My Blog

Címke: neandervölgyi

  • Keveredő ősemberfajok

    Egy nemzetközi kutatócsoport a világ 54 különböző népességcsoportjából származó 929 ember genetikai állományát hasonlította össze, hogy kimutassák, mennyi genetikai örökségünk van a már kihalt neandervölgyi és gyeniszovai ősember fajtól.

    Az eredményeik szerint mindkét fajjal volt keveredés, de a modern ember gyakrabban keveredett a gyenyiszovai emberrel, mint a neandervölgyivel. Ugyanakkor mennyiségét tekintve nincs nagy különbség abban, mennyi örökítőanyag származik a gyenyiszovai embertől és mennyi a neandervölgyitől. A neandervölgyiek esetében ez 2,4 százalékot jelentett a Föld északi, 2,1 százalékot a Föld nyugati részének lakosságában az afrikai kontinenst leszámítva.

    A neandervölgyi gének a világon minden ma élő ember örökítőanyagában nagyjából hasonló mértékben van jelen, bár érdekes, hogy ez a kénkészlet más és más lehet. De feltételezhető, hogy egyetlen csoporttól – populációtól – származik. A kisebb eltérések kizárják hogy a modern emberben lévő neandervölgyi hányad egy „Ádámtól és Évától” származhat

    Fagyos Éden

    Az óceániai modern emberben 2,8 százalék a gyenyiszovaiaktól származó örökítőanyag aránya, ez lényegesen nagyobb, mint a neandervölgyi arány az Afrikán kívüliekben.

    Különlegesség, hogy létezik egy népességcsoport Nyugat-Afrikában, melyben minimális a neandervölgyiektől származó arány: a jorubáknál mindössze 0,18 százalék. Ez a rész a szakértők szerint vélhetően a nyugati eurázsiaiaktól származik, akik később keveredtek ezzel a népcsoporttal.

  • Már 70 000 éve temettek a neandervölgyiek?

    Az Iraki Sanidar-barlangban hosszú ideig neandervölgyiek éltek. Erre utalnak a barlangban talált leletek is. De egy temetkezési hely leletei arra utalnak, hogy a 70 ezer évvel ezelőtt ott élő ősemberek emberek egyfajta gyászszertartással búcsúztathatták halottaiktól.

    A Bagdadtól 800 kilométerre északra található barlangban a kutatók a közelmúltban újabb neandervölgyi ember maradványait fedezték fel. Az új csontváz a Sanidar Z nevet kapta, A csontvázból jó állapotban maradt fenn a koponya, a mellkas felső része és mindkét keze. Bár a nemét még nem tudták megállapítani, az elemzésből már kiderült, hogy több mint 70 ezer éves a lelet, és egy középkorú vagy idősebb neandervölgyi maradványa. Sanidar Z testét annak idején a barlang padlóján egy mélyedésbe fektették félig fekvő helyzetben, és a feje mögé egy követ tettek.

    A Sanidar-barlang „virágos temetőként” vált híressé, tíz neandervölgyi otthona volt, az ő maradványaikat 60 évvel ezelőtt tárták fel a régészek. Az egyik csontváz körül ősi pollennyomokat is találtak. A pollen jelenlétéből néhány régész arra következtetett, hogy ezek az ősemberek nemcsak eltemették a halottjaikat, hanem virágokat is tettek köréjük. Ez pedig ellentmond annak a korábban széles körben elterjedt feltételezésnek, hogy a neandervölgyiek buták és állatiasak lettek volna.

    A tíz neandervölgyi maradványa közül négyet „különleges együttesként” találtak meg, ami felveti, hogy az egykor ott élő neandervölgyiek visszatértek erre a helyre, hogy ott helyezzék nyugalomra halottjaikat. a négy test egy akkora területen helyezkedett el, mint egy „kisméretű ebédlőasztal székekkel”

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    Ha modern emberekről lenne szó, használhatnánk a „temető” kifejezést, de a régészek szerint ez egyelőre még túl messze van attól, amit a neandervölgyiek viselkedéséről tudunk.

  • Búvárkodó neandervölgyi

    A Coloradói Egyetem kutatóinak véleménye szerint a neandervölgyi ember a lélegzetét visszatartva akár 2-4 méter mélyre is lemerülhetett a Földközi-tengerbe, hogy a szerszámkészítéshez legalkalmasabb kagylóhéjak után kutasson. Az elméletet egy több évtizeddel ezelőtti felfedezésre alapozták.

    Csaknem hetven évvel ezelőtt, 1949-ben a szakemberek 171 olyan tengeri kagylóhéjra bukkantak egy közép-olaszországi barlangban, amelyet a neandervölgyi emberek gyűjtöttek össze, majd alakítottak át éles vágószerszámokká nagyjából 90 ezer évvel ezelőtt.

    A mai Lazio tartományban, a tengerparthoz közeli Moscerini-barlangban feltárt eszközök mindegyikét a térségben honos barna vénuszkagylóból (Callista chione) készítették. Villa szerint a neandervölgyiek kőkalapáccsal formázták meg a kagylóhéjakat, amelyek sokáig vékonyak és élesek maradtak.

    Az eredmények azt mutatják, hogy a neandervölgyieknek jóval szorosabb kapcsolatuk lehetett a tengerrel, mint azt eddig gondolták a kutatók. Azt tudtuk, hogy a neandervölgyiek a tengerparton is éltek,a kihasználva annak erőforrásait, de egészen a közelmúltig senki nem fordított igazán figyelmet ennek a tanulmányozására.

    A neandervölgyiek nem csupán a tengerpartról gyűjtötték be a kagylóhéjakat, hanem levegőjüket visszatartva lemerültek értük a hideg vízbe.  Mindezt a kagylóból készített szerszámok felszíne árulta el a szakembereknek: háromnegyedük ugyanis fénytelen, kissé lehorzsolt, vagyis olyan, ami egy homokos tengerpartra vetődött kagylóhéjra jellemző. A többi kagylóhéj felszíne azonban fényes és sima. Ezeket a kagylóhéjakat, amelyek valamivel nagyobbak is a többinél, közvetlenül a tengerfenékről szedhették fel, amikor a bennük lévő puhatestű még életben volt.

    A kutatók nagy számú habkövet is találtak a barlangnál. A közeli vulkánkitörések nyomán partra mosódott köveket csiszoláshoz használhatták a neandervölgyiek.

  • A világ legrégebbi ragasztója

    Egy ötvenezer éves, neandervölgyi ősemberek által készített szerszámon találták meg a világ legrégebbi ragasztóját. Ez bizonyíték arra, hogy a kihalásuk miatt sokszor butának vélt ősember képes volt az összetetten gondolkodásra.

    A Hollandiában talált szerszám ötvenezer éve feküdt az Északi-tenger alatt, talán a speciális viszonyok segítettek, hogy a ragasztó maradványai fennmaradjanak. Eddig csak néhány neandervölgyi eszközön találtak ragasztónyomokat, de a szakértők szerint elterjedt lehetett.

    A szerszám egy kőpenge, amelyet valószínűleg növényi rostok vágására vagy állatbőr kaparására használták. Sajnos sem fa-, sem csontnyél nyoma nem látható a ragasztón.

    A kőszerszámot Hága közelében, Zandmotor strandjának vize alatt, a homokos tengerfenékben találták meg, ahol egy neandervölgyi koponyatöredékre is bukkantak. A nyírfaszurok a szénizotópos kormeghatározás szerint ötvenezer éves lehet.

    A fűzfaszurkot a neandervölgyi ember arra használhatta, hogy a fanyelekhez kőeszközöket erősítsen.   Az eljárás több lépésből állt és gondos tervezést igényel. A markolat segítségével az ember nagyobb erőt fejthetett ki a kőszilánkkal, anélkül, hogy megvágta volna a kezét. A szilánk ezzel precíz vágóeszközzé vált. A szerszámot az élőhelyük jeges határvidékén élő neandervölgyiek készítették.

     Akkoriban a terület az úgynevezett Dogger-föld része volt, amely a legutóbbi eljegesedés idején a Brit-szigetek és a kontinens között képzett összefüggő földtömeget, ma az Északi-tenger borítja. A kis vadászó hordák a jeges, fákkal gyéren borított tundrán éltek.

    A szakértők korábban úgy vélték, a rég kihalt neandervölgyi ember, a homo sapiens oldalági rokona csak bizonyos speciális szerszámokhoz, szúróhegyekhez, kaparókhoz illesztett nyelet.  A holland lelet – néhány más európai kövülettel együtt – azt támasztja alá, hogy nagyon egyszerű, csúnya kőszilánkokhoz is készítettek markolatot.

     

  • Korábban jött az ember Európába

    Egy Görögországban megtalált emberi koponya vizsgálata alapján német és görög kutatók azt állapították meg, hogy a modern ember az eddig vélténél jóval korábban hagyta el Afrikát és 150 ezer évvel korábban érkezhetett Európába.

    A modern emberi koponyát az 1970-es években találták meg a Görögország déli részén lévő Apidima-barlangban. A leletet az Athéni Egyetem múzeumában őrizték. Nem régiben a kutatók a lelet sérült részeit virtuálisan rekonstruálták és ezek után a korát mintegy 210 ezer évben határozták meg. Olyan fontos jellemzőket találtak, amely segített a kor meghatározásában. Például a kerek nyakszirt miatt sikerült a Homo sapiens egy korai formájaként azonosítani.Így ez a valaha Afrikán kívül talált legrégebbi modern kori ember koponya.

    Már régóta tisztában van a tudomány azzal, hogy az anatómiailag modern ember Afrikában fejlődött ki, és onnan terjedt el az egész világon.  Az új lelet fényében azonban a vándorlás időrendjét át kell írni, mert az első elterjedési hullám jóval korábban zajlott, és földrajzilag szélesebb körű hatással bírt Európában, mint azt eddig hitték.

    Az Apidima-barlang nem csak a modern ember szállása volt. Találtak ott egy neandervölgyi maradványt is, amely elemzések szerint 170 ezer éves. A kutatók következtetése jutottak, hogy a mai Görögország területén a középső pleisztocén földtörténeti korban csak a Homo sapiens egy korai populációja és később neandervölgyiek éltek. A koponyaelemzések arra utalnak, hogy utóbbit később elnyomta az újonnan érkezett, anatómiailag modern ember.

     

  • Félvér ősember

    A Galaktika októberi számában foglalkoztunk azzal a kérdéssel, jelenleg miért csak egyetlen emberi faj él a Földön, hova tűntek el az elmúlt évezredekben a velünk közeli rokonságban álló fajok. Itt foglalkoztunk a gyenyiszovai barlangban talált leletetekkel is.

     

    Az Antropológusok legújabb vizsgálatai érdekes eredményt hoztak: félig neandervölgyi, félig gyenyiszovai volt az a mintegy 50 ezer évvel ezelőtt élt kislány, akinek maradványait az orosz barlangban találták meg.

    A kutatások szerint a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak egy időben  fordultak elő Eurázsiában. Mindkét csoport 40 ezer évvel ezelőttiig élt a térségben, a neandervölgyiek a nyugati, a gyenyiszovaiak a keleti részen. A neandervölgyiek keletre vándorolva találkozhattak a gyenyiszovaiakkal, és a modern emberekkel is.

    A kutatók a kislány csontjainak DNS-vizsgálata alapján állapították meg, hogy a gyermeknek két különböző embercsoportból származó szülei voltak: az anya neandervölgyi, az apa gyenyiszovai volt. Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a neandervölgyieknek és a gyenyiszovaiaknak alkalmanként születtek közös gyermekeik. De akkora szerencsére nem számítottak a tudósok, hogy rátalálnak a két csoport egy gyermekére.

    Napjainkban a nem-afrikai emberek DNS-ének egy kis része a neandervölgyiektől származik. Néhány más nem-afrikai populációnak, attól függően, hol él, szintén van olyan rész a DNS-állományában, amely az ázsiai, úgynevezett gyenyiszovai emberektől származik.  A tény, miszerint a gének tovább élnek az új generációkban, azt jelzi, hogy bizonyosan születettek közös utódaik. Egyelőre azonban az egyetlen hely, ahol megtalálták a megkövült bizonyítékát a gyenyiszovai és neandervölgyi ember közös leszármazottjának, egy szibériai barlang az Altaj-hegységben.

    Eddig kevesebb, mint húsz nem a Homo sapienshez tartozó ősember genomját sikerült megfejteni. Ebből a nagyon kis számból mindössze egy embert találtak, amelynek fele-fele arányban voltak különböző felmenői.