Jonathan Lethem második regényeként került kiadásra 1995-ben az Amerikai amnézia.
A történetben egy fiatal férfit, Chaost követhetjük figyelemmel, aki egy moziban tengeti napjait némi alkohol és nem túl étvágygerjesztő étel társaságában a posztapokaliptikus Wyomingban. Mígnem egy nap rájön, hogy a körülötte lévő valóság hamis alapokon nyugszik. Útnak indul hát, hogy ráleljen az igazságra, s egy társra is akad, aki 
segít neki megtalálni a válaszokat. Ezek a válaszok viszont mégsem jönnek olyan egyszerűen, az emberek ugyanis, akikkel találkoznak, nem tudnak felelni kérdéseikre, emlékezetük ugyanis igen hiányos. Chaosnak azonban rég nem látott ismerősei eszébe juttatják múltja elfelejtett darabjaira, ami viszont már közelebb viszi őt a rejtélyek megoldásához.
A helyszínek, amelyeken főhősünk megfordul, egy-egy társadalomparódiát közvetítenek a késő 20. századi amerikai életből. Mindez még izgalmasabbá és élvezetesebbé teszi a művet.
A történetmondásnak nem éppen a mainstream változatát láthatjuk a regényben. Valóság és történet ide-oda csúszkál, aminek eredményeképpen egy olyan narratív háttér jön létre, amely folyamatosan felülvizsgálja önmagát. Olyan, mintha a könyv kiszámíthatatlan időközönként újraindítaná magát, eldobná narratív szálait, hogy egy olyan történetbe kezdjen, ami teljesen különbözik az addigitól, s ami aztán mégis keresztezi vagy átalakítja a cselekményt.
Philip K. Dick hatása érezhető a műben, a beállítások, a felépítés, az ábrázolás tekintetében egyaránt. Emellett viszont Lethem karakterei valóságosabbnak tűnnek. Megtalálja saját hangját, saját témáit is. Láthatjuk a Dickre jellemző kérdésfeltevéseket, ám a két író más és más válaszokat kínál.
