Nevezik a sci-fihez írt szerelmes levélnek, de maga az író, Jo Walton fiatalkorának mitologizálásaként jellemezte a Mások között című könyvét. Itthon idén nyáron veheti kézbe a magyar olvasóközönség ezt a különleges regényt, a Metropolis Media gondozásában.
Jo Walton, walesi írónő hosszú utat járt be a Mások között megjelenése előtt. Bevallása szerint 13 éves kora óta ír, azonban saját, különálló regénye csak 2000 után jelent meg, előtte férjével, Ken Waltonnal adtak ki közösen szerepjáték könyveket (pl. Pyramid).
Első regénye fantasy trilógiája, a Tir Tanagiri első része, A király békéje, mely az arthuri mondakörön és egy korai ír eposzon, a Táin Bó Cúailnge-n alapszik. A sorozatot követően jelent meg a Tooth and Claw (2003), amelyben Walton Anthony Trollope, viktoriánus íróra jellemző történeten keresztül mesél sárkányokról.
A szakma figyelmét csak később, a Farthing (2006) című regényével vívta ki: az alternatív történelmi regényt jelölték Nebula-díjra, Quill-díjra, John W. Campbell emlékdíjra és Sidewise-díjra is. Bár végül nem nyerte meg egyiket sem, de 2008-ban a második kötetet, a Ha’pennyt (2007) Prometheus-díjjal jutalmazták.
2011-ben jelent meg a Mások között, amelynek egy díjesőt köszönhet az írónő: 2012-ben a Nebulán, a Hugo-n és a British Fantasyn is a legjobb regénynek választották, továbbá a World Fantasy-n is jelölték ugyanebben a kategóriában. Egy a The Guardiannek adott interjúban Walton bevallotta, hogy sosem hitte volna, hogy ekkora visszhangja lesz a történetnek.
Maga a regény egy 15 éves lányról, Morwenna Phelpsről szól, aki elmondása szerint ikertestvérével, Morral megállította boszorkány édesanyját, és így megakadályozták, hogy az anya átvegye az uralmat a tündérek felett. Azonban egy későbbi autóbalesetben Mori ikertestvére meghal, főhősünk pedig sántává válik. Az eseményeket követően elmenekül az alig ismert édesapjához és annak három különös nagynénjéhez. Maradása azonban itt sincs sokáig, a nagynénik ugyanis beíratják a lányt egy bentlakásos iskolába. Itt kívülállóként kell túlélnie a mindennapokat: sántasága és walesi akcentusa miatt ki kell állnia társai ellenszenvét és a megaláztatásokat. Egyetlen menedéke a könyvei és a még Walesben tanult varázslás. Amint teheti, kapcsolatot is létesít a tündérekkel, azonban ezzel Mori magára vonja édesanyja figyelmét is, aki vadászik rá.
A regény kiinduló pontja senkit se tévesszen meg: a könyv nem egy kifejezett ifjúsági fantasy történet. Az ismertebbekhez képest a Mások között számos pontban nagyon is más. Ilyen pont például a történet középpontjában álló tündérek.
Nem gyönyörű nőként vagy apró, pillangószárnyas lényekként kell őket elképzelni, de még Tolkien tündéivel se mutatnak hasonlóságot (Mori nagy bánatára). Ezek a tündérek bármilyen alakot felölthetnek: van, amikor emberekhez hasonlóak, de inkább fa vagy növény alakban jelennek meg, de még ember számára teljesen ismeretlen formát is ölthetnek. Walesi nyelven beszélnek, de csak pár szót használnak, így embert próbáló a velük való kommunikáció.
A varázslények mellett a mágia is teljes egészében átszövi a történetet, de szintén nem a megszokott módon. Mori a varázslat bonyolult működését véletlenek sorozatával tudja elmagyarázni. A varázslást sosem követi nagy robbanás vagy fényáradat, ahogyan azt várnánk, hanem egyszerűen valami változás áll be. Logikus magyarázat persze mindig akad, de a legtöbb esetben a főszereplő szerint varázslat áll a háttérben. Ennek működését legjobban a nyitófejezet mutatja be, ahol Morit és ikertestvérét látjuk, amint a furnacitgyárnál varázsvirágokat szórnak egy tócsába a tündérek parancsára, akik véget szeretnének vetni a környezetszennyezésnek a környéken. Másnap megjelenik a hír: a gyárat bezárták.
[the_ad_placement id=”04″]
Mivel viszonylag megfoghatatlan erőként működik a mágia a könyvben, sok eseménynél nagyon logikusnak tűnnek a véletlenek (pl. Mori a mágiának tudja be azt is, hogy néhányan barátkozni akarnak vele), így sokszor fel is merülhet az olvasóban, hogy a történet fantasy része nem kitaláció-e? Walton azonban nyitva hagyja a kérdést, a döntést az olvasóra bízza.
Végül a Mások között főhőse, Morwenna is nagyon különbözik az ifjúsági történetekből jól ismert gyerekszereplőktől. Rengeteg hátránnyal indul el új kalandján, de sorsa miatt nem kesereg, hanem azt már feldolgozva, elfogadva halad célja felé. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Mori már a könyv kezdete előtt átesett egyfajta fejlődésen: mágiahasználóként már megérezte, hogy kívülállóként kell helytállnia az emberek között, szembesülnie kellett édesanyja valódi természetével, fel kellett dolgoznia ikertestvérének elvesztését, és életveszélyes helyzetből kellett elmenekülnie, majd el kellett fogadnia sántaságát és továbbélnie vele. Rossz emlékeiről és élményeiről apránként mesél a könyvben, személyes megjegyzéseket és magyarázatokat fűz mindenhez. Így azt a benyomást kapjuk, hogy Mori a korához képest nagyon is intelligens, aki képes helyén kezelni a saját tragédiáit és többé-kevésbé feldolgozni őket. Az egykori szenvedések és fájó érzések már csak emlékek számára, csak időről-időre érintik rosszul mindennapjait. A múlt tapasztalatával pedig az új helyzeteket is könnyedén tudja venni, például a piszkálódásokra nem figyel, a bajban feltalálja magát és jól is jön ki a helyzetből (például mágikus védelmet épít ki, hogy távol tartsa magától édesanyját).
Az olvasónak nem csak Mori talpraesettsége lehet vonzó, hanem lelkes rajongása a fantasztikus irodalom iránt is. Tolkien, Lewis, Heinlein, Brunner, Delany, Silverberg, Le Guin – csak néhány szerző, akikért Walton főhőse lelkesen rajong. Nem csak magukat a történeteket élvezi, hanem számára ezek jelentik a menekülést és a megnyugvást a való világgal szemben, mondhatni, a könyvek tartják életben. Azonban ahogy egy intelligens fiatalhoz illik, saját gondolkodása formálására is használja olvasmányait. A könyv lapjain rengeteg elmélkedést és fejtegetést olvashatunk a sci-fi és a fantasy legnagyobb művei kapcsán. Például Samuel Delany Tritonja kapcsán olvashatjuk Mori véleményét a prűdségről és szexualitásról, de a Narnia kapcsán a vallásról is elgondolkodik több bejegyzésen keresztül is akár. Az SF-n kívüli irodalom is hasonlóan hat rá. Egyik legérdekesebb meglátása Platón kapcsán olvasható az utópiák és az emberi természet összeférhetetlenségéről. Akár vallásról, akár társadalomról is legyen szó Mori olvasmányaiban, ő képes az olvasottakat továbbgondolni és saját véleményt kialakítani. Walton maga úgy jellemzi ezt a folyamatot, hogy hőse így válik felnőtté.
A Mások között valóban Jo Walton egyik legérdekesebb alkotásának mondható szokatlan varázsvilág ábrázolással és szerethető, intelligens főhősével. Walton saját bevallása szerint nem életrajzi könyvként tekint a regényre, de számos olyan elemet beleírt a cselekménybe, amelyek fiatalkorában történtek vele, így téve még hihetővé és átélhetővé az egészet. A tündérek, a mágia és a boszorkány anyával való küzdelem mellett talán leginkább az olvasóval való közvetlenség miatt érdemes elolvasni Mori kalandját. Őbenne felismerhetjük régi, mélyen eltemetett lelkes, nyitott, de valahol kicsit kívülálló énünket.
Nézd meg a további előkészületben lévő könyveinket a Galaktikabolt oldalán!
