállítani, végül pedig teljesen úgy érezhetjük, hogy a mi fejünkre lett kitalálva az eszköz. Maga a VR könnyű viselet, húsz-harminc perc után sem válik kényelmetlenné, vagy nehézzé.

Most már ideje lenne játszani is! Amint sikerült összhangba kerülni a Playstation Camerával, és vakon matatva megtaláltuk a kontrollerünket (vagy volt valaki, aki kezünkbe adta), máris elkezdődik a várva várt élmény.

A Playstation VR Worlds lemezről válogattuk össze tesztalanyainkat, mert azt hittük, a demo lemezen lesznek a demo-jellegű játékok (logikus, nem?). Nos, a Worlds is kiváló VR élményt nyújt, de a sokszor emlegetett tech-demo hatás itt is felüti a fejét, ám annyira nem vészes a helyzet.

A kezdeti hűha-faktor még igen magas, hiszen a 3D-hatás lenyűgöző. Bárhova nézünk, hajolunk, a villámgyors érzékelés miatt tényleg úgy tűnik, hogy elutaztunk egy ismeretlen világba. A Worlds menücsarnokában válogathatunk a játékok között: mélytengeri gyönyörködés, londoni bankrablás, fejelős pingpong, aszfalt-bob, illetve aszteroidán ugrálós űr robotszimulátor. És valóban, mindegyik játéknál ott van az a bizonyos rácsodálkozás, és viszonylag hosszan kitart. Minden látványos, de nem a grafikai „értelemben”. Ne várjunk még Witcher 3, vagy Uncharted 4 szintű látványvilágot, hiszen még gyerekcipőben jár a technológia, illetve hiába az erős konzol, így is rengeteg erőforrást igényelnek az egyes játékok. A maga módján azonban így is szép a PSVR által nyújtott kép (Playstation 4 Prora már ígérik a szebben teljesítő címeket). Ha nem foglalkozunk a grafikai dolgokkal, akkor nagyon jó élményben lehet részünk. Némelyik játék engedi a Move kontrollerek használatát, ami plusz löketet adhat a virtuális világunknak.

Viszont meg kell említenem a legnagyobb negatív tapasztalatot is, amelyről sokan beszélnek, teljesen jogosan. Ez pedig a motion sickness, vagyis az a jelenség, mikor az agyunk egyszerre két mozgási információt próbál feldolgozni, belezavarodik, és émelygés, szédülés lesz úrrá rajtunk. Sajnos ez elég sokszor megtörtént tesztünk alatt. Míg a valóságban mi állunk, vagy ülünk, az egy dolog, de az agyunk nagyon nem szereti, ha közben a játékban pedig ugrunk, futunk, vagy autóban ülve száguldunk. Egy részről mi tudjuk, hogy mozdulatlanok vagyunk, de a virtuális valóság miatt úgy is érezhetjük, hogy mi igenis különböző mozgást végzünk. Az eredmény heveny rosszullét (párszor majdnem orra buktam emiatt). Ilyenkor azért érdemes néhány perc szünetet tartani. A sisak levételekor pedig előfordulhat enyhe zsibbadó érzés is fejtájékon, és néhány percnyi szédelgés is elképzelhető. Ez persze nincs kőbe vésve, emberenként eltérő lehet – valakinél egyáltalán nem is jelentkezik ez az „élmény”.

Egyelőre tehát jobb is, hogy nincsenek órákig nyüstölhető játékok, mert egy részről szerintem tesztelni kéne a szociológiai hatását is a VR-headsetnek, mert az is felvet néhány kérdést, mennyire van ez hatással a játékosok szociológiai fejlődésére, ha száz százalékban kizárják a külvilágot hosszú órákon keresztül. Illetve a motion sickness ellen sem ártana valami biztos megoldás.

Összességében a Playstation VR egy kiváló eszköz, és kimondottan kellemes játékélményt nyújt. A 3D-érzet káprázatos, a játékok élvezetesek, ráadásul a PSVR jelenleg a leginkább pénztárcabarát virtuális valóság. Ha már van otthon egy Playstation 4 konzol, akkor meg pláne, hiszen a többi VR-hoz képest majdnem feleannyiba kerül.

Mindenkinek ajánlanám kipróbálásra, aki csak teheti, hiszen eddig még nem tapasztalt élményt nyújthat a legtöbb ember számára, de ahhoz, hogy jobban elmélyedjünk a Playstation VR világában, valamivel többet kell felmutatnia. Ám szó, mi szó: eddig remekül helytáll.

A Playstation VR-t a szegedi EuroGamerShop Konzol Szaküzlet biztosította a teszt idejére.

november 8, 2016
E3 2016 – Összefoglaló

Ha csupán egy szóban kellene összefoglalnom az idei E3 konferenciát, akkor az ez lenne: papírforma. Már ami a bemutatott fejlesztőket, és a kiadók felhozatalának a háromnegyedét illeti. Azonban itt is él a „végül, de nem utolsó sorban” mondás, hiszen a Sony ismételten elkápráztatott minket. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg, miket tartogat nekünk az idei és 2017-es év videojáték-dömpingje.

A sort idén az EA nyitotta, mely a kötelező sportjátékai mellett megmutatta nekünk, hogy fog kinézni a már egyjátékos kampánnyal is büszkélkedhető Titanfall második része, valamint betekintést nyerhettünk a Mass Effect Andromeda kulisszái mögé. Azonban a Star Wars rajongóknak sem kell aggódnia, hiszen a Galaxy of Heroes, The Old Republic és a Battlefront folyamatosan frissítéseket fog kapni, illetve az EA közösen dolgozik a Visceral stúdióval egy vadonatúj, elképesztő Star Wars játékon, melyről még nem sokat tudunk.

A konferenciát a Bethesda folytatta, de valljuk be: nem sok újdonsággal lehetett találkozni a bemutatójukon. Viszont erős nyitánnyal kezdtek: remek képsorokon láthattuk a nemrégiben felfrissített DOOM (szintén Bethesda) méltó, és örök riválisát, a Quake Championst. A retro-faktor roppant magas e két cím hallatán, de vajon képesek lesznek visszaadni ugyanazt az élményt, mint amikor kis srácként az informatika terem pazar gépein egymást csépeltük a jó öreg Quake 3 Arénában? Nagyon reméljük!

Továbbá bemutatásra került egy, a The Elder Scrolls világában játszódó kártyajáték is, mely ugyan jól néz ki, de nem biztos, hogy méltó ellenfele lehetne a népszerű Hearthstone-nak. Úgy néz ki, a pár évvel ezelőtti moba-őrületet felváltja a töménytelen kártyajáték, csak ehhez bizony rengeteg innovációra van szükség.

A Skyrim rajongók is örülhetnek, hiszen végre grafikailag felújított változatként fog megjelenni az epikus fantasy program PS4-re és XBOX One-ra Special Edition néven (és végre konzolokon is használhatóvá válnak a végtelen számú modok). A Fallout 4 sem marad frissítések nélkül, felsorolni is sok lenne mennyi mindent fognak belepakolni a poszt-apokaliptikus csodába.

Akadt olyan ízelítő is, amely valóban meglepett a Bethesda bemutatóján. Ez pedig nem más, mint a Prey. A játék első része 2006-ban látta meg a napvilágot, és egy nagyon érdekes űrlényes sztorival büszkélkedhetett, viszont nem emlékszem rá, hogy nagy port kavart volna, vagy népes rajongótáborra tett volna szert. Viszont egy zseniális játékról van szó, ami megérdemelte, hogy a konzol-forradalmak, és PC-s újítások korában is kapjon egy esélyt. A bemutatott rövid videó nagyon érdekesnek tűnt, reméljük, nem sokára még többet megtudhatunk róla.

Miután hosszasan és igen unalmasan ecsetelték, hogy a The Elder Scrolls Online mennyire elképesztően zseniális mmorpg (komolyan, majdnem húsz percig beszéltek a nagy semmiről, és roppant önfényezésbe ment át az egész, pedig egy nyamvadt launchert, és patch-rendszert nem tudnak évek óta megcsinálni – emellett a játék valóban remek), végre láthattuk részleteket a Dishonored 2-ből is. A steampunk hangulatú, osonós FPS fantasztikusan gyönyörű minden mozzanatában. Nem csak új várost kapunk a játék során, de új főhősnőnk is lesz, sőt még alternatív idővonalakkal is babrálhatunk.

A konferencia egyik legérdekesebb bemutatójával a Microsoft állt elő. Pontosabban rengeteg mindent belezsúfoltak az előadásukba, emellett számos izgalmas dolgot láthattunk. Végre játékosok millióinak imái meghallgattattak, és bevezetik a cross playt, miszerint, ha egy programot megvásárolunk például X1-ra, akkor azt játszhatjuk Windows 10-es rendszerünkön és fordítva. Természetesen ez multiplayer alapú játéknál külön remek dolog, így együtt játszhatunk olyan barátainkkal, akiknek egyik-másik platform nincs meg. Emellett betekintést nyerhettünk a Gears of War 4 játékmenetébe is, amely lehengerlően néz ki, és igencsak izgalmasnak tűnik (persze nyilván nem unalmas részt fognak megmutatni egy E3-on).

Láthattunk egy érdekes új címet is, ami a ReCore névre hallgat. A karakterek egyszerre tűnnek aranyosnak és komolynak, a platformer elemekkel dúsított játékmenet pedig egyedinek látszik. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Volt még Final Fantasy XV játékmenet, Division frissítés, Minecraft cross play, Tekken 7, State of Decay 2, Halo Wars 2. Azonban kiemelnék ezeken felül néhány játékot, ami megmozgatta a fantáziámat.

Az első, egy retropunknak tűnő, elképesztően zseniális program. A We Happy Few néhány perce annyira megragadott, mint talán semmi az egész E3-on. Külsőre mondhatnánk, hogy hasonlatos a Bioshock Infinite-re, sőt a sztori mélysége is remélhetőleg arra hajaz majd. Az előzetest nehezen lehet szavakba önteni, beszéljen helyettem maga a videó:

Iszonyatosan gyönyörű videón láthattuk a Battlefield 1-et, amelyre egyszerűen tényleg nincsenek szavak. A dinamikus és élethű időjárások mellett a fegyver- és karaktermodellek, a környezet, a járművek mind-mind fantasztikusan festenek.

Láthattunk még egy mókás kalóz-szimulátort is, a Sea Of Thievest, melyben saját csapatunkkal járhatjuk a tengereket, és kvázi szó szerint legénységgé alakulva, hajónkat kell megvédeni az ellenséges fosztogatóktól, vagy éppen mi támadhatunk meg más játékosok által irányított bárkákat.

Továbbá, természetesen a kártyajátékok sorát is erősíteni kell, nem mással, mint a népszerű Witcher-féle játékkal, a Gwenttel. Érdekfeszítőnek tűnik még a Scalebound című fantasy program is, melyben hű társunk és segítőnk egy sárkány lesz. Sőt, a játékot játszhatjuk együtt, barátokkal, és hatalmas ellenségeket kell közösen legyűrni, persze repülő tűzokádóink asszisztálásával. Rengeteg potenciált látok benne, kérdés, hogy valójában, élesben milyen lesz majd.

A végére két gigász maradt, folytassuk időrendi sorrendben.

A Ubisoft nyitánya – nem túlzás – felettébb kínos volt, már-már én éreztem magam kellemetlenül a táncoló zsiráf és miegymás miatt. A harminc esztendős Ubit idén is, immáron ötödjére Aisha Tyler színésznő képviselte, aki marketing szempontjából tökéletes, csak az egész előadás bűzlik az előre begyakorolt szövegektől, kínos beszólásoktól, és megbeszélt meglepődésektől. Ettől eltekintve a Ubisoft pazar bemutatót dobott össze, essünk is neki:

Nagyon szép gameplayt láthattunk a Ghost Recon Wildlandsből, de úgy egyáltalán az egész játék jónak tűnik, meglátjuk megjelenésre mi marad ebből.

A kedvenc részem a zseniálisan őrült South Park bemutató volt. A The Fractured But Whole (hihetetlen, hogy be merték vállalni ezt a szójátékot, valamiért mindig röhögnöm kell tőle) cselekménye ott veszi fel a fonalat, ahol a Stick Of Truth-nál véget ért. Ugyanúgy mi alakítjuk az új fiút, Douchebaget, de rá kell jönnünk, hogy fantasy szerepjátékozni már nem menő, így szuperhősökké kell avanzsálnunk. A sokat mondó gameplay-videók mellett a sorozat készítői, Trey Parker és Matt Stone maguk mesélnek a játékról, ami annak ellenére is, hogy előre lefixált interjú volt, kimondottan jó sikerült. Az új South Park ugyanolyan elmebetegnek tűnik, mint elődje, de ezért is szerettük annyira. A sztorija pedig, mint mindig, ezúttal is aktuális lesz. A Cartman által megformál Coon egy egymilliárd dolláros szuperhős franchiset akar létrehozni, de közte és társai között hatalmas mélységben bemutatott jellemváltozások kerülnek előtérbe, emiatt kialakul két hőscsapat között a polgárháború (bizony).

Star Trek rajongók figyelem! A virtuális valóság már tényleg elérhető bárki számára, és ahogy az annak idején a mozgásérzékelős (Kinect, Wii, Move) szoftvereknél volt, most is elöntik a piacot a különféle címek. Így kerül szóba a Star Trek Bridge Crew VR, melynek lényege, hogy VR szemüvegen keresztül, barátokkal közösen irányíthatunk egy űrhajót. A legénységben mindenkinek nagyon fontos szerepe van, így mindent tökéletesen kell csinálni, hogy a küldetés sikerüljön.

Fantasztikus videón mutatták be a For Honort is, amely egyszerre tűnik fantasynak, és „egyszerű” történelmi kalandjátéknak. A játékmenet és irányítás egyedi, a küzdelmek izgalmasak és autentikusak, a hangulat pedig magával ragadó.

A decemberben érkező Assassin’s Creed mozihoz is mutattak némi ízelítőt, mely nem kevés akciót ígér a nézőknek, de mellé reméljük társul egy épkézláb történet is. Idén egyelőre új AC játékot nem jelentettek be, de a Ubit ismerve még mindig aggódok egy Assassin’s Creed: The Movie: The Game eshetősége miatt.

Végül a Ubi a Watch Dogs 2-vel zárta műsorát, mely a számos újítás mellett sok mindenben megteremti majd elődje hangulatát. Lesznek drónjaink, a hekkelés sokkal kiterjedtebb lesz, tehát minden téren továbbbővül a repertoárunk. Viszont idebiggyesztek még egy Kis testvér áthallást, mert időközben kiderült főszereplőnk vezetékneve is, így teljesen: Marcus Holloway. Családneve pedig kis híján anagrammája a Yallownak. Ennyi véletlen már nincs.

Zárjuk a sort az egész E3 talán leglenyűgözőbb bemutatójával: a Sonyval. A cikk elején megemlítettem a papírforma jelenségét, ami az eddig felsorolt fejlesztőkre is kiadókra igaz volt, egy-két meglepetéssel tarkítva a nyilvánvaló felhozatalt. A Sony pedig berobbantott az egészbe, és leszállította a 2016-os E3 legerősebb bemutatóját.

Kezdjük azzal, hogy szimfonikus zenekar adta a hangulatot majdnem az összes bemutatott játék videója alá. A libabőr elkerülhetetlen volt. Elsőre máris mélyvízbe dobtak minket, mert valami fenomenálisan gyönyörű játékmenetet kaptunk a God Of War legújabb részéből. Kratos hosszú szakállat növesztett, gyereknevelésbe kezdett, de közben akad ideje brutális szörnyeket mészárolni. Majd bemutatták a Days Gone névre keresztelt poszt-apokaliptikus zombis programot, amely úgy tűnik akár a Last Of Us méltó utódja is lehet.
Végre idén megjelenik a már évek óta fel-feltűnő The Last Guardian is.

Szintén új IP-vel folytatták a sort: Horizon Zero Dawn. A Föld pusztulása után a gépek vették át az uralmat bolygónkon. Ezek jobbára állatszerűek, és iszonyatosan szépen kidolgozottak, megnyerően kreatívak. A megmaradt emberek törzsbe tömörülve próbálnak túlélni. Főhősnőnk segítségével kalandozhatunk majd a veszélyes és gyönyörű tájakon, harcolva a számos különféle robot-állattal. Hangulatra egyszerre tűnik poszt-modernnek és kőkorinak.

Ismét érdekes új cím: Detroit – Become Human. Egy android nyomozó/túsztárgyalót alakítunk, kinek döntései nagyban befolyásolják a későbbi játékmenetet. Nincs jó, vagy rossz döntés, minden reakció mást eredményez, amitől roppant izgalmasnak hat az egész.

A PSVR friss megjelenése kapcsán rengeteg virtuális valóság játékot mutat be a Sony: idén összesen ötvenet. Az E3-on sem hagyták unatkozni a VR rajongókat. Bemutatták a Resident Evil VII-et, Star Wars Battlefront X-Wing VR-t, Final Fantasy XV VR-t, illetve a Batman Arkham VR-t. Mind-mind nagyon lenyűgözőnek tűnik, tehát hamarosan nem árt beruházni egy virtuális valóságba kalauzoló szemüvegbe.

Láthattunk egy tömény Call Of Duty: Infinite Warfare gameplayt, aminek az első pár perce frissítően hatott, de utána valahogy magától unalomba fulladt az egész.

A Sony bemutatójának legvégén besétált a színpadra a videojáték-rajongók élő istene, az ex-Konami vezérigazgató, Hideo Kojima. A tömeg egyszerűen megőrült, állva tapsolták a férfit, aki megilletődve csak ennyit tudott mondani: „Yes, I’m back.” Ettől persze a közönség tényleg az őrület határán táncolt, majd’ egy percig üdvözölték a Metal Gear atyját. Végül bemutattak egy elképesztő ízelítőt a Kojima Productions jóvoltából, ami a Death Stranding címet viseli. A program érdekessége, hogy a főszereplő nem más, mint Norman Reedus, azaz a The Walking Dead sztárját, Daryl Dixont alakító színész. A játékról magáról gyakorlatilag semmit sem tudtunk meg, de az a néhány képsor, amit láttunk, gyönyörűen kidolgozott volt. Hatalmas kíváncsisággal várjuk, mit készített nekünk Kojima úr.

Nos, nagyjából ennyi lenne a 2016-os E3 konferencia legjava. A cikk a teljesség igénye nélkül készült el, igyekeztünk a legfontosabb SF és fantasy címeket összeszedni, de emellett olyan játékokat is megemlíteni, melyek az elkövetkezendő időszakot meghatározzák majd.

június 16, 2016