My Blog

Címke: Oumuamua

  • Naprendszeren kívüli üstökös?

    A Harvard Egyetem Kisbolygó-kutató központja bejelentette, hogy egy amatőr csillagász egy feltehetőleg a Naprendszerünkön kívülről érkezett üstököst fedezett fel. Az égitest a jelek szerint hiperbolikus pályán mozog, ami arra utal, hogy egy másik bolygórendszerből származhat. A 2017-ben azonosított Oumuamua után ez lehet a második észlelt objektum, amely a csillagközi tér mélyéből érkezett.

    Az üstököst augusztus 30-án fedezte fel Gennagyij Boriszov amatőr csillagász a Bahcsiszerájban lévő Krím-félszigeti Asztrofizikai Obszervatóriumban. A csillagközi utazó a C/2019 Q4 (Boriszov) nevet kapta.  Felfedezésének pillanatában az égitest nagyjából háromszoros Nap-Föld távolságra, mintegy 450 millió kilométerre volt a Naptól.

    Ezzel az üstökössel nagyobb szerencséjük van a csillagászoknak, Oumuamuával. Az Oumuamuát –  nevének jelentése hawaii nyelven: „elsőként érkező távoli üzenet”. – hiperbolikus röppályája miatt sorolták be üstökösként.

    A későbbi megfigyelések során azonban megállapították, hogy nincs porcsóvája és nem bocsát ki gázt, tehát az üstökösök tulajdonságai nem jellemezték. A Boriszov ezzel szemben láthatóan aktív üstökös, a mag körüli gázfelhővel (kómával) és csóvával. a Boriszov üstökös sokkal nagyobb is, nagyjából 20 kilométer átmérőjű és fényes.

    Az Oumuamuát csak viszonylag rövid ideig, 2018. január 2-ig tudták nyomon követni a csillagászok, amíg az objektum el nem tűnt a legerősebb űrtávcsövek látóköréből is. A Boriszov viszont még csak közeledik a Naprendszer felé, ami azt jelenti, hogy a kutatóknak legalább egy éve lesz a megfigyelésére.

  • Az Oumuamua egy üstökösmaradvány?

    Alaposan felborzolta a kedélyeket az Oumuamua, ez a furcsa idegen égitest, ami csak átszáguldott a Naprendszeren az első ismert csillagközi objektumként.  Számtalan elmélet született az eredetét és származását illetően. Egy új elmélet szerint a különleges formájú égitest egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.

    Jet Propulsion Laboratory csillagásza Zdenek Sekanina szerint az égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe. Az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra

    Elméltét John E. Bortle kutatásai alapozta, mely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Föld pályáján belül kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a napközel pontot.A korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós véleménye szerint ez a töredék hasonlíthat laza kötésű porszemek száraz összességére, mely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként”.

    A leírás illik az Oumuamuára. Először különösen furcsa alakjára figyeltek fel, megállapították, hogy az Oumuamua egy sziklás anyagból álló, hosszúkás formájú objektum, és a forgása kaotikus. A kutatócsoport akkor úgy vélte, hogy ezt múltbéli összeütközések okozzák. Sekanina szerint azonban ezt az eredeti objektum szétesése is okozhatja.

    (via)

  • Nem üzent nekünk rádión az az Oumuamua

    Továbbra sem hagyja nyugodni a tudósvilágot a rejtélyes Naprendszeren kívüli objektum, az az Oumuamua.  Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét. A csillagközi vándort megfigyelve mesterséges jelek után is kutattak.

    A SETI intézet tudósai az Allen Teleszkópsor segítségével figyelték meg az Oumuamuát, amikor mintegy 278 millió kilométerre volt a Földtől.   A kaliforniai Mountain View-ban működő, a Földön kívüli intelligens élet keresésére specializálódott intézet  célja az volt, hogy mesterséges rádiójeleket találjanak. Ez bizonyította volna, hogy az objektum „nem a saját csillagrendszerében bekövetkezett véletlen gravitációs csúzli-hatás által az űrbe kilökődött egyszerű kőzet”. Vagyis idegen technológiával állunk szemben.

    De sajnos a nagy találkozás elmaradt, a tudósok nem találtak rádiójel-kibocsátást. Ez nem zárja ki egyértelműen, hogy az Oumuamua mesterséges eredetű, de fontos adatokkal szolgáltatott a felépítéséről. Ezek az ismeretek eszköztárul szolgálhatnak a jövőben felfedezett csillagközi objektumok természetének megismeréséhez, vagy a Naprendszer más, kisebb objektumainak megismeréséhez. Régóta létező nézet, hogy ez utóbbiak is lehetnek csillagközi szondák: a rádiójelek megfigyelése új módot jelent ennek a fantáziadús, de nem lehetetlen elméletnek az ellenőrzésére.

  • Idegen űrszonda volt az Oumuamua?

    A Harvard Egyetem csillagászai szerint földönkívüli szonda lehetett a csillagközi űrből a Naprendszerbe érkezett az Oumuamua

    A tavalyi év legnagyobb csillagászati szenzációja volt az Oumuamua feltűnése a Naprendszerben. (A Galaktika is részletesen foglalkozott a témával) A titokzatos objektum csak átszáguldott a Naprendszeren és januárban el is hagyta azt. Ez volt az első ismert naprendszeren kívüli objektum, amelyet a csillagászok megfigyelhettek a Naprendszerben.

    A hosszúkás, szivar alakú űrobjektum pályája alapján nem származhatott a Naprendszerből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen. Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több. Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét.

    Épp ezért sokak fantáziáját megmozgatta, hogy esetleg földönkívüli lények űrhajójáról, esetleg űrszondájáról van szó. Bár ennek valószínűsége igen csekély, ez mozgatta meg legjobban az emberek fantáziáját, hiszen a történet, rendkivül hasonlított Arthur C. Clarke Randevú a rámával című regényének kezdetére. Csillagászok között is akadtak, akik nem vetették el elsőre ennek lehetőségét.

    A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai egy érdekes tanulmányt tettek közzé, amely szerint Oumuamua mesterséges eredetű lehet. Talán egy teljesen működőképes szonda, melyet szándékosan küldött a Föld közelébe egy földönkívüli civilizáció.

    A kutatók elmélete az Oumuamua váratlan sebességnövekedésen alapul, amellyel átszelte és végül el is hagyta a Naprendszert. Túl nagymértékűnek találták a gyorsulást. Az egyik lehetőség, hogy az Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. A szerzők szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik. Ez megmagyarázná számos anomáliáját, például a fénygörbéjéhez mérten szokatlan geometriáját, alacsony hőkibocsátását, ami magas visszaverő-képességre utal, illetve a Kepler-törvényekből következő pályától való eltérését.