Hogyan lesz vége a világnak? Vajon a technológia fog minket elpusztítani? Mit jelent embernek lenni? – ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik James Cameron hollywoody filmrendező új munkájában. A felvetődött kérdések megválaszolására nem egyedül tesz kísérletet, hanem a science fiction közösség több fontos szereplőjének segítségével.
Ugyanis április 30-án indul az AMC legújabb dokumentumfilm-sorozata, a James Cameron’s Story of Science Fiction, ahol rendezőkkel, színészekkel és történetírókkal ül le megbeszélni, hogy a ma már klasszikusnak vagy megkerülhetetlennek számító művek hogyan keletkeztek, miért lettek sikeresek, továbbá azt, mi lesz a zsáner jövője, hogyan befolyásolja azt jelenlegi világunk.
A hat epizódra tervezett sorozat vendégei közt lesz George Lucas, Sigourney Weaver, Guillermo del Toro, Keanu Reeves, Zoe Saldana, és továbbá három kortárs sci-fi író. Ők Annalee Newitz, aki az io9 egykori főszerkesztője (most a Gizmodónak ír) és az Autonomous szerzője, Ken Liu főleg novelláiról ismert szerző (pl. A papírsereglet és más történetek kötet, továbbá korábbi Galaktikában olvasható írásai) és fordító (többek között ő fordította le angolra a Háromtest problémát), végül pedig Nnedi Okorafor a díjnyertes kisregénysorozat, a Binti szerzője.
UPDATE: Utána érdeklődtünk a sorozatnak az AMC Magyarországnál. Sajnos jelenleg nem tudnak biztosat mondani a Story of Science Fictionről, de a jövőbeli (reméljük, pozitív) hírekért érdemes követni a Facebook oldalukat.
A koncepció izgalmas, reméljük, hazánkba is eljut James Cameron doku-sorozata.
2017 augusztusában tartott beszédet Nnedi Okorafor az afrikai sci-firől az itthon is ismert TED Talk konferenciáján. Beszélt hazája, Nigéria SF-jéről, milyen szempontok alapján írja történeteit, és mindez hová vezethet. A beszéd teljes egészében meghallgatható a novemberben publikált felvételen.
[the_ad_placement id=”poszt-szovegebe”]
Bár Nnedi Okorafor kevésbé ismert szerző itthon, de talán az HBO-nál készülődő, a Who Fears Death regényét alapul vévő sorozat meghozza hírnevét. Ennek ellenére azonban érdemes figyelni rá, hisz művei különleges színt jelentenek az SF irodalomban. A TED Talk konferencián pont erről beszél.
Az én science fictionömnek más ősei vannak – afrikai ősei.
– hangzik el beszédében, ezzel a zsánerirodalom egy örök kérdésére reflektálva: Mi a science fiction? Mit nevezhetünk annak? Okorafor szerint a sci-fi a „mi lenne, ha” műfaja, amibe nagyon sok minden belefér. Ő is ezen az úton indult el, miközben saját nigériai gyökereihez nyúlt. Mi lenne, ha Lagost, Nigéria fővárosát űrlények szállnák meg? Mi lenne, ha egy afrikai lányt felvennének az univerzum legjobb egyetemére? Ezen ötletek mentén vetette papírra többször díjazott kisregény trilógiáját, a Bintit és híres SF regényét, a Lagoont. Az általa kinyitott világnak egy sajátos nevet is adott, még pedig az afrofuturizmust.
A videót mindenki figyelmébe ajánljuk, ugyanis egy itthon csak néhány szerzővel reprezentált (pl. N. K. Jemisin, Colson Whitehead) irodalmi szegmensről, a fekete szerzők által írt fantasztikus irodalomról kapunk nagyobb képet.
Egy figyelemre méltó projektet jelentett be négy alkotó a san diego-i Comic-Conon: Nnedi Okorafor (Binti, a hamarosan megfilmesítésre kerülő Who Fears Death szerzője), Eric Battle (DC és Marvel rajzoló, több Pókember, Batman, Wonder Woman számot is illusztrált), Sohaib Awan (a Jinrise alkotója, továbbá a Muslim Writers Guild of America elnöke), Jeff Gomez (író és transzmédia producer) és Michelle Nickelson (producer) egy úgy nevzett „shared universe-t” hoz létre. Az alkotók a legendás arab hős, Antar életét tervezik elbeszélni egy ötrészes képregényben. A projekt Antar the Black Knight néven fog futni, és már egy teasert is megosztottak kedvcsinálónak.
A róla szóló legendák és versek alapján, amelyek megőrizték Antar emlékét egy igazán jó képregényre számíthatunk. Kr. u. 525-ben született, az iszlám terjedése előtt, amikor az Arab félszigeten még a pogány vallások és a korai kereszténység voltak az uralkodóak. A hőst Antar bin Shedad vagy Antara ibn Saddád néven szokták említeni. Maga Antar egy Zabiba nevű afrikai (valószínűleg Etióp) hercegnő fia. Békében élték életüket, amíg Shedad herceg nem rabolta el Zabibát két fiával együtt. Habár a herceg őrülten szerelmes volt a hercegnőbe, az érzései viszonzatlanok maradtak. Keserűséget és csalódottságát a mostoha apa Antaron töltötte ki: üldöztette, meg akarta öletni, hisz mindig a viszonzatlan szerelemre emlékeztette. Idegenek közt nevelkedett a később törzsének védelmezőjévé váló hős-
A képregény hivatalos honlapja szerint Antar története egyfajta epikus mese egy sokoldalú hősről: ő volt a Sötét lovag, minden lovagok atyja, és mindemellett költő is, aki szerelmének, Albának írt verseivel és a harcokban bizonyított bátorságával kiérdemelte a Harcos költő címet is.
A szerzők a terveik szerint különböző Antar legendákból szeretnének egy olyan történetet írni a nemzetközi közönség számára, ahol az arab harcos szuperhősi minőségben jelenik meg. Természetesen Antar nem fog repülni, sem köpenyt vagy maszkot ölteni, inkább olyan értelemben kell rá szuperhősként gondolnunk, aki a családért, a becsületért küzd és megvédi az ártatlanokat. Antart tisztelték lovagiasságáért és bátorságáért, ellenfelei azonban féltek tőle. Hőstettei mellett saját démonaival is küzdött, a mostoha apa gyűlölete élete végéig elkísérte, rabszolga származása miatt pedig sokan megvetették.
Az Antar-képregényen már 20105 óta dolgoznak, az első két rész szövegkönyve már elkészült, a többi három történet pedig az utolsó simításokat várja. Az arab hős életútját és karakterét ismerve egy nagyon összetett karakterrel gazdagszik a szuperhős képregények műfaja. A történetet Nnedi Okorafor írja, a grafikáért pedig Eric Battle felel.
Nnedi Okorafor sci-fi írónő World Fantasy-díjas regényéből, a Who Fears Death-ből készít televíziós sorozatot az HBO George R. R. Martin közreműködésével.
A Who Fears Death filmre vitele nem teljesen új ötlet, már korábban szó volt a megfilmesítéséről, azonban eddig tényleges előremozdulás nem volt az ügyben. Az új hírekről maga az írónő adott hírt Facebook oldalán:
Ez nem egyik napról a másikra történik. Már közel négy éve, hogy készül [az adaptáció]. Nagyrészt én is érintett vagyok. Jól ismerem George-t is (2014-ben találkoztunk és azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot); ebben az egészben ő egyfajta mentor volt a számomra. És mindazok, akik részt vesznek ebben nagyon jól tudják, mi is ez a történet. Onyesonwu jó kezekben van.
Az előzetes hírek szerint George Martin executive producerként fog részt venni a sorozat munkálataiban.
A Who Fears Death Okorafor első, felnőtt közönségnek íródott regénye. Könyvében a távoli jövő Afrikájába invitál minket: egy zavaros, poszt-nukleáris holokauszt után vagyunk, ahol mindennapos a gyilkolás és az erőszak. Az agresszorok, a nuruk a Nagy Könyvet követve háborút indítanak az okeke nép ellen, céljuk a teljes megsemmisítésük. Egy vérfürdőbe torkolló összecsapásból egy megerőszakolt nő menekül el, aki sivatagi vándorlása során egy különös gyermeknek ad életet: egy lánynak, akinek a haja és bőre a homok színére emlékeztet. Ő Onyesonwu, aki nem fél a haláltól. Sorsa, hogy megvédje népét a gyilkosoktól. Okorafor ezzel a regényével vívta az SFF irodalom kritikusainak elismerését. A regényt jelölték Nebulára, Locusra, a legjobb regény kategóriában pedig World Fantasy-díjat nyert 2011-ben.
Reméljük, a sorozatnak köszönhetően itthon is nagyobb érdeklődést kapnak Okorafor történetei, és a jövőben esetleg már magyarul is olvashatjuk műveit. A sorozatot pedig természetesen nagyon várjuk.
Az írónőről korábban születésnapja alkalmával írtunk. Az ismertetőt itt olvashatjátok el.
Nnedi Okorafor azon írónők egyike, akikre manapság a science fiction világban érdemes odafigyelni. 43. születésnapja alkalmából mutatnánk be a nigériai-amerikai írót és sajátos műveit.
Nnedi Okorafor
Okorafor 1974. április 8-án született az Egyesült Államokban két igbo (Afrika egyik legnagyobb etnikai csoportja) bevándorló gyermekeként. Élete nagy részét az USA-ban töltötte, de családjával, később pedig maga is sokszor visszalátogatott Nigériába. Az afrikai és más országokba tett utazások meghatározóak voltak Okorafor számára: történeteiben visszaköszönnek az afrikai gyökerek és egyéb kulturális élményei is.
Középiskolás évei alatt atletizált, igazi tehetségnek számított; emellett pedig kiemelkedő eredményeket ért el a természettudományi tárgyakban is. Sport karrierjét azonban súlyos gerincferdülése következtében abba kellett hagynia, ekkor tájt kezdett új hobbiba, az írásba. Az új szenvedély meghatározta életét: 2001-ben PhD fokozatot szerzett az Illinois Egyetem (Chicago) angol szakán, jelenleg pedig kreatív írást tanít a Buffalo Egyetemen. Emellett elvégezte a Clarion írói workshopot is.
Amint befejezte iskoláit, íróként szinte azonnali sikereket ért el. 2001-ben Hudson-Wright irodalmi díjat nyert az „Amphibious Green” írásáért, további novellái vagy rövidebb művei olyan antológiákban és magazinokban jelentek meg, mint a Dark Matter (sci-fi, fantasy és horror antológia kifejezetten afrikai szerzőknek), Strange Horizons vagy a Moondance.
2011-ben World Fantasy-díjat nyert
Első regényével is viszonylag hamar jelentkezett: egy young adult (ifjúsági) fantasyvel, a Zahrah the Windseeker (2005). Ezt szintén egy fiatalabb olvasóközönséget megcélzó könyv, a The Shadow Speaker (2007) követte. Első, felnőtteknek szánt regénye a Who Fears Death volt 2010-ben; ezzel kivívta a science fiction és fantasy kritikusainak is elismerését. Okorafor a távoli jövő Afrikájába invitálja az olvasót: egy zavaros, poszt-nukleáris holokauszt után vagyunk, Afrikában tömegmészárlásra kerül sor. Az agresszorok, a nuruk a Nagy Könyvet követve eldöntik, el kell pusztítaniuk az okeke népet. A kegyetlen vérfürdőből egy megerőszakolt nő menekül el, aki sivatagi vándorlása során egy különös gyermeknek ad életet: egy lánynak, kinek haja és bőre a homok színére emlékeztet. Ő Onyesonwu, aki nem fél a haláltól. Sorsa, hogy megvédje népét a gyilkosoktól. Okorafor fantasyjét jelölték Nebulára, Locusra, a legjobb regény kategóriában pedig World Fantasy-díjat nyert 2011-ben.
A siker után ismét egy young adult regénnyel jelentkezett, ez volt az Akata Witch (2011). A történet főhőse egy 12 éves albínó lány, Sunny, aki Abába (Nigéria) kerül. Más korabéliekhez hasonlóan próbál beilleszkedni új környezetébe és túlélni az iskolai teendőket, az élete azonban 180 fokos fordulatot vesz, amikor összebarátkozik Orluval és Chichivel. A két gyerekkel a leopárdok emberek világába jut, ahol a legnagyobb hibád a legnagyobb erényedé válik. Az új helyet és a mágikus képességeket felfedezve a három fiatal, később Sashával kiegészülve megalkotják az Oha kört, hogy így közös erővel vehessék fel a küzdelmet a gonosz Otokotóval.
Az Akata Witchnek a Who Fears Death-hez hasonlóan pozitív fogadtatásban volt része. Sokan a az „afrikai Harry Potterként” emlegették, Andre Norton-díjat nyert ifjúsági kategóriában és jelölték James Tiptree Jr-díjra is. A történet nem marad folytatás nélkül sem: 2017 nyarán jelenik meg a második rész, az Akata Warrior.
2016-ben a Nebula -és Hugo-díjat is elnyerte
Okorafor művei közül még érdemes kiemelni a Lagoon (2014) című sci-fijét, de a tavalyi év díjátadóira való tekintettel a Binti (2015) kisregényről lesz szó a továbbiakban. A történet főhőse Binti, aki egy különös, szinte elzárva élő afrikai törzs tagja. Kivételes matematikai képességekkel rendelkeznek, hasznos szerkezeteket szerelnek össze, de megvannak a saját szokásaik is, amiket sosem adnának fel. Ilyen a borítóképen is látható rézszínű por Binti bőrén, amit védelemként kennek magukra a himbák.
Egy nap Binti egy nem mindennapi lehetőséget kap: meghívják az Oomza Egyetemre, a galaxis legjobb felsőoktatási intézményébe. Családja és barátai tiltakozása ellenére is belevág élete legnagyobb kalandjába. Azonban ez előre nem látható következményekkel jár: váratlan veszélyekkel kell szembenéznie, fel kell adnia szeretteit, kultúráját és akár önmagát is.
A sorozat első része elég cselekményes, fontos témák is szóba kerülnek (pl. rasszizmus), de a Binti igazi erőssége a karakterben van. Okorafor teljesen hitelesen mutatja be, hogy egy ember hogyan is próbál különböző kultúrák között életben maradni, és végül azt is megmutatja, mivé is válunk egy ilyen élmény után. Emellett 90 oldalban olyan hangulatos világot teremt az írónő, ami simán felér a nagy terjedelmű sci-fi vagy fantasy regényekhez. Nem is csoda, hogy egy ilyen erős és különleges mű tavaly szinte az összes jelentős sci-fi díj jelöltlistáján szerepelt, legjobb kisregény kategóriában pedig Hugót és Nebulát kapott. Az év elején jelent meg a kisregény folytatása, a Home, ami remélem, hasonló fogadtatásban részesül.
Aki nem mindennapi sci-fi és fantasy történetre vágyna sok kulturális csemegével, annak szívből ajánlom Nnedi Okorafor műveit, még ha egyelőre csak angolul érhetőek el. Az írónőnek pedig boldog születésnapot kívánok és reméljük, a jövőben még sok jó történettel ajándékoz meg minket.
