My Blog

Címke: permafroszt

  • 39 ezer éves barlangi medvét találtak

    Mintegy 39 ezer éves medve tetemére bukkantak paleontológusok Oroszország északi részén.

    A kutatók szerint egy barlangi medvéről van szó, amely az utolsó európai jégkorszakban élt, a faj mintegy 15 ezer éve halt ki.

    A Jeges-tengerben lévő Új-szibériai szigeteken fedezték fel rénszarvaspásztorok a tetemet. A kutatók reménykednek abban, hogy találnak fennmaradt DNS-t is, ahogyan a korábbi többezer éves szibériai mamutmaradványok esetében.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    A tetem hiánytalan állapotban őrződött meg miden szervével, köztük az orrával együtt. Ezektől a medvéktől eddig csak csontok és koponyák maradtak fenn.

    A most megtalált tetem korát a kutatók 39 ezer évesre becsülték. Hozzátették azonban, hogy még korai a pontos életkorról beszélni, amelyet szénizotópos vizsgálatokkal fognak megállapítani.

    Az elmúlt években Szibériában számos szenzációs leletet tártak fel a kutatók. Ahogy az éghajlat melegszik, az örökfagy (permafroszt) egyre jobban olvad, itt bukkantak rá igen jó állapotban fennmaradt állatfosszíliákra – 14 ezer éves kutya vagy farkasféle, 30-40 ezer éves csikó és gyapjasmamut maradványokra – paleontológusok.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

  • Legelővé alakított tundra?

    Érdekes ötlettel álltak elő az oxfordi egyetem kutatói. Elméletük szerint az észak-sarki tundrát úgy lehetne megmenteni, ha nagytestű növényevő állatokkal telepítenénk be.

    Az Északi-sark környezet nagyon gyorsan változik. Néhány évtized alatt eltűnt a jég nagy része, a fagyott talaj felenged, egyre gyakoribb a nagy meleg, a szárazság, és az ezt követő tüzek. A talajból felszabaduló gázok tovább növelik az éghajlatváltozást.

    A szakértők véleménye szerint alkalmazkodva a változásokhoz vissza kell állítani a hajdan volt i mamutlegelők ökoszisztémáját, és ezzel mérsékelni lehet a globális felmelegedés hatásait.

    A szaknyelven mamutsztyeppének hívott ökoszisztéma ma már nem létezik. A nagy testű növényevőkkel – olyanokkal, mint például a gyapjas mamutok – együtt eltűnt. Ez a fajta s füves ökoszisztéma a pleisztocén földtörténeti korszakkal együtt eltűnt.

    Fagyos Éden

    Az ökoszisztéma korábbi állapotának helyreállítását hivatalosan újravadonosításnak hívják, ilyen projekt volt például a Yellowstone parkba a farkasok és bölények visszatelepítése, A Duna menti hódtelepítések, vagy az őrségi bivalyrezervátum. A legelő állatok, mint a lovak vagy a bivaly közismertek a körülöttük lévő táj alakításának képességéről, például gátolják a fák növekedését azáltal, hogy összetapossák vagy megeszik a növendékfákat.

    Mivel gyapjas mamutok és a gyapjas sorszarvúk már kihaltak, a lovak és a bivalyok lehetnének a tájépítészek, akik átalakítanák napjaink tundráját legelőkké. Az erdős vegetáció eltávolításával, a fű növekedésének erősítésével és a hó összetaposásával a nagy emlősök növelnék a visszaverődő napsugárzás mennyiségét.  A füves területek kedveznek a szén elnyelésének a füvek mély gyökereiben, és lehetővé teszik, hogy a téli hideg mélyebben behatoljon a talajba. Együtt ezek a változások hűtik az észak-sarki térség földjeit és késleltetik az örökfagy – permafrost – olvadását.

  • Kriobiózis – évezredek óta fagyott giliszták felélesztése

    Orosz és amerikai kutatóknak sikerült az orosz tajga örökfagy talajában talált orsógilisztákat életre kelteni. A 32-42 ezer éves állatok mozogtak és táplálkoztak laboratóriumi körülmények között. Így először sikerült igazolni, hogy a többsejtű szervezetek is képesek hosszú távú kriobiózisra, természetes környezetben, extrém hideg körülmények között. A pleisztocén korban megfagyott állatok életre kelése tudományos áttörés.

    Az orosz földtudományi intézet kutatói más intézmények, továbbá a Princeton Egyetem szakembereivel a permafrosztban talált gilisztákat vizsgáltak.  A mintegy 300 állat közül felengedésük után kettő mutatott életjeleket. Elkezdtek mozogni és enni.

    Az egyik orsógiliszta egy ősi mókus fészkéből származik, amelyet a Kolima folyó alsó folyásánál találtak közel ahhoz az orosz földtörténeti parkhoz, ahol a pleisztocén kor környezetét akarják bemutatja az orosz szakemberek. Korát 32 ezer évben határozták meg. A másikat az Alazeja folyóhoz közeli örökfogyott talajban találták 2015-ben, az mintegy 41 ezer 700 éves. Mindkét fonálféreg nőstény.

    A cryobizósis a kriptobiózis egy formája, amikor az élőlények életjelenségei hosszú távra szinte megszűnnek extrém körülmények között, leáll sejtszintű anyagcseréjük. Leginkább a törzsfejlődés alacsonyabb fokán álló élőlényekre, mint egy egysejtűekre és fonalférgekre jellemző ez az alkalmazkodási stratégia. A kedvezőtlen körülmények megszűnésével az életfolyamatok újraindulhatnak.