My Blog

Címke: ősember

  • A Homo Sapiens korábban megérkezett Európába       

    A Louisville-i Egyetem professzora, Jonathan Haws által vezette kutatócsoport szerint az eddig feltételezettnél mintegy ötezer évvel korábban, 41-38 ezer évvel ezelőtt érkezett a modern ember Európa legnyugatibb részére.

    A Lapa do Picareiro barlang Portugália középső részén, az Atlanti-óceánhoz közel található. A barlangbanmodern emberek által használt eszközöket találtak, ennek vizsgálata alapján jutottak erre a megállapításra.    A barlangban talált eszközök abból az időszakból származnak, amelyben korábban a tudósok a neandervölgyi ember jelenlétét feltételezték.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-elveszett-vilagai/

    Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy a modern ember Eurázsiából gyorsan, néhány ezer év alatt szétszóródott Nyugat-Európa irányába első délkelet-európai megjelenése után.

    A Picareiro barlangban már 25 éve folytatnak feltárásokat antropológusok és régészek, akik megállapították, hogy az ember már mintegy 50 ezer éve birtokába vette azt.

    Az Észak-karolinai Egyetem, az Algarvei Egyetem és a Lisszaboni Autonóm Egyetem kutatói gazdag régészeti leleteket tártak fel, köztük kőeszközöket, vadászatból, állatok leöléséből és főzési tevékenységből származó több ezer állati csontot.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    A Bolognai Egyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatónak segítségével határozták meg a korai modern emberek érkezésének és a térség neandervölgyi emberek általi megszállásának korát. Utóbbi mintegy 45-42 ezer évvel ez előttre tehető, a modern ember 41-38 ezer éve érkezett oda.

  • Az emberi múlt titkai

    Néhány igen érdekes felfedezést tettek régészek.

    Hangszerré alakított emberi combcsontra bukkantak egy sírban, amit a Stonehenge közelében találtak. Az új felfedezés szerint a bronzkorban az emberi maradványokat ereklyeként őrizték meg.

    A felfedezést a Stonehenge közelében lévő Wilsfordban tették, A 4500 éves sírban a vésett és polírozott eszközöket más tárgyak, például kő- és bronzbalták, egy csontból készült tál és egy agyar mellett találták.

    Bár az emberi csonttöredékeket a sírokba is eltemették az elhunyt mellé, az élők otthonaiban is tartottak belőlük a padló alá temetve vagy éppen kiállítva. Ez arra utal, hogy a bronzkori ember nem tekintett olyan rémülettel vagy undorral a maradványokra, mint a ma embere.

    http://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    Európa legkorábbi ismert csonteszközeit azonosították brit régészek, a félmillió éves eszközöket az angliai Sussex grófság nyugati részén lévő Boxgrove őskőkorszaki lelőhelyen találták.

    A lelőhelyet az 1980-90-es években tárták fel. A csonteszközök egy ló csontjaiból származnak, amelyet a területen lévő emberek leöltek a húsáért. Az állat maradványai körül talált kőszilánkokból a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a területen legalább nyolc ember készített nagy kovakő késeket munkálataikhoz.

    Távoli tűz I.

    Az ausztrál őslakosok már több mint 2000 éve termesztettek banánt.  A 2145 éves leleteket – banán-mikrokövületeket, kőszerszámokat, faszenet és támfaltöredékeket – az ausztrál kontinenstől északra, a Torres-szoros egy kicsiny szigetén tárták fel ausztrál régészek.

    Széles körben elterjedt nézet szerint Ausztrália és a Torres-szoros őslakosai nomád vadászó-gyűjtögető népek voltak, amikor a brit gyarmatosítók megérkeztek. Történelmi szempontból eddig úgy tekintettek a Torres-szorosra, mint a növénytermesztő új-guineai őslakosok és az ausztráliai, vadászó-halászónak bélyegzett bennszülöttek közötti választóvonalra. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy inkább a növénytermesztési eljárások „hídja vagy szűrője” volt. A mabuyag-szigeti őslakosok bonyolult és sokoldalú növénytermesztést folytattak.  A földművelés rendszere a korabeli helyi táplálkozási szokásokat tükrözte, melyek jellemző alapanyagai a jamgyökér, a taró és a banán.

    A feladat

     

  • Már 200 ezer évvel ezelőtt is szerettek ágyban aludni az emberek

    Wgy nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport szerint már 200 ezer évvel ezelőtt is szerettek ágyban aludni az emberek.  A Dél-afrikai Köztársaságban lévő KwaZulu-Natal tartománybeli Border barlangban alváshoz és munkához használt „fűágyak” nyomait fedezték fel.

    A dél-afrikai, francia, argentin és belga szakemberekből álló kutatócsoport a megkövesedett fűkötegek nyomait vizsgálták a barlangban. Ezeket az ágyakat, amelyeket a kölesformák alcsaládja tartozó füvek kötegeiből készítettek, a barlang hátuljában alakították ki hamurétegeken.

    A tiltott álmok városa

    A kutatók szerint a fűágyakat szándékosan helyezték hamura, nem csupán azért, hogy tiszta és jól szigetelt alapjuk legyen, hanem hogy távol tartsa a rovarokat.

    A hamuréteg néha úgy keletkezett, hogy egy korábbi fekhely maradványait elégették, hogy megtisztítsák a barlangot és elpusztítsák a kártevőket. Máskor a tűzrakóhelyek fáinak hamuját használták fel tiszta alapként.

    Számos kultúrában használták rovarriasztóként a hamut, amelyben a rovarok nem tudnak könnyen mozogni, lélegezni és harapni, míg végül kiszáradnak.

    https://galaktikabolt.hu/termek/tokioban-ebredek/

    Az emberek nem csupán aludtak, hanem dolgoztak is ezeken a füves felületeken, mivel kőszerszám készítésből származó hulladékok is voltak a fűmaradványok között.

    200 ezer évvel ezelőtt, fajunk megjelenése után nem sokkal, az emberek képesek voltak tüzet előállítani, és használták is a tüzet, a hamut és a gyógynövényeket, hogy tiszta, kártevőmentes táborhelyeket tartsanak fenn. Ezek a stratégiák az egészségre is jótékony hatással lehettek, ami előnyt jelentett ezen korai közösségek számára.

    Carlos Chernov – Végtelen vetítés

     

  • Keveredő ősemberfajok

    Egy nemzetközi kutatócsoport a világ 54 különböző népességcsoportjából származó 929 ember genetikai állományát hasonlította össze, hogy kimutassák, mennyi genetikai örökségünk van a már kihalt neandervölgyi és gyeniszovai ősember fajtól.

    Az eredményeik szerint mindkét fajjal volt keveredés, de a modern ember gyakrabban keveredett a gyenyiszovai emberrel, mint a neandervölgyivel. Ugyanakkor mennyiségét tekintve nincs nagy különbség abban, mennyi örökítőanyag származik a gyenyiszovai embertől és mennyi a neandervölgyitől. A neandervölgyiek esetében ez 2,4 százalékot jelentett a Föld északi, 2,1 százalékot a Föld nyugati részének lakosságában az afrikai kontinenst leszámítva.

    A neandervölgyi gének a világon minden ma élő ember örökítőanyagában nagyjából hasonló mértékben van jelen, bár érdekes, hogy ez a kénkészlet más és más lehet. De feltételezhető, hogy egyetlen csoporttól – populációtól – származik. A kisebb eltérések kizárják hogy a modern emberben lévő neandervölgyi hányad egy „Ádámtól és Évától” származhat

    Fagyos Éden

    Az óceániai modern emberben 2,8 százalék a gyenyiszovaiaktól származó örökítőanyag aránya, ez lényegesen nagyobb, mint a neandervölgyi arány az Afrikán kívüliekben.

    Különlegesség, hogy létezik egy népességcsoport Nyugat-Afrikában, melyben minimális a neandervölgyiektől származó arány: a jorubáknál mindössze 0,18 százalék. Ez a rész a szakértők szerint vélhetően a nyugati eurázsiaiaktól származik, akik később keveredtek ezzel a népcsoporttal.

  • Búvárkodó neandervölgyi

    A Coloradói Egyetem kutatóinak véleménye szerint a neandervölgyi ember a lélegzetét visszatartva akár 2-4 méter mélyre is lemerülhetett a Földközi-tengerbe, hogy a szerszámkészítéshez legalkalmasabb kagylóhéjak után kutasson. Az elméletet egy több évtizeddel ezelőtti felfedezésre alapozták.

    Csaknem hetven évvel ezelőtt, 1949-ben a szakemberek 171 olyan tengeri kagylóhéjra bukkantak egy közép-olaszországi barlangban, amelyet a neandervölgyi emberek gyűjtöttek össze, majd alakítottak át éles vágószerszámokká nagyjából 90 ezer évvel ezelőtt.

    A mai Lazio tartományban, a tengerparthoz közeli Moscerini-barlangban feltárt eszközök mindegyikét a térségben honos barna vénuszkagylóból (Callista chione) készítették. Villa szerint a neandervölgyiek kőkalapáccsal formázták meg a kagylóhéjakat, amelyek sokáig vékonyak és élesek maradtak.

    Az eredmények azt mutatják, hogy a neandervölgyieknek jóval szorosabb kapcsolatuk lehetett a tengerrel, mint azt eddig gondolták a kutatók. Azt tudtuk, hogy a neandervölgyiek a tengerparton is éltek,a kihasználva annak erőforrásait, de egészen a közelmúltig senki nem fordított igazán figyelmet ennek a tanulmányozására.

    A neandervölgyiek nem csupán a tengerpartról gyűjtötték be a kagylóhéjakat, hanem levegőjüket visszatartva lemerültek értük a hideg vízbe.  Mindezt a kagylóból készített szerszámok felszíne árulta el a szakembereknek: háromnegyedük ugyanis fénytelen, kissé lehorzsolt, vagyis olyan, ami egy homokos tengerpartra vetődött kagylóhéjra jellemző. A többi kagylóhéj felszíne azonban fényes és sima. Ezeket a kagylóhéjakat, amelyek valamivel nagyobbak is a többinél, közvetlenül a tengerfenékről szedhették fel, amikor a bennük lévő puhatestű még életben volt.

    A kutatók nagy számú habkövet is találtak a barlangnál. A közeli vulkánkitörések nyomán partra mosódott köveket csiszoláshoz használhatták a neandervölgyiek.

  • A világ legrégebbi ragasztója

    Egy ötvenezer éves, neandervölgyi ősemberek által készített szerszámon találták meg a világ legrégebbi ragasztóját. Ez bizonyíték arra, hogy a kihalásuk miatt sokszor butának vélt ősember képes volt az összetetten gondolkodásra.

    A Hollandiában talált szerszám ötvenezer éve feküdt az Északi-tenger alatt, talán a speciális viszonyok segítettek, hogy a ragasztó maradványai fennmaradjanak. Eddig csak néhány neandervölgyi eszközön találtak ragasztónyomokat, de a szakértők szerint elterjedt lehetett.

    A szerszám egy kőpenge, amelyet valószínűleg növényi rostok vágására vagy állatbőr kaparására használták. Sajnos sem fa-, sem csontnyél nyoma nem látható a ragasztón.

    A kőszerszámot Hága közelében, Zandmotor strandjának vize alatt, a homokos tengerfenékben találták meg, ahol egy neandervölgyi koponyatöredékre is bukkantak. A nyírfaszurok a szénizotópos kormeghatározás szerint ötvenezer éves lehet.

    A fűzfaszurkot a neandervölgyi ember arra használhatta, hogy a fanyelekhez kőeszközöket erősítsen.   Az eljárás több lépésből állt és gondos tervezést igényel. A markolat segítségével az ember nagyobb erőt fejthetett ki a kőszilánkkal, anélkül, hogy megvágta volna a kezét. A szilánk ezzel precíz vágóeszközzé vált. A szerszámot az élőhelyük jeges határvidékén élő neandervölgyiek készítették.

     Akkoriban a terület az úgynevezett Dogger-föld része volt, amely a legutóbbi eljegesedés idején a Brit-szigetek és a kontinens között képzett összefüggő földtömeget, ma az Északi-tenger borítja. A kis vadászó hordák a jeges, fákkal gyéren borított tundrán éltek.

    A szakértők korábban úgy vélték, a rég kihalt neandervölgyi ember, a homo sapiens oldalági rokona csak bizonyos speciális szerszámokhoz, szúróhegyekhez, kaparókhoz illesztett nyelet.  A holland lelet – néhány más európai kövülettel együtt – azt támasztja alá, hogy nagyon egyszerű, csúnya kőszilánkokhoz is készítettek markolatot.

     

  • Ismeretlen ősi népcsoport

    Szibériában az utolsó jégkorszakban élő, eddig ismeretlen népcsoportot fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport. Most is a genetika volt a kutatók segítségére, az északkelet-szibériai régészeti helyszínen csupán két tejfog került elő.

    A tejfogak teljes DNS-vizsgálatával megállapították, hogy a csoport közeli genetikai rokonságot mutatott ki az őslakos amerikaiakkal. Ilyen közeli kapcsolatot bizonyító leletet először találtak az Egyesült Államokon kívül. Az új népcsoport, amely jelentős szerepet játszott az emberiség történetében az ősi észak-szibériaiak elnevezést kapta, A csoport felfedezése nemcsak a Szibéria északi részét benépesítő emberekről, hanem az emberi történelem vándorlásairól alkotott képet is megváltoztatja

    A fogakat múlt évben fedezték fel egy régészeti ásatáson az orosz Jana-folyó közelében. A janai orrszarvútülök-helyszín nevű régészeti lelőhelyet még 2001-ben fedezték fel. Azóta az ásatásról már több mint 2500 lelet, állati csont és az emberi jelenlétre utaló kőszerszám került elő. A kutatók véleménye szerint a környéken egy 500 fős népességhez tartozó, 40 főből álló csoport élhetett.

    Az ősi szibériai népcsoport 31 ezer évvel ezelőtt a szélsőséges éghajlati körülményekhez alkalmazkodva élt Szibériában, ahol gyapjas mamutokra, orrszarvúkra és bölényekre vadászott. A népcsoport nagyon gyorsan hozzászokott a szélsőséges körülményekhez és gyorsan vándorolt. A népcsoport szinte egyidejűleg alakult ki a modern ázsiaiak és európaiak őseivel, és volt idő, amikor valószínűleg az északi félteke nagy területeit népesítette be.

    Az észak-szibériai és közép-orosz ásatásokon talált 34 emberi maradványból nyert DNS-mintát vizsgáltak meg és hasonlítottak össze. Az ősi észak-szibériaiak közelebbi rokonságban álltak az európaiakkal, mint az ázsiaiakkal, és úgy tűnik, az európaiak és az ázsiaiak szétválását követően azonnal elvándoroltak Eurázsia nyugati részéről. Széles körben elfogadott nézet, hogy az első emberek Szibériából Alaszkán keresztül érkeztek Amerikába, amikor az utolsó jégkorszak végén száraz lábbal tudtak átkelni a egykori Bering-földhídon. A kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy ezeknek az embereknek az ősei olyan ázsiai csoportok voltak, amelyek az ősi észak-szibériaiakkal keveredtek.

  • Félvér ősember

    A Galaktika októberi számában foglalkoztunk azzal a kérdéssel, jelenleg miért csak egyetlen emberi faj él a Földön, hova tűntek el az elmúlt évezredekben a velünk közeli rokonságban álló fajok. Itt foglalkoztunk a gyenyiszovai barlangban talált leletetekkel is.

     

    Az Antropológusok legújabb vizsgálatai érdekes eredményt hoztak: félig neandervölgyi, félig gyenyiszovai volt az a mintegy 50 ezer évvel ezelőtt élt kislány, akinek maradványait az orosz barlangban találták meg.

    A kutatások szerint a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak egy időben  fordultak elő Eurázsiában. Mindkét csoport 40 ezer évvel ezelőttiig élt a térségben, a neandervölgyiek a nyugati, a gyenyiszovaiak a keleti részen. A neandervölgyiek keletre vándorolva találkozhattak a gyenyiszovaiakkal, és a modern emberekkel is.

    A kutatók a kislány csontjainak DNS-vizsgálata alapján állapították meg, hogy a gyermeknek két különböző embercsoportból származó szülei voltak: az anya neandervölgyi, az apa gyenyiszovai volt. Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a neandervölgyieknek és a gyenyiszovaiaknak alkalmanként születtek közös gyermekeik. De akkora szerencsére nem számítottak a tudósok, hogy rátalálnak a két csoport egy gyermekére.

    Napjainkban a nem-afrikai emberek DNS-ének egy kis része a neandervölgyiektől származik. Néhány más nem-afrikai populációnak, attól függően, hol él, szintén van olyan rész a DNS-állományában, amely az ázsiai, úgynevezett gyenyiszovai emberektől származik.  A tény, miszerint a gének tovább élnek az új generációkban, azt jelzi, hogy bizonyosan születettek közös utódaik. Egyelőre azonban az egyetlen hely, ahol megtalálták a megkövült bizonyítékát a gyenyiszovai és neandervölgyi ember közös leszármazottjának, egy szibériai barlang az Altaj-hegységben.

    Eddig kevesebb, mint húsz nem a Homo sapienshez tartozó ősember genomját sikerült megfejteni. Ebből a nagyon kis számból mindössze egy embert találtak, amelynek fele-fele arányban voltak különböző felmenői.

  • Kihalás, amiért nem az ember a felelős

    Sajnos egyre hosszabb azoknak a fajoknak a listája, amelyeket az ember vagy kiirtott, vagy az élőtere tönkretételével kihalásra ítélt. Ez nem csak újkori jelenség, számos őskori faj kipusztulása is az ember számlájára írható. De nem minden esetben. A legújabb kutatások szerint mégsem az ősember irthatta ki az egykor Afrikában élő óriási emlősök jó részét.

    Afrika hatalmas biológiai potenciálja ellenére ma csupán Afrika öt nagy testű növényevő emlősfaj hazája (elefántok, a vízilovak, a zsiráfok és az orrszarvúk két faja), holott évmilliókkal ezelőtt azonban sokkal több volt belőlük. Nem tudni, miért pusztult ki számos fajuk, ám sok szakértő az eszközhasználó, húsevő emberelődök számlájára írta a kiirtásukat. Egy új kutatás azonban azt állapította meg, hogy az óriás növényevők száma már jóval azelőtt csökkenni kezdett, hogy az ember megjelent volna. A utah-i Természettudományi Múzeum kutatóinak tanulmánya szerint a kihalás fő oka a hosszú távú környezeti változások lehettek.

    A kutatók feltérképezték a több mint 900 kilogrammos növényevők kihalási történetét. Lucy, az ember hárommillió éves afrikai rokona korában azonban ezeken kívül egy további zsiráffaj és négy elefántszerű faj is lakta a kontinenst. Az adatok elemzése azt az eredményt hozta, hogy az utóbbi hétmillió évben 28 óriásemlősfaj halt ki Afrikában. Számuk csökkenése nagyjából 4,6 millió éve kezdődött és az üteme nem változott a homo erectus megjelenésével. Megvizsgálták az éghajlat és a környezet változásait is az évmilliók során. Azt találták, hogy az éghajlatváltozás számlájára sokkal több írható, mint az emberelődökére. A klíma átalakulása miatt szorította ki a hatalmas fák és bokrok borította erdős vidéket a füves puszta.

    A változás valószínűleg összefügg azzal, hogy az utóbbi ötmillió évben csökkent a légkör szén-dioxid-koncentrációja. Ha kevés a szén-dioxid, az a trópusi füves pusztáknak kedvez, így a szavannákról idővel elfogytak a fák, egyre nyitottabbak lettek. Sok óriás növényevőről tudjuk, hogy erdei növényzeten élt, így táplálékuk eltűnésével maguk is kihaltak.    A nagy testű emlősök kihalása magyarázatot ad más fajok eltűnésére, melyek levadászásával szintén a korai emberelődöket vádolták eddig. Kihalt abban az időben több ragadozó, többek köztük a kardfogú tigris is, amelynek lehet, hogy az óriás növényevők voltak a fő tápláléka.

  • Amerika legrégebbi fegyverei

    Ősi dárdahegyeket fedeztek fel régészek, amelyek az Észak-Amerikában valaha talált legrégebbi fegyverek lehetnek.

    A leletekre a texasi A&M Egyetem kutatói bukkantak a Texas állam középső részén fekvő Austintól mintegy 65 kilométerre északnyugatra. A felfedezés alaposan felbolygatja az első emberek letelepedéséről szóló elméleteket, mert a vizsgálatok szerint a dárdahegyek 15 500 évesek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    A régészeti lelőhely nem új, a térségben 12 éve folytatnak intenzív régészeti feltárásokat. A Debra L. Friedkin nevre hallgató lelőhelyen számos 7,5-10 centiméter hosszú dárdahegyet találtak.

    https://galaktikabolt.hu/termek/edentol-nyugatra/

    A leleteket a Clovis kultúránál is régebbi rétegekben fedezték fel. A kovakőből és más anyagokból készült eszközökre olyan üledékrétegben bukkantak, amelynek kora 15 500 év, azaz az Észak-Amerikát több mint tízezer évvel ezelőtt benépesítő Clovis-kultúra előtti időkben használhatták azokat. A Clovis-kultúra népét tartották évtizedeken át az első amerikai őslakosoknak, 13 000-12 700 évvel ezelőtt léteztek, őket követte a Folsom kultúra.

    Fagyos Éden

    A szakértők szerint ezeket a fegyvereket vadászathoz használták a térségben. A felfedezés jelentős, mivel szinte az összes Clovis-kultúra előtti lelőhelyen kőeszközöket találtak, dárdahegyeket soha.

    Vissza az Édenbe

    (via)