My Blog

Címke: new pompeii

  • Kulisszák mögött: az Új Pompeji keletkezése

    The Arena

    Ez lett volna az Új Pompeji címe eredetileg, majd ebből lett Novus Pompeii az ügynökség ajánlására. Az író azonban továbbra is kitartott az első ötlet mellett. A regényen ő dolgozott hosszú ideig, ő javítgatta, változtatta, amíg jónak nem találta. Egy aprócska változtatás képes elindítani egy jó nagy hullámot, akár problémákat okozhat más fejezetekben is. Gondolhatjuk, hogy akkor egy nagyobb változtatás akár katasztrófába is fulladhat.

    Daniel Godfrey már az Aréna (Új Pompeji) előtt is írt könyveket, a közvetlen ez előtt lévő kettő a The Locked Book és a Johnny Max and the Panther’s Skull volt. Mind a kettőt ugyanannak a szerkesztőségnek küldte el jó tanácsért, visszajelzésért, holott tudta, hogy az alaptörténet nem vonzó számukra, nem fogják kiadni. Mégis, az Aréna esetében is ugyanazon cég segítségét kérte. Néhány hét elteltével meg is érkezett a válasz, de nem pont az, amit az író remélt. Három pontot fogalmaztak meg a könyvvel kapcsolatban:

    • Az időutazás kidolgozása: amíg nem lehetséges az időben visszamenni, vagy előre utazni segítség nélkül, addig lehetséges az emberek átvitele a múltból a jelenbe – ez jó.
    • Pompeji lakosságát „elszállítják”, így a római koriak a modern világba kerültek – ez is jó.
    • Az embereket, akiket az első pont szerint átvisznek a jelenbe, megölik az arénában a sport kedvéért – ez alapvetően hibás.

    Az Aréna főhőse (Nick Houghton) nagyon különböző attól, aki az Új Pompejiben feltűnik. Az időutazással foglalkozó cég ügyfele volt, aki meglátogatta az arénákat, ahol fizetett azért, hogy lelőhessen embereket a sport kedvéért, olyanokat, akiket a jelenbe szállítottak a katasztrófaért múltból. Mindennek az etikai kérdését elutasítja, mivel „ők már halottak”. Az arénában lévők mind számkivetettek. Az első fejezetben Nick épp az arénában volt és lődözte az embereket.

    Ha most olvassuk az Új Pompejit, azt látjuk, hogy a fentiek kissé át lettek alakítva, és más formában jelentek meg a végső változatban.  Az időutazás, a római vonatkozás érdekes és meggyőző volt a kiadónak, a harmadik komponens viszont gyengítette a történetet az ő meglátásuk szerint. Mindezt megváltoztatni viszont rendkívül időigényes, szinte egy teljes újraírást jelent.

    Az író fogta a kéziratot és a megküldött tanácsokat, és a fiók mélyére rakta jó néhány hétre. Aztán újra elővette. Tudta, hogy igazuk volt, Nick karaktere kiegyensúlyozatlan, unszimpatikus és nem is olyan jól kidolgozott, mint ahogyan azt Godfrey tervezte. Tudta, hogy ennél többre is képes.

    Rengeteg időbe telt, de átalakította a történetet, új módszert talált arra, hogy a központi ötletet megvalósítsa, vagyis, hogy a római kori várost áttelepítse napjainkba. Az összeesküvés elsötétült, az alternatív idővonal világosabbá vált – a Novus Pompeii készen állt. Legalábbis Daniel szerint. A szerkesztőség és a kiadó igényelt még néhány fontos változtatást. De a Novus Pompeii átnevezése New Pompeii címre már nem érte az írót nagy traumaként, mivel a korábbiaknak köszönhetően megváltozott a dologhoz való hozzáállása. Immáron úgy gondolta, ez továbbra is az ő könyve, miközben megértette, hogy ezek az emberek vele együtt dolgoznak, hogy az a lehető legjobb és legsikeresebb legyen.

    Végül a fáradalmas munka meghozta a gyümölcsét, a New Pompeii kiadásra került Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában, majd lefordították cseh és magyar nyelvre is, így hazánkban is elérhetővé vált Új Pompeji címen. Szerepelt a Financial Times és a Morning Star’s Book 2016-os listáján is. A British Fantasy Awards 2017-ben jelölte a könyvet a legjobb debütálás kategóriájában. A The Sun, az SFX, a Starbust magazin és számos blog is jó értékeléssel illette.

     

     

  • A sci-fi írás mögötti legerősebb hajtóerő a „mi lenne, ha?” – interjú az Új Pompeji szerzőjével

    Január végén jelent meg a Metropolis Media kiadónál Daniel Godfrey első regénye, az Új Pompeji. A szerző a következőképpen foglalta össze a cselekményt: „Ókori rómaiakat szállítanak Pompeji modern másolatába, és ennek nem egészen örülnek.”

    A cselekmény több szálon fut, több nézőpontot mutat be és természetesen több idősíkon játszódik. Abból az alapfeltevésből indul ki, hogy mi lenne, ha a nem is túl messzi jövőben az időutazás a piaci verseny részévé válna, ezzel megbolygatva a múltat, a jelent és nem utolsó sorban a jövőt.

    A szerző személyes weboldalán található egy magyar link, amelyen olvashattok egy rövid összefoglalót a regényről, a szerzővel készült egy interjú részletét, valamint Daniel Godfrey egy másik, rövid írását is. Emellett, itt találjátok a Twitter oldalát, ahol készségesen válaszol az esetleg felmerülő kérdésekre, észrevételekre.

    Mi is készítettünk vele egy interjút, olvassatok tovább! 🙂

     

     

    Mi nagyon élveztük az Új Pompeji olvasását. Ön mit élvezett a legjobban a megírása közben?

    Köszönöm! A legfőbb érdeklődési köreim a történelem és a sci-fi, így nagyon élveztem a kettő kombinálását. Pontosan emlékszem arra, mikor egy gyerekkori nyaralás során megnéztük Hadrianus falának romjait, de semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az ember Pompeji-be utazik.

    Tudtam, hogy az Új Pompeji nem lehet az eredeti tökéletes másolata, -a történészek egyszerűen nem tudnak róla eleget a kivételes fennmaradása ellenére sem- szóval a legnagyobb erőpróbát az jelentette, hogy egy olyan cselekményt kellett kitalálnom, ami tökéletesen illeszkedik az időutazós sztorihoz. Egy modern társadalom hogyan próbálná meg meggyőzni a rómaiakat, hogy még mindig az otthonukban vannak? Milyen jelekre bukkannának a rómaiak, amelyek alapján rájönnek, hogy valami nincs rendben?


    Hogyan birkózik meg az írói válsággal?

    Szerintem minden írónak vannak olyan napjai, amikor egyszerűen nem találja a szavakat. Én a legtöbb esetben megpróbálok valami mást csinálni. Egy jó hosszú séta gyakran megoldja még a legbonyolultabb cselekménybeli problémákat is. De vannak olyan napok is, amikor egyszerűen csak kényszerítened kell magadat, hogy leírd a szavakat, még ha utána ki is kell majd törölnöd őket. Elvégre, egy üres oldalt sehogy sem lehet szerkeszteni.


    Mi a legérdekesebb visszajelzést, amit az Új Pompejiről kapott?

    Nagyon örülök, mikor jó kritikákat olvashatok az Új Pompejiről az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Ennek ellenére, a legnagyobb elégedettséggel az tölt el, mikor az egyébként sohasem olvasó családtagjaim és barátaim puszta támogatásból megveszik a könyvet, utána pedig az enyémhez hasonló könyvek után érdeklődnek, mert annyira élvezték az olvasását.


    Kik a kedvenc sci-fi írói? 

    Tizenéves koromban kifejezetten kedveltem A Dűnét Frank Herbert-től, majd azután beleástam magam Timothy Zahn Star Wars könyveibe (A Birodalom örökösei, Sötét erők ébredése, Az utolsó parancs). A közelmúltban publikáló szerzők közül nagy rajongója vagyok Emma Newmannek (After Atlas) és Dave Hutchinsonnak (Európa alkonya-sorozat).

     

    Milyen tanáccsal látna el egy kezdő sci-fi írót?

    A sci-fi írás mögötti legerősebb hajtóerő a „mi lenne, ha?”. Egy bizonyos ötlet vagy elképzelés dominóhatással lehet emberekre, a társadalomra és a környezetünkre. A legfontosabb viszont az, hogy tudd: a „mi lenne, ha?” kérdésre adott első válaszaid valószínűleg már meg lettek fogalmazva korábban, ezért áss egy kicsit mélyebbre. Például, vannak olyan történetek, amelyekben az emberek visszautaznak az Ókori Rómába – de az, hogy megfordítottam, és az Új Pompejiben Ókori Róma népességét hozom a jelenbe (vagy közeli jövőbe), kicsit különlegesebbé teszi a könyvet.