Címke: noir

Tévés rebootot kap a Sin City

A Sin City Frank Miller legendás képregénysorozata, mely először 1991 és 1992 között jelent meg a Dark Horse Presents gondozásában, azóta pedig a mainstream mozirajongók is felfedezték maguknak ezt a noir univerzumot, tekintve, hogy a 2005-ös filmadaptáció óriási siker lett. Az eredeti alkotásban olyan sztárok szerepeltek, mint Jessica Alba, Brittany Murphy, Bruce Willis, Elijah Wood, Clive Owen, Benicio del Toro, Mickey Rourke, vagy épp Carla Gugino. A film és a képregény is arról vált ismertté, hogy egy különösen sötét világban játszódnak, ahol jórészt fekete-fehérben zajlanak a véres kalandok, ergo a Sin City a noir stílus csúcsának tekinthető.

Ahogy az első részt, úgy a Sin City: A Dame to Kill For című második felvonást is a Frank Miller-Robert Rodriguez páros rendezte, a 2014-es mű azonban kissé cserben hagyta a rajongókat. A második epizód minősége se volt az igazi, illetve a pénztáraknál is durván elhasalt a film, annak ellenére, hogy több arc visszatért a 2005-ös Sin Cityből, ráadásul az újonnan érkezők között ott volt Joseph Gordon-Levitt, Eva Green és Josh Brolin is. A Sin City mindig is a sajátjának tudhatta az epizodikus felépítést, így nem annyira meglepő, hogy a Deadline értesülése szerint tévésorozatos rebootot kap az alkotás.

A nézők örülhetnek, ugyanis a Sin City sorozat egyik producere a The Walking Dead egykori showrunnere, Glen Mazzara lesz, aki 2 évadon keresztül egyengette a produkció útját. A másik készítő neve már nem annyira bizalomgerjesztő, ugyanis Len Wiseman nevéhez az Underworld filmek és a Total Recall remake kapcsolódnak. A kisképernyős változat a hírek szerint új, eredeti karakterekkel jön, és maximum annyi közös lesz benne és az eddigi két filmben, hogy ugyanabban a depresszív világban játszódnak. Azt egyelőre nem tudni, hogy Frank Miller közreműködik-e az új Sin City szérián, az io9 szerint elképzelhető, hogy az alkotót kihagyják a dologból.

A Sin City egyelőre nem tudni, hogy melyik csatornára érkezik, de a The Weinstein Company nagyon komolyan gondolja az új adaptációt, tekintve, hogy 2013 óta azon dolgozik a cég, hogy tévésorozatos formában is követhessük a bűn, prostitúció és drogdílerek által irányított sötét, noiros világ mindennapjait. A Sin City alkotója, Frank Miller megjárta a Marvel és a DC berkeit is karrierje során, erről bővebben itt írtunk.

június 1, 2017
30 éves az egyik legjobb Batman sztori

Frank Miller neve ismerősen csenghet a képregény-kedvelő olvasók körében. Az amerikai képregényíró, borítótervező, filmrendező, író 1957-ben látta meg a napvilágot, és már a 80-as évek elejétől aktívan alkotott. Főleg sötét, noir műveiről híres, mint például a Daredevil, a Sin City, vagy a 300. Emellett a világ egyik leghíresebb négyrészes képregény-sorozatát is neki köszönhetjük, a The Dark Knight Returns című Batman sztorit, ami a napokban töltötte be kerek harmincadik évét.

1986 októberében került először az olvasók elé a roppant sötét hangvételű képregény, mely kimondottan más szemszögből közelítette meg Gotham lovagját. Ezeken a lapokon egy öreg, megfáradt Bruce Wayne szerepel, aki hosszasan megpróbálta elnyomni a kitörni vágyó Batmant, sikertelenül. Már végleg elege van a bűnözőkből, és már nem fél eldobni a maradék erkölcsi aggályait, s néha-néha bizony megöl pár gengsztert. „Ámokfutását” nem igazán nézi jó szemmel az amerikai kormány, ezért az elnök külön kérésére bevetik ellene az egyedüli „embert”, aki megállásra kényszerítheti őt: Supermant.

Wayne úrfi állandó konfliktusban áll hűséges komornyikjával, Alfreddel, de feltűnik egy újabb Robin-jelölt is, amihez nem fűlik igazán a foga a denevérembernek.

Az egész képregényt átjárja a sötétség, a kínlódás, és az önmagából kifordult világ mételyezett képe. Hiába a törekvések, hiába raboskodik a Joker katatón állapotban az Arkham Elmegyógyintézetben (nem sokáig), a bűnözés nem állt le. Batman meggyötört, már-már depressziós állapotban igyekszik elejét venni a Mutánsok névre keresztelt bűnbanda térhódításának.

2012-ben és 2013-ban kétrészes egészestés rajzfilm dolgozza fel a Miller-féle Sötét Lovag visszatérését. Sőt, a tavalyi Batman V Superman számos pontban átemelt jeleneteket a képregényből – félelmetes pontossággal.

Tehát azok, akik azt hiszik, a Ben Afleck által játszott karakter nem is igazi Batman, az hatalmasat téved. Hiszen kereken harminc évvel ezelőtt már Miller lefektette a noir-Batman alapjait, amiből mai napig táplálkozik a franchise. Nem véletlen a sötét hangvételű Nolan-trilógia, amely szintén elképesztő részletesen vett át a The Dark Knight Returns, illetve a Year One lapjairól ötleteket. Idevehetőek még az Arkham videojátékok, de Miller rajta hagyta nyomát a mai napig olvasható Batman-füzetek lapjain is.

Az 55 éves Bruce Wayne története rengeteg tanulsággal mutatja be egy magányos ember mindennapjait, aki nem mellesleg a világ egyik leghíresebb szuperhőse. Egy olyan emberét, aki mindent feltett, hogy megmentse szeretett városát, dacolva a számtalan bűnözővel, elfogadva, hogy sosem kap majd érte elismerést. Hiszen tudjuk: ő nem az a hős, akit megérdemlünk, hanem akire szükségünk van.

november 2, 2016
Gotham évadpremier

Immáron harmadjára tért vissza a képernyőkre a DC képregények világában játszódó népszerű noir-sorozat, a Gotham. Az első két évad is kifejezetten jól sikerült, nem is nagyon tudnék kiemelkedő hibát mondani a szériára. A hangulat kellőképpen sötét (igaz, néhol már-már borzasztóan nyomasztó a képi világ), a tipikus Batman-ellenlábasok kreatívan vannak megalkotva, s a rajongóknak kedvezve a széria tele van easter eggekkel.

A harmadik etap története fél évvel a második évad záró epizódja után kezdődik, de Gotham nem sokat változott – már, ami a bűnözést illeti. A város még mindig a törvényt elutasító gaztevők fellegvára, csak az alvilág hierarchiája alakult át némiképp. Pingvin uralja a maffiát a városban, de megtudhatjuk, hogy neki sem fenékig tejfel az élet.

Fish Mooney összegyűjtötte az Indian Hillben kísérletek alá vetett mutánsokat, velük ijesztgeti a gothami polgárokat, de fény derül az erejük mögött álló titokra is. Az ifjú Bruce Wayne Svájcból visszatérve próbálja ráncba szedni a milliárdokat érő vállalatát, miközben a fejvadásznak állt Gordon vadássza a szökött fegyenceket Gothamben.

Az első epizód sok szálat markolt fel rögtön kezdésnek, és nem is tudom, melyik tűnik a legizgalmasabbnak. A szálak kifejtése nyilván a szezon többi részére hárul, de már bepillantást nyerhettünk a Baglyok Tanácsának titkos világába, amely valószínűleg a fő bonyodalmat hivatott bemutatni.

Újabb híres gonosztevők fognak feltűnni az idei szezonban, a hirtelen megidősödő Poison Ivyt hamarosan láthatjuk is a képernyőn, de érkeztek pletykák Jerome (Joker?) visszatérését illetően, de nem kizárt, hogy Mad Hatter is előtérbe kerül.

A kis Ivy sokat nőtt egy epizód alatt…

Néhány epizódonként előkerül a poén, miszerint mi lenne, ha az egész sorozat végén kiderülne, hogy Gordon lesz Batman. Lassan kezdem nem viccként felfogni a helyzetet, hiszen a renegát detektív egyre keményebbé válik, és már majdnem a törvényen kívüli igazságszolgáltató szintjén áll.

A hangulattal ezúttal sincs probléma, a jellemző noir-atmoszféra ismét mindent átitat, a sötét humor megfűszerezi mindezt, de mégis a szereplők viszik el az egész sorozatot. A színészek mára teljesen belenőttek karakterükbe, és kezd kialakulni a sokak által jól ismert eredeti szerepük. Ha csak egy pillanatra is belegondolunk abba, hogy valamikor a jövőben ők lesznek Batman társai, avagy ellenfelei, igazán pozitív összképre lehet számítani.

Reméljük, eljön a Gotham azon időszaka, mikor már a történet szerint eltelik legalább tíz év, mire Bruce először ölti magára a denevérjelmezt. Akkor lenne igazán teljes a cselekmény, ha láthatnánk a tökéletesre kiforrott karaktereket és Gotham késői ábrázatát.

Addig is, élvezzük a harmadik évad legújabb történéseit.

szeptember 26, 2016
Gonosztevők hajnala – Gotham évadkritika

A DC képregényekből merítő népszerű noir sorozat, a Gotham immáron a második évadának végéhez érkezett. Nézzük is meg, hogyan sikerült az erős első szezon folytatása.

Gotham városa szinte úszik a bűnben. Minden nap új gaztevők tűnnek fel, mindig egyre furábbak, és egyre kegyetlenebbek. A városban alig akad néhány becsületes rendőr, a bűnözést megállítani lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A maffia virágzik, gengszterbandák járják az utcákat, sőt akadnak pszichopata gyilkosok is, akik tovább színesítik Gotham City látképét.

A második évad cselekménye erősen indult, de leginkább a szezon végére teljesedett ki. Megszámlálhatatlanul sok ikonikus karakter tűnt fel, főleg a gonoszok táborát erősítve, de megannyi kikacsintást is észrevehettünk, ha kicsit résen voltunk. Az évad első fele haladt az előre kikövezett úton, természetesen továbbépítve az erős történetszálat, ám a második fele lett igazán ütős a szezonnak.

James Gordon nyomozó karaktere hihetetlen változásokon ment keresztül. A becsületes rendőr már csak a múlté, gyakorlatilag bármire képes azért, hogy megvédje Gothamet, és annak polgárait a fenyegető veszélyektől. Sokkal belevalóbb lett, mint előtte, nem riad vissza semmitől, de néha úgy éreztem, hogy a karaktere átment egysoros monológokkal operáló macsó hősbe. Nem mintha nem állna jól az őt alakító Ben McKenzie-nek, de a morális hánykolódásai miatt tűnt sokkal emberibbnek a nyomozó. Sőt, a szezon második felében pedig mintha kevesebb szerepe is lenne. A hangsúly ott már Hugo Strange munkásságán, és Bruce Wayne életének megpróbáltatásain lesz. Mellettük fontos szerepe lesz még Pingvinnek, Enigmának, és Azraelnek. A sötét város sötét hangulatot szül minden epizódban, de ez csak fokozódik…

Hosszas ecsetelésbe kezdhetnék a legfőbb karakterek jellemvonásait illetően, de annyira árnyaltak, és olyan sokan vannak, hogy külön cikkekben kellene velük foglalkozni. A legismertebb DC karakterek eredettörténeteinek széles palettáját mutatja be a Gotham, amitől csak még kedvesebb lehet a sorozat, főleg a rajongók számára.

A nagyszerű forgatókönyvírói, és rendezői munkának a cselekmény nem megy át erejét vesztett kitöltő részekbe, mindig képes újat, és izgalmasat mutatni. A drámák igaziak, még akkor is, ha esetenként átlagemberként képtelenek vagyunk azonosulni a problémákkal. Némelyik gaztevő néha kínosan teátrálisan viselkedik, és sajnos akad közöttük egy-két főszereplő is. Ez annyira nem vészes, csupán az adott jeleneteket nézve gyakran elbújtam volna, hogy ne lássam, és halljam a végtelenül cikis monológokat. (Példát itt azért nem említek, mert nagyon spoileres lenne.)

Az évadzáró hozta a megszokott eseménydús jelenetsorokat, szinte egy pillanatra sem hagyták unatkozni a nézőket. Sőt, talán egy, még eddig nem érzékelhető hangulat is átjárta az utolsó részt: minden képregényesnek hatott, vagy mindinkább olyannak, mintha a népszerű Batman Arkham játékokban bóklásznánk a denevérruhás igazságosztóval. Persze, attól még távol vagyunk, hogy az ifjú Bruce úrfi Gotham Sötét Lovagja legyen, de így is képesek a készítők meghozni a remek atmoszférát.

A legjobb karakterváltozást a BD Wong által megformált Hugo Strange hozta. Örök kimértsége, nyugodtsága végtelenül komikussá vált az utolsó epizódban. Nagy önbizalma, higgadt észjárása teljesen ellentettjére fordult. Ám nem csupán Strange karaktere, de nagyjából az összes szereplő mintha kifordult volna kissé önmagából. A jellemvonásaik egyre csak mélyültek, a környezeti hatások pedig teljesen más emberekké faragták őket.

A legnagyobb csavart számomra (de úgy érzem egy nagy csomó rajongónak is) egy félig-meddig rejtett utalás hozta a két utolsó részben. Hugo Strange vezetésével működik az Arkham Elmegyógyintézet alatt az Indian Hill nevű különösen speciális kezeléseket nyújtó intézet. Vagyis mérhetetlen mennyiségű emberkísérleteket hajtanak ott végre, többek között a holtak feltámasztásán is kísérletezgetnek. Azonban nem Strange áll a ranglétra legtetején. Van ott még valaki, pontosabban valakik, akik irányítják nem csupán az Indian Hillt, de egész Gothamet. A Baglyok Tanácsának (Court of Owls) jelenléte sejthető volt többször is, de mostanra gyakorlatilag teljesen bebizonyosodott, hogy ők tevékenykednek a háttérben, ami elképesztő misztikumot húzott rá az egész sorozatra. Ez a titkos csoport gyakorlatilag az Illuminátusok és a Szabad Kőművesek képregénybeli megfelelője.

Nem hittem volna, hogy az első évad után tudna jobbat mutatni a Gotham. Abban reménykedtem, hogy tartják a szintet, és akkor már boldog lehetek. Azonban pozitívan csalódtam, mert nem hogy a szintet tartotta, de bőven megugrotta azt a második évad. A felsorakoztatott gonosztevők, a karakterek elképesztő ábrázolása, a cselekmény mind-mind rengeteg plusz löketet adtak a szériának. És, hogy most már színre lépett a Baglyok Tanácsa is, kimondottan mozgalmas harmadik szezonra számíthatunk.

június 6, 2016
Nyílt világon elevenedik meg a Cthulhu-mítosz

A két Sherlock Holmes játékot is jegyző ukrán Frogwares fejlesztőcsapat most új alkotáson dolgozik, ezúttal a horror meghatározó figuráját, H. P. Lovecraftot veszik elő. A cél: egy nyílt világú videojátékban megeleveníteni a Cthulhu-mítoszt.

A program a The Sinking City címet viseli, ami egy fiktív világban játszódó, főként nyomozásokkal operáló alkotás. A készítők igyekeznek minél jobban visszaadni a Lovecraft által leírt, megálmodott világot, és a noir-ba hajló hangulatot. A történet az 1920-as évekre kalauzol bennünket, ahol egy magánnyomozót alakítunk, aki aktuális ügye kapcsán New Englandbe utazik. A város egy árvíz miatt szinte teljesen víz alá kerül, mégpedig természetfeletti lények valóságos hordájának köszönhetően. Ez pedig érthető módon az őrületbe kergeti a város lakóit. Hogy pontosan mit kell majd a játékosnak csinálnia, egyelőre nem tudni, de remélhetőleg kapunk némi egészséges ijesztgetést, akciódús „csatákat” monumentális lényekkel, és pazar látványú világot, ami képes magával ragadni egy pillanat alatt.

A fejlesztőktől nem áll távol maga a játékmenet és a cselekmény fő szála, hiszen egyrészt dolgoztak már egy Call Of Cthulhu játékon, másrészt a Sherlock Holmes programok mi másról szólnának, mint a nyomozásról? Mégis, egy új, nyílt világú koncepciót tervez a Frogwares, így érthető valamennyire aggodalmunk.

A fejlesztők azonban optimisták, blogbejegyzésükben is erről adnak hangot:

„Ez nagyobb, mint amit valaha csináltunk, de úgy érezzük, nekünk ez lesz a megfelelő következő lépés, szabad és nyitott városba elhozni a nyomozást. Emellett úgy hisszük, hogy a Lovecraft univerzum és a Cthulhu-mítosz a megfelelő helyszín a játéknak.”

Egyelőre több részletet még nem tudunk az akció-kalandjátékról, például mikor és milyen platformokra fog megjelenni, de az eddig elszórt információmorzsák alapján reménykedhetünk, hogy remek játék lesz belőle.

március 31, 2016
Gotham 2. évad – Félévad-záró kritika

A Gotham sorozat kezdeti bukdácsolásai után az első évad igazán kerekre sikerült. A készítőknek sikerült megteremteni egy igazi autentikus DC hangulatot, amit tudatosan építettek, fejlesztettek, s nem utolsó sorban térben-időben megfelelően elhelyeztek. Itt-ott belenyúltak az alapokba is, de így vált teljessé az egész. A második évadra sok mindent ígértek, lássuk, sikerült-e eddig beváltani őket.

A cikk elszórtan SPOILEREKET tartalmaz!

Az első néhány epizód valami elképesztően dinamikusan ívelt felfelé, egy pillanatra sem hagyott unatkozni minket. Gordon kikacsintásai a törvényenkívüliség felé nagyot dobtak a karakterén, csakúgy, mint Pingvin mélyebbé válása, dramatizálása. (Ha Jim Gordon hangja egyel mélyebb lenne, simán elképzelnéd, hogy Batman lesz belőle.) Barbara Kean szerepe jócskán megnőtt, a leglényegtelenebb női szerepből az egyik legizgalmasabb lett a második évadra. Bruce Wayne rálel a későbbi Batcave-re, tele néhai apja számítógépeivel, rajta kismillió adattal. Itt már bekerült a képbe Lucious Fox, aki szintén elengedhetetlen Batman szempontjából. Nyilván itt még nagyon messze állunk a Sötét Lovag felemelkedésétől, de a sorozat tudatosan nem erre teszi a hangsúlyt. Bruce életével csupán szeletekben foglalkozik, és néhol elszór egy morzsát, csak hogy tudjuk, később kivé fog válni, és mik lesznek a kiváltó okok. Szóval a DC esszenciális szerepkörei remekül felépítve, apránként adagolva jelennek meg a képernyőn, a számtalan rejtett utalással egyetemben. Amikhez pompásan hozzátesznek a jól kiválasztott színészek alakításai is.

Enyhe csalódásként ért (ám később logikusan gondolkozva jobb is így) Jerome Valeska hanyatlása és kevéske szerepe. Szerettem volna azt hinni, hogy ő lesz Joker, de végül szertefoszlott a remény. Alapvetően Joker egy örök misztikum marad. Nem tudjuk honnan jött, ki ő, mi az igazi története, és ezzel tisztában volt a Fox is. Halála viszont nem hozott teljes megnyugvást Gotham népére, hiszen ha nem is Jerome volt a terv-nélküli gaztevő, letette az alapokat a későbbi, igazi Jokernek. Csak győzzük várni…

Majd ahogy minden sorozat minden évadában, előkerültek a limonádé epizódok is. Theo Galavan, az aktuális főgonosz néhol nagyon menőnek hatott, néhol pedig idegesítő, fölösleges karakternek. Szintúgy a későbbiekben Barbara és Theo húgának, Tabithának (Tigress) kapcsolata. És persze szinte fölösleges, mégis valamennyire fontos Bruce és Galavan unokahúgának viharos tini-lámúrja is.

A héba-hóba vontatottá vált intermezzok után újra fellendül az évad, ami tartott egészen a tizenegyedik epizódig, azaz a fél-évadzáró részig. A készítők felhalmoztak mindent, mi szem-szájnak ingere. A hangulat annyira noir lett, hogy a szürke és fekete kontrasztokon kívül alig látni valami színt, kivéve talán Ed Nygma lakásának villódzó zöld neonjait.

Gordon egyre keményebb, ütősebb lesz. Gond nélkül dacol bárkivel, bárhol, nem riad vissza az illegális cselekedetektől sem. Lassacskán tényleg igazi törvényenkívüli igazságosztó lesz (remélem azért nem kerül sor arra, hogy ő lenne Batman – pedig a hangja egyre csak mélyül), aki szinte mindig érzelmi hullámvasutakon utazik a jó és az őrült gyilkos vékonyka határán egyensúlyozva. Pingvin és Nygma szoros barátságot kötnek, szóval sejthető valami elképesztő gonoszkodás a jövőben.

A sorozat egyre inkább elmerül Gotham szennyében. A város egyre mocskosabb, kilátástalanabb, ahogy a főszereplők is azokká kezdenek válni. Mindenkinek személyes sérelmei vannak, ami a mérhetetlen alvilág miatt van – mindenkinek van vesztenivalója, és foggal-körömmel kapaszkodik belé, még ha ezért a bűn felé kell is fordulnia. Minden egyre sötétebb és brutálisabb. Ez nagyon jól kivehető a részek előrehaladtával, de főleg Gordon szerepén érződik, ahogyan „megfertőzi” a város és mégis épelméjű próbál maradni.

Kezdeti pletykák szóltak arról, miszerint Galavan a Baglyok Tanácsának tagja. Annak a csoportnak, amely építette Gotham-et, és az alvilágon keresztül irányítják a világot kvázi szabadkőműves titkostársaságként. Nem véletlen, hogy a bagoly a jelképe az illuminátusnak és a fent említett tanácsnak is. Ám mégsem így történt, helyette egy félig-meddig izgalmas, bár nem annyira motivált bosszúhadjáratot kaptunk, mely igyekezett kicsit a Wayne örököst előtérbe helyezni, valljuk be, enyhén sután.

Elérkeztünk az évad feléhez, és nem hagyott csalódni bennünket a készítőgárda; kapkodhattuk a szemünket mindenfelé. Érdemes megfigyelni, hogy a szokottnál is szürkésebb, barnább és kontrasztosabb a megvilágítás. Még, ha nappal is van, a színek annyira erőltetettek, hogy lassan érdemesebb lenne fekete-fehérben vetíteni az egész sorozatot. Bruce Wayne Galavan fogságában van, Gordont megmenti Pingvin egy kivégzés elől, Alfred pedig menekül Tabitha haragjától. Ez éppen elég ahhoz, hogy összeszedjenek egy halom embert és egyesével kiélhessék bosszújukat a gonosz Theo-n és a szerzeteseken, akik barbár rituáléval akarják megtisztítani Gotham-et kilenc ember meggyilkolásával, köztük az ifjú Bruce úrfival.

Barnes rendőrkapitány kiemelt tiltása ellenére afféle leszámoló-brigádot hoz össze Pingvin, de fegyverért nyúl a hűséges komornyik, Gordon, és Bullock is. Pillanatok alatt hidegvérrel kivégzik a szerzeteseket, ezzel megmentve Bruce-t. És az epizód vége… két jeleneten belül kiszáradt a szám az izgalomtól. Gordon talán végleges meghasonulása, Pingvin bosszúja és Hugo Strange laborja után Mr. Freeze megjelenése már hab volt a tortán.

A sorozatnak vannak hibái, hiszen semmi sem tökéletes, de a történetmeséléshez nagyon ért. A karakterek megformálása szintén bravúros, és nagyon kreatív. Ráadásul ritka mostanában, hogy ehhez hasonló hatalmas cliffhanger-rel zárjanak egy mid-seasont. A kezdeti bűnügyi témát felváltotta a noir thriller-dráma zsáner, ami abszolút javulást hozott eddig. A várakozás a folytatásra nagyon erős, ám arra még várni kell egészen 2016 február végéig. Addig a rajongó-teóriák özöne fogja elárasztani az internetet, és mindenféle pletykát, híresztelést olvashatunk a folytatásról, de vigyázzunk velük!

december 15, 2015
Gotham – Elindult a 2. évad

Nemcsak a mozivásznon, de a TV képernyőn is reneszánszukat élik a különféle képregény-adaptációk. Elég csak a CW egyre masszívabb felhozatalára gondolni (Arrow, Flash, illetve hamarosan a Legends of Tomorrow), de akad egy időközben elkaszált Constantine is az NBC-n, az abc-n ott a Marvel filmek kistestvérének is tekinthető Agents of S.H.I.E.L.D. (illetve annak előzménye, az Agent Carter), valamint nemrégiben a Netflix is rápörgött a témára a Daredevil-el. Tavaly a FOX is beállt a sorba, és előállt Jim Gordon előtörténetével, ez volt a sokakat megosztó Gotham, mely a képregény miliőt mellőzve inkább egy kissé noir hangulatú kriminek volt tekinthető, erősen hullámzó minőséggel, de remek hangulattal prezentálva Batman leendő ellenlábasainak kezdeti lépéseit.

Azt maga a produkció feje, Bruno Heller (Róma, A mentalista) is elismerte, hogy különösebb koncepció vagy tematika nélkül álltak neki a szériának, ezért volt sokszor csapongó, fókuszvesztett az első évad, kiváltképp annak második fele. Jöttek persze az ígéretek, hogy másodjára majd nem így lesz, törekednek a koherenciára, és jobban ráerősítenek az ikonikus gonoszokra, de a borzasztóan összecsapott finálé után azért némileg szkeptikusan ültem le a premier elé. Épp ezért nagy öröm, hogy leírhatom: nagyszerűen kezdett a Gotham 2. szezonja.

Az írás innentől spoilereket tartalmaz!

A készítők nagyon ügyesen (khm, klisébe hajlóan) megoldották, hogy ne nagyon kelljen foglalkozniuk az előző évad végi perpatvar következményeinek kibontásával. Az „egy hónappal később” felirat után ugyanis Pingvin már kiskirályként tiszteleg, Falcone és Maroni szóba sem kerül, Harvey a rendőrséget otthagyva pultosnak áll, Arkham roskadozik az elmebetegektől, a „közösségnek” pedig immáron Jerome és Barbara is részese, kiknek szerepe meghatározó lesz az évadban. Egyedül Jim nem enged hivatásából, hiába fokozták le közlekedési rendőrré, továbbra is szolgálatban van, egészen addig, míg egy incidens miatt Loeb el nem éri, hogy kirúgják a GCPD-től. Ez lesz az a momentum, ahol a sorozat hangulatilag nagyon megváltozik az előző etaphoz képest, mert bár vidám hangvételű eddig sem volt, innentől végképp ráillik a noir jelző. Jim, hogy állását visszaszerezze nem rest illegalitásba vonulni, segítséget pedig Pingvintől kér, aki cserébe behajtót csinál belőle. Az új (és természetesen ideiglenes) életmódhoz társul az alkoholizmus, Gordon deviáns viselkedéséhez pedig igazodik a képi világ is, az eddigi barnás színben úszó nagytotálokat a szürke, borongós városképek váltják fel, legtöbbször szakadó esővel megtoldva – a hangulattal tehát továbbra sincs gond. A megváltozott hangvételt csak tovább fokozza a brutalitás, a Gotham még véresebb lett, és mostanra egy levágott fejjel való morbid játszadozás is gond nélkül belefér – nem hiába készült a felnőtt besorolást kapott promó videó.

Új ellenfél is akad, Theo Galavan személyében, aki az Arkham-ból megszöktetett bűnözőkből szeretne csapatot verbuválni (elég drasztikus módszerekkel), karizmája pedig percek alatt eladta a karakterét, erős antagonista lehet belőle, főleg, ha az írás minősége a továbbiakban is ennyire jó lesz. A fő szál valószínűleg rá fog koncentrálni, de mellette Nygma sem kerül perifériára (volt pár zseniális perce a részben), Pingvin is tovább építi birodalmát, és persze Bruce Wayne története sem elhanyagolható, hisz végső soron Gotham az ő védelme alatt fog állni pár év múlva. Most először nem is éreztem feleslegesnek a szerepeltetését, szóval, ha jól mozgatják a szálakat, teljes értékű szereplő is lehet.

Hibátlan persze messze nem volt az epizód, Selina pálfordulása már az élőző évad végén is hiteltelen volt, most pedig, hogy immáron Pingvin jobbjaként tiszteleg, szinte nevetséges volt a karaktere. Jim pálfordulása sem túl hihető, hiába volt szükségszerű, az igazság bajnokaként megismert férfitől ez túl erős váltás, melyet maximum annyival tudnak majd kompenzálni a későbbiekben, ha belevisznek némi morális dilemmát az életébe. Volt továbbá pár felesleges kameraállás, illetve rendezői közhely is (menekülés egy étterem konyháján át, komolyan?), de összességében jól összerakott epizódot kaptunk, melyen végre érződött az átgondoltság, a javulni akarás. Ha jó lesz az átívelő szál, kevesebb lesz a heti eset, és nem rontják el a karaktereket, egy remek évadnak nézünk elébe, mely kijavítja az előző felvonás minden hibáját, és megtartja annak minden előnyét. Úgy legyen!

szeptember 25, 2015