Címke: playstation vr

  • Unalom dinók között – Robinson: The Journey

    A Sony új üdvöskéjét, a Playstation VR-t bemutató cikkünkben említést tettünk a rövid játékokról, amik inkább csak egy demo érzetet nyújtanak, mintsem valódi játékélményt. Egy 20 eurós címnél talán megbocsátható a pár órás kaland (értsd: két óra legfeljebb), ha az tényleg olyan hangulatba kerít minket, hogy köpni-nyelni ne tudjunk utána. Ám ilyen játékból egyelőre kevés van a virtuális valóságok között. A Batman VR tökéletes példa érvként, de akár ellenérvként is. A maga 20 eurós árcédulájával nem tűnik soknak egy PS4-es címhez képest, de sajnos nincs egy teljes óra, mire a történet végére ér egy átlagos játékos. Emellett az első tíz-húsz perc egy kifejezetten unalmas point and click játékra emlékeztet a 90-es évekből. A program második fele viszont hozza az igazi Arkham-élményt, ráadásul óriási cliffhangerrel ér véget a sötét Batman-sztori. Tehát vegyes szájízzel vettem le a headsetet a fejemről, mert nem tudtam mihez kezdeni a helyzettel. A játék iszonyatosan rövid, de élvezhető. Ha már két-három órás élmény lett volna, talán akkor őszinte lenne a mosolyom, és meg sem próbálnék magyarázkodni, mérlegelni, vajon megérte-e.

    De mi a helyzet a négy-hat órás játékidőt ígérő VR-programokkal? Nem sok van még belőlük, de aki nyomon követte a PS VR körüli marketinget, az egy címet biztosan rávágna azonnal: Robinson: The Journey.

    Az előzetesekből igazi rejtélyes SF-játékot láthattunk, gyönyörű tájakkal, dinoszauruszokkal, remek feladványokkal. Mindezt a Crysis által ismertté vált Cryengine hajtja, ami az előző évtized egyik meghatározó grafikus motorját biztosította. Mindez egy masszív 60 eurós árcédulával ellátva. Jogosan hihette bárki, hogy ez lesz az idei VR-felhozatal legjobb, legszebb, leghosszabb címe. Kár, hogy nem így történt.

    back-to-dinosaur-island-2-robinson-the-journey-prototype-e3-2015-2

    A fantasztikusan kalandos játékból nem sokat fogunk észrevenni. Playstation 4 PRO konzolon teszteltük a játékot, melyen elvileg (és gyakorlatilag is) szebbnek kéne lennie a Robinsonnak. Hiába Cryengine, nem tűnt látványosabbnak, mint például a fentebb említett Batman VR. Sőt, néhol kifejezetten csúnyák voltak a környezeti elemek, de gyakoriak voltak a lassú textúra betöltések is.

    Robint irányítva hirtelen belecsöppenünk a Tyson-III világába, amely rendkívül hasonlít anyabolygónkra, ráadásul tele van ősgyíkokkal. Mi sem lehetne fantasztikusabb, mint egy igazi 3D Jurassic Park?

    A játék azonban számos ponton nem hozta az elvárt dolgokat, sőt néhol kifejezetten botrányosra sikerült. A történetről nem derül ki jóformán semmi, csak megyünk egyik helyről a másikra, ahol tipikus point and click stílusban próbáljuk megoldani a feladványokat. Ezek a fejtörők vagy egyszerűek, mint egy kapanyél, vagy túl komplikáltak. Külön bosszantó, hogy nincs Move-kontroller támogatás. A játékban, kezünkben egyértelműen Move-„fagyi” van, mégis csak a sima DualShock kontrollerrel irányíthatjuk karakterünket. Mintha fejlesztés közben kivették volna a funkciót, és később már eszükbe sem jutott, hogy visszategyék. Ráadásul a tárgyakkal való interakció igen csekély, ami egy virtuális valóság játéknál elég bosszantó. Mondjuk tudunk szkennelni mindenféle élőlényt, de funkciója nincs neki. Ki érti ezt?

    robinson-the-journey-psvr-3
    Akárhonnan nézem, az egy move-fagyi…

     

    És elérkeztünk a legszörnyűbb ponthoz: motion sickness. A PS VR tesztben is hosszasan írtunk a jelenségről, ami persze nem mindenkinél jelentkezik. Ha pedig fellép a szédelgős érzés, az is eltérő mértékben befolyásolhatja a játékost. Azonban a Robinsonnál egészen egyszerűen bármikor képes voltam rosszul lenni. Ha állunk, ha ülünk, a belső fülünket átverni nem lesz könnyű. A teljes 3D-hatás miatt, ha mozgatjuk karakterünket, alig néhány pillanat alatt szédülni kezdhetünk, amit heveny rosszullét követhet. Az eddig próbált játékok közül mindnél könnyedén megszokható volt a motion sickness miatt fellépő szédelgés, de a Robinson esetében pár percnél többet nem tudtam egy huzamban játszani.

    Aki már rendelkezik Playstation VR headsettel, annak jobban ajánlanám a demo lemezen található programokat, vagy a közepesnél jobbra sikerült Until Dawn: Rush of blood horror-szimulátort, vagy akár a Batman VR-t. Hiszen amellett, hogy jobban kímélik a pénztárcánkat, mint a Robinson, sokkal nagyobb élményt is képesek nyújtani.

    Összegezve tehát a 60 eurós, nagyjából négy-hat órás Robinson: The Journey egy rosszul kihasznált, kiváló alapötlettel rendelkező, elbagatellizált szoftver, amelyen egyáltalán nem segít a move-kontroller teljes mellőzése, a gyakran fellépő motion sickness, vagy az unalomba fulladó point and click játékmenet. Egyelőre nem feltétlenül éri meg a beruházást.

    Aki valami jobb élményre szeretne beruházni, és nem ragaszkodik a VR-hoz, annak ott a Watch Dogs második felvonása, melyről bemutatónk hamarosan megjelenik.

     A Robinson: The Journey-t a szegedi EuroGamerShop Konzol Szaküzlet biztosította a teszt idejére.

  • Kipróbáltuk – Playstation VR

    Sokszor megemlékezünk a sci-fi zsáner tudományra tett jótékony hatásairól. Számtalan olyan dolgot tudnánk felsorolni, amely először egy fantasztikus író fejéből pattant ki, végül rá pár évtizedre sikerült a valóságban is megalkotni. Ilyen volt a virtuális valóság is. Hosszú évekkel ezelőtt ki-ki a maga módján képzelt el egy olyan 3D világot, amely teljesen kizárja a körülötte zajló életet, és bekerülve egy saját képre alkotott virtuális valóságba, saját szabályok lépnek életbe. A fantasztikum itt véget ér. Ugyan nem élvezhetünk maximális szabadságot egyelőre, de minden csak az időn múlik.

    Az elkövetkezendő esztendőket egészen biztos a VR-szemüvegek fejlesztése fogja meghatározni, csak remélem nem fog eltűnni a süllyesztőben, mint néhány hasonló remek ötlet, amelyet nem használtak ki eléggé.

    14712953_1102763906508716_469328833660569356_o

    A jelenlegi VR-headseteken (HTC Vive, Samsung Gear, Oculus Rift) eddig látott játékok (tisztelet a kivételnek) csupán méregdrága demóknak tűntek. A VR-ra írt játékok a 80-as évek árkádstílusára emlékeztetnek, a tech-demo érzet pedig felemás szájízt hagy az emberben. Teljesen logikusnak tűnhet, hogy ha adva van egy nagyjából kétszázezer forintos PC-nk, plusz egy majdnem kétszer annyiba kerülő VR-headsetünk, nem egy „állj egy helyben és lövöldözz” típusú programmal szeretnénk elütni szabadidőnket. Természetesen az előző mondat le lett sarkítva, de a lényeget nagyjából lefedi.

    Nyilván nem az első próbálkozásra fognak AAA-kategóriás címeket hozni, de azért egy-két kiemelkedőbb alkotás bőven elférne, hogy ne tűnjön ennyire „évente egyszer elmegyek vidámparkba, jól érzem magam, aztán megint nem érdekel egy újabb évig” érzésnek. A VR világot eddig egyértelműen a horrorok uralják, hiszen tucatnyi ijesztgetős cím érkezett már, és még egy csomó érkezik jövőre is.

    Most már ejtsünk néhány szót az idei év egyik legjobban várt VR-headsetéről, a Sony által gyártott Playstation VR-ról. Sokan a Messiást látják benne, pedig van még hova fejlődnie.

    Máris a PSVR kicsomagolása után szembesülnünk kellett a legfrusztrálóbb dologgal: kábelek. 2016-ban jogosan várhatja el az ember, hogy egy csúcstechnológiás szerkentyű kábé két zsinórt igényeljen. A PS virtuális valóságát számtalan helyen kell összekötögetni. Külön adaptere, processzora van, amit a Playstation 4 konzollal, majd a tévével kell összedugni. Ám a sisakból is jön egy hosszú, ám annál vékonyabb kábel, amit szintén az adapterbe kell helyezni. Az összekötések végén nem győztük hova elrejteni a kábeldzsungelt, pláne hogy folyamatosan attól kellett tartanunk, hogy felbotlunk a VR kábelében, vagy egész egyszerűen lerántjuk az egész szerkezetet az asztalról.

    Ha sikerült megemésztenünk a mérhetetlen mennyiségű vezetékkel járó megpróbáltatásokat, akkor jöhet a sisak felhelyezése. A headset felvétele az ergonómiailag tökéletes kialakítása miatt igazán könnyű. Egy jókora gombot lenyomva könnyed mozdulattal ráemelhetjük fejünkre, majd a sisak hátulján lévő tárcsával beállíthatjuk fejméretünkre a szerkezetet. A szemüveg jobb alsó részén pedig az élességet tudjuk egyénileg beállítani, végül pedig teljesen úgy érezhetjük, hogy a mi fejünkre lett kitalálva az eszköz. Maga a VR könnyű viselet, húsz-harminc perc után sem válik kényelmetlenné, vagy nehézzé.

    psvr

    Most már ideje lenne játszani is! Amint sikerült összhangba kerülni a Playstation Camerával, és vakon matatva megtaláltuk a kontrollerünket (vagy volt valaki, aki kezünkbe adta), máris elkezdődik a várva várt élmény.

    A Playstation VR Worlds lemezről válogattuk össze tesztalanyainkat, mert azt hittük, a demo lemezen lesznek a demo-jellegű játékok (logikus, nem?). Nos, a Worlds is kiváló VR élményt nyújt, de a sokszor emlegetett tech-demo hatás itt is felüti a fejét, ám annyira nem vészes a helyzet.

    A kezdeti hűha-faktor még igen magas, hiszen a 3D-hatás lenyűgöző. Bárhova nézünk, hajolunk, a villámgyors érzékelés miatt tényleg úgy tűnik, hogy elutaztunk egy ismeretlen világba. A Worlds menücsarnokában válogathatunk a játékok között: mélytengeri gyönyörködés, londoni bankrablás, fejelős pingpong, aszfalt-bob, illetve aszteroidán ugrálós űr robotszimulátor. És valóban, mindegyik játéknál ott van az a bizonyos rácsodálkozás, és viszonylag hosszan kitart. Minden látványos, de nem a grafikai „értelemben”. Ne várjunk még Witcher 3, vagy Uncharted 4 szintű látványvilágot, hiszen még gyerekcipőben jár a technológia, illetve hiába az erős konzol, így is rengeteg erőforrást igényelnek az egyes játékok. A maga módján azonban így is szép a PSVR által nyújtott kép (Playstation 4 Prora már ígérik a szebben teljesítő címeket). Ha nem foglalkozunk a grafikai dolgokkal, akkor nagyon jó élményben lehet részünk. Némelyik játék engedi a Move kontrollerek használatát, ami plusz löketet adhat a virtuális világunknak.

    psvr2

    Viszont meg kell említenem a legnagyobb negatív tapasztalatot is, amelyről sokan beszélnek, teljesen jogosan. Ez pedig a motion sickness, vagyis az a jelenség, mikor az agyunk egyszerre két mozgási információt próbál feldolgozni, belezavarodik, és émelygés, szédülés lesz úrrá rajtunk. Sajnos ez elég sokszor megtörtént tesztünk alatt. Míg a valóságban mi állunk, vagy ülünk, az egy dolog, de az agyunk nagyon nem szereti, ha közben a játékban pedig ugrunk, futunk, vagy autóban ülve száguldunk. Egy részről mi tudjuk, hogy mozdulatlanok vagyunk, de a virtuális valóság miatt úgy is érezhetjük, hogy mi igenis különböző mozgást végzünk. Az eredmény heveny rosszullét (párszor majdnem orra buktam emiatt). Ilyenkor azért érdemes néhány perc szünetet tartani. A sisak levételekor pedig előfordulhat enyhe zsibbadó érzés is fejtájékon, és néhány percnyi szédelgés is elképzelhető. Ez persze nincs kőbe vésve, emberenként eltérő lehet – valakinél egyáltalán nem is jelentkezik ez az „élmény”.

    Egyelőre tehát jobb is, hogy nincsenek órákig nyüstölhető játékok, mert egy részről szerintem tesztelni kéne a szociológiai hatását is a VR-headsetnek, mert az is felvet néhány kérdést, mennyire van ez hatással a játékosok szociológiai fejlődésére, ha száz százalékban kizárják a külvilágot hosszú órákon keresztül. Illetve a motion sickness ellen sem ártana valami biztos megoldás.

    Összességében a Playstation VR egy kiváló eszköz, és kimondottan kellemes játékélményt nyújt. A 3D-érzet káprázatos, a játékok élvezetesek, ráadásul a PSVR jelenleg a leginkább pénztárcabarát virtuális valóság. Ha már van otthon egy Playstation 4 konzol, akkor meg pláne, hiszen a többi VR-hoz képest majdnem feleannyiba kerül.

    Mindenkinek ajánlanám kipróbálásra, aki csak teheti, hiszen eddig még nem tapasztalt élményt nyújthat a legtöbb ember számára, de ahhoz, hogy jobban elmélyedjünk a Playstation VR világában, valamivel többet kell felmutatnia. Ám szó, mi szó: eddig remekül helytáll.

     A Playstation VR-t a szegedi EuroGamerShop Konzol Szaküzlet biztosította a teszt idejére.