Címke: norvég

  • Ahol nem kérnek az időből

    Egy norvég szigeten köszönik, de ők jól ellennének idő nélkül.

    Az SF egyik legismertebb visszatérő témája az idő és annak valamilyen befolyásolása. A legfejlettebb civilizációk visszatérő képessége, hogy tudják manipulálni az időt, vagy az időn kívül élnek. Gondoljunk csak a legendás magyar-francia rajzfilmre, az idő uraira.

    Egy kis norvég közösség úgy tűnik, hogy komolyan vette ezt az ötletet, ők nem kérnek az időből. A világ első időmentes zónája akar lenni egy norvég sziget, ahol nyáron hónapokon át nem nyugszik le a nap, így a helyiek nem látják értelmét az idő mérésének. A május 18. és július 26. között fehér éjszakák által „sújtott” Sommaröy (Nyár-sziget) petícióban kérte az oslói parlamenttől az „idő eltörlését” a szigeten.

    Mivel a Tromsőhöz közeli szigeten nyaranta egész nap világos van, nincs nagy jelentősége a pontos időnek, nincs túl sok értelme délutáni focizásról, vacsoraidőről vagy esti tévézésről beszélni. Legalábbis így gondolja Kjell Ove Hveding, az időmentes zónává nyilvánítás kezdeményezője.

    Hveding szerint Sommaröyön nincsenek időbeni korlátok, a gyerekek akár az éjszaka kellős közepén is focizhatnak a grundon, a felnőttek pedig akár éjfélkor is lefesthetik a spalettáikat. Az éjféli nap feleslegessé teszi nálunk az óra használatát. Még Hveding is elismeri, hogy eléggé őrült ötletről van szó, de a 350 lakosú szigeten egyre többet beszélnek arról, hogy náluk az óra inkább időt rabol, mint ajándékoz.

    Ennek ellenére a szigetlakók nem igazán reménykedhetnek benne, hogy az időn kívül élhetnek. A parlament nem igazán hoz meg egy ilyen határozatot. És mi van júliustól májusig, amikor lemegy a nap (Sőt télen fel se kell). Mi lesz ősszel az iskolakezdéssel, a bolt nyitva tartásával.

    350 lakos esetén ezek nem igazén kínzó problémák. Már a komp menetrenddel sem kell törődniük, mert híd köti őket a kontinenshez. Az ötlet inkább csat turistacsalogatónak jó.

  • Thelma kritika: Valami ezzel a lánnyal nagyon nem stimmel

    Vannak, akik régóta ismételgetik, hogy amennyiben nagyon jó drámákat akarunk nézni, akkor tessék a skandináv darabok közül válogatni. Olyan fokú depresszív hangulat, mélység és karakterdráma jellemzi ezeket a filmeket ugyanis, melynek akár csak a megközelítését az amerikaiak ritkán merik bevállalni. A Thelma is ilyen, a történet középpontjában egy norvég egyetemista lány áll, aki nagyon komoly elfojtásokkal küszködik, a kontrollt azonban a főszereplő nem találja, így meghökkentő történéseknek nem leszünk hiányában. A Thelma szépsége, hogy műfajilag nehéz behatárolni, egyesek szerint fantasy, mások a „szuperhősfilmek” zsánerébe helyeznék Joachim Trier alkotását. Egy azonban biztos, misztikumban nem szűkölködik a Thelma.

    Ezzel a lánnyal valami nagyon nem stimmel. Na, nem azért, mert Thelma a tanulással töltött hétköznapjain beleszeret egy másik lányba, hanem azért, mert szülei boszorkányüldöző keresztények, akik bigott módon nevelték a gyereküket. Ezek aztán olyan erőket szabadítanak el Thelmában, melyeket talán senki nem tud megfékezni. Egy rendkívül tragikus történet bontakozik ki a szemeink előtt, melyet nehéz megemészteni. Ott van ez a fiatal lány, aki a nővé válás kapujában nem képes elfogadni, hogy a saját neméhez vonzódik, ennek a levét pedig a környezete issza meg. Igazi helyzettragikum ez, mely főképp Thelma személyiségéből fakad.

    Joachim Trier nagyon ért ahhoz, hogy megkapó drámát alkosson, a film nézése közben nagyon könnyű azonosulni a karakterekkel, együtt is lehet lélegezni velük, amit elég nehéz elérni. A Thelma személyiségéből adodó elfojtás nem csak a környezetét bünteti a játékidő során, hanem őt magát is elkezdi egy ponton piszkálni, így a főszereplő miatt mindenki sanyarú percekre számíthat, még a néző is. A készítők egyébként ügyesen játszanak a valóság és a képzelet ábrázolásával, néha egymásba hajlik a kettő, legtöbbször pedig nehéz eldönteni, hogy amit épp látunk, az megtörténik-e.

    A Thelma egyik nagy erőssége, hogy a szereplők látványosan fejlődnek, habár a végjátékig körülöttük minden lerombolódik, ami addig számított a sztoriban. A Pókember elintézte anno egy bugyuta klisével azt, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár, itt azonban hősnőnk sokkal keményebb konklúzióra talál. Thelma ugyanis nem csak elvenni tud, de adni is, ezzel pedig a film ledönti a szigorú vallásosság dogmáit és tabuit, a főszereplő egyfajta megváltóvá válik. De korántsem maskarás szuperhőssé, hanem sokkal többé annál.

    A film fényképezése fojtogató, ahogy a hangvétele is, azonban nagyon megéri megnézni, ritkán láthatunk ilyen erotikus thrillert, ami ennyire jól bánik a misztikummal, a tudománnyal és a vallással is egyszerre. Minden fanatikus megkapja a magáét a Thelmától, érdemes rászánni egy kis figyelmet, mert nagybetűs Filmélményben lehet része annak, aki ad Trier látomásának 2 röpke órát.

    Értékelés: 8/10