Címke: NASA

  • NASA animáció – Fekete lyuk szív magába egy csillagot

    Eddig úgy tudtuk, hogy nincs olyan részecske, beleértve a fényt is, ami ki tudna szabadulni egy fekete lyuk börtönéből. Azonban friss kutatások azt állítják, hogy ez mégsem így van.

    A NASA nemrégiben a legnagyobb video megosztó oldalon tett közzé egy animációt, ami bemutatja, milyen az, ha egy szupermasszív fekete lyuk bekebelez egy csillagot. Eddig sokan úgy gondolták, és úgy is ábrázolták a különböző filmekben is a fekete lyukak gigászi erejét, hogy miszlikekbe szakítják szét a felé tartó objektumot. Azonban ez inkább egy „szippantáshoz” hasonló. A lyuk gravitációs mezeje a vákuum segítségével magába szívja a csillag anyagának hatalmas részét. Viszont nem mindet. Különböző megmaradt porok és gázok korongként örvénylenek a fekete lyuk szája körül.

    A tudósok vizsgálják még a jelenség okát, de annyi biztos, hogy vannak részecskék, amelyek ki tudnak szökni a fekete lyuk eseményhorizontjából. E részecskék közel fénysebességgel haladnak, és úgynevezett jeteket formálnak.

  • Részeges üstökös

    A Párizsi Csillagvizsgáló kutatói egy igazán figyelemreméltó üstököst tanulmányoztak, s mint kiderült nem is hiába. A Lovejoy üstökös remek példa rá, hogy talán a Földön kívül is lehet életre számítani. A most októberben közölt kutatási eredmények szerint a Lovejoy-on található cukor és alkohol is. Ez példátlan megfigyelés, hiszen eddig soha nem találtak még semmilyen űrbéli objektumon alkohol-molekulákat.

    Nicolas Biver, a Párizsi Csillagvizsgáló egyik vezető-kutatója elmondása szerint

    „a vizsgálataink szerint a Lovejoy üstökös a legaktívabb periódusában másodpercenként annyi alkoholt lövell ki magából, amennyi ötszáz üveg borban van”

    Ahogyan a legtöbb új megfigyelés, ez is számos újdonsággal gazdagíthatja a földi kutatók tudáshalmazát. A Lovejoy (mint megannyi üstökös) nagyjából egy időben született csillagokkal és a bolygókkal, ezért tanulmányozása rengeteg új információval szolgálhat a Földről, és annak történetéről is. Egyes teóriák szerint akár az életet is valamelyik üstökös hozhatta a Földre – amely nagy számú szerves anyagot hordozhatott magán.

    Stefanie Milam, a NASA Goddard Űrközpontjának kutatója a Quartznak eképpen fogalmazott:

    „ Az eredmények határozottan mutatják, hogy az üstökösök nagyon komplex vegyületeket hordoznak. A Késői Nagy Bombázás alatt, mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt, mikor számos üstökös csapódott a Földbe – és megkaptuk első óceánjainkat – az életnek nem kellett egyszerű molekulákból kialakulnia, mint víz, szén-monoxid, vagy nitrogén. Ezeknél jóval összetettebb molekulák is a rendelkezésére álltak.”

    Mivel a Lovejoy egy távoli üstökös, ezért a kutatók szerint alátámaszthatja azt a feltételezést, miszerint a Földön kívül akár másik bolygón is kialakulhatott az élet.

  • Disco-gömb az űrben

    Első ránézésre valóban úgy tűnhet erről a furcsa kinézetű tárgyról, hogy egy egyszerű disco-gömb, pedig nem az. E golyóbis igazából nem más, mint LAGEOS I (Laser Geodynamics Satellite) névre keresztelt műhold.

    Évtizedek óta vizsgálja Földünket orbitális pályán, és az általa begyűjtött adatokból számítják ki a glóbusz alakját, méreteit. Működési elve egyszerűnek tűnhet: rengeteg parányi magas-precíziós lézeres-visszaverő van elhelyezve rajta, amelyek segítségével mérheti a Földet.

    A 407 kg-os műholdat 1976-ban lőtték fel. A 0,6 méter átmérőjű gömböt olyan anyagokból készítették, amik nem reagálnak a Föld mágneses mezejére, és nincs beépítve semmilyen fedélzeti számítógép, vagy elektronika. „Mindössze”  426 lézer-visszaverőből áll, amelyből 422 szilícium-oxid üvegből készült. A maradék négy pedig germániumból.

    lageos

    A műholdban ugyancsak megtalálható egy olyan tábla, amin a Föld fontos „útikalauza” szerepel. A rozsdamentes acéllapot a híres csillagász, Carl Sagan tervezte. Szerepelnek rajta a számok egytől tízig binárisan, a Föld és a Nap sematikus pályája, és három olyan térkép, ami a Föld tektonikus változásait írja le.

    carl sagan plaque

    A LAGEOS elsődleges feladata a Föld alakjának megmérése volt, de mellette azért más haszna is volt. A visszaverődéseknek köszönhetően sikerült a bolygó felszíni változásait is nyomon követni, valamint a tengelye körüli ingadozásokat. Arra is használták még, hogy bebizonyítsák a frame dragging, azaz a téridőbeli „vonszolódás” általános relativitási jelenséget, miszerint a Föld tömege minimálisan (-39 ezredívmásodperc/év), forgása miatt „magával ragadja” a teret.

    A műhold még mindig aktív és szilárdan orbitális pályán áll. A sarkköröket 225 percenként éri el – és mivel nincs helyzet-irányítása – nem lehet befolyásolni pályáját. Így az űrbéli disco-gömb csak tovább rója a köröket a Föld körül.

  • Kiderült a Ceres titka

    Egy korábbi cikkben írtunk a Ceres törpebolygó rejtélyes világító foltjairól, ami nem hagyta nyugodni a kutatókat. Mivel a Dawn űrszonda – mely többek között a Cerest figyeli – mostanra ért megfelelő távolságba, így részletesebb képekkel gazdagíthatta a NASA-t.

    Az első komoly felvetések azt állították, jég található a törpebolygón, azok csilloghatnak. Ez tűnt a legésszerűbb, és legkézenfekvőbb megoldásnak, de kiderült, hogy mégsem erről van szó.

    A Dawn legfrissebb felvételei elárulják, hogy valójában áll a dolgok hátterében. A fényes foltok számos kisebb és nagyobb sólerakódások lehetnek. A legújabb mérések rácáfoltak a vízjégre, és kimutatták a só igen nagy valószínűségét. Úgy tűnik a Ceres igencsak aktívnak bizonyul – legalábbis geológiailag. Amit viszont még nem tudni, hogyan került oda a só. Külső beavatkozás eredményét (meteorok) kizárták, valószínűbb, hogy a törpebolygó belsőbb rétegeiből származik. Azt pedig még senki sem tudja, miként kerültek a felszínre a fényesen visszatükröződő sófoltok.

    Az űrszonda folytatja a missziót, december közepétől sokkal közelebb kerül a Cereshez. Egészen pontosan 375 km távolságra szűkül pályája. Ezzel még több érdekes információt kap majd a NASA, és végre egyértelműen kiderülhet, mit is rejt a Ceres.

  • Óceánok a Plutón

    A New Horizons az űrkutatás meghatározó mérföldköve, hiszen rengeteg információval szolgál Naprendszerünkről. Pedig még csak az adatok 5%-át tudta visszaküldeni a Földre. Ez a tudás mégis sokkal több, mint amennyit eddig tudtunk a Plutóról.

    Az űrjármű lélegzetelállító képeket küldött vissza, amelyeken jól kivehető néhány jellemzője a távoli törpebolygónak. Felszíne hegyekkel és jeges síkságokkal rendelkezik.

    pluto2

    Ezzel már kimondhatnánk, hogy semmiféle élet nem létezhet ilyen zord körülmények között, de egy brit kutató továbbment. Brian Cox úgy véli, nem is a felszínen kell keresgélni.A törpebolygó felszíni óceánjai alatt kedvezőbb feltételek lehetnek. Az eddigi adatokból következtetnek felszín alatti óceánokra is, mely Cox szerint ígéretes lehet az élet kutatásában. A New Horizons elemzői és a NASA is bőszen vizsgálják a kapott adatokat, de már felfedeztek folyó jeget, és 3500 méter magas hegyet is a Plutón.

    Ha van is élet a fagyos törpebolygón, akkor is csupán valami egyszerű létformákra kell gondolni.

    Az adatok további 95%-ára még várni kell, és cseppet sem biztos, hogy Cox megkapja azokat, amikre szüksége van. Mindenesetre a New Horizons töretlenül, ám kissé lassan – de küldi az elemzőknek a mérhetetlen információáradatot.

  • Szeptemberi Apokalipszisek

    Az idei szeptember egy igen furcsa hónap. Ön is úgy érezte, mintha nem klappolna minden úgy, ahogy kellene? Mintha nem is önmaga lenne?

    Megkezdődött a tanév, a nyári szabadságokról mindenki visszatért, de mégsem ettől különleges ez a hónap. Ne szerénykedjen, hiszen túlélt máris két világméretű apokalipszist!

    Egy jóslat szerint 2015 szeptember 12-én véget kellett volna, hogy érjen a világ. Ahogy azt láthatjuk, mégsem így történt.

    Nem újdonság, hogy jobbára bárki elővehet egy régi könyvet, papírt, leletet és a saját értelmezésében világvégét kiálthat. Ám aggódni nem kell, hiszen valahogy túléltük az Y2K-t (2000-es év apokalipszise), és a nem oly régen történt 2012-es globális méretű, végzetes katasztrófákat is. A szeptember tizenkettedikére megjósolt vég a zsidó Sabbath év végét érinti, mikor összeomlott volna a világgazdaság, és a Földbe is üstökösök csapódtak volna.

    világvége

    Az e havi próféciák azonban nem állnak meg csak egynél. Amerikai lelkészek a Biblia újraértelmezése végett rájöttek, hogy minden csillagászati esemény, amik az elmúlt pár évben történtek, mind-mind a vég kezdetéhez tartoznak. Szerintük az amerikai teljes holdfogyatkozás tette fel a pontot az ügy végére; mármint akkor kezdődött el a vég. Idén szeptemberben várható a Véres Hold Apokalipszis, amik a Hold vörössé válik és eljövend világunk vége. Ez felvet néhány kérdést, de legfőképpen az mozgatja az emberek fantáziáját, hogy – a prófécia szerint négy véres holdnak kell „bekövetkeznie”- ezek az égi jelek csak bizonyos kontinenseken látszódnak. Ha csak az amerikaiak látják, attól a világvége világméretű lesz? Szeptember 28-án várható az utolsó Véres Hold, és kiderül igazuk volt-e a lelkes istenfélőknek.

    bloodmoon

    A különböző világvége-teória gyártók nem állnak meg itt: mindig felüti a fejét újabb és újabb apokalipszisokról szőtt – legtöbbször megalapozatlan – elméletek, amik szerencsére soha nem következtek be. 2021-re is jósolnak egyet, amiben a világrend megbukik és anarchia lesz úrrá a Földön.

    A vég azonban várat magára. Mint mindennek, egyszer a Földnek is valóban vége lesz, de nem az elkövetkezendő évtizedekben, sem évezredekben. A NASA szerint nagyjából ötmilliárd év múlva Napunk vörös óriássá válik és eltöröl néhány bolygót a létezésből, köztük a Földet is. Előtte a folyamat évmilliókig elhúzódik majd, élet addigra már nem is lesz bolygónkon.

     Vonz a katasztrófa? Nézd meg, mit kínál e témában a Galaktikabolt.hu!

  • Holdrengéseket vizsgál a NASA

    Ahogy a Földön megszokott szeizmikus jelenség a földrengés, úgy a Holdon is megtalálhatóak ezek, ráadásul igen nagy számban. Már a holdralépés után megállapítottak holdrengéseket, és azóta több, mint 13 ezret számoltak össze. Azonban a NASA legújabb kutatása, és egy új algoritmus szerint sok rengés felett elsiklottak.

    Az eddig vizsgált szeizmikus mozgások egymástól is rendkívül eltérőek lehetnek, és néhány rengés miértjére mai napig nem derült fény.

    A Max Planck Intézet kutatói egy olyan algoritmuson dolgozik most, ami megkönnyítené a különböző rengések azonosítását, és csoportosítását. Egy-egy minta alapján képes megtalálni a többi, hozzá hasonló rengéseket, így felgyorsítva a vizsgálatokat.

    moonquake

    Az új eljárást már ki is próbálták: 1972 és 1977 közötti adatokat ellenőriztek. 200-nál is több olyan holdrengést fedeztek fel, amit eddig még soha. Egyfelől ez nagyszabású előrelépés lehet a holdkutatás szeizmikus jelenségét illetően, de az algoritmus másra is jó lesz.

    A Marsra 2018-ban terveznek szondát küldeni. Az Insight nevű jármű kifejezetten a bolygó szeizmikus mozgásait vizsgálja, amit az új módszerrel hatékonyabban tudna elvégezni.

  • A New Horizons folytatja útját

    Kalandosan indult a New Horizons nevű űrjármű „karrierje”. A 2006-os fellövése óta megtett már több, mint 4,8 milliárd kilométert, miközben a Földön azt hitték, hogy elromlott. De aztán mégis bekapcsolt és gyönyörű felvételeket közölt missziójáról, a Plutóról. Ez űrkutatási mérföldkő, hiszen a bolygóból törpebolygóvá lefokozott Plutó háza táján még soha nem járt ember által készített eszköz. A  zongora méretű űrjármű rengeteg adattal szolgálta a különféle kutatásokat, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk az univerzum kezdetéhez, vagy a saját Naprendszerünk, esetleg a Föld kialakulásához is.

    A New Horizons azonban nem áll meg. 2026-ig hosszabbították meg a küldetését. Most, hogy elhagyta a Plutót, a mélyűr felé vette az irányt, ami koránt sem ígérkezik zökkenőmentes utazásnak. A világűr e fertálya tele van különféle aszteroidákkal és kisbolygókkal, ami nagyban megnöveli annak a veszélyét, hogy a járműben kár keletkezzen.

    pluto

    Végleges döntés még nem született, 2016 tavaszáig konzultálnak a tudósok, hogy végülis mi lenne a további célja a New Horizonsnak. De elmondhatjuk, hogy jók az esélyei: energiaforrásai kiváló állapotban vannak, sokáig kibírná az utazást, és a további kutatásokhoz nem kellene új járművet fellőni.

    A jövőben megvizsgálhatná a 2014 MU69 névre keresztelt aszteroidát, amit tavaly a Hubble teleszkóp vett észre. A New Horizons 2019-ben fog elhaladni az aszteroida mellett.

    Mindenesetre a szonda nem tétlenkedik, annak ellenére, hogy amíg tovább utazik, kikapcsolta a kameráit. A Plutóról készült nagyfelbontású képeket folyamatosan küldi a Földre, de az adatok továbbítása rendkívül hosszadalmas folyamat, és ez egyre csak lassul, ahogy távolabbra kerül tőlünk, és mélyebben elveszik a végtelen sötétségben.

  • 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok

    A legkorábbi galaxisok figyelhetők majd meg a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével, amelynek indítását 2018 októberében tervezik.

    Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal második igazgatójának, James Webbnek a nevét viselő csillagászati műhold megépítése a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrhivatal közös projektje. Az infravörös tartományban megfigyeléseket végző JWST százszor nagyobb teljesítményre lesz képes, mint a most negyedszázados jubileumát „ünneplő” Hubble-űrteleszkóp – olvasható a PhysOrg hírportálon.

    A James Webb űrteleszkóp segítségével 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok, akik megismerhetik, hogy milyen volt a világegyetem „mindössze” 200 millió évvel az ősrobbanás után, amikor a sötét univerzumban sorra „felgyulladtak” az első csillagok és létrejöttek a korai galaxisok.

    A JWST tömege 6,4 tonna, tükörátmérője 6,5 méter lesz, vagyis háromszor akkora, mint a Hubble-űrteleszkópé. Az infravörös tartományban működő John Webb csillagászati műhold „szeme” képes lesz áthatolni a kozmikus poron és távoli égitestek igen halovány jelzéseit észlelni.

    „Fénygyűjtő rendszerének 70-szer nagyobb a kapacitása, mint a Hubble-űrteleszkópé, ily módon a nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el minket” – hangsúlyozta a Matt Greenhouse, a JWST-projekt kutatója.

    Az első csillagok és galaxisok kutatása, a bolygórendszerek képződésének vizsgálata mellett a Földtől 1,5 millió kilométerre keringő űrteleszkóp az élet jeleit is keresi majd a világűrben. Feladata olyan égitesteket találni, ahol a hőmérséklet se nem túl alacsony, se nem túl magas, és felszínükön folyékony víz lehet.

    „A John Webb űrteleszkóp olyan érzékeny műszerekkel rendelkezik, amelyekkel a bolygók légkörének színképelemzése is elvégezhető. Így megismerhetjük az égitestek légkörének az összetételét, valamint észlelhetjük az esetleges élővilágra utaló jeleket” – fogalmazott Matt Greenhouse.

    Forrás: MTI

  • A földönkívüliek már a spájzban vannak

    Vezető kutatók és politikusok szerint hamarosan bizonyíték lesz a földönkívüli életre.

    Soha ennyire nyíltan nem beszéltek még kutatók és politikusok a földönkívüli életről, mint az elmúlt napokban. Míg a NASA vezető tudósai azt jelentették ki, hogy egy évtizeden belül bebizonyosodik, van élet a földön kívül, addig Bill Clinton egy tévé felvételen arról beszélt: nem vagyunk egyedül az univerzumban.

    Egy évtizeden belül határozott jeleket találunk a Földön kívüli életre, 20-30 éven belül pedig bizonyítékaink is lesznek – mondta Ellen Stofan, a NASA vezető kutatója egy Washingtonban tartott panelbeszélgetésen. „Tudjuk, hogy hol keressük és tudjuk, hogy hogyan. A legtöbb esetben már birtokukban van a szükséges technológia, amit hamarosan alkalmazni is tudunk” – mesélte meglepő őszinteséggel az űrügynökség kutatója, és nem ő volt az egyetlen, aki ilyen nyíltsággal beszélt a földönkívüli életről.

    John Grunsfeld, korábbi űrhajós, a NASA jelenlegi kutatója is osztozott Stofan optimizmusában. Véleménye szerint egy generációra vagyunk attól, hogy életet találjunk a jeges Holdon, vagy a Marson, és egy generációra attól, hogy egy közeli csillag egyik bolygóján leljünk rá az életre. Az űrhajós szerint a legújabb felfedezések is azt sugallják, hogy az általunk ismert élet létrejöhet a Naprendszerben, tágabb értelemben pedig a Tejútrendszerben is. Példának hozta fel a Jupiter Európa és Ganümédész nevű holdjait, amelyek jeges felszíne alatt tengerek létezhetnek, valamint a Marsot, melyet a régmúltban óceánok boríthattak. (Sőt, a Marson a Curiosity széntartalmú szerves molekulákat is talált, ami a földi élet alapja.)

    Ellen Stofan elmondta, a NASA azt tervezi, 2022 előtt feltérképezi a Jupiter Európa holdját. A 2,1 milliárd dolláros küldetés fő célja az lesz, hogy megállapítsa: lakható-e az égitest és hogy megkeresse azon az élet nyomait.

    europaÉrdekesség, hogy hogy nem sokkal korábban Bill Clinton, volt amerikai elnök is a földönkívüliekről beszélt egy tévéshow-ban. Az ex-elnök azt mondta, valószínűleg nem vagyunk egyedül az univerzumban és nem lepődne meg, ha egy nap idegenek látogatnának meg minket. Azt még hozzátette, hogy csak reméli, hogy ez a látogatás nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.

    Mikrobák, vagy óriások

    Addig, amíg a NASA kutatói alapvetően mikrobákról beszélnek, Fergus Simpson, a Barcelonai Egyetem kozmológusa óriásokat emleget. A tudós azt írja, ha léteznek földönkívüli lények, akkor átlagosan legalább 300 kilósnak kell lenniük. Teóriáját arra alapozza, hogy a Földön élő nagyobb állatoknak több táplálékra van szükségük, ezért sokkal kevesebben vannak, mint a kisebb élőlények, vagyis a Földet a kisebb létformák uralják (ilyen az ember is). A bolygónkat benépesítő élőlények átlagos méreteit alapul véve kezdte el kiszámolni Simpson, hogy mekkorák lehetnek a földön kívüli organizmusok és arra a jutott, hogy valószínűleg hatalmasok.

    Seth Shostak SETI-igazgató szerint izgalmasak Simpson számításai, viszont a tudós sok fontos részletet – így például l a különböző bolygók gravitációját – hagyott figyelmen kívül elmélete kidolgozásakor, ami így erősen megkérdőjelezhető.

    Fox-y