Címke: női szemmel

 „Az isteneket a férfiak teremtik, és a nők imádják.”
James G. Frazer
(1854-1941)

Állítólag a nők nem rajonganak az izomkolosszusokért, sokkal inkább az érzékeny, romantikus hősök kedvéért ülnek be a mozikba.
Nos, ezt a sztereotipiát le kell, hogy romboljam. Bizony, ezek az általában hihetetlen testi erejükről elhíresült, kigyúrt fenegyerekek megmozdítanak valamit bennünk, ha nem is az intellektusunkat, az ösztöneinket mindenképpen. Ők azok az alfahímek, akik mellett átvészelhetünk egy esetleges hajótörést, akik társaságában egy veszélyes dzsungeltúra könnyed hétvégi vakációnak tűnik, és talán még egy zombiapokalipszis is túlélhető.

Kezdjük mindjárt az erőemberek archetípusainak egyikével, aki már a Bibliában is felbukkant.
Az illető úr hosszú hajáról, és rettenetes erejéről ismerszik meg, igen, jó irányba tapogatózik a kedves Olvasó; Sámsonról van szó.

Nem áll szándékomban különösebben belemerülni Sámson történetének tanulságába, összegzésül talán elég annyi, hogy ő az az izomember, akinek a vesztét végül egy nő okozza.

Következő kedvencünk az a mitikus hős, akinek karakterét számtalan film és filmsorozat feldolgozta, Herkules, a félisten.

Számtalan kalandja során nem csupán az erejét, de az eszét is használva győzedelmeskedik, elnyeri szerelme kezét, és boldog házasságban élhetne ha… nos, igen, az ő bukását is – közvetve – egy nő okozza.

Harmadik ikonunk napjainkra a nyers erő szimbolumává vált; ő Conan, a barbár. Talán nem is volt olyan fiúszoba a nyolcvanas években, ahol ne lett volna legalább egy poszter róla.

Na jó… lányszoba sem.
Szerintem nem kell különösebben ragoznom a miérteket. Azt hiszem, ő az a férfi, akinek egy ízig-vérig mai nő nem merne patáliát csapni egy letört műköröm apropóján. Kedvese halála miatt azonban Conan is egy tragikus hős, tehát, itt az ideje, hogy végre egy olyan erőembert is előhúzzak a tarsolyomból, aki hellyel-közzel azért boldogan él szíve hölgyével… például egy fa tetején, ahova elefántvezérléssel siklik fel a lift.

Női szemmel nézve kifejezetten esztétikus férfiember, nem egy humán monolit, mint  harmadik versenyzőnk, de valljuk be, nem is verbális készségei miatt kedveljük. Bátorsága, megbízhatósága, erkölcsi tartása azonban akár ideális férjeszménnyé teheti. Végtére is, nem beszél sokat, ha mégis mond valamit, az mindig markáns, és lényegre törő.
„Tarzan szereti Jane-t.”
Kell ennél több?!

Igen!
Kell!

Mi nők szeretjük, ha egy férfi különleges, és nem csupán a megjelenésében az.
Manapság trendi dolog az állatvédelem, de nincs új a Nap alatt. Ötödik versenyzőnk ért az állatokhoz, sőt, még beszél is velük, fokozom, egyes képességeiket használni is tudja.   Nem, természetesen nem Dr. Doolittle-ról van szó. A látványnak sem utolsó, intellektuálisabb hőstípus egyik megtestesítője Dar, a vadak ura.

Anno 1982-ben róla is volt poszter a szobámban, néztek is a barátnőim elég értetlenül. Nem igazán tudták mire vélni a dolgot, mert szerintük izomemberes képeket csak a buta fiúk gyűjtögetnek.
A „fiús” – lásd sci-fi és fantasy – irodalom és filmek iránti rajongásom azonban szemernyit sem csillapodott, végül azonban mégsem én győztem meg a barátnőimet, hanem egy szemüveges, kissé esetlen újságíró.

Clark Kent, született Kal-El, a Krypton bolygóról, az intellektuális vonalat erősíti, ráadásul a romantikus hős karakterétől sem esik messze, hiszen titkolt szerelme Lois Lane iránt éppúgy szerves része a Superman történeteknek, mint hősünk szuperereje.
S ha már, szupererőről beszélünk, nem lehet kihagyni azt a szőke srácot sem, aki egy bazi kalapácsot lóbálva lopta be magát a hölgyek szívébe. A skandináv mitológia egyik központi figurájaként Thor nem éppen egy modern hős, de meg kell hagyni, nagyon jól feltalálja magát huszadik századi kollégái oldalán, és elmondhatja magáról, hogy azon kevesek közé tartozik, aki képes orrba vágni Hulkot.

Elérkeztünk hát képregényfigurákhoz, ahol mindenképpen meg kell említenem Hellboyt, akinek pont az ambivalenciája hat a női lélekre. Mert, hogy szépnek éppen nem lehet nevezni, de a karakterében rejlő kettősség minden valamire való nőben felébreszti a vágyat arra, hogy megszelídítse ezt a határozott, és kifejezetten férfias hm… piros izét. 

Következő kedvencünk sem arról híres, hogy ő a fényes páncélzatú lovag megszemélyesítője, sőt. Kifejezetten brutális, ha jobban belegondolok, még annyira sem konszolidált – bár ugyanúgy ambivalens karakter-, mint Hellboy, aki úgymond a jó oldalon veti be erejét.

Riddick egy igazi macho. Nyers, egoista, arrogáns, cinikus, megkeseredett; szinte mindent képvisel, amitől nyílik a bicska a zsebemben, és tolul a vér az agyamba, mégis…. hát, igen… azok a fránya ösztönök.

Tizedik, és egyben utolsó a felsorolásban az az erőember, aki az előbb felsoroltakkal szemben se nem romantikus, nem is intellektuális, nincsenek különleges képességei, és nem is érzünk szelídítési hajlamot, ha feltűnik a filmvásznon.
Batman nagy ellensége az az izomkolosszus, kinek láttán bizony felkapjuk a rokolyánk szélét, és messzire szaladunk, ahogy csak a lábunk bírja, mert az életben maradás ösztöne erősebb, mint a fajfenntartásé…