Néhány nappal ezelőtt futótűzként terjedt el egy fotó, amelyet Scott Kelly űrhajós készített az ISS fedélzetén, és amely egy nagyra nőtt, sárga szirmú virágot ábrázolt. Sokan hiszik emiatt, hogy ez a szerencsés rézvirág az első növény az űrben – pedig nem!
Valószínűleg sokan nem tudják, hogy az első élőlény, ami az űrben járt, nem Lajka kutya volt, hanem egy csapat muslica, és egy marék vetőmag. Ezek a rozs- és gyapotmagok 1947. február 20-án, egy V-2-es rakéta rakományaként szálltak a magasba, és azt vizsgálták rajtuk, hogy az élőlények, az élő szervezet hogyan reagál a nagy magasságban lévő sugárzásra. A magok 109 kilométeres magasságig jutottak.
Ezt követően az állatkísérletek kerültek előtérbe, majd az első emberes küldetések, és végül az olyan kérdések, mint hogy képes-e tartósan élni és dolgozni az ember a világűrben? Az űrkutatás kezdetben politikai célokkal hajszolt törekvés volt, de ahogy változott a földi történelem, úgy alakult át tudományos projektté, és érte el azt a sokkal magasztosabb kutatássorozatot, amely a jövőben majd az emberiség hasznára fordulhat. A hosszú távra tervezett, állandóan személyzettel rendelkező űrállomásokon ismét napirendre került az élelem űrbeli körülmények között való megtermelésének problematikája. Amióta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) teljes egészében elkészült, a NASA és az ESA is támogatja, hogy növénytermesztési kísérletek is folyjanak odafent. Ennek eredményeképpen 2012-ben növekedésnek indultak azok az Arabidopsis-palánták, amelyek először cáfolták meg a tudomány feltételezését, miszerint gravitáció nélkül, a sok más inger által (pl. tömegvonzás) befolyásolt növények gyökerei majd sajátos módokon, ferdén, illetve hullámosan fognak nőni. Azonban nem így történt, a gyökéreresztés nem gravitációtól függő jelenség tehát, erről pedig hosszú cikkében BMC Plant Biology c. tudományos folyóirat is beszámolt itt.
2014-ben rendhagyó kísérlet zajlott növények és az űr részvételével, de ezt nevezhetnénk inkább performansznak. Azuma Makoto japán művész ötlete még John Powelt is cselekvésre késztette, aki ekkor a JP Aerospace szakembere volt. Tíz segítőtársával Makoto 30 különféle növényből kreált csokrokat, és egy fehér fenyő bonsai társaságában a nevadai Fekete Kősivatagból útnak indította őket. Az Exobionatica projekt képei bejárták a világot, és a figyelem ismét az űr és a növények kapcsolatára terelődött.
2015 nyarának nagy szenzációja, és ezzel együtt a az űragrár-tudomány következő áttörése volt, hogy először sikerült ember számára is fogyasztható haszonnövényt termeszteni az ISS-en. Az első ínyencség a római vörös saláta lett, piros színű leveleivel pedig külön kitűnik az elvárt zöld étel-alapanyagoktól. A növény kifejlődését egy vega-egység tette lehetővé, mely biztosította a megfelelő anyagokat és a világítást. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert már az 1990-es évek elején is történtek kísérletek LED-lámpákkal, ám csak most sikerült kétféle fény használatával egészséges növényt felnevelni. A kék és vörös hullámhossz ugyanis feltétele volt a növény fejlődésének, a zöld pedig nem, bár azért szintén nem elhanyagolható. Íme az első űrsaláta:
És el is érkeztünk a következő mérföldkőhöz, amelyet 2016 januárjában át is lépett a tudomány: már nemcsak leveles, hanem virágos növényekről is kiderült, hogy képesek kifejlődni, élni és túlélni az űrben. Az érdem ismét a NASA-fejlesztésű növénytermelő berendezésé, amellyel a saláta is kinőhetett, valamint Scott Kelly űrhajósé, aki a kezdeti nehézségek (kókadt levelek) ellenére, a locsolási metódus megváltoztatása után bízott a sikerben. A hazánkban is ismert és gyakori zinnia (rézvirág) pedig immár a világűrben is gyönyörű színekben pompázik.
A következő lépés talán a paradicsom lesz? Vagy egy külön növénytermesztő modul? A jövő űrhajósait dokkolás után akár ez a látvány is fogadhatja majd:
