My Blog

Címke: óceán

  • Hihetetlen lények

    Ezek nem egy látványos Sci-Fi alkotás idegen életformái. Nem kellett CGI a megalkotásukhoz.

    Alekszander Szemenov tengerészbiológus gerinctelenekre szakosodott, és a Moszkvai Állami Egyetem Fehér-tengeri biológiai állomásán a búvárok csoportjának vezetője. A legkülönfélébb feladatokat  szervezi és irányítja, gyakran szélsőséges körülmények között merülve. Szemenov Ráadásul profi fotós, ez a két tulajdonság kombinációja lehetővé teszi számára olyan képek készítését, amelyeket egyszerű halandók nem láthatunk.

    Szemenovot leginkább a természetes környezet tudományos makrofotografálása érdekli. Ez lehetővé teszi olyan állatok megfigyelését, amelyeket laboratóriumi körülmények között nem lehet megfelelően megvizsgálni, mint amilyenek például a lágy testű plankton organizmusok vagy a tengerfenéken élő helyhez kötött életformák.

    Szemenov célja a víz alatti élet beható tanulmányozása kamerák lencséjén keresztül. Általa olyan lenyűgöző lényeket láthatunk, amilyeneket eddig csak trükkmesterek kezei közül kikerülve láthattunk a filmekben.

     

    https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/

     

  • Amikor még víz borította Földet

    Amerikai kutatók szerint 32, milliárd évvel ezelőtt csak kisebb száraz területek voltak a Földön. Egy ilyen környezet jelentősen befolyásolhatta a földi élet első formáinak kialakulását és evolúcióját.

    Az Iowai Állami Egyetem geológusa, Benjamin Johnson és a Coloradói Egyetem boulderi tagintézményében dolgozó Boswell Wing egy 3,2 milliárd éves óceáni kéreg vizsgálatára alapozta tanulmányát. A 4 milliárd évvel ezelőtt kezdődött és 2,5 milliárd évvel ezelőtt véget ért archaikumból való kéreg Nyugat-Ausztrália állam egy távoli csücskében található.

     

    A két kutató még 2018-ban gyűjtött be több mint 100 kőzetmintát a száraz területről, hogy azok tanulmányozása révén megismerjék a térséget évmilliárdokkal korábban borító óceánvíz összetételét. A szakemberek az oxigén 18-as és 16-os izotópjainak – előbbi nehezebb, utóbbi könnyebb atom – arányát vizsgálták a kőzetmintákban. Arra jutottak, hogy a 3,2 milliárd évvel ezelőtti óceánvízben a mainál egy csipetnyivel több volt az oxigén 18-as izotópjából.

    Az eltérés a kontinensekkel magyarázható. A jelenkor hatalmas összefüggő szárazföldi területeit ugyanis agyagban gazdag termőtalaj borítja, amely – egyenlőtlen eloszlásban – felveszi a vízből a nehezebb oxigénizotópokat. A kutatók elmélete szerint tehát az ősi óceánvízben azért volt magasabb az oxigén 18-as izotópjának mennyisége, mert egyszerűen nem voltak agyagban gazdag kontinensek, amelyek kiszívták volna azt a vízből.

    Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem emelkedtek ki apró, mikrokontinensek az óceánból. Csak olyan globális kiterjedésű szárazföldi területek még nem formálódtak, mint amilyeneket ma látunk.

    Ismeretlen vizeken

    A felfedezés a földi élet első formáinak megjelenésével kapcsolatban is érdekes. Kontinensek és tengerszint feletti szárazföldi területek nélkül az óceán lehetett az egyetlen hely, ahol az első ökoszisztémák kialakulhattak.

  • Legostobább környezetszennyezés

    A környezetszennyezés egyik módja sem tekinthető okos dolognak, de amire most rájöttek Kaliforniában, az messze túl van a józanész határán. A kaliforniai Monterey-öbölben lévő tengeri természetvédelmi területen és partvidékén, ahonnan mintegy két és fél tonnányi golflabdát távolítottak el két év alatt.

    Ilyen mennyiségű labdánál óhatatlanul fel kell tételeznünk, hogy ezek nem csak véletlen rossz ütések miatt kerültek a vízbe, hanem szándékosan szórakoztak azzal, hogy az óceánba ütötték. Azt hiszem, a Csillagkapu: Atlantisz sorozatban John és Ronon rossz példát mutatott.

     

     

    Matthew Savoca, a Stanford Egyetem tengerbiológusának figyelmét kaliforniai középiskolások hívták fel arra, hogy az öbölben végzett merüléseik során nagy mennyiségű golflabdára bukkantak a óceán mélyén, és elkezdték kihalászni a tengeri élővilágra káros labdákat három part menti golfpálya közeléből. 2016 májusától 2018 közepéig csaknem 40 ezer golflabdát szedtek össze az öböl mélyén. A part menti strandok megtisztításakor a fenntartók csak Pebble Beachen további mintegy tízezer golflabdára bukkantak. A szakemberek úgy becsülték, ez a mennyiség két és fél tonna súlyt tesz ki.

    A tudósok a Pebble Beach-i golfpályán játék közben elveszített labdák számát tekintve kiszámolták, hogy csak ebben a térségben évente mintegy százezer elveszett golflabda szennyezi a környező tengeri és szárazföldi térséget.

    Megvizsgálták az összegyűjtött golflabdák állapotát is. A modern golflabdák burka önthető poliuretán elasztomerből készül, belsejében szintetikus gumi van. A gyártók cink-oxidot, zink-akirlátot és benzol-peroxidot is hozzáadnak, hogy növeljék rugalmasságát és tartósságát. Ezek az anyagok mérgezők a tengeri élővilágra.

    A kihalászott golflabdák többsége alig használt volt. Találtak azonban közöttük erősen mállottakat, széttöredezetteket. A tudósok kiszámították, hogy belőlük mintegy 28 kilogrammnyi mikroműanyag erodálódott, szennyezte a környezetet.

     

     

  • Mint az Alien tojások

    Az új távirányítású robot-tengeralattjáróknak hála a tudósok már nagy mélységben is végezhetnek tudományos kutatásokat. Szinte minden egyes merülésre jut valamilyen tudományos felfedezés. Az alábbi videó a Monterey-öböl Tengeri Rezervátumban készült 3180 méteres mélységben.

    A tudósok itt egy eddig soha nem látott jelenséget figyelhettek meg: polipok körbefonják tojásaikat. A tudósok egyelőre nem tudják az okát, de valószínűsíthető, hogy testükkel védelmezik. A tudósok lelkesedése érthető, de nekem az Alien filmeket juttatja az eszembe.

    A Monterey-öböl Tengeri Rezervátum az Amerikai Egyesült Államokban van, Kalifornia állam területén. Az 1992-ben alapított park az Egyesült Államok 14 tengeri rezervátuma közül a legnagyobb. Közép-Kalifornia csendes-óceáni partja mentén, az északi San Franciscótól a déli Cambriáig húzódik, és nagyjából 50 km-re nyúlik be az óceánba. Területe 13 730 km², partvonala 445 km. A névadó Monterey-öböl kb. középen található Monterey városánál. Hozzá tartozik a Davidson-fenékhegy is.

    (via)

  • Iszonyú mélységben találtak egy új halfajt

    Valószínűleg nem sokan fognak azzal büszkélkedni, hogy egy Pseudoliparis swirei, vagy hétköznapibb nevén egy mariana csigahal akadt a horgukra, ha csak nincs egy közel 8 kilométeres zsinórjuk a horgászbotjukhoz. Merthogy ez az újonnan felfedezett halfaj bizony 8000 méter mélyen éldegél a Mariana-árokban található Challenger-mélységben – ez ugye a maga 11 kilométeres mélységével a Föld eddig ismert legmélyebb pontja.

    A kutatók 7966 méter mélyről gyűjtöttek be mariana csigahalakat, de videofelvételeken látható 8098 méteres mélységben is, sőt egy japán kutatócsoport nemrég 8178 méteren talált egyet, ami döbbenetes mélység – csak érzékeltetés gyanánt: a Titanic roncsa 3800 méterrel fekszik a vízfelszín alatt.

    A Hawaii-i Egyetem, a Newcastle-i Egyetem és a Washingtoni Egyetem 2014-től 2017-ig több utat is tett az árokba, hogy megfigyeljék a Pseudoliparis swireit és mintapéldányokat gyűjtsenek be belőle – összesen 37 halra tettek szert. A faj a nevét Herbert Swire után kapta, a Challenger-mélységet felfedező HMS Challenger navigátora után.

    A hal maga meglehetősen törékenynek tűnik, mégis képes elviselni akkora nyomást, amekkorát 1600 elefánt tud kifejteni. Mackenzie Gerringer, a Washingtoni Egyetem kutatója és a Zootaxa című folyóiratban közölt tanulmány fő szerzője szerint a csigahal tökéletesen alkalmazkodott a környezetéhez. Nincsenek pikkelyei, bőre szinte áttetsző, izmaik ennek köszönhetően jól láthatóak. Szokatlanul nagy, majdnem egy centiméteres tojásokat rak.

    Thomas Linley, a Newcastle-i Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint a mariana csigahal saját közegében a csúcsragadozó, hiszen ilyen mélységbe más gerinces nem jut le, míg az árok tölcsérszerű kialakítása nagyszerűen elősegíti az élelem felhalmozódását. A CT vizsgálatoknak hála kiderült, hogy a halnak a táplálkozást segítő nagy fogai vannak, és apró, a gömbászkákra emlékeztető rákokkal táplálkoznak – ilyenből több százat találtak a gyomrukban, szóval lakhelyük ellenére nem éheznek.

  • Óceánok a Plutón

    A New Horizons az űrkutatás meghatározó mérföldköve, hiszen rengeteg információval szolgál Naprendszerünkről. Pedig még csak az adatok 5%-át tudta visszaküldeni a Földre. Ez a tudás mégis sokkal több, mint amennyit eddig tudtunk a Plutóról.

    Az űrjármű lélegzetelállító képeket küldött vissza, amelyeken jól kivehető néhány jellemzője a távoli törpebolygónak. Felszíne hegyekkel és jeges síkságokkal rendelkezik.

    pluto2

    Ezzel már kimondhatnánk, hogy semmiféle élet nem létezhet ilyen zord körülmények között, de egy brit kutató továbbment. Brian Cox úgy véli, nem is a felszínen kell keresgélni.A törpebolygó felszíni óceánjai alatt kedvezőbb feltételek lehetnek. Az eddigi adatokból következtetnek felszín alatti óceánokra is, mely Cox szerint ígéretes lehet az élet kutatásában. A New Horizons elemzői és a NASA is bőszen vizsgálják a kapott adatokat, de már felfedeztek folyó jeget, és 3500 méter magas hegyet is a Plutón.

    Ha van is élet a fagyos törpebolygón, akkor is csupán valami egyszerű létformákra kell gondolni.

    Az adatok további 95%-ára még várni kell, és cseppet sem biztos, hogy Cox megkapja azokat, amikre szüksége van. Mindenesetre a New Horizons töretlenül, ám kissé lassan – de küldi az elemzőknek a mérhetetlen információáradatot.