Az OlvasásGalaktika egyik legnagyobb partnere a Magyar Vöröskereszt volt, azon belül a Budapest Fővárosi Szervezet. Horváth Péter Zsolt a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezetének civil szakmai igazgatóhelyettese, egyben a budapesti Vöröskereszt egyik motorja és közösségének fontos embere. Olvasásról, kampányokról és a Vöröskereszt jövőjéről beszélgettünk.
Mi volt az első sci-fi élményed?
Az első igazán emlékezetes sci-fi élményem a Rövidzárlat című film. Gyerekként édesapámmal mindkét részt végignéztük … többször is… Johnny 5 kifejezetten szimpatikus emlékem maradt. Ezt követően kezdett el igazán érdekelni ez a világ először a filmek terén, majd irodalmi vonalon. Ezt viszont édesanyámnak köszönhetem, aki nem csupán fanatikus Galaktika-kedvelő volt, de könyvtárba is beíratott. Szélesedett a választék, és nagyon megszerettem H. G. Wellst, George Orwellt, Douglas Adamst, és kifejezetten megszerettem Szélesi Sándort, tehát a klasszikus és a kortárs sci-fi írókat egyaránt.
Hogy került a Vöröskereszt az életedbe?
Az érettségi évében komolyan foglalkoztatott a továbbtanulás, azonban nem feltétlenül egyetemen/főiskolán képzeltem el magam, hisz nem éreztem annyira kiforrottnak a személyiségem, hogy biztosan érezzem: „jól választok”. Ezért OKJ-s képzés mellett döntöttem; jelentkeztem mentőápolónak, hogy olyan elméleti és gyakorlati tudást szerezzek, ami az életben, általánosságban is hasznos nekem. Tanulmányaim alatt az oktató intézmény – többek között – a Vöröskereszt felmenő rendszerű elsősegélynyújtó versenyén is indult, így volt szerencsém felnőtt kategóriában egy 5 fős csapat tagjaként részt venni területi és megyei fordulókon, illetve egy alkalommal – megyei győztesként – országos döntőn is. Az ilyen versenyeken az imitált balesetek gyakorlati ellátása a hangsúlyos, ezért a megmérettetés igazi kihívás és visszacsatolás. Az élmények alapján megkedveltem a Vöröskeresztet, a társaságot, a küldetést; magaménak kezdtem érezni. Ezt mélyítettek a felkérések; az akkori kerületi vezető, illetve az ifjúsági szervező több esetben kért fel táborokban való részvételre, illetve rendezvényeken elsősegélynyújtó előadás vagy gyakorlati bemutató tartására. Így lettem önkéntes.
Hogyan kerültél a szervezetbe? Mi motivál a munkádban?
Az élet hozta így. Nem vagyok karrierista típus, viszont az évek múlásával egyre több mindent csináltam, így viszonylag nagy rálátásom lett a szervezet tevékenységére. Így lettem önkéntesből ifjúsági szervező, majd ifjúsági referens…2012-ben pedig az akkori igazgató megbízott az igazgatóhelyettesi feladatokkal is. Megmérettettem, belenevelődtem, és azóta is töretlenül munkálkodom azért, hogy a társadalmi kihívásokra megfelelően reagáljunk.
A legnagyobb motiváció a siker. Legyen szó itt egy adományozó segítségéről, amit eljuttatunk a rászorulókhoz, legyen szó egy arcfestő eseményről, ahol a gyermek és szülője hálásan és elégedetten köszöni meg az elkészült „mintát”; legyen szó egy személyi visszajelzésről, amikor egy elsősegélynyújtó bemutatón résztvevő a következő találkozásunkkor elmondja, hogy életet mentett azzal a tudással; vagy legyen szó egy véradóról, aki büszkén veszi át tőlünk a véradó kitüntetését egy ünnepségünkön, és jelzi, hogy legközelebb is számíthatunk rá. Nagyon jó érzés egy olyan közösségben tevékenykedni, ahol segítő szándékú kollégák, önkéntesek, partnerek és együttműködők vannak; mindannyian azért, hogy másoknak jobb legyen.
Hogyan kapcsolódik az OlvasásGalaktika kampány a munkádhoz?
Számomra az olvasás kikapcsolódás. A nyomtatott szöveg olvasása pedig külön élmény. A tömegközlekedésen hazafele utazva nagyon ritkán találkozom könyvet/magazint olvasó emberekkel; jellemzően – manapság – inkább a telefonjaikat használják az emberek… ritkán olvasásra. Épp ezért a kampány során én is csak arra ösztökélem a kollégáimat, hogy kicsit kapcsolódjanak ki olvasással ebben a sűrűn programozott decemberi időszakban. Olvasás közben én kicsit „kiszakadok a valóságból”, és az esetleg megoldandó feladatokkal terhelt napon abszolút felüdítő egy kávé melletti 10 perc. És a rekreációs szünet után mindig nagyobb elánnal, több megoldással felvértezve, hatékonyabban tudok a munkára összpontosítani.
„Olvass a jövőbe!” szlogenünket miként használod fel a munkádban?
A kampány és szlogen azért tetszik, mert más gondolkodásra sarkall. Nem azt közvetíti, hogy a napi rutinban, a megszokott módszerekben gondolkodjak, hanem azt, hogy innovatívan, új megoldásokban keressem az esetleg ideálisabb utat. És lehetőleg nem egyszeri, hanem hosszú távú eredményeket érjek el egy-egy döntéssel. Belegondoltam abba, hogy 2004-ben még vonalas telefonon hívtam vonalas telefont, hogy az önkéntessel ily módon egyeztessek egy rendezvényen való szerepvállalását. A mai ifjúsági szervezőink a közösségi felületeken keresztül sokkal hatékonyabb önkéntes szervezők, mint mi voltunk akkor.
Mi a Vöröskeresztben a jövő?
A Vöröskeresztre, az általa képviselt „eszmére” és alapelvekre az elmúlt 135 évben szerintem szükség volt, szükség van és szükség is lesz. Azok a szereplők – önkéntesek, tagok, választott tisztségviselők, munkatársak –, akik a szervezetben dolgoznak, megtaláltak valamit, amit korábban – talán nem is tudtak, de – kerestek. Szegényebb és gazdagabb ember mindig lesz, így rászoruló és adományozó is. Az elsősegélynyújtó tudás elévülhetetlen; sosem fog kijönni a divatból. Vérre mindig szükség lesz, mert jelenlegi tudásunk szerint semmi mással nem pótolható. Rengeteg olyan dolog van, amire most még nem tudunk válaszolni, de majd kiderül.:) Aktuálisan a jelenlegi kihívásokra igyekszünk gyorsan reagálni és felkészülni a jövőre, az eddig felhalmozott tudást fejleszteni kell, bővíteni a lehetőségeket.
Mi ma a legnagyobb kihívás? Miben lett „jobb” szervezet, és miben lehet még jobb?
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy azokból a fiatalokból, akik most ifjú önkéntesek, később támogatók, partnerek, vöröskeresztes kollégák lesznek, tehát ők a jövő letéteményesei, ezért nagyon fontos az utánpótlás-nevelés. Talán ez a legnagyobb kihívás, hogy mindig legyenek olyan „vöröskeresztesek”, akik töretlenül, lelkesen, áldozatkészen tevékenykednek, és folyamatosan hatékonyan reagálnak a változó társadalmi kihívásokra. Mert egy szervezet akkor igazán jó, ha felkészül azokra, és akkor lesz „jobb”, ha hatékonyan veszi az akadályokat, sikeresen megoldja a felmerülő problémákat, és ezáltal fejlődik.
Kozák Tibor
